A D-Univerzum alapfogalmai – 6. rész: Az elme tévedése avagy nem az a baj hogy gondolataid vannak, hanem hogy és elhiszed őket és azonosulsz velük

 

Mire való az elme? Ez elme arra való hogy mindent megmagyarázzon, mindenre választ adjon. Szóval bármilyen feladványt adsz neki, az elme addig agyal míg nem talál magának arra egy választ! Ez az elme feladata és semmi más. Eddig ez rendben van, hiszen ha mindent a rendeltetése szerint használunk, akkor az általában jó irányba vezet.

Igen ám, de a mai nyugati racionális világban hol rontottuk el? Hol a fő hiba ebben a kérdéskörben? Az elhíresült „gondolkodom tehát vagyok” mondat elfogadása és túlértékelése mindent elrontott! Tudniillik az elmének nem feladata az irányítás csak a válaszok keresée! Hiszen az elme az irányításhoz nem ért. Az elme nem arra van kitalálva, hogy helyes irányokat szabjon. Az elme „csak” egy végrehajtó, amely megoldásokat kell hogy találjon, de nem szabadna irányítania az életünket. Hogy ezt jól megértsd, kicsit távolabbi nézőpontból szeretném megmutatni az elme vezérelt élet helytelenségét és természetesen utána megoldásra is rá fogok térni.

A világegyetemünk 11 dimenziós, melyet a mai modern fizika már bizonyított. Igen ám, de ebből a 11 dimenzióból a legtöbb ember 4 dimenziót képes csak érzékelni. A tudományos, racionális világ is legfőképpen erre a 4 dimenzióra fókuszál. Szóval 11 dimenzióból 7-ről szinte semmit sem tudunk. Pedig ez a 7 dimenzió is itt van most körülöttük és hat ránk, csak nem veszünk róla tudomást. Ami 4 D-s nézetből véletlen az 11 D-s nézetből valószínűleg ok-okozat. Ez a nézőpont rávilágít arra, hogy mennyire elveszettek és tudattalanok vagyunk a 4D-s nézőpontunkkal. De visszatérve a jelenlegi írás fő irányára, 7 dimenzió figyelmen kívül hagyásával a világegyetemünknek kb. 65-70%-áról semmit sem tudunk. Ezután tegyük fókuszunk középpontjába a 4D-s „ismert” univerzumunkat. Ha a tudomány összes tudását egybevetjük, akkor is kijelenthető, hogy olyan hatalmas és összetett ez az univerzum, hogy maximum annak 1%-át ismerjük (bár ez erősen optimista becslés). Ezek szerint, ha egy ember minden tudományos eredményt betéve ismerne, értene és tudna, akkor ismerné a teljes üniverzum 70%-ának 1%-t, azaz a világunk 0,7%-át.

Én tudósként dolgoztam sok éven át. Voltak nemzetközileg is kiemelkedő publikációim. Így van némi rálátásom a világ bonyolultságára és a tudomány összetettségére. Kivesztek a polihisztorok a világból, mert a tudományban már csak úgy lehet előrébb jutni, ha elmélyülünk egy-egy nagyon szűk szeletébe.  Amikor elmegyünk egy tudományos konferenciára, az előadók általában egymás tudományos eredményeit sem értik meg, mert mindenki egy másik szűk területen van elmélyülve. Ez azt jelenti, hogy nagyon kevés dolgot tudunk a tudományból magunkévá tenni. Erősen optimista becslésem szerint, egy nagyon okos, racionális, egész életét a tudománynak szentelő ember a világ tudományos eredményeinek maximum az egy tízezred részét ismeri és látja át. Hozzá képest az átlag emberek meg annak századát.

Szóval a nagyon optimista becslésem szerint egy mai átlagember a világegyetemünk 0,0000007%-át ismeri. Ezt ha egy hasonlattal szeretném érzékeltetni, akkor ha a Szahara sivatag lenne a világegyetemünk , akkor egy átlagember abból egy lapátnyi homokszemet ismerne és a többinek a létéről halvány lila gőze sem lenne.

A mai nyugati típusú racionális ember mégis fenemód büszke a „nagy” tudására és hihetetlen önhittséggel hozza meg nap mint nap döntéseit, a racionális gondolkodásának segítségével. Aki elmélyült valaha a tudományban az rádöbben arra, hogy milyen keveset tud és elkezd egyre alázatosabbá válni. Ezért van az, hogy a legtöbb híres Nobel-díjas tudósból végtelen szerénység és alázat sugárzik. Csak a középszerű „tudósok” arrogánsak és okoskodók.

