Bevezetés
Sajnos a világ jelenleg a
káosz felé tart. A hedonista életvitel és a pénz-profit felfogás hosszú évek óta
diadalmaskodik a tudatos, ésszerű, egymással és a természettel is harmóniában
lévő életvitellel szemben. Az emberek önző lények, mert ez kényelmes, egyszerű
és nem igényel erőfeszítést. Ez egy szörnyen kártékony és rossz út, amiről vagy
most áttérünk egy másikra, vagy nemsokára már nem lesz mire áttérni. A
klímaváltozás, a globális felmelegedés, az ipari és közlekedési
környezetszennyezés, a biodiverzitás csökkenése vagy a túlnépesedés nem üres
ijesztgetés és nem vicc. Ha most emberek túlnyomó többségében nem
kapcsol be a vészlámpa és továbbra is azt hiszi, hogy még bőven van időnk
visszavenni, javítani és megújítani, akkor már elvesztünk. Bár az utóbbi
években lényegesen többet foglalkozik a problémával a média, és sok országban
tettek már komoly lépéseket, vannak helyek ahol még mindig csak gyerekcipőben
jár a dolog sok helyen a világon. ez még mindig nem elég. Az források és
információk, hasznos, mikro és makro szinten egyaránt alkalmazható cselekvési
tervek nem jutnak el mindenkihez. Ez pedig azt eredményezi, hogy nem halad
olyan ütemben a klímavédelem, hogy monumentális, minden országot és térséget
átfogóan eredményeket mutasson. Biztosan az alapvető pesszimizmusom szól most belőlem,
de egyszerűen azt érzem hogy nem jutunk egyről a kettőre. Amíg a Földön élő
közel 8 milliárd emberből csak néhány száz millióan vannak, akik aktívan is
tennének a célért, és akik hajlandóak tényleges változtatásokat eszközölni a
mindennapi életükbe, addig nem tudjuk megváltani a világot.
A könyv (bővebben: klikk) 6 programon vezeti végig az
olvasót, melyek a következők: Revitalizációs Program, Agglomerációs program,
Népesség Program, Boldogság Program, Társadalom Program és Gazdasági Program.
Ezek együttes, globális megvalósításával pedig esélyt kínál arra, hogy
megállítsuk a klímaváltozást. Én a változás második programját, az
Agglomerációs Programot választottam ki további feldolgozásra és
(kritikai)véleményezésre. Azért emellett döntöttem, mert ez lenne a
megoldásrendszer alapja, ezt indítja el a Revitalizációs Program és ezt
egészíti ki a többi program.
Agglomerációs Program
„Az
Agglomerációs Program célja az, hogy az egész Földet agglomerációkra és
természeti területekre ossza fel.” A program szerint olyan összefüggő
természeti területekkel körülvett agglomerációkat kell létrehozni, melyekben maradéktalanul
működik mindenféle emberi tevékenység (mezőgazdaság, ipar, rekreáció és
lakhatás).
Az
összefüggő természeti területek megvalósítására azért törekednénk, hogy
megszüntessük a jelenleg fennálló mozaikosságot, széttöredezést. Ezeken a
területeken elsődleges jogokat adunk a természetnek, zavartalanságban
hagyjuk. Az embernek pedig az agglomerációs területeken belül lennének
meg ugyanazon jogai.
Mindenekelőtt
már a kialakítást megelőzően szükséges egy Agglomerációs Etikai kódex,
mert szabályokat ad majd az agglomeráció működéséhez. A könyv 4 elvet említ
meg, ezek sorban (röviden) a következők: Az agglomerációs terület és a
körülötte lévő természeti terület egyensúlya. Az agglomerációban az össznépi
boldogság elérése. Az agglomeráció önzetlen részvétele globális feladatokban.
Az agglomerációs lokális céloknak a globális célok alá helyezése. Szépen cseng az a gondolat, hogy a Természet
és az Emberiség egyensúlyban él. Az a De ez csak akkor működűképes ha mindkét
fél nyitott erre az együttélésre. a Természet mindig értünk volt, most már
nekünk kéne érte lennünk. Ehhez először szerintem is meg kell találnunk
egyénenként és csoportosan is a belső békét és a boldogságot. Mert ha az ember
a lelki fejlődésben elér egy szintet, akkor már alábbhagy az önzéssel, a
lelkiismerete erősebb lesz, szeretni és védelmezni fogja környezetét.
