Jelen írás inspirációját az adta,
hogy egy kedves Olvasó feltett nekem 4 db kérdést. Ezek a kérdések annyira
izgalmasak voltak a számomra, hogy úgy döntöttem a választ egy blog
bejegyzésben írom meg. Hiszen az ő általa feltett kérdések sokakat
foglalkoztatnak, így sokak számára lehet hasznos a válasz. A kérdések így
szóltak: Mi a boldogság? A boldogság egyenlő-e a boldogság érzéssel? Lehet-e a
boldogságot tudatosan keresni? Kell-e ésszel hatni a szívre?
Ezek a kérdések olyan mélyen
szántók, és annyi minden bennük van, hogy jól megkaptam ezzel a leckét. Persze
ezt jó értelemben írom. Szeretek gondolkodni ilyen kérdéseken. Kezdjük talán a
legutolsó kérdéssel. Kell-e ésszel hatni a szívre? Ez a nők és férfiak közötti
alapvető vita része, a legtöbb kapcsolatban. A nők legnagyobb része szeret
inkább a szívére hallgatni, és kevésbé az eszére. A férfiak ennek fordítottjai.
Ők igyekeznek mindent racionálisan megoldani. Természetesen ismerek végtelenül
racionális nőket is, de az átlag felállás talán mégis csak ez. Én is mérnökként
és férfiként különösen racionális voltam, évtizedeken keresztül. De sajnos be
kell látnom, hogy tévedtem! Érzelmi kérdést nem lehet racionálisan eldönteni! A
racionalitás fontos dolog, és megvan a maga helye. De az érzelmek nem racionálisak.
Sőt, az érzelmekkel vitatkozni sem lehet,
mert azok vannak és kész! Szóval a szívre nem, hogy nem kell ésszel hatni, de
nem is szabad! Természetesen ez akkor igaz, ha a lelkünknek nincsenek olyan
mértékű sérültségei, ahol ezek az érzelmek már önmagunkat vagy másokat veszélyeztetnek.
Ilyenkor sajnos az érzelmekre minden
módon hatni kell, amivel csak lehet. Ha azonban az érzelmeink generálta vágyak
másokra vagy önmagunkra veszélyt nem jelentenek, akkor hajrá, tessék félretenni
az ész érveket! Egyszer egy párkapcsolatban tanácsot kértek tőlem. A pár nagyon
szerette egymást, azonban a pár hölgy tagjának elég szélsőséges szexuális
vágyai voltak, amiket mindenáron ki akart próbálni. Nem tudtak ezzel a
helyzettel mit kezdeni. Azt a tanácsot kapták, hogy éljék meg. A hölgy ne
fojtsa el a vágyait. A férfi mivel nagyon szerette a párját bevállalta a
dolgot. Ehhez félre kellett tennie az egóját és erősen ki kellett lépnie a
komfortzónájából. Nekimentek a dolognak, kéz a kézben, egymásban megbízva
megélték azt bizonyos dolgot. A vége az lett, hogy a hölgy nagyot csalódott.
Sokkal többet várt ettől az egésztől, így többet nem akart ilyet csinálni.
Azonban attól, hogy a párja a végletekig kitartott mellette és ennyi mindent
megtett érte, még mélyebb és lelkileg még intimebb lett a kapcsolatuk. A hölgy
érzelmileg volt rákattanva erre a bizonyos szexuális vágyra. Lehetett volna
racionálisan vitába szállni vele természetesen. Ennek a következménye az lett
volna, hogy a hölgy élete végéig ezt elfojtja magában. A férfi pedig egós
védelmi rendszerén belül marad. A kapcsolatuk lehet, hogy jó maradt volna, de
ekkora lelki intimitás szintugrást biztos nem tudtak volna megugrani. Természetesen
lehetett volna az is, hogy szétviszi őket ez a „kaland”. Igen, lehetett volna.
De akkor előbb történt volna meg a szakításuk, ami így is, úgy is megtörtént
volna. Hiszen az azt igazolta volna, hogy a bizalom nem elég mély a felek között.
Ha egy mélyen vágyott, de nem racionális dolgot megélünk, abból lehet baj. De
akkor pont arra a szenvedésre van szükségünk ahhoz, hogy utána ugorhassunk egy
szintet. Ha a racionális gondolkodásunk és az érzelmeink egymás ellen feszülnek,
abból mindig belső lelki feszültségek és boldogtalanság fakad. A racionális
emberek részére rossz hírem van! Előbb vagy utóbb mindig az érzelmek
nyernek! Ha elfojtod az érzelmeidet, akkor vagy előbb-utóbb a felszínre
törnek, vagy pszichoszomatikus betegségeket okoznak (bővebben lásd itt: klikk),
vagy másféle szenvedéseket.