De kérlek tarts velem és menjünk még mélyebbre az elménk világában! Mindenkinek másak az érzékelései. Ez azt jelenti, hogy másképp érzékeljük a külső valóságunkat. Például a nők több színárnyalatot látnak mint a férfiak. Vagy a nők általában fázósabbak de a meleget jobban tűrik, míg a férfiak fordítva. Minden embernek egy kicsit más a látása, hallása, ízlelése, szaglása és tapintása. Szóval minden ember egy picit másképpen érzékeli a külső világot. Így könnyen érthető, hogy már az érzékszervek szintjén más lesz a megtapasztalásunk a világról mint másoké. Nem beszélve arról, hogy az érzékszerveink mindegyikére nem tudunk egyszerre figyelni és az érzékszerveink fókusza időben mindenkinél eltérő. Ha például sétálunk a párommal az utcán kézen fogva, ő is maximum 180°-os látószögben lát meg én is. De ő ugyanazokban az időpillanatokban másfelé nézelődik mint én. Szóval ugyanott sétálunk mégis mást látunk. Továbbá ő más dolgokat talál érdekesnek, azaz más dolgokra fókuszál rá séta közben mint én. Így erősen más valóságot képez le az elméjében ugyanarról a sétáról mint én. De gondolj bele kérlek hogy minden ember, minden időpillanatban és tér eltérő pontjaiban másra fókuszál és ezáltal mást érzékel. Szóval minden ember más külső valóságélmény rendszert visz be az elméjébe.

De még csak most jön a legérdekesebb rész! Az agyunk nem tudja feldolgozni az összes környezetről beérkező információt, melyek az érzékszerveink felől érkeznek, csak mindössze annak 1%-át.  Ezeket az agy véletlenszerűen válogatja össze és a közötte kialakuló logikátlan „réseket” az emlékanyagából tölti ki. Szóval amit Te valóságnak tudsz, annak mindössze 1%-a valóság és a többi emlékanyagokból összerakott vízió. Te pedig meg vagy győződve arról, hogy a Te valóságod az egyetlen igazság és mindenki hülye aki nem úgy gondolja, érzékeli a dolgokat ahogy Te.

Szóval ezek szerint egy átlagember a világegyetemünk maximum 0,0000007%-át ismerheti, de ebből 0,000000007% a tényleges valóság. De sajnos még ez sem igaz! Mert az információk miközben feldolgozódnak az elmében, átesnek egy érzelmi szűrőn. Az érzelmeink pedig eltorzítják azokat. Ezért van az, hogy vannak például gyógyszer ellenesek, meg gyógyszer pártiak. Vannak Fideszesek, meg Fidesz gyűlölők és vannak ateisták meg Isten hívők és még sorolhatnám. Az érzelmi szűrőnk révén tovább torzul a valóságunk hiszen például a Fidesz háborús riogatása (mai aktuális téma) a félelem érzelmi szűrőjén keresztül egy hiteles valóság lehet. Így akik félelem rezgésszintjén élnek, azok elhiszik hogy majd a Fidesz megvédi őket a háborútól, ezért arra szavaznak. Akik az elfogadás érzelmén keresztül nézik a Fidesz háborús uszítását, azokat a könnyes röhögés kerülgeti és nem értik, hogy lehet ezt a maszlagot igazságnak gondolni. A maga szűrőjén keresztül mindkét embernek igaza van, de valójában mindkét ember a választási döntését 0,000000007% valóság ismeret érzelmi szűrőjén keresztül döntötte el. Mivel az emberek (akár bevallják maguknak akár nem) minden információt ami a külvilágról érkezik átmosnak az érzelmi szűrőjükön, azért maximum 1%-a marad objektív valóság. Így azt lehet mondani, hogy egy mai átlag ember – optimista becslés szerint – a világegyetemünk 0,00000000007% -át látja objektívan és reálisan. Mindeközben a racionális nyugati ember önmagát objektívnek tudja és hiszi.

 Az elménk nagy gyengéje, hogy csak ismert információkból tud dolgozni. Ha egy olyan problémába ütközünk, ahol a probléma megoldásához nem rendelkezünk elég tanult  vagy megtapasztalt ismeretanyaggal, akkor a racionális tudásunk és az elménk csődöt mond, mert nem tud mihez nyúlni. Ugyanakkor minden ember meg van győződve az igazáról és arról, hogy mindenki más hülye aki nem úgy gondolja vagy látja a világot ahogy Ő, miközben ő is csak a   0,00000000007% -át látja objekttíven a világunknak. Azt is fontos ez mellé kiemelni, hogy mindenki már 0,00000000007% -át látja objektíven, de senki sem ugyanazt a 0,00000000007%-ot .