A
társadalomnak össze kell fognia, mert külön-külön nem fog menni, ez a Kölcsönös
függés elve. Nem lehetnek csak önérdekek, mert a teljes rendszerben
mindenki mindenkitől függ. Ha ezt meg tudná lépni az emberiség, akkor ez a
szintugrás lenne a társadalom fejlődésének feltétele. Ez egy érdekes gondolat, mármint az teljes társadalmi fejlődés felvetése.
Sosem vittem tovább a gondolatot hogy a nyitottság és a berögződések elhagyása
szépen lassan beépíthető nagyobb egységekbe (család, cégek, agglomerációk,
társadalom) míg végül globálissá nem alakul. Mert ha ezt meg tudnánk valósítani
2-3 generáció alatt, és tényleg az egész emberiség részese lenne a fejlődésnek
akkor azzal nagy lépést tennénk a megoldás útján.
Ahogy
korábban szó volt róla az agglomerációk arra törekednek hogy teljes
működésüket, még a közműveket is saját területükön belül oldják meg, ez alól
csak az információs hálózatok és az elektromos energiaellátás kivétel. Az
utóbbi megoldása, hogy az összes agglomeráció az úgynevezett Globális Gridhez,
vagyis egy világméretű elektromos hálózathoz csatlakozik. Két szabály fűződik
ehhez: törekedni kell a lehető legnagyobb arányú megújuló energiatermelésre
történő átállásra, és törekedni kell a lehető legnagyobb arányú villamosításra Szerintem irreálisan nagy infrastruktúrát és
nagyon komoly műszaki megoldásokat igényelne, nem tudom tartunk-e ott, hogy van
olyan technológiánk, ami képes lenne ekkora távolságokban villamosenergiát
szállítani. Már akár csak Európában is nehéz lehet kivitelezni, tekintve,
nemhogy a teljes világot átfogóan kontinensek között a víz alatt(?). De az
egyik szabály is csak akkor valósulhat meg, ha már nem lesz pénzalapú fizetési
rendszer, mert mindenki nem engedheti meg magának például az új elektromos
autót. (Felmerült bennem egy további
gondolat is, miért csak az energiaellátás lenne globális hálózaton, a
vízellátás miért csak extra esetben? Rengeteg agglomerációnak lesz problémája a
saját ivóvíz-ellátásának megoldásával, ha nem rendelkezik saját forrással, és
ezt a keresletet nem lesz képes mindig fedezni helyette a szomszédos
agglomeráció. Akkor mi lesz?)
Az agglomerációk kialakításához Agglomeráció
egyensúlyi stratégiák vannak:
1.
A lakosságszám csökkentése
2.
Az ipari kibocsátás csökkentése (termelés
visszafogással, áttelepítéssel)
3.
Magas energia és anyaggazdálkodás
4.
Emissziószegény technológiák felhasználása
5.
Magas hatásfokú tisztító rendszerek
kialakítása
6.
Helyi fogyasztási szokások megváltoztatása
7.
Emisssziómegkötő rendszerek kiépítése
8.
Belső terület csökkentése, külső
természeti terület növelése ()
9. Revitalizáció,
természeti területek asszimilációjának növelése
Az első ponttal
kapcsolatban bevallom, nagyon szkeptikus vagyok. A lakosság be- és
kiköltözésének ilyen mértékű szabályozásával, alapvető jogoktól fosztanánk meg
az embereket, amit a társadalom szerintem alapvetően elutasítana. Az ipari
kibocsátás csökkentésénél abszolút egyetértek azzal a résszel, hogy
visszafogjuk a termelést, ugyanis napjainkban az ipart az ésszerűtlen
túltermelés jellemzi, melynek eredménye végül hasznosulás helyett csak szemét
lesz. A szervezett áttelepítés ötlete pedig külön tetszett, mert a
legszennyezés csökkentésén rengeteget javítana, bár az első pontnál említett
kétségem itt is megjelenik, miszerint akaratuk ellenére mozgatjuk majd a
képzett munkaerőt? A technológiai fejlődés szerintem a továbbiakban még
hangsúlyosabb lesz, mint napjainkban. A helyi fogyasztási szokások
megváltoztatása ás annak folyamata/módszerei viszont egy kifejezetten érdekes
téma lehet, erről szívesebben olvasnék bővebben. Az agglomerációs területek
lecsökkentése a természeti területeken növelése érdekében, fontos cél lenne,
azonban ismét az emberi faktor miatt, nem tudom mennyire lennének hajlandóak az
emberek saját életterüket lecsökkenteni és abból részt átadni a természetnek.
