Tegnap járt nálam egy fiatal
lány, akinek a szorongás és a céltalanság volt a két fő problémája. Hála Istennek,
tegnap sikerült elindítanom az úton, hogy kilépjen ebből a lelki börtönből,
melyben fiatal legszebb éveit élte. A beszélgetésünknek volt egy nagyon érdekes
aspektusa, mely régen – még a gyógyulásom előtt – rám is eléggé jellemző volt.
Ez a lány rengeteget álmodozott és eközben nem volt ereje a valódi világban az
élete alapvető lépéseit megtenni. Szóval Ő (és régen én is) álmodta az életét
miközben nem élte azt. A valódi életében csak kötelező, szenvedést jelentő
lépések sorozataként vonszolta magát nap mint nap.
Az álmodozásról most a valói
alvás közbeni álmok világára váltok. A reggeli meditációmban jött egy spontán
átérzés. Általában ilyenek szoktak ott jönni. A spontán átérzés átütő volt és
erőteljes. A meditációm elején felderengtek az éjszakai álmaim képei és ahogy
szoktam gyorsan végig gondoltam a jelentésüket, hogy újra vissza tudjak
süllyedni a gondolatmentes valódi meditáció világába. Ahogy süllyedtem vissza
beütött egy csodálatos érzés:
Mi a álomszerű élet
és az álmok között a közös?
Az álmok legfőbb jellemzője a spontaneitás.
Az álmokban úgy tűnik mintha véletlenszerűen érkeznének képek, melyek a
racionális elmének legtöbbször zagyva összevisszaságnak tűnnek. De én több mint
20 éve foglalkozom álom értelmezéssel és szinte mindig kiderül, hogy az álom
szisztematikusan felépült összképet nyújt a végére komoly üzenetekkel. Szóval a
felszínes szemlélő által összevisszaságnak tűnő képek mögött valójában egy
magasabb rendű szisztéma van, melyet az anyagba süllyedt és beszűkült lineáris
ok-okozati gondolkodót megijeszti. És pont ez a megijesztés a lényeg!
Az ÉLET nem lineáris és az élet komplex
és bonyolult. A racionalitásra nevelt hétköznapi ember, azonban fél a
komplexitástól, mert nem látja át és nem tudja uralni azt. Ezért rövidtávú,
beszűkült, ok-okozati struktúrákra egyszerűsíti le a valóságot. Mindent ami
ebbe nem illik bele a „hülyeség”, „nem hiszek benne” vagy a „csoda” kategóriába
sorolja és leválasztja gondolkodási rendszereiről. Ezt úgy teszi, hogy a mai
hétköznapi ember mindent megtervez legjobb tudása szerint és mindenáron a
tervei szerint akar haladni. A tervezés természetesen szintén szűklátókörű
szempontok alapján történik az ÉLET komplexitásához képest. A tervezés miért
történik? Azért mert az elme ezzel hiteti el velünk hogy biztonságban vagyunk
ebben a túl bonyolult világban. Amíg a terveink szerint haladunk nem történhet
semmi nagyobb baj!
Igen ám, de az ÉLET nem ilyen
egyszerű. Ahogy szép magyar bölcsességünk is mondja „Ember tervez, Isten végez”.
Amikor nem terveink szerint haladnak a dolgok akkor az emberek legnagyobb része
vagy elveszti az erejét, kedvét és inkább nem csinálja tovább, vagy csak azért
is, mindenáron, tűzön-vizen keresztül marad a tervénél és küzd tovább. Ez egyik
stratégia sikertelenségbe és ezáltal előbb utóbb szorongásba vezet. A másik stratégia pedig a kiégés és addikciók
világa felé sodor. Hiszen aki feladja rendszeresen, az úgy érzi alkalmatlan,
értéktelen és túl gyenge erre a világra. Aki pedig mindenáron küzd az elfárad
és ezáltal tömény, rövidtávú örömforrások felé fog fordulni ami nem más mint az
addikciók világa, melyet természetesen jól megerősít a küzdelem során megélt
extra stressz is.
A nyugati ember ráadásul abban a
tévhitben él, hogy akkor éli álomszerűen az életét, ha a tervei szerint
történik minden. De ez a hit, csak a racionális, biztonságra törekvő elme hitrendszere.
