A boldogságkeresés első lépése: a felismerés és alapfogalmak - 10. rész: A lelked rezgésének szintje II. (szégyen és bűntudat)

Az előző részben a lélek rezgés szintjeit mutattam be Neked (ha nem olvastad, érdemes átszaladnod rajta jelen írás előtt: klikk ide). A mai írásom ennek a témának a folytatása. A bemutatott 16 lelki rezgési szint közül a két legalacsonyabb szinttel a szégyen és bűntudat szintjeivel fogok foglalkozni.

A lelked rezgésszintje azon múlik, hogy egy átlagos napon, az előző részben bemutatott 16 lelki rezgésszint közül a lelked hol tartózkodik a legtöbbet. Nyilván mindannyiunknak ingadozó a lelki állapota, ami miatt hol lelkesebbek és boldogabbak vagyunk, hol pedig mélyebb lelki állapotokba süllyedünk. Azok az emberek, akik a szégyen vagy a bűntudat szintjén élik életük túlnyomó részét, azok lelki rezgésszintje a legalacsonyabb. David R. Hawkins mérési eredményei által rögzített skála szerint a szégyen szintjén élő ember lelki energia szintje 20-as értéken rezeg, míg a bűntudat szintjén élő embereké 30-as szinten. Az érzékeltetés kedvéért a 0 szint a halál szintje, míg a legmagasabb szint a megvilágosodásé, melynek értéke 1000.  Az Élet -pusztítók szintje 200 alatti, míg az Élet-támogatóké 200 feletti. Ez egy tudományosan igazolt logaritmikus skála. De nem untatok senkit a tudományos részletekkel, inkább térjünk rá az érdekesebb gyakorlati részre.

Életemben többször megéltem a bűntudat mély szintjét tartósan is. Nyugodtan merem állítani, hogy ez a földi pokol szintje. Azóta megjártam ennek a skálának számos fokát. Ma már egy elég magas Élet-támogató szinten élem az életem, és ez csodálatos dolog. Ez a blog abban segít, hogy Te is ide juthass el minél hatékonyabban.

Nemrég a jelenlegi lelki segítőmmel újra átéltem azt az időszakot amikor édesapám meghalt. Akkor, 6 éves voltam. Érdekes, és egyben csodálatos volt megélni az akkori borzalmas érzéseket újra és megbocsátani akkori önmagamnak. Ez egy újabb lelki szintugrást okozott bennem. Hálás vagyok amiért fel tudtam nyitni azt a mélyen elfojtott érzésvilágot, amit akkor megéltem. Apám váratlan halála előtt, az első féléves iskolai bizonyítvány osztásomra készültem. Nagyon szorgalmas voltam, hogy édesapám büszke legyen rám, amikor majd hazaviszem a bizit. Mikor megtudtam, hogy meghalt, óriási bűntudatom támadt. Úgy éreztem biztos azért hagyott el örökre, mert nem voltam elég jó gyerek, és nem hoztam haza tökéletes szín ötös bizonyítványt. (A gyermek mindig önmagát hibáztatja, hiszen a szülőt istenként tiszteli még kiskorban). Ez a bűntudat, annyira erős és fojtogató volt, hogy úgy éreztem, hogy egy szeretetet nem érdemlő lény vagyok, aki még a SEMMI-nél is értéktelenebb. Akkor 6 éves koromban, mély fájdalmamban, bűntudattól gyötörve teljes mértékben szakítottam önmagammal. Nem akartam az lenni többé, aki vagyok, mert aki vagyok az értéktelen, és szeretetre egyáltalán nem méltó.

Az eredmény egy több évtizedig tartó önmagam előli menekülés lett. Ebből erős, kérges és önző egó tudott kifejlődni, számos addikció és játszma rendszer (ezekre a fontos fogalmakra későbbi írásokban visszatérünk).

