A boldogságkeresés első lépése: a felismerés és alapfogalmak - 1. rész: A felébredés szintjei

(If You would like to read this article in original English language than: click)

A boldogsághoz vezető út első lépése az ébredés, melyet a felismerés, ráeszmélés szavakkal lehetne még jellemezni. Ez az a pillanat az, amikor rádöbbensz, hogy minden rosszért, ami veled történik egyedül Te vagy a felelős! Persze első olvasatra ezt biztosan butaságnak vagy túlzásnak tartod! De kérlek olvasd végig ezt íz írást, ígérem hasznos lesz számodra! Az előző állítás természetesen csak akkor igaz, ha már önálló felnőtt vagy! Gyermek korban azért más a helyzet. De mivel ez az írás elsősorban a boldogság keresésben érdekelt felnőtteknek szól, ezért ki jelentem még egyszer: Te vagy minden rossznak az oka, ami veled történik! Kérlek ne tedd le, és olvass tovább! Én, erre 26 éves koromban jöttem rá magamtól. Pontosabban ennek a kijelentésnek egy tompított változatára. Akkoriban még nem olvastam spirituális irodalmat, és nem is igazán tudtam mi az a spiritualitás. (Itt egy kis kitérőt teszek ennek a szónak a kapcsán. Sokan a spiritualitást egy nagyon túlmisztifikált dolognak tartják. Pedig ez a szó nem jelent mást, mint „lelki fejlődés” vagy „lelkiség”.) 26 éves korom előtt nem értettem, hogy másokkal miért történik annyi jó, miközben velem annyi rossz? Azt sem értettem, hogy miért van az, hogy én sokkal több küzdelem árán sem érem el azt, ami másoknak szinte az ölébe hullik. Nem értettem, hogy én miért vagyok balszerencsés, míg mások olyan szerencsések… Azt gondoltam akkoriban, hogy milyen igazságtalan az élettől, hogy én ilyen balszerencsés csillagzat alatt születtem. Jó hírem van a számodra! Ennek semmi köze a csillagzatokhoz és a szerencséhez sem! 26 éves koromban még csak arra jöttem rá, hogy sok rossz dologért, ami velem történik én vagyok a felelős. Akkor még azt gondoltam, hogy mindenért nem lehetek én a felelős, hiszen sok minden tőlem kívülálló okok következménye.  De már idáig eljutni is nagy előre lépés! Ez a felébredés első szinte.

Aztán ahogy egyre magasabb szintű spirituális ismeretekre és egyre mélyebb önismeretre tettem szert, egyre jobban közeledtem a ma már egyértelmű felismeréshez, miszerint minden rosszért, ami velem történik én vagyok a felelős. Ez a felébredés második szintje. Ezen okok között vannak olyanok, melyekért közvetett módon felelek, és vannak olyanok melyekért közvetlenül. Nyilván a közvetlen dolgokat egyszerűbb észre venni, hiszen azokat gyakran még az EGO is képes meglátni és elfogadni. A közvetett dolgok már mélyebb önismeretet és a lelki fejlődés magasabb szintjét igénylik.

Ha megfigyeled az embereket alaposabban, rá fogsz jönni, hogy az emberek legnagyobb része mindig másokat okol azért amiért az életük olyan amilyen. Ha elvállnak akkor a másik fél az oka mindennek, ha rosszak az életkörülményeik, akkor a rossz társadalmi rendszer, a gonosz politikusok vagy az őket kisemmiző emberek az okai ennek. Ha több rossz kapcsolaton van túl egy hölgy, akkor mindig a férfiak a hibásak (ugyanez fordított esetben is igaz természetesen). Szóval a legtöbb ember mindig okol valaki mást vagy másokat saját problémáiért. Ezek az emberek még nem jutottak el az ébredés első pillanatáig. Ezek az emberek spirituális értelemben tudattalanok. Őket lelki tudatosság még nem vezérli, így addikcióik, játszmáik és az EGO-juk (ezekről még sok szó lesz később) rabjaként tudattalan lényekként élik az életüket. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy nem civilizált és az agyukat nem használó emberek lennének. Hanem annyit jelent, hogy a lelki tudatosság útjára még nem léptek rá, és még nincsenek tudatában annak sem, hogy pontosan ez a „vakság” a boldogságuk legfőbb gátja. Ha Te is ezek közé ez Emberek közé tartozol kedves Olvasó, akkor jó eséllyel most le akarod tenni ezt az írást! De kérlek ne tedd! Hiszen, ez azért van mert az EGO-d bekapcsol és elmagyarázza Neked, hogy az eddig olvasott sorok miért hülyeségek, illetve az is lehet, hogy ezeket a sorokat sértőnek érzed. Kérlek bocsáss meg nekem! Nem akarlak megsérteni, hanem szeretném, ha elgondolkodnál ezeken a sorokon! Gondolj bele kérlek, ha én ezt az írást 100%-ban önzetlen segítő szándékkal írtam, és 26 éves korom előtt én is 100%-ban tudattalan emberként éltem akkor pont, hogy az a célom, hogy az ébredés pillanatát elősegítsem nálad! Persze a belső hang most biztos azt sugallja Neked, hogy „nekem így is jó volt eddig, minek lenne nekem erre szükségem?”. Azért, mert így boldogabb lehetsz, mint eddig valaha… Senki sem mondta, hogy ez az út nem fog belső lelki fájdalommal járni, és senki sem mondta azt, hogy ez nem fog kellemetlen perceket, napokat, heteket okozni önmagad mélyebb megismerésével kapcsolatban. De ha ezt az írást olvasod, akkor nyilván a boldogságkeresés útján elakadva keresel valamiféle támpontot, vagy érdekel, hogy mi lehet a boldogságod kulcsa. Ugye Neked is egyértelmű, hogy ha eddig nem voltál tartósan boldog, hullámzott az életed, akkor nyilván valamit eddig nem csináltál jól! Nem cseng össze ez a tapasztalat az eddigi soraimmal? Ígérem, hogy a további blog bejegyzések hatására a kép egyre csak tisztulni fog benned! És az nagyon jó érzés…

Ha érdekel jelen rovat következő írása, akkor klikk ide: klikk

(Ha úgy érzed segíthet másokon ez az írás, kérlek oszd meg ismerőseid között is! Építő szándékú véleményed is örömmel fogadom…)