30-as éveim elején évek óta
rendszeresen fájt a torkom. Egy évben 365 napból kb. 200 napon fájt kisebb
rövidebb időszakokon át. A gyermekeim picik voltak, és állandóan aggódtam, hogy
el ne kapjanak tőlem valamit. A körzeti
orvos mivel nem talált rá megoldást, mindenféle kivizsgálásokra küldött.
Legalább 6 féle szakorvosnál jártam, de mindegyik azt nyilatkozta, hogy az ő
szakmai szempontjából nézve egészséges vagyok.
Akkoriban egyre gyakrabban fordult meg a fejemben a válás gondolata, amit
annyira elképzelhetetlennek tartottam, hogy magamnak sem mertem bevallani. Az
egyre erősebben rám törő érzést nem mertem elfogadni, még kevésbé mertem
kimondani akárkinek is. Akkor még mit
sem tudtam a pszichoszomatikáról. Racionális gondolkodású mérnökként,
valószínűleg el is utasítottam volna, ha valaki ilyesmivel hozakodik elő, hogy
ez butaság. Viszont gyógymód nem volt a problémámra, és amikor már szembe
mertem nézni ezzel a nagyon mély és komoly lelki problémával, sőt beszélni is
mertem róla a feleségemnek és a legjobb barátomnak, akkor hirtelen a tünet
együttes elmúlott.
Ma már egyértelmű a számomra,
hogy a testem jelzett arra a fojtogató lelkiállapotra, amit a ki nem mondott,
magamnak be nem vallott érzések okoztak. Azóta – lelki válságaim idején –
többféle pszichoszomatikus tünet együttesem volt. Egyre profibban tanultam meg
értelmezni ezeket, és egyre mélyebb önismeretre tettem szert ezáltal is. Nézőpontom
kitágult és fejlődött, így egy idő után azt gondoltam, hogy vannak
pszichoszomatikus betegségek, ahol a megoldatlan lelki problémák testi
tünetekben is manifesztálódnak. De vannak olyan betegségek melyeknek semmi közük
az emberi lélek problémáihoz. Ezt ma is így gondolom, de az arányok jelentősen
elmozdultak bennem. Ma már teljes bizonyossággal tudom, hogy a legtöbb
betegség vagy közvetlenül, vagy közvetve pszichoszomatikus eredetű. Nyilvánvaló,
hogy ha a gyerekek haza hozzák az iskolából az influenzát és te ápolod őket és
elkapod tőlük, annál nem érdemes pszichoszomatikus okokat keresni. De a legtöbb
esetben található egyértelmű kapcsolat a betegség oka, és a lelki ok között.
Egyszer egy kollégám, akit nagyon szerettem és tiszteltem elvesztette a
feleségét, akit nagyon imádott. Ő ezt soha nem tudta igazán feldolgozni, sőt
nem volt hajlandó elfogadni felesége halálát. Olyan volt, mint aki nem akarja
tudomásul venni, hogy vége, nem akarja meghallani a tényt, hogy a párja nincs többé.
Az élete ezzel a keserűséggel átszőve telt utána, és már csak a munkába
temetkezett. Nemsokára rákot kapott. Ha pszichoszomatikában jártasabb vagy,
akkor biztos meg tudod tippelni, hogy hol jött a daganat… A fülén. Nem akarta
meghallani, hogy a felesége nincs többé. Olyan helyre nőtt a daganat, ahol nem
lehetett műteni, így hamar elment kedvese után, nagyra becsült kollégánk.