Azonban például a parlagos területekért valóban tehetnénk valamit. Az utolsó
revitalizációs pontot rendkívül fontosnak tartom.
Az
egész Program alulról építkezik, és globális szintre emelkedik. Nagyon fontos
szerepe van benne egy egy közösségnek, embercsoportnak, az egyéni és csoportos
boldogságnak és a nyitottságnak. Akik ma ezt véghez viszik, példát mutatnak a
következő generációknak.
Összegzés
A
Könyv maga, illetve a kiválasztott programom végig lekötött olvasás közben,
vagy azért, mert még nem találkoztam hasonló gondolattal, vagy azért, mert egyetértettem
a leírtakkal vagy pedig azért, mert a saját korosztályom fejével gondolkodva
megvalósíthatatlannak éreztem az adott pontot.
Tetszett, hogy a fogalmazás és tagolás olyan, hogy bárki számára érthető és követhető legyen, de ugyanakkor fenntartja a figyelmét és sok újat mond annak is aki közelebb áll a témához. A programban az agglomerációnak és az azt körülvevő természeti területnek az ötlete és kialakítása tetszett, pláne hogy így én is el tudom képzelni, hogy Természet-Ember egyensúly létrejöhet (jelen berendezkedésben semmiképpen nem látom ezt). Országhatárokon belül abszolút reális. Viszont ennek globális megvalósításában rengeteg akadályt látok, melynek háromnegyedét nem is a technikai, földrajzi szempontok jelentik, hanem az emberi tényező. Nemzetek és nemzetiségek kölcsönös és feltétlen együttműködéséről beszélünk, de ez szinte lehetetlen. Mindenki félti a sajátját és akarja a többet, még a népével szemben is , nemhogy más nemzetekkel szemben. Túl erős az emberi tényező, túl nagy faktor az egyenletben, Szeretném azt hinni, de leginkább látni hogy az egész emberiség megmozdul és együtt megmentjük a bolygót ami az otthonunk, de egyszerűen félek, hogy számtalan ember van akikre nem számíthatunk ebben a harcban. Mert nemhogy segítenének benne, még keresztbe is tesznek inkább. Hihetetlenül jó érzés hallani másokat környezettudatosságról, öko-lábnyom csökkentésről, zöldebb megoldásokról és hasonlókról elhivatottan beszélni. Látni hogy megtisztítottunk egy folyó szakaszt vagy vízpartot, együtt fákat ültettünk, gyerekeket oktattak a témáról akik élményekkel tértek haza és még sorolhatnám. Ilyenkor mindig újra bízok, mert ez feltölt és bár apró lépések, mégis reményt adnak. Jó lenne, ha tudnék én is nagyot álmodni, csinálni amit csak személyesen megtehetek és mosolyogva nézni előre, akárcsak a Tanár Úr, de az én szememben mindig van valami ami miatt ez az idealizált jövőkép összetörik. És olyankor egyszerűen azt érzem, hogy a hiába a megfelelő technológia, infrastruktúra, adottságok, pénz…mert minden az emberi gonoszság és t miatt fog megbukni. Nekem ezen a világlátáson és alapvető lelkiállapoton kell dolgoznom, ehhez viszont kaptak ötletek a könyvből is. Összességében, a látom és értem hogyan épülnek fel és kapcsolódnak egymáshoz a programok, jó volt olvasni, számos új dolgot tanultam belőle. Köszönöm.
Ha érdekel jelen rovat előző írása akkor klikk.
Ha érdekel jelen rovat következő írása akkor klikk.
Ha érdekel első könyvem, mely az emberi lélekről legalább annyira szól, mint a klímaváltozás megoldásáról, akkor arról bővebb információkat itt találsz: klikk. Ne feledd! A világ problémáinak megoldását önmagadban kell kezdeni!
Ha ennek a rovatnak az első részétől szeretnéd végig olvasni az összes eddigi írást, akkor a bevezető részt itt találod: klikk. Onnan indulva az írások alján tovább lépegetve végig tudsz haladni jelen rovat írásain.
Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.
Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)
0 Megjegyzések