Sok olyan ember vesz körül, akik a normálisnál többet aggódnak. Aggódunk,
hogy lesz-e parkolónk, vagy hogy odaérünk-e időben, vagy hogy kész lesz-e
határidőre a feladat, vagy hogy kapunk-e még kenyeret a kisboltban, és ami még
rosszabb sokat aggódunk azon, hogy mit gondolnak mások, stb... De vajon normális ez? Jogosan teszed fel a
kérdést: mennyi a normális mértékű aggódás? A választ a keleti filozófiák
egyszerűen megadják. Amire 3 év múlva nem fogsz emlékezni, az miatt biztosan
felesleges aggódni. Figyeld meg önmagad ebből a szempontból pár napig! Őszintén
meg kell csinálni ezt a megfigyelési feladatot, mert az egónk szinte mindig
alapból úgy áll mindenhez hozzá, hogy velünk minden rendben van. Így hajlamosak
vagyunk elbagatellizálni, hogy mi mennyit aggódunk. Ha elvégezted ezt az önmegfigyelést,
akkor rá fogsz jönni, hogy túl sokat aggódsz-e vagy sem. Ez az írás bár
alapvetően azoknak íródik, akik túl sokat aggódnak, de másoknak is érdekes
lehet, hiszen más hirtelen ránk törő negatív érzelmekre is használható ez a
módszer, némi kreatív átalakítással.
Az aggodalmaskodás, anélkül, hogy észre vennénk, beépül az egónkba és az
életünk része lesz. Annyira hozzá szokunk, hogy már lassan elhisszük, hogy ez a
normális. Azonban az aggodalmak nagyon sok stressz hormont termelnek a szervezetbe,
feszültek leszünk tőle. Így ingerültebbek, fáradékonyabbak és figyelmetlenebbek
leszünk. Észre sem vesszük, hogy a nap folyamán az a sok apró kis aggódalom
érzés milyen sok energiát, lelki erőt vesz ki belőlünk. Nem értjük, hogy miért
vagyunk estére olyanok, mint egy félhulla. És ha ezt tartósan csináljuk, akkor
a legyengült immunrendszerünk révén gyakran leszünk betegek (vagy egyszer, de
akkor nagyon). Szóval az aggodalmaskodásról érdemes leszokni, mert ezáltal
energikusabb, élet vidámabb, koncentráltabb leszel, és még az immunrendszered
is erősödik. Megéri, ugye?
Az aggodalmaskodás lelki oka a belső bizonytalanság. Nem bízunk magunkban,
nem bízunk az életünkben, nem bízunk a jövőnkben. Hogy ennek mi az oka, azt
Neked kell belül megkeresned! Ez a módszer leginkább azoknál lesz hatékony,
akiknél ez csak egy rossz szokás. Tehát a lelkükben nincs olyan komolyabb lelki
sérülés, ami ezt okozza, csak például így leste el az anyukájától kiskorában,
és ezért ő is így csinálja. Náluk pár nap alatt szinte teljes „leszokás” lesz a
módszer eredménye. Azoknál, akiknél mélyebb lelki oka van, azoknál csak az
aggodalmaskodás mérséklődése várható. De mivel nekik nehéz az életük – hiszen lelki
sárkányaikkal küzdenek nap mint nap – még ez a kismértékű javulás is komoly
segítséget adhat ahhoz, hogy tovább lépjenek.
A módszer bemutatása előtt, még arra ki szeretnék térni, hogy az aggódás
egy egészséges érzés. Tehát ha komoly problémák miatt aggódunk, az egy
természetes reakció, és az ellen nem ilyen módszerekkel kell bármit is tenni
(természetesen).
Jelen módszer előnye az, hogy magad végezheted, és nem kell hozzá segítség.
Pár hét gyakorlással leszoktathatod magad az aggódásról, vagy annak egy
részéről.
A módszer lényege a következő. Legyen minden nap minden percében nálad egy
papír és egy íróeszköz. Amikor aggódni kezd a lelked, akkor semmi mást nem
teszel, mint hogy felírod, hogy miért aggódtál éppen akkor. Nem kell
értékelned, csak felírnod. Utána folytatódik a nap és ha megint aggódsz valamiért
(akár ugyanazért a dologért, akár másért) akkor megint felírod az időpontot és
az aggodalom okát. Ezt így csinálod egész nap. Este lefekvés előtt vedd elő a
papírt, és gondold végig, hogy az aggodalmak, amelyekért aggódtál megoldódtak-e
vagy sem? Ha igen, akkor volt-e értelme aggódni érte? Ha nem oldódott meg,
akkor mennyire nagy gond ez most az életed szempontjából. Három év múlva vajon
emlékezni fogsz erre a problémára? Nagy valószínűséggel az esti listád végig
gondolása azt a köveztetést fogja maga után vonni, hogy a problémák 90%-áért
felesleges volt aggódnod. Miután letetted a papírt, lazulj el, vegyél pár mély
lélegzetet, és mond el az alábbi megerősítést 5-10-szer magadban, a lehető
legnagyobb lelki átéléssel: „Bízom önmagamban, bízom az életemben és bízom a
jövőmben! Tudom, hogy az Élet szeret engem és segít nekem! Elfogadom az Élet
felém áramló jeleit és energiáit!” (Az „Élet”
szó helyett Isten, Buddha, Univerzum, Felsőbb Én, stb.. bármi használható, ami
a vallásodnak vagy nézeteidnek megfelel).
Azt azért gondold végig, hogy nem-e az aggódás érzése az, amihez legbelül
kötődsz, nem-e maga az érzés megélése fontos Neked. Ha ez így van, akkor ez
valami addikció vagy annak része nálad. Ez a módszer akkor is hasznos, de akkor
érdemes mélyebben keresgélned a lelkedben…
Kívánom, hogy Életed energiáit az aggodalmak helyett más élettámogató dolgokra
használhasd a jövőben!
Ha érdekel jelen rovat (A boldogságkeresés harmadik lépése: módszerek, eszközök) előző írása, akkor klikk ide: klikk
Ha érdkel jelen rovat követlező írása, akkor klikk ide: klikk
(Ha úgy érzed segíthet másokon ez az írás, kérlek
oszd meg ismerőseid között is! Építő szándékú véleményed, kedvelésed is örömmel
fogadom…Ha tetszenek az itt olvasható írások, légy a blog követője...)
){kind=link}
0 Megjegyzések