A lelki problémák és a betegségek
között ilyen komoly kapcsolat található. Aki évekig fojt el, vagy hordoz
magában sérelmeket, fájdalmakat, meggyógyítatlan, lelki sebeket, annak előbb
utóbb betegségek lesznek a tünetei. A tested jelez Neked! És ezt mondja Neked: Kérlek
segíts, nagy a baj! Ne légy vak! Nézz szembe a lelkeddel és ne menekülj tovább
önmagad elől! Amióta ilyen szemmel nézem az embereket, példák százait
tudnám felsorolni. Még egyről írok, érdekességképpen. Egy hölgy ismerősöm válás
után volt, és óriási gyűlölet feszült a két elvált fél között. A válás még nem
volt teljesen lezárva, nagyon rég óta ment a vita a vagyon kérdésén. A hölgy
nem volt hajlandó elengedni azt a nagy vagyont, amiben előtte élt, pedig a jog
értelmében nem igazán jutott neki túl sok. Annyira belelovallta magát ebbe,
hogy neki ez jogosan jár, hogy minden energiáját, gyűlöletét a vagyonba való
kapaszkodás itatta át. Természetesen őrületesen keményszintű, nagy fájdalmakkal
járó aranyere lett, amit műtéttel is csak minimálisan lehetett javítani. Ha nem
akarunk valamit elengedni, amit el kellene, akkor ez tipikus testi
következmény. A teste jelzett, hogy nagy
a baj, engedd el, nem ez az utad. De a konok ego itt sem volt hajlandó letérni
erről az útról.
Vannak esetek, amikor a testi
tünetekből nem tudunk egyértelmű lelki okokat kibogozni. Ennek a legfőbb oka
az, hogy az egónk nem szeret önmagában hibát keresni. Az egónkat pont arra
fejlesztettük ki, hogy elrejtse önmagunk elől, lelki fájdalmainkat, hogy védjen
minket el nem fogadott lelki részeinktől. Így legtöbbször vakok vagyunk, ha
saját testi tüneteink és lelki problémáink között kell kapcsolatot keresni. Egy
megértő társ vagy barát, egy jó pszichológus vagy kineziológus, azonban
segíthet a tisztán látásban. Sajnos az egónk külső segítség nélküli megkerüléséhez
elég magas szintű spirituális fejlettség kell. Ez keveseknek megy. De ez nem
jelenti azt, hogy az egónk által mutatott hamis délibábot kell elfogadni. Külső
segítséggel nagyon könnyű mögé látni!
A betegségek működése is
egyértelművé vált a számomra az utóbbi években. Mérnök gondolkodásom mindig ösztönösen
keresi az okokat és az összefüggéseket. A lelki problémák megváltoztatják
lelkünk rezgésszintjét, mely egy idő után a testünkben elváltozásokat okoz. Ez
a fizikai magyarázata annak a folyamatnak, ami bennünk történik. A lelki
problémák először még csak lelki változásokat okoznak, melyek negatív érzelmek
formájában jelennek meg. Azok tartós megjelenése, tartós gyógyulatlan állapota,
tartós elfojtása azonban lelkünk torzult rezgésszintjét konzerválja, melyre a
test elváltozással reagál. Az első elváltozási szintek még egyszerűek. Ezek
olyan jellegűek, melyek megpróbálják kiengedni a negatív energiákat a testből
(sírás, öklendezés, hányás, gyakori vizelés, hasmenés, sav túltengés, vagy ezek
ellentetjei például szorulás, görcsök stb..). Ha ezek nem segítenek, akkor
jönnek a következő szintű elváltozások, melyek gyulladások, testi fájdalmak,
görcsök (pl. migrénes fejfájás, nyirok gyulladás, gyomortájéki fájdalom stb…)
jelennek meg. Ha ezek után sem történik javulás a lélek rezgészsintjében, akkor
beindulnak a komolyabb elváltozások. Tartós izom vagy izületi fájdalmak, aranyér
és még a végtelenségig sorolhatnánk. A fájdalom helye segít következtetni arra,
hogy milyen jellegű a lelki probléma. A legvégső stádium a krónikus betegségek
szintje (gyomorfekéj, bőr elváltozások, szív és érrendszeri betegségek, rák).
