A boldogságkeresés első lépése: a felismerés és alapfogalmak - 6. rész: A női perfekcionizmus avagy az állandó fogyás kényszer érzete II.

Bár nagyon sok témáról szeretnék írni ebben a rovatban, mivel ennek az írásnak az előző részére sok érdekes felvetést kaptam innen-onnan, ezért úgy éreztem, hogy kiírom magamból azokat a gondolatokat, amik reményeim szerint érdekesek lehetnek a számodra. Ha az előző részt nem olvastad, akkor itt találod: klikk ide. Érdemes először azt elolvasni, mert az ott leírt gondolatokra épül jelen írás.

Az előző írásban odáig jutottunk, hogy minél perfekcionistább vagy a külsőddel kapcsolatban (akár férfi vagy, akár nő), az azt jelenti, hogy annál jobban meg akarsz felelni a világnak. Ez az erős megfelelési kényszer, pedig az esetek legnagyobb részében azzal függ össze, hogy mélyen a lelkedben úgy érzed, hogy nem vagy szerethető. Ez a perfekcionizmus hihetetlen mértéket öltött az elmúlt pár évtizedben. Érdekes példa, amit nemrég egy plasztikai sebész ismerősömtől hallottam, hogy az ő klinikájukon a férfi fenék implantátum már gyakoribb, mint a női mell plasztika. Első hallásra megdöbbentett, hogy már a férfiakat is ennyire elkapta ez a „kórság”. De utána rájöttem, hogy teljesen alaptalan előítélet a részemről az, hogy a nőknél ez gyakoribb kellene, hogy legyen, hiszen a szerethetőség érzetének hiánya, és az ebből fakadó világ felé történő megfelelési kényszer, nem azon múlik, hogy ki milyen nemű, hanem legfőképpen azon, hogy mennyi őszinte és önzetlen szeretet kapott eddigi életében.

Itt azonban meg kell álljunk egy pillanatra. Mert pontatlanul fogalmaztam. Hiszen nem csak az számít, hogy mennyi önzetlen szeretetet kaptunk, hanem hogy abból mennyit tudtunk befogadni ténylegesen? Ezt nagyon fontos kiemelnem. Gyermekként még természetes, hogy minden felénk áradó szeretet be is fogadunk. Azonban nap mint nap látom, hogy az önzetlen szeretetet, dicséretet, figyelmességet, vagy bármely más pozitív érzelem kifejezési módot hogyan taszítják le magukról ösztönösen a felnőtt emberek. Mindezt tudattalanul és ösztönszerűen teszik a legtöbben.

Aki gyermekkorban nem kapott elég szeretetet, és sokat sóvárgott a szülei szeretete után, az nagy valószínűséggel felnőtt korában is olyan emberi kapcsolatokat fog kiépíteni magának, ahol ugyanezt fogja tenni. Hiába tudja racionális szinten, hogy ez neki nem jó, a gyógyítatlan tudatalattija ezt foga bevonzani.  Gondold végig ebből a szempontból a múltad, és nézd meg hogy a kapcsolataid milyen érzelmi szerkezetekre épültek?

Nemrég olvastam, hogy az internetes párkapcsolat kereső oldalak azért olyan sikertelenek, mert a párkereső férfiak 95%-a egy bizonyos 5%-os csoportba eső top kategóriájú nőre hajt, míg a nők 95%-a egy bizonyos 5 %-os csoportba eső top kategóriájú férfira. Ez a jelenség ugyanezen a gyökéren növekszik. Hiszen a top csajok és top pasik után lehet sóvárogni, minimális esélyekkel. Így beteljesül az a „jóslat” hogy nem vagyok szerethető.

Nézzünk egy fordított esetet, amikor egy gyermekkori mély szeretethiányt, megélő de bombázó külsejű nő, úgy dönt, hogy kompromisszumot köt és keres egy amolyan teljesen normális tisztességes, megbízható férfit. A férfi kb. azonnal beleszeret és elkezdi a tenyerén hordozni őt. Ugye egyértelmű a számodra is, hogy mi lesz a történet vége? Elég rövid idő alatt a nő ki fogja rúgni a férfit. Az indok természetesen az, hogy számára ez a férfi unalmas, és neki több kihívást jelentő, izgalmasabb férfi kell. Mi a valódi indok, amit ez a nő nem tud magáról, mert nem elég mély a lelki önismerete? Az, hogy a férfi önzetlen és odaadó szeretetét nem képes középtávon befogadni érzelmileg, mert önmagáról sem érzi tiszta szívből, hogy szerethető. Így az ő mélyérzelmű közeledésének elfogadása mély lelki szinten ijesztő. Az ego kitalálja azt a felszínes indokot, amit írtam, vagy valami hasonlót. Így beteljesül megint az ön beteljesítő „jóslat” hogy nem vagyok szerethető, ami a felszínen úgy jelenik meg hogy „nem igaz hogy nincs egy normális pasi”.