Mi ebből a következtetés? Az hogy, bő 8 milliárd ember él a Földön jelenleg, de nincs két egyforma igazság! Mindenkinek más a valósága, de ezeknek édes kevés közük van a tényleges valósághoz. Szóval semmi értelme nincs a saját igazságunkat hangoztatni! Annak meg még kevesebb értelme van, hogy másokkal vitatkozzunk foggal körömmel kapaszkodva a saját igazságunkért. Minél alacsonyabb rezgésben él valaki, annál kevésbé képes elfogadni, vagy meghallgatni mások igazságát és annál acsarkodóbban és szélsőségesebben érvel a saját valósága mellett. Ez azért van, mert belül minél jobban félünk, annál jobban próbálunk olyan kapaszkodókat keresni az életünkben, melyeket biztosnak vélünk és ezeket nem merjük elengedni. Pedig valójában az emberek személyes igazsága a világ legértéktelenebb dolga, mert mindenkinek van és mindenkié torz. Ez alól egyébként a megvilágosodott emberek a kivételek, de most nem erről szeretnék írni Neked.  

Ha az eddigieket megérted, akkor soha többet nem fogsz veszekedni ideológiai kérdéseken, vagy azon hogy például ki milyen pártra szavaz. Hiszen fontos következtetés az is, hogy mások véleménye, semmivel sem értéktelenebb mint az enyém, akkor is ha az én nézőpontomból az teljesen hülyeségnek látszik. Az ő emlékanyagai, érzelmi szűrői, tanulmányai, érzékelései és eddigi tapasztalatai arra a valóságképre vitték őt.

De még mindig csak a felszínt kapargatjuk, így kérlek tarts velem! Ígérem most jönnek az igazán értékes dolgok! Visszatérve jelen gondolatsor elejére, azt állítottam, hogy óriási gond van azzal, ha az elme irányítja az ember életét. De miért is? Az egyik része már érthető! Ha az elme az ismert információkból dolgozik, melyeknek minimális része a valóság, akkor  vajon mennyi értelme van azoknak a gondolatainknak melyek ebből fakadnak?

Ezért van az, hogy míg a nyugati világ azt állítja, hogy a gondolkodás az ami megkülönbözteti az embert az állatvilágtól és ezért a gondolkodás az elme (és az ember) legmagasabb szintű tevékenysége. Ezzel szemben a keleti bölcsek azt állítják, hogy a gondolkodás a tudat (az ember) legalacsonyabb szintű tevékenysége mely kizárólag az elmében valósul meg. Ha a nyugati elképzelésnek lenne igaza, akkor nem pusztítottuk volna el a Földön a természeti erőforrásaink 70%-át kb. 200 év leforgása alatt, nem lenne 3 milliárd éhező ember a Földön, nem lenne ennyi háború, betegség és nem lenne olyan sok boldogtalan és magányos ember sem. A nyugati racionális gondolkodás alapú társadalmi berendezkedés, bár sok jót hozott az emberiségnek, jól látható hogy mennyire korlátos képességekkel bír.  Az elme önmagában kevés ahhoz, hogy igazán emelkedett társadalmat és személyes életet alkossunk.

Az elme nem való másra csak arra, hogy gondolkodjon. Azaz feladatot adjunk neki hogy megoldásokat, válaszokat keressen bizonyos részletkérdésekben! De nem való arra, hogy irányokat szabjon, koncepciókat alkosson, vezessen. Ha a fentebb leírt minimális arányú valóság ismeret alapján hozunk létre gondolatokat, akkor azok a gondolatok leírhatatlanul gyengék és értéktelenek. Gondolj bele kérlek, hogy mennyi millió gondolat cikázik át az agyunkon nap mint nap és abból mennyi az ami egyáltalán említésre érdemes. Még kevesebb az ami meg is valósul, és még kevesebb az ami valami jót, magasrendűt teremt a világunkban. Nem csoda hogy pusztul az egész világ. Hulladék gondolatok milliárdjai irányítják az embert és ezáltal alakítják formálják a világunkat, melyek között csak elvétve található valóságalapú, értékes és teremtő gondolat. A nagy számok törvénye alapján ha így folytatjuk tényleg kipusztulunk, mert vesztes stratégia szerint működünk. 

Szóval az elme csak egy végrehajtó mechanizmus. Szüksége van egy „főnökre”  mert ha nincs főnöke, akkor minimális valóságra hagyatkozva, érzelmi szűrőkön keresztül, összevissza cikázik és rengeteg felesleges hülyeséget termel. Kell valami ami irányt szab neki és korlátok közé szorítja. A keleti bölcsek nem véletlenül folyamatosan az elme lelassítását, az elme csendjét, az elme feletti uralmunk fontosságát tanítják.