Most térjünk rá a harmadik
kérdésre: Lehet-e a boldogságot tudatosan keresni? A válasz egyértelműen igen. Nemrég
kezdtem el a lélek rezgésszintjeinek bejegyzés sorozatát (klikk ide). Amikor annak végére érünk, látni fogjuk azt,
hogy különböző lelki rezgésszinteken mások a vágyott dolgok. Minél magasabb
lelki rezgésszintre kerülünk annál kevésbé ön és környezetpusztító, és annál
inkább ön és környezet támogató dolgok a vágyott célok. Amikor még mély lelki
szinteken voltam, elég sok önpusztító tevékenységet folytattam, ami persze a
környezetemre is károsan hatott. Ide tartoznak legfőképpen az addikciók,
játszmák. Alacsony lelki rezgésszinten például vágyott alkoholistának, evés
függőnek, extrém sportolónak vagy pornó függőnek lenni (a felsorolást még
nagyon sokáig lehetne folytatni). Alacsony lelki rezgésszinten vágyott lehet
végtelen nagy hatalom, pénz iránt sóvárogni, vagy bezárni magunkat az önzés
börtönébe. Magasabb lelki rezgésszinteken árad belőlünk a vágy, hogy segítsünk
másokon, vagy hogy szeressük önmagunkat. Csupa olyan tevékenységet szeretnénk
csinálni, ami épít minket vagy környezetünket. A kérdésre a válasz, így már
talán számodra is egyértelművé válik. Nem a boldogságot kell tudatosan
keresni, hanem a lelked rezgésszintjének emelkedését! Ez hozza az egyre
tartósabb boldogságot, és ezért írok Neked hétről hétre, hogy ezen az úton
hatékonyan haladhass előre. Ehhez kell a folyamatos lelki önfejlesztés! Ez
ugyanolyan fontos, mint hogy testünket nap mint nap tartsuk karban, és
ugyanolyan fontos mit, hogy folyamatosan fejlesszük tudásunkat. Ha nem jártunk
volna iskolába, akkor „tuskók” lennénk, szebb szóval agyilag kimunkálatlanok.
Ha nem edzenénk a testünket nap mint nap, akkor vagy soványak lennénk, vagy
elhízottak alkattól függően. Ha nem fejlesztjük a lelkünket nap mint nap, akkor
maradunk egy adott lelki rezgésszinten és így bekonzerváljuk a boldogsághoz és
a világhoz való viszonyunkat is.
Most már rátérhetünk az első és második
kérdésre: Mi a boldogság? A boldogság egyenlő-e a boldogság érzéssel?
A boldogság tehát lelki
rezgésszintenként változó. Ezáltal mindenkinek mást jelent. Egy biztos. A boldogságról
alkotott képed, folyamatosan változik ahogy lelkileg fejlődsz (vagy
visszafejlődsz). Például míg önpusztítóbb lelki rezgésszinten éltem, mindig
kellett valami pörgés, zizegés az életemben, és időnként vágytam arra, hogy
csináljak valamit, ami rossz, vagy ami nem helyes, valamit, ami „polgár pukkasztó”.
Akkor ezek okoztak örömet. Ma belső béke okoz örömet, és ha önzetlen lehetek. A
boldogságról alkotott képem változott meg, ahogy a lelki rezgésszintem
emelkedett. Amit régen gondoltam a boldogságról nem volt helyes, pedig akkor
meg voltam győződve róla, hogy jól gondolom. Nyilván azon a rezgésszinten ez
úgy volt jó. Az akkori cselekedeteim sok szenvedést okoztak, melyekből tanulva
egyre magasabb szintre léptem. Ma már hálás vagyok ezekért a szenvedésekért.
És végül egy gondolat arra, hogy
a boldogság egyenlő-e a boldogság érzéssel? Erre egyértelműen nem a válaszom. Az addikciók (pl. vásárlás függés) rövidtávú
boldogság érzést hoznak, azonban utána megmarad lelkünk tátongó üressége, mely
elől újabb és újabb rövid távú boldogság érzés hajszolásba megyünk bele. Ez egy
tudattalan lét, mely lelkileg egyre mélyebbre és egyre boldogtalanabb lét felé
visz minket. Erre (is) van az a mondás, hogy „a pokolba vezető út mindig jó
szándékkal van kikövezve”. Tudattalanul és jó szándékkal hajszoljuk ezeket az
öröm érzés morzsákat. A boldogság akkor
egyenlő a boldogságérzéssel, ha az nem csak rövidtávú, nincs utána üresség,
hanem lelkünket építő eredménye van…
Ha érdekel jelen rovat előző
írása, akkor klikk ide: klikk
Ha érdekel jelen rovat következő írása, akkor klikk ide: klikk
(Ha úgy érzed segíthet
másokon ez az írás, kérlek oszd meg ismerőseid között is! Építő szándékú
véleményed, kedvelésed is örömmel fogadom…Ha kíváncsi vagy a következő részre,
légy a blog követője...)
0 Megjegyzések