Mivel olyan nagyon sok ember mászkál boldogtalanul az utcákon, ezért valószínűsíthető
hogy ez nem éppen egy sikeres stratégia a személyes boldogság szempontjából. Az
anyagiak harácsolására, vagy a hatalom fokozására, vagy a biztonságunk
fokozására jó lehet. De ezekre is csak átmenetileg és cserébe hatalmas
mélyhullámokkal fizetve az életünkben.
Mert aki nem az ÉLET áramlatai
szerint halad, annak az élete nem lesz soha álomszerű, maximum rövid nyaralások
vagy egyéb önjutalmazások idejére.
Képzelj el kérlek két szörföst az
óceán hatalmas hullámain. A feladat az, hogy eljussanak egyik pontból a
másikba. Az egyik szörfös keményen gőzerővel egyenesen akar átjutni a hatalmas
hullámokon. A hullámok felborítják, megforgatják, lenyomják a mélybe de ő csak
kűzd keményen az egyenes útvonalon amit kitűzött. Vagy elfárad, feladja és
kisodorja a víz a partra. Vagy keményen, minden erejét belevetve eljut a
célpontig, de annyira elfárad, hogy nem marad ereje arra hogy örüljön is a
sikerének.
A másik szörfös figyeli az óceán
áramlatait. Azokat tisztelettel és ámulattal nézi. Felül az áramlatokra, akkor
is ha nem pont arra viszi őt amerre a célpont van. Hol eltávolodik a célponttól,
hol közelebb kerül. De könnyeden siklik és élvezi a szörfözés minden
pillanatát. Egységbe került az óceánnal! Áldás amit átérez. Majd egyszer csak, a
legváratlanabb pillanatban célba ér. Ott van ereje az örömre és az odavezető út
is örömteli és élménydús volt. Egy ilyen útvonalon haladva, már az sem fontos
hogy hányadikként ért be a célba. Ahogy Lao Ce és a buddhsiták is tanítják:
„Nem a cél a fontos, hanem az
odavezető út”
A nyugati, racionális ember a
célt látja és abban a hitben él, hogy a cél szentesíti az eszközt. Azaz bármi
áron és a lehető leghatékonyabban és a lehető legrövidebb úton akarnak az
emberek eljutni a céljaikhoz. Közben észre sem veszik hogy szaladnak el
mellettük a napok, hónapok és évek, anélkül hogy élnének. Az ÉLET nem attól igazi
ÉLET, hogy egész évben nyaralunk munka helyett! Ez is egy téves nézőpont.
Hiszen a nyugati ember kűzd egész évben, majd elmegy nyaralni és mivel ott rövid
időre jól érzi magát, állandóan a nyaralás után sóvárog a szürke
hétköznapokban. De hiszen a szürke hétköznapok csak azért olyan szürkék, mert ő
a tervezett életét erőlteti minden áron.
Mi a megoldás?
Murányi József (Munyi) aki akkoriban
mesterem volt (Ő tartja a Béke Meditáció Minden Nap csatornán a pénteki
békemeditációkat, ahol várunk szeretettel: ITT), ma már szívbéli barátom, annak idején azt mondta:
„Ne tervezz állandóan, csak tedd
a dolgod! Tedd azt amit az ÉLET elvár tőled!”
Aki ismeri a Hawkins-skálát
(bővebben ITT olvashatsz róla), az tudja, hogy a tervezés és az
álmodozás a vágyakozás lelki rezgésszintjéhez tartozik. A vágyakozás pedig nem
véletlenül erősen életpusztító rezgésszint. A vágyakozás mindig elhiteti
velünk, hogy a jelen pillanat nem tökéletes, mert épp valami más cél felé
akarunk haladni. Majd ha azt elérjük, akkor majd jó lesz, de addig nem jó. Így
a célorientált nyugati ember sosem boldog! Amíg a célért kűzd, addig azért mert
még nem érte el. Amikor elérte, akkor meg azért, mert már annyit kűzdött érte,
hogy úgy érzi ez alapból megjár neki vagy nincs már ereje örülni sem.
Ez helyett az álomszerű élet
olyan mint a hullámokon össze vissza sikló szörfösé. Tesszük a dolgunk, de a
dolgunk nem az amit a beszűkült elménk megtervez, hanem az amit az ÉLET nekünk
mutat, felénk sodor!!!
Aki állandóan a terveire fókuszál
nem veszi észre azt a rengeteg támogató, segíteni akaró energiát ami felé
áramlik. A racionális elme számára véletlennek tűnő dolgok mögött komplex,
csodálatos élettámogató energiák rejlenek.
