A boldogságkeresés első lépése: a felismerés és alapfogalmak - 3. rész: Minden okkal történik más szemszögből… Avagy miért nem látom a fától az erdőt?

(If You would like to read this article in English language than: click)

A lelki fejlődés egy rögös és nehéz út! Aki erre az útra téved jó, ha tisztában van vele, hogy nem a könnyebb utat választja! Cserébe azonban egyre közelebb kerül a boldogsághoz, önelfogadáshoz, és a lelki békéhez. Az előző blog bejegyzésben a „minden okkal történik” szabály helyes nézőpontjairól és helyes értelmezéséről írtam (klikk ide). A mostani bejegyzésben ugyanezt a „szabályt” más megközelítésből szeretném bemutatni neked.

Az életünk során három féle rendszer egymásra hatásából alakulnak ki a paradigmáink (látásmódunk) és ezáltal viselkedésünk is. Ez a három alrendszer az alábbi:

-          ahogy látom a világot

-          ahogy cselekszem a világ felé

-          ahogy a világ reagál a cselekedetemre

Ebben nagy újdonság eddig nincs, hiszen a legtöbb sikerről szóló tanfolyam, vagy önismereti könyv ezzel kezdődik. Azonban ennek a hármasnak a helyes értelmezése nagyon érdekes lehet bárki számára. Ahogy látom a világot, az meghatározza, hogyan cselekszem. Ahogy cselekszem, az meghatározza, hogy reagál a világ a cselekedeteimre. A világból érkező reakciók pedig kihatnak arra, hogyan látom a világot. Tehát egy állandó egymásra ható körforgásban lévő rendszer okozza a lelki fejlődésemet, vagy épp ellenkezőleg, annak rombolását. Régen elég pesszimista voltam, pesszimistán láttam a világot. A pesszimizmusom túlzott biztonságra törekvést és felesleges mértékű maximalizmust generált bennem. Ez nyilván sokakban inkább negatív, mint pozitív reakciót váltott ki, illetve helytelen döntéseket és aránytalan erő befektetéseket generált.  Ezek következtében mindenért többet kellett küzdenem, mint másoknak, és kevesebb sikeres élmény ért. Így még pesszimistábban láttam a világot. Ez egy lefelé húzó spirál, melynek következtében a lelkem egyre mélyebbre került. A paradigma váltáshoz sajnos nagy szenvedések árán juthattam el, melynek következtében a lefelé haladó spirál, felfelé haladó spirálba ment át. De ezt az utat senkinek sem kívánom! A legtöbb embernek sajnos szenvednie kell ahhoz, hogy meglássa a fától az erdőt! Velem is így történt elég sokszor eddigi életemben. Ez a blog is azért született, hogy Te ne saját károdon tanulj, kedves Olvasó!

A probléma gyökere nagyon sokszor a látásmódunkban van! Hiába mondják nekünk sokan, hogy nem helyes így vagy úgy nézni a világot, nem akarjuk meghallani mások üzeneteit. Pedig az Élet mindig jelzi, hogy mi a helyes út, csak az a kérdés, hogy felkészültünk-e már a változásra?  Ha igen, akkor hajlandók vagyunk észrevenni, hogy valamit nem jól csinálunk, és hajlandók vagyunk változtatni. De továbbra is arra a kérdésre szeretnék fókuszálni, hogy miért vesszük észre olyan nehezen, hogy a látásmódunk helytelen? Miért nem akarjuk észrevenni az Élet számtalan jelét? Miért kell legtöbbünknek, hogy az élete romba dőljön ahhoz, hogy végre észrevegyük, ez így nem mehet tovább? A válasz az egóban rejlik. Sajnos az egód egyik alapjellemzője, hogy a végletekig próbálja saját identitását fenntartani bennünk. Ez azt jelenti, hogy ha bármilyen jel arra utal, hogy Te nem csinálsz valamit helyesen, akkor az egód azonnal keres indokokat arra, hogy mégiscsak miért helyes az, amit csináltál. Gondolj bele, hányszor jártál már úgy más emberekkel való beszélgetések során, hogy megpróbáltad őket meggyőzni számodra elemi dolgokról, de mivel az az ő eddigi látásmódjukkal ellentmondott, ezért furábbnál furább ellenérvekkel védték be saját látásmódjukat! Ilyenkor az fut át rajtad, hogy: „nem igaz, hogy ennyit képtelen megérteni…”. Hidd el, hogy ezt másokról könnyű észrevenni, de saját magadba nézni ugyanilyen kritikusan és objektíven nagyon nehéz. Az egód azért fejlődött ki, hogy téged mindenáron megvédjen minden rossztól. (Egy későbbi bejegyzésben majd írok arról, hogy ez mennyire rossz dolog a saját életedre vonatkozóan). Ebből következően, ha az eddigi látásmódodat bármilyen kritika éri, akkor az egód azonnal ellenérveket gyárt, hogy megvédje a jelenlegi látásmódod helyességét. Az egód csak akkor hajlandó változni, ha már minden összedőlt és nem képes veled elhitetni, hogy meg tud védeni. Ezért van az, hogy a legtöbb embernek sokat kell szenvednie mire ráeszmél, hogy valami nem stimmel azzal ahogy eddig élte az életét. Ezért javasolt a látásmód változáshoz külső segítséget kérni! Ez a külső segítség lehet egy jóbarát, egy lelki vezető, egy pszichológus, egy kineziológus, vagy bárki, akinek megvan a képessége arra, hogy téged objektíven lásson, és elég mély a spirituális érzékenysége ahhoz, hogy helyesen lássa a látásmódodban rejlő problémákat. Szóval, kérlek ne szégyellj segítséget kérni! A legjobb, amit magaddal tehetsz, ha az életed egy lefelé haladó spirálban van, hogy segítséget kérsz másoktól! Egy buddhista mondás egyértelműen utal erre: „ha felkészült a tanítvány, akkor megjelenik a mester is”… Szóval tedd fel magadnak a kérdést: „Lefelé vagy felfelé haladó spirálban van az életem?” A válaszból tudni fogod merre van a helyes út… Persze a látásmód változásához még sok összetevőre van szükség (melyekről későbbi bejegyzésekben lesz szó). De ha ehhez az első lépéshez már eljutottál, az már egy nagyon komoly teljesítmény…

Ha érdekel jelen rovat követlező írása, akkor klikk ide: klikk

Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk

(Ha úgy érzed segíthet másokon ez az írás, kérlek oszd meg ismerőseid között is! Építő szándékú véleményed, kedvelésed is örömmel fogadom…Ha tetszenek az itt olvasható írások, légy a blog követője...)