Meggyőződésem, hogy a rák is a legtöbb esetben pszichoszomatikus alapú. A nagy
gond az, hogy ha már ilyen elfajulásokat okoz, hogy legtöbbször a páciens
annyira régóta és mélyen elfojtotta magában az okozó lelki fájdalmat, annyira
megtanult vele együtt élni, hogy nem képes önmaga újra szembenézni vele. Egy
rák gyógyítással foglalkozó szakemberrel egyeztettem egyszer erről a
véleményemről. Aki azt mondta, hogy elfogadja, hogy ezek mögött a betegségek
mögött sok esetben lehet lelki háttér, de amikor a beteg már hozzájuk kerül,
akkor annyira elfajult testi állapotok vannak, hogy már nincs idő ilyen jellegű
terápiával foglalkozni, mert mire a lelki probléma elkezdene mérséklődni
addigra már valószínűleg meghalna a beteg. Ezért ők kénytelenek nekiesni a
betegségnek kemény módszerekkel. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy az egész
korházban nincs jelenleg pszichológus, így nem is tud ilyen jellegű segítséget
kérni szakorvosként. A szakorvos véleményével tökéletesen egyet értek! Azonban
hány esetben látjuk, hogy kigyógyulnak a betegek a rákból, majd pár éven belül
újra visszaesnek. A visszaesés elkerülése érdekében lenne fontos lélek
gyógyulásával foglalkozni! Ez segítene abban, hogy a visszaesés kockázata
csökkenjék, miközben javulna az adott személy átlagos boldogság szintje.
Akit érdekel komolyabban a
pszichoszomatika, azoknak írom hogy ez a blog is sokat fogja még boncolgatni
ezt a kérdést, több szempontból is. De a témában egyre több jó irodalom is
található. Az interneten magyarul is fent van egy pszichoszomatikai gyűjtemény,
ami kezdőknek jó indulás lehet: Jacques Martel: Lelki eredetű betegségek
lexikona (letöltés itt). Ebből el lehet indulni, ha veled vagy
családtagjaidnál lelki okokat szeretnél keresni a probléma mögött. Jacques
Martel-ről annyit kell tudni hogy az egész életét rátette a betegségek lelki
okainak feltárására.
Még két jó tanács! Az első jó
tanácsom az, hogy ha Neked egyértelmű egy szeretted pszichoszomatikus tünet
együttese, de ő ezt nem akarja elfogadni, akkor kérlek NE erőltesd! Nála még
nincs itt az ideje valamiért a lelki fejlődésnek. Békés elfogadással sokkal
többre mész vele (is), mint racionális érveléssel, meggyőzéssel. A másik fontos
kiemelendőm még az, hogy ha a racionális orvoslás két vagy több tünet között
nem talál racionális kapcsolatot, akkor 100% hogy pszichoszomatikus az ok.
Ilyen volt egy ismerősöm, akinek a hónalji nyirokcsomó gyulladásai és a here
fájdalmai között egyértelműen nem talált kapcsolatot egyetlen szakorvos sem. Hiába
járt annyi helyre kivizsgálásra. Hiszen nincs is fizikai kapcsolat a két terület
között testi szinten. A megoldást és a gyógyulást a lélek gyógyulása hozta nála
is természetesen…
Jelenleg nekem is van 1-2 enyhe
testi tünetem, melyeknek a lelki okát még nem találom, pedig már 3 hete
figyelek a testem újszerű jelzéseire. Evvel csak azt szeretném jelezni, hogy a
lelki kapcsolat megtalálása mély önmagunkba nézést igényel! Ehhez idő kell. Nem
megy gyorsan. Ha még 1-2 héten belül nem jövök rá magamtól a megoldásra, vagy
rosszabbodnak a tünetek, akkor feltétlenül fogok külső segítséget kérni. De
mivel okkal jelez a szervezetem, ezért biztos vagyok benne, hogy meg fogom
találni, hogy mit szeretne velem közölni….
Kívánok Neked is sok sikert
abban, hogy jobb egészségre és mélyebb önismeretre tegyél szert tested jelzései
és lelked gyógyulása által!
Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk
Ha érdekel jelen rovat következő írása, akkor klikk ide: klikk
(Ha úgy érzed segíthet másokon ez az írás, kérlek oszd meg ismerőseid között is! Építő szándékú véleményed, kedvelésed is örömmel fogadom…Ha kíváncsi vagy a következő részre, légy a blog követője...)
0 Megjegyzések