Ezen érzelmek újbóli megélése az emberek megértéséhez még közelebb hozott. Mennyi ember lehet a Földön, akik hasonló szenvedéseket fojtottak el örökre magukban, melyet lelkük mélyén cipelnek, és ennek következtében játszák őrültebbnél őrültebb játszma rendszereiket tudattalanul? Gyerekkori traumák a szülők válása, testvér megjelenése miatti figyelem vesztés, uralkodó lelket sárba tipró szülők, vagy egyéb okok miatt. Ilyen és ehhez hasonló mély lelki sebek, emberek milliárdjait terhelik. Ez adta a felismerést, hogy nem ítélkezhetünk senki felett, mert sosem tudhatjuk, hogy az a másik ember milyen okból olyan amilyen. Ami még érdekesebb és izgalmasabb gondolat, hogy ha én lettem volna annak a másik embernek az életében, valószínűleg én is most úgy viselkednék ahogy ő most teszi. Krisztus szavai erre utalnak, amikor azt mondja, hogy bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek. Hiszen tudattalanul, sérült lelke elfojtása következtében teszi azt, amit tesz. Azzal, ha visszavágok, csak mélyítem a sebét. Azzal, ha megbocsátok, segítem őt lelke gyógyulásában. Nyilván Krisztus ezen szavainak eleget tenni nem lehet egy bizonyos lelki rezgésszint alatt. Hiszen annyi lelki teher nyomja vállunkat, hogy nincs erőnk másokkal foglalkozni, és a legkisebb minket érő támadásra is nagy ellenállással reagálunk éppen ezért. A rendszeres megbocsátás világa a 200-as Élet-támogató lelki szinten kezdődik.

A bűntudat és a szégyen szintje a legmélyebb, legfeketébb, legsötétebb érzés, amit ember átélhet. Ott annyira közel vagy a halál szintjéhez, hogy önmagad értékét nullának tartod. Leggyakrabban ezen a szinten az egyén őszintén vágyja a halált. Önmaguk értéktelenségének érzése sajnos gyakran megvető vagy gyűlölködő reakciókat vált ki a világ felé. Ezen a nyomorúsásgos életérzésen keresztül nézve gonosznak látjuk a világot és a jövőt nagyon sötéten képzeljük el. Nem véletlen, hogy régen az emberek megszégyenítésével igyekeztek a felülkerekedők végleg sárba tiporni ellenfeleiket, mely sajnos még ma sem ritka. A megszégyenítés és bűntudat keltés a diktatórikus hatalmi rendszerek egyik kiváló eszköze volt a múltban és az sajnos ma is.

A családokban is gyakran megjelenik a szégyen és bűntudat keltés. Nagyon sok szülő így igyekszik kordában tartani a gyermekét, miközben fel sem méri, hogy ezzel micsoda pusztítást végez a lelkében, és ezzel aláássa a gyermek boldog jövőjének alapjait. Természetesen a szülő ezt tudattalanul teszi, hiszen ő is küzd lelki sárkányaival, és mivel azok gyógyítatlanok, ezért tudattalanul átadja terhét gyermekére, aki tovább viszi azt.  

A bűntudat és a szégyen szintjén élő embert gyakran kirekeszti a társadalom, de ha mélyebbre nézünk a folyamatnak, az egyén maga rekeszti ki önmagát, azzal, hogy saját magát teljesen értéktelennek éli meg, környezetét pedig gonosznak és sötétnek érzékeli. A szemrehányás és a megaláztatatás érzése gyakran szövi át az ember lelki életét ezen a rezgésszinten. Az ilyen ember nagyon befolyásolható és szinte bármire rávehető. Magasabb (de még Élet-pusztító) rezgés szinten lévő emberek, általában ilyen emberekkel végeztetik el a piszkos munkát, bármi legyen is az.

Természetesen innen is van kiút! A kiút az, hogy a fásultság és bánat szintjére lépünk. Bár ezek még mindig nagyon mély lelki rezgésszintek, mégis jóval magasabbak, mint bűntudat és szégyen szintje. De ezekről a szintekről a következő részben fogok írni Nektek!

Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk

Ha érdekel jelen rovat követlező része, akkor klikk ide: klikk

(Ha úgy érzed segíthet másokon ez az írás, kérlek oszd meg ismerőseid között is! Építő szándékú véleményed, kedvelésed is örömmel fogadom…Ha kíváncsi vagy a következő részre, légy a blog követője...)