Az elme elsőrendű „főnöke” a szív. A szívben van a lélek központja, amely már egy fokkal bölcsebb és ihletettebb. Tudniillik a gondolkozásnál sokkal magasabb rendű tevékenysége az emberi tudatnak a bölcsesség és az ihlet. A szívből fakadnak azonban az érzelmeink is és ha a szívünk sérült, vagy páncélt növesztünk rá, akkor a szív sem lesz elég jó tanácsadó. Ezt igazolják a sikertelen szentimentális emberek. Akik állandóan a szívűkre hallgatnak mégis nagyon sok zűrt teremtenek az életükbe. Szóval a szív, csak akkor jó főnöke az elmének, ha már meg van gyógyítva.

Így a szívnek is szüksége van valójában egy „főnökre”. Ez a főnök a tudat (egyes kultúrákban a szellem szót használják a tudat helyett). A racionális nyugati ember, annyira el van butulva, hogy azt hiszi hogy a tudat az maga az elme. A nyugati emberek szóhasználatában, azt gondolják hogy ha ő tudatos, akkor az azt jelenti, hogy racionális gondolkodással él. Ez is mutatja, hogy mennyire beszűkült tévedésben él a nyugati ember. Hiszen ha a tudat, egyenlő lenne a tudással, akkor miért lenne rá külön szó? A tudat az egon kívüli részünk, az mely életről életre vándorolva mindig új testbe érkezik. Az a nagy én, az örök énünk. Míg az ego a kicsi én, melynek része a test, lélek és elme. A testnek is, ahogy az elmének a szív kellene hogy parancsoljon ideális esetben, míg a szívnek a tudat. A tudat még több bölcsességet tartalmaz és onnan még több ihlet érkezik. De a tudatból érkezik az intuíció, amely még a bölcsességnél és az ihletnél is magasabb rendű tevékenysége az embernek.  Természetesen még ennél magasabb rendű képességekkel is rendelkezik a tudat, de ennek részletezését jelen írás terjedelme nem teszi lehetővé. Ráadásul azok már olyan képességek, melyekre a racionális elme úgyis „kuruzslás” vagy valami hasonló jelzővel reagálna.

Röviden összegezni szeretném, hogy mire jutottunk ma: Az elménkben zajló folyamatokból minimálisnak van köze a tényleges valósághoz. Ráadásul a gondolkozásunk ha nincs irányban tartva, akkor egy fékevesztett gépezet, mely tönkreteszi az életünket. Ezért fontos a szívközpontú élet, ahol a szív irányítja az elmét és nem fordítva. Igen ám, de ha a szív sérült, akkor ebben is óriási buktatók vannak. Ezért fontos a tudattal való kapcsolódás, ahonnan mindig magas szintű bölcsesség, ihlet és intuíció érkezik ahhoz, hogy a szív, az elme ezek segítségével a test, a megfelelő irányba tartson. Az ego a végrehajtó gépezet és a tudat a „főnök”. Ez lenne az ideális. Ez helyett a mai ember a tudat létéről még csak nem is tud és az elméje uralja az életét, mely az ego leggyengébb „láncszeme”. Remélem a mai írás alapján megértetted, hogy miért annyira magányos, boldogtalan a legtöbb nyugati ember, annak ellenére, hogy soha nem látott anyagi jólétben élhet és miért van a nyugati túlracionalizált világ tévúton. Hangsúlyozni szeretném hogy az elme mint végrehajtó rendszer egy csodálatos alrendszer. Szóval a racionális gondolkodás nagyon fontos része az életünknek. De nem szabad, hogy ez irányítsa az életünket! Ez csak egy segédeszköz és nem az irányító!

Szívből kívánom hogy áldás kísérje utadat!

Ha érdekel jelen rovat előző írása akkor: klikk. 

Ha szereted a videós tartalmakat is, akkor Youtube csatornámat is ajánlaom Neked szeretettel: klikk. 

Ha többet szeretnél megtudni az alábbi könyvben bemutatásra kerülő Élet-módszerről mely a D-univerzum alapfogalmaiból rendszerszintű ismereteket ad át, akkor ezen a weblapon találhatsz bővebb információkat, pár héten belül: klikk 

Ha érdekel egy olyan könyv, mely a D-Univerzum megértéséhez szükséges fogalmak nagyon nagy részét tárgyalja, akkor arról bővebb információkat itt találsz: klikk. Ne feledd! Az Élet nagy kérdéseire adot válaszokat, önmagadban találod meg! Ez a könyv és a blog írásai, csak abban segíthet, hogy rátalj az idavezető útra....

Ha ennek a rovatnak az első részétől szeretnéd végig olvasni az összes eddigi írást, akkor a bevezető részt itt találod: klikk. Onnan indulva az írások alján tovább lépegetve végig tudsz haladni jelen rovat írásain. 

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)