A boldogságkeresés második lépése: a mély önismeret - 1. rész: Az önismeret szintjei

(If You would like to read this article in English language: click)

Ha bárkit megkérdezel, hogy jól ismeri-e önmagát, arra mindenki azt válaszolná, hogy: persze, természetesen. Vigyázz! Ez a válasz legtöbbször sajnos nem igaz! Ez nem más, mint az egód válasza, aminek az a „dolga”, hogy elrejtse elöled a valós belső énedet, ami előli menekülésed révén építetted ki „őt”!  Tudom, hogy ez így elsőre furcsán hangzik! Azonban hidd el, hogy érdemes tovább olvasnod ezt az írást, annak ellenére, hogy most lehet, hogy belső késztetést érzel, hogy letedd. Az egód sértésnek érzi azt, hogy hogyan feltételezheti bárki, hogy nem ismered önmagad! Nyilván ismered önmagad egy bizonyos szinten!  De a mély önismeret szintje pont azt jelenti, hogy a személyiségednek azt a részét is ismered, melyet az egód eltakar elöled! Ez az a részed, melyet nem akartál valamikor elfogadni magadban és ez miatt az egód mögé rejtetted, hogy más se láthassa meg. Ugye milyen érdekes? Jogosan felteheted a kérdést, hogy miért kell oda benézned újra? Hiszen pont azért rejtetted el, mert nem tudtad elfogadni. A válasz egyszerű: Azért, mert amíg meg nem ismered megfelelő mélységben a saját lelked, addig nem lehetsz boldog! Bocs, ha ilyen kemény voltam, de szándákosan tettem!

No de térjünk vissza a címben foglalt irányba. Az önismeretnek 3 különböző szintje van, melyet az alábbi egyszerű ábra mutat be Neked:

A fenti ábrán a kék körök az énképedet mutatják, a piros körök a valódi énedet. Az énkép jelenti azt a tulajdonág halmazt, amit saját magadról gondolsz. A valódi én pedig az, aki ténylegesen Te vagy. Biztos láttál már a tévében tehetségkutató műsorokat, ahol megjelentek olyan jelöltek, akik hihetetlen magabiztossággal tudták, hogy ők nagyon tehetséges énekesek. Ennek ellenére, amikor énekeltek a színpadon, számomra is (pedig nem vagyok túl muzikális alkat) egyértelmű volt, hogy semmi tehetségük sincs, sőt még a hallásuk is borzalmas. Mikor a zsűri ezt tudatta velük, akkor vagy valami kifogással éltek, pl. „egész éjjel felléptem, alig aludtam, és azért...”, vagy ellentámadásba lendülnek „totál idióta ez a zsűri, nem is értenek hozzá…”.  Kívülről nézve ugye milyen nevetséges egy ilyen jelenet? Hát igen, tényleg megmosolyogtató. Szerintem sokan, az ilyen emberek miatt nézik ezeket a műsorokat, mert olyan jókat szórakoznak rajta. Persze itt fontos megjegyeznem, hogy mindenkinek az egója ilyen nevetségesen működik, csak mindenki a másikét veszi észre könnyebben… És persze ennek is vannak kifinomultsági szintjei. Visszatérve a fenti ábrára, az előbb említett emberek nyilván az „A” csoportba tartoznak, legalább is azon a területen, amelyben megmérettették magukat. Vannak olyan énekes jelöltek, akik éreznek magukban némi tehetséget, és a színpadon derül ki, hogy őstehetségek. Ők azon szerencsés helyzetben vannak, hogy önismereti szintjük a „B” csoportba tartozik, és még ráadásul kevesebbet képzelnek magukról, mint amilyenek valójában. Persze olyan énekes jelöltek is vannak, akik nagy öntudattal mennek a színpadra, és a zsűri szerint csak átlagosnál picit jobb az előadásuk. Ők is a „B” önismereti csoportba tartoznak, de nekik nehezebb a helyzetük, mert ők többet képzelnek magukról, mint amennyik valójában. Aztán vannak olyanok, akik tudják, hogy nagyon tehetségesek és ezt be is mutatják a színpadon. Ugye ez milyen ritka? Nem véletlenül. Ők a „C” csoport tagjai. Ők a legritkább embertípus a Földön. Ők azok, akik jól ismerik önmagukat, az énképük teljesen korrekt. Vajon Te melyik csoportba tartozol? 

Én 26 éves koromban, amikor átestem azon a bizonyos „felismerés”-en (részletesen lásd a „Boldogságkeresés első lépése” című rovatot) azt gondoltam hogy tökéletesen ismerem önmagam. Tehát én kapásból teljes magabiztossággal a „C” csoportba gondoltam volna magam egy ilyen cikk hatására. De a valóság az, hogy nagyon keményen az „A” csoportba voltam. Amikor az első önismereti teszteket elvégeztem, és számomra meglepő eredményeket hoztak, tipikus reakcióim voltak: „szar a teszt, hogy tud ilyen hülye eredményt kihozni” vagy „huuu hogy lehet ilyen idióta az aki ezt a vacak tesztet összerakta” és még sorolhatnám. Aztán ahogy az önismeretem mélyült, a legtöbb teszteredményről beigazolódott, hogy igazak. Nem állítom, hogy az önismereti tesztek tévedhetetlenek. De azért a tudományosan összerakott tesztek jobbára beletrafálnak az igazságba. Ezt követően kb. 8-10 év kellett, mire az önismereti szintem az „A” csoportból a „B”-n át, egyre inkább közeledett a „C”-hez. Ez a hosszú időtartam két dolgot mutathat a számodra! Először is azt, hogy a mély önismeret nem is olyan egyszerű dolog, másrészt arra kérlek, hogy ne keseredj el! Lehet, hogy Neked kevesebb idő is elegendő lesz. Én mivel nem tudtam, hogy a boldogság keresés, hogy működik, ezért nekem ebben a 8-10 évben voltak mellékvágányaim, zsákutcáim, amik lassították a folyamatot. De ez a blog azért íródik, hogy Neked ilyenek ne legyenek! Szóval Te rövidebb idő alatt is a célba juthatsz!

A „C” csoport egyébként egy idealizált cél! Ez az, amit 100%-ban sohasem lehet elérni! De a boldogságkeresés egyik fontos szabálya az, hogy folyamatosan törekedni kell rá! Hogy miért? Mert, minél mélyebb az önismereted, annál nagyobb az esélyed a boldogságra! Ha ez a kérdés bővebben érdekel, akkor itt olvashatsz erről bővebben.

Ha érdekel jelen rovat következő része, akkor klikk ide: klikk

(Ha úgy érzed segíthet másokon ez az írás, kérlek oszd meg ismerőseid között is! Építő szándékú véleményed, kedvelésed is örömmel fogadom…Ha tetszenek az itt olvasható írások, légy a blog követője...)