Szóval a helyes stratégia az,
hogy ugyanúgy dolgozom nap mint nap, ugyanúgy végzem a szükséges tevékenységeimet
nap mint nap, de ezt spontán módon teszem. Nem tervezek, hanem hagyom hogy
történjen úgy ahogy az ÉLET akarja. (ÉLET szó helyére Istent vagy bármely más
hitrendszeredhez illő szót is tehetsz. Pl. Sors, Krisna, stb…).
Régen amikor nem a terveim
szerint alakultak a dolgok, például egy váratlan telefon miatt le kellett
tennem az aktuális tervezési feladatot és helyette el kellett rohannom egy
tárgyalásra, akkor dúltam-fúltam magamban, hogy milyen szar az ÉLET. Ma van a
határidőnaplóm szinte csak a fix megbeszélt időpontokat
tartalmazza semmi mást és miközben a tárgyalásokra igyekszem időben odaérni
(nem minden áron), hagyom hogy egész nap abban a sorrendben és úgy történjen
minden ahogy az ÉLET akarja. Minden napom úgy telik el, egy-két ritka napot
kivéve, hogy nem tudtam volna sikeresebbre, hatékonyabbra elméből megtervezni azt
a napot. Az ÉLET sokkal bölcsebb tanító
mint amilyen az elmém valaha lesz. Ráadásul mivel belső feszültségek nélkül
tettem egész nap a dolgom, hiszen rábízom magam az ÉLET áramlataira, így nincs
bennem semmi stressz sem, hiszen a stressz legnagyobb része az állandó tervezgetésből
és annak a még elfajultabb változatából, az állandó álmodozásból fakad. Hiszen minden ami attól
eltér az stresszt okoz. De ha nem tervezek, nem álmodozok, hanem nyitott szívvel
az ÉLET-ben bízva teszem a dolgom, akkor nincs min stresszeljek. Hiszen nem
térek el semmilyen elme által gyártott felesleges kényszer képzettől.
Tehát mi a megoldás arra hogy ne
álmodd az életed, hanem éld az ámodat?
1. Szigorú
tervezés helyett, csak a nagyon szükséges minimális tervezés.
2. Csak
szimplán tedd a dolgod!
3. Spontán
ÉLET!
4. ÉLET-ben
vetett bizalom!
5. Állandó
elme zaj helyett, nyitott szív!
6. A
véletlenszerű ÉLET áramlatait elrendelésnek tekintem és nem ellenségnek!
7. Az
odavezető út a lényeg és nem a cél, melynek során légy hálás minden apró csodálatos
mozzanatért!
Nyilvánvalóan, ahhoz hogy így
tudjunk élni sok gyakorlás, tudatosítás és számos esetben gátló hiedelmek
mögötti gyökérokok lelki begyógyítása szükséges. Sok emberrel ezeken dolgozom
elvonulásaimon és egyéni konzultációimon és ÉLET-Módszer könyveim is ehhez
adnak segítséget.
Szívből örülök ha a mai írásom
adott neked segítséget hogy életedet ÉLET-ként élhesd!
Áldás kísérjen!
Ha érdekel jelen rovat előző írása akkor klikk.
Ha a videós tartalmakat is szereted, Youtube csatornámon is örömmel látlak: klikk, illetve Facebook csoportunkban is örömmel osztok meg Veled naprakész érdekességeket: klikk.
Ha többet szeretnél megtudni az Élet-módszerről vagy komplex ismeretre vágysz arról, hogyan lehetsz egészséges, sikeres és boldog, akkor nagy örömmel ajánlom Neked új könyvemet, melyet hatalmas önzetlen energiák írattak meg velem azért, hogy minél többen tapasztalják meg azt a csodát amiben mostanában én is élhetek…. Ezen a weblapon találhatsz bővebb információkat: klikk
Ha érdekel első könyvem, mely az emberi lélekről legalább annyira szól, mint a klímaváltozás megoldásáról, akkor arról bővebb információkat itt találsz: klikk. Ne feledd! A világ problémáinak megoldását önmagadban kell kezdeni!
Ha ennek a rovatnak az első részétől szeretnéd végig olvasni az összes eddigi írást, akkor a bevezető részt itt találod: klikk. Onnan indulva az írások alján tovább lépegetve végig tudsz haladni jelen rovat írásain.
Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.
Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)


0 Megjegyzések