A konklúzió egyértelmű. Minél őszintébben érezzük magunkról, hogy szerethetők vagyunk, annál jobban el tudjuk fogadni a saját külsőnket, és annál értékesebb párkapcsolatunk lesz! Sőt ennek még egy olyan következménye is lesz, hogy nem leszel sem magaddal, és másokkal sem olyan kritikus, továbbá mérséklődik benned a külvilágtól bejövő elismerésekkel kapcsolatos vágyad. Hogy hogyan juthatsz el ide, arról majd külön rovatban fogok írni Nektek (rovat itt: klikk ide)! De folytassuk ezt az érdekes kérdéskört  egy kis önismereti irányba. Nézd meg objektíven magad, és elemezd, hogy mennyire vagy magaddal kritikus, mennyire vagy másokkal kritikus, mennyire épültek sóvárgásra, elérhetetlenségre vagy kudarcokra, letaszításokra az eddigi párkapcsolataid? A válaszok alapján már mindent tisztábban fogsz látni…

Picit szeretnék az életmódról is ezzel kapcsolatban írni Nektek. Az előző részben ezt is érintettem, de most szeretném bővebben kifejteni pár visszajelzésre reagálva. Nézzünk egy átlagos nőt, aki gyermek korában nem sok szeretetet kapott. Természetesen nagyon kritikus a külsejével kapcsolatban, és sosem elégedett azzal. Állandóan egy szebb külsőről sóvárog. Nyilván sosem vacsorázik. A vacsora hiánya miatt, éjjel nyugtalanul alszik, és korán ébred. A korai ébredés agyalásba csap át (evolúciós alapreakció, hogy az éhség felgyorsítja a gondolkodás sebességét), így a hajnalok össze vissza csapongó megállíthatatlan gondolatok kavalkádjával vannak tele. A kevés alvás miatt a nap kávéval indul, de mivel ez a kevés alvás rendszeres ezért a kávé hatása hamar elmúlik. Így napközben több kávé is legurul a pociba. A sok kávé felemészti a test energia tartalékjait, melynek következménye, hogy a kávé már egyre kevésbé hat, egyre kevésbé pörget fel. Hány embertől hallom, hogy büszkén meséli, hogy ő meg sem érzi, ha iszik egy kávét (persze ennek más oka is lehet). A szervezetben az átlagos koffein szint magas este is, így az alvás még nyugtalanabb lesz. Ez egy lefelé húzó spirál, melynek következménye a még kevesebb alvás, a még több kávé, a dekoncentráltság és a rosszabb stressz tűrő képesség. Az eredmény az, hogy Xanax, cigi, alkohol valamilyen vegyítésével próbálja a példánkban szereplő hölgy mérsékelni a nehezedő stressz faktort. Természetesen a helyzetet tovább rombolják, a helyzetből adódóan következményként generálódó hibás döntések, melyek még jobban „elhavazott” életvitelt eredményeznek. Kifelé persze ebből nem sok látszik. Sok smink és odafigyelés minden pillanatban arra hogy mások mit gondolnak, hogy viselkedjek palástolja a külvilág felé hogy mekkora a baj. Az egónk meg magunk elől palástolja és azt gondoljuk hogy milyen nehéz az élet, és milyen peches vagyok hogy ennyi rossz ér mostanában.

Részben vagy egészben magadra ismertél? Ha nem, akkor hány embert ismersz a környezetedben, akire ráismersz?

Ebből a lefelé húzó spirálból elvileg könnyű kijönni. Minden a kávéval kezdődik. Nem ihatsz ebéd után kávét, akármilyen fáradt vagy! Ebéd előtt is csak egyet. Ez mellett este 8 körül kiadós (természetesen nem hizlaló) vacsorát kell enned! Ha annyira félsz az elhízástól, ezt a kalória többletet spórold meg napközben. Hidd el, nem fog lerakódni éjjel! Az eredmény, nem jön első nap. A kezdeti eredmények 3-4 nap után kezdenek el megjelenni. Lassan kitisztul a szervezetedből a koffein, és mivel hulla fáradt a szervezeted, napról napra egyre jobban alszol. Ha ez után betartod a szabályt, és nem esel vissza, akkor egyre pihentebb, koncentráltabb leszel napközben. Ennek a következménye lesz a jobb stressz tűrés és a jobb döntések. Ezek következménye az lesz, hogy nem kell a cigi, a xanax vagy az alkohol. Mindent fokozatosan tegyél le, hogy tartós legyen az eredmény.

A cigire is ki szeretnék térni. Nagyon érdekes, hogy ma már több a női bagós, mint a férfi. Miért? A válasz egyszerű! Hiszen elterjedt a cigiről az a köztudat, hogy a cigarettázol akkor nem hízol és csökken az étvágyad! És ha elkezdted, akkor már nem teheted le, hiszen, ha leteszed, akkor tuti felszedsz pár kilót. Így egyre tömegesebb a női test önpusztításának ez a formája. Pedig nem ez a helyes módja a fogyókúrának! A dohányzás a saját tested szemétdombnak nézése… Ugye hogy nem szereted legbelül magad, ha ilyet tudsz magaddal tenni nap mint nap? Az ego persze megmagyarázza, hogy miért nem is olyan helytelen, ha dohányzol. De az egészség, a boldogság alapja, ugye ezt Te sem vitatod? Ha dohányzol, akkor egy állandó belső terhelést adsz a testednek, ami miatt az immunrendszered gyengül, mely fokozatosan felerősít egy csomóféle betegségre való hajlamot.

A felfelé húzó spirálba való átállás akkor tartós, ha párhuzamosan a lelked gyógyításával is foglalkozol. Hiszen az itt leírt addiktív életvitelt, ha megszűnteted, és a lelki ok gyógyítatlan marad, akkor vagy vissza fogsz esni, vagy ösztönösen más addiktív rendszerre állsz át.  

Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk

Ha érdekel jelen rovat következő írása, akkir klikk ide: klikk

(Ha úgy érzed segíthet másokon ez az írás, kérlek oszd meg ismerőseid között is! Építő szándékú véleményed, kedvelésed is örömmel fogadom…Ha kíváncsi vagy a következő részre, légy a blog követője...)