A lélek rezgésszintjeinek
megértése egy kiemelten fontos fogalom csoport. Ezért több egymásba fonódó
részben fogom Veled megismertetni ezt a témakört. Ha esetleg nem olvastad az
előző két részt akkor azokat itt találod (I. rész: klikk; II. rész: klikk). Javasolt
mindegyik részt elolvasnod a megírt sorrendben, és ígérem, hogy mire a témakört
lezáró írásig jutunk meg fog változni az emberekről és a világról alkotott
nézeted. Én mióta ezen rendszert megértettem, és eszerint nézem az embereket,
sokkal megértőbb tudok lenni, és mind magam életében, mind olyanokéban, akik a
segítségemet kérik jóval konkrétabban vagyok képes látni a helyes irányokat.
Szóval nem csak az önismeretedet fogja segíteni ez a fogalomkör, hanem egy
útmutatót-vázat is ad a boldogságkeresés bonyolultnak tűnő rendszerében.
A következő szint, amit jelen írásban
tárgyalok: a fásultság és a bánat szintje. A fásultság rezgésszintjének a
mérőszáma 50, míg a bánaté 75. Ezek már jóval magasabbak, mint az előző részben
bemutatott bűntudat (értéke 30) és a szégyen (értéke 20) rezgésszintjei.
Akármennyire meglepő, bánatosnak vagy fásultnak lenni jóval kevésbé negatív
lelki rezgésszint mint a szégyen és a bűntudat szintjei. Ezeken a szinteken is
jártam hosszabb ideig eddigi életemben, és természetesen senkinek sem kívánom.
De, aki itt jár annak is van kiút. Azonban, ha a szégyen és a bűntudat szintje felől
nézzük a világot, akkor a fásultság már egy komoly előrelépést jelent, pont a
fásultság, majd a bánat az, ami a kiutat jeleni lelkileg a legmélyebb
szintekről. Ezért nem helyes amikor egy befásult embert bírálunk! Lehet, hogy
épp szintet ugrott, csak mivel Te a saját szűrődből ítéled meg őt (ami
természetesen helytelen!), ezért el sem tudod képzelni, hogy ez a mély állapot
szintugrás is lehet. Hiszen lehetséges, hogy az illető a bűntudat szintjéről
ugrott a fásultság szintjére. Ebben az esetben ez egy óriási fejlődés, és azzal,
hogy a fásultságát bíráljuk vissza taszíthatjuk a mélyebb rezgésszintekre újra.
Hagyni kell őt, hogy a lelke megpihenjen egy picit ezen a szinten, és egyszer
csak jönni fog egy olyan inspiráló erő, ami ki fogja ebből őt rántani. Na akkor
kell majd segítened neki, de akkor sem bírálattal! Természetesen az is
lehetséges, hogy magasabb lelki rezgésszintről (melyekről későbbi írásokban
lesz szó) zuhanunk le erre a szintre. Ilyenkor a bánat szintjén hagyni kell magunkat
elidőzni. Meg kell élnünk a bánatunk fájdalmát, ez fogja hozni az energia
gyűjtést arra, hogy visszalépjünk egy magasabb lelki rezgésszintre újra. Az is
lehet, hogy a bánat fájdalma annyira meggyötör minket, hogy a fásultság szintjére
taszít minket, ahol a lelkünk megpihen mielőtt újra fejlődni kezd a magasabb lelki
rezgésszintek felé. Mindkét szintnek kell elég időt hagyni! Azok, akik
menekülnek ez elől, és elfojtják bánatukat, azoknál ez sokszor vissza fog ütni
életükben. Azonban, ha a fásultság vagy a bánat szintje már túl tartós, akkor
van itt az idő arra, hogy külső segítséget kérjünk! Ez olyan mély lelki
rezgésszint, hogy ebből nehéz külső segítség nélkül kilábalni.
A fásultság szintjén élő ember az,
akit már semmi sem érdekel és akinek már semmi sem számít. Úgy érzi, hogy ez a
világ számára már semmi olyat nem adhat, ami értékes lehet. Ezen a szinten
teljes a reménytelenség, de legalább a szégyen és a bűntudat érzései már nem gyötrik
a lelket. Itt is gyakran előkerül a halálvágy érzete, és gyakran előjön a külső
segítség iránti vágy is, csak nincs erőnk, nincs kedvünk tenni azért, hogy
találjunk segítőt. Ezért jön jól a család, a jó barátok, akik ilyenkor segítő
kezet nyújtanak. Mivel a jövőképünket leginkább a kétségbeesés és a
reménytelenség itatja át, ezért ebben az állapotban is a jövőképünk nagyon pesszimista
és a világ jövőjét is sötétnek látjuk. A felénk áramló pozitív dolgokat
lemondással, gyakran fásult nemtörődömséggel fogadjuk. A negatív attitűd miatt,
ami átitatja a lelkünk minden zugát elítélőek vagyunk környezetünkkel, ami
természetesen képes letaszítani magunkról a segítő szándékokat.
A bánat szintje már előrelépés a
fásultság szintjéhez képest. Bár ez még mindig egy nagyon mély lelki rezgésszint,
mégis itt már megjelenik valamiféle lelki aktivitás. Hiszen aktív érzelmeink
vannak, még ha azok nagyon fájóak is. A fásultság szintjén már fájdalmat sem
érzünk, vagy ha mégis, az sem érdekel minket. A bánat szintjen megjelenik a
vágy arra, hogy a lelki fájdalom elmúljék. És ez segít majd hozzá ahhoz, hogy
magasabb lelki rezgésszintre ugorjunk. Természeten az ugrás akkor lesz
egészséges és tartós, ha a gyász vagy bármely más ok miatti bánatot hagyjuk
átjárni magunkon, megéljük a lelki fájdalmat és nem menekülünk el előle.
Ez meggyógyítja, nem pedig elpalástolja a lelki problémát. A bánat szintjén jövőképünk
sötétsége még mindig nagyon tömény. Lelkileg csüggedtek vagyunk és hajlamosak
vagyunk az önsajnálat mély bugyraiban rekedni. Az életünket tragikusnak látjuk,
és a környezetünk segítő szándékára lenézően reagálunk: „ő úgysem tudja min
megyek keresztül…”. Ez az az állapot amikor a lelki sebeinket nyalogatjuk, de
pont ez fogja azokat meggyógyítani, ha kellő ideig csináljuk!
Természetesen ezekről a
szintekről is van kiút egy magasabb rezgésszintre. Mivel ezek a szintek még
nagyon önpusztítók és rengeteg Élet-pusztító energiát sugároz ki ilyenkor a
személy magából, ezért a lelki fájdalmak megélése után az Élet segítő kezet fog
nyújtani, hogy kirángasson ebből. Ez a segítő kéz, lehet egy barát egyetlen
mondata, vagy egy váratlan esemény. Bármi is az, azt érezni fogod és akkor ne
légy lenéző vagy elítélő, hanem igen is ragadd meg azt a segítő pillanatot és
indulj el a boldogság magasabb szintje felé!
Ha érdekel jelen rovat (A boldogságkeresés első lépése: a felismerés és alapfogalmak) előző
írása, akkor klikk ide: klikk
Ha érdekel jelen rovat következő része akkor klikk ide: klikk
(Ha úgy érzed segíthet másokon ez az írás, kérlek
oszd meg ismerőseid között is! Építő szándékú véleményed, kedvelésed is örömmel
fogadom…Ha kíváncsi vagy a következő részre, légy a blog követője...)
){kind=link}
0 Megjegyzések