A hála érzése az egyik legfontosabb pozitív érzés. A nyugati jóléti
társadalmakban a legnagyobb önmagunkkal szemben elkövetett hibánk az, hogy
elfelejtettünk hálásak lenni. A jólét és az ego elhiteti velünk, hogy mindaz,
amit megkapunk az megjár nekünk. Közben állandóan újabb és újabb célok lebegnek
előttünk, melyért vívott küzdelem során a lelkünk a vágyakozás lelki
rezgésszintjére süllyed. Erről a rezgésszintről itt találsz egy érdekes írást: klikk.
A hála érzése a kapu a magasabb lelki rezgésszintek felé. Ha boldogabbak
akarunk lenni, mint most, akkor legfontosabb teendőnk, hogy a hálát tegyük
vissza az életünkbe, váljon a mindennapjaink részévé.
Harmincas éveim végéig nagyon-nagyon ritkán voltam hálás. Ha például megúsztam
egy váratlan autó balesetet, akkor nyilván azonnal és ösztönösen hálát éreztem.
Azonban a hétköznapok szintjén soha nem jött elő bennem ez az érzés. Igaz, soha
senki nem tanította nekem, hogy ez milyen fontos. A családunk nem volt vallásos,
és eleve nem is beszéltünk soha ilyenekről. Annyira el voltam foglalva a
céljaim elérésével, hogy ha elértem valamit akkor sem volt „időm” hálát érezni,
mert már a következő célok elérése kattogott a fejemben. Pedig nap mint nap
rengeteg dologért lehetek hálás. Gondolj bele, hogy mennyi ember él a Földön,
aki valamiért nem egészséges. Ha egészséges vagy, akkor ez egy csodálatos
dolog. Hálás vagy érte nap mint nap? Gondolj bele, hogy 3 milliárd ember nem
tudja, hogy holnap jut-e élelem saját maga és családja számára. Ha van mit
enned nap mint nap, sőt még válogathatsz is, hogy mit eszel, akkor az egy csodálatos
dolog. Hálás vagy érte nap mint nap? Képzeld el, hogy több tízmillió ember él
olyan szennyezett levegőjű városokban és iparterületeken, ahol szó szerint
borzalmas érzés minden levegővétel. Kellemes a levegővétel, ahol épp most vagy?
Ha igen, akkor ez egy csodálatos dolog. Hálás vagy érte nap mint nap? Ugyanígy
bele lehet gondolni abba, hogy egymilliárd ember él ma úgy a Földön, hogy nem
jut vízhez, vagy hogy nagyon sok millió ember él hontalanul, vagy olyan
otthonoknak nevezett tákolmányokban, ahol a fagyhalál fenyegeti őket.
Nyilvánvaló, hogy legtöbbünk nem érez hálát ezekért a dolgokért. Miért nem?
Mert az egónk elhiteti velünk, hogy ez nekünk megjár. Az egónk elhiteti velünk,
hogy ez alapvető dolog, így ezzel nem is foglalkozunk. Az eredménye ennek az,
hogy nap mint nap megéljük az ízek érzésének csodáját, vagy a mezitláb járás
csodáját, vagy azt a csodás érzést amikor a zuhanyzóban a melegvíz végig folyik
a testünkön. Mégsem vagyunk érte hálásak. Ezzel elhatároljuk magunkat
érzelmileg a mindennapok apró csodáitól, mely olyan mintha bezárnánk magunk
előtt a boldogság csapját. Az hogy hálás vagy-e ezekért, vagy pedig a büszke
egodnak eleget téve nem foglalkozol velük, csak hozzáállás kérdése. A büszkeség
lelki rezgésszintje is boldogtalansághoz vezet (erről szóló írást itt találsz:
klikk), így logikus, hogy érdemes változtatni a hozzáállásodon, ha
keveset vagy hálás. Minél többet leszel az, annál boldogabb leszel! Ezt az
összes világvallás állítja, és mára már tudományosan is bizonyított tény!
Fiatalabb koromban nem értettem, hogy miért van az, hogy a szegényebb
világokban sokkal több boldog embert látni, mint a jóléti társadalmakban. Nyilván
ennek oka többrétű, de a legfőbb ok a hálában keresendő. A szegény világban,
ahol kevés jut az embereknek, ott minden apróságért hálásak az emberek. Így a
lelkük hálával teli, mely a boldogsághoz vezető út egyik legfontosabb alapköve.
Ők nap mint nap építik ezekkel a kövekkel boldogságuk házát. A „fejlett” jóléti
társadalmakban ezzel szemben elkényelmesedik a lelkünk, és elfelejtünk hálásak
lenni. Pedig minimális energiát és időt vesz igénybe. Egyszerűen csak újra fel
kell fedeznünk magunkban ezt az érzést.
Ennek a módszere a hála-áramlat, amit két híres pszichológus dolgozott ki.
Barry Michels és Phil Stutz: Énerő című könyvében található ez a módszer (részletes könyv ajánlót itt találsz: klikk). Ezt a
könyvet egyébként meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeretne tenni nap
mint nap azért, hogy boldogabb legyen. Ebben a könyvben otthon végezhető
módszereket találsz. Aki angolul jól ért, az interneten videó anyagokat is
talál, de szerintem a könyv részletesebb és alaposabb. A hála áramlat módszere
arra tanít meg, hogy aktiváljuk magunkban bármikor a hála érzését. Hiszen a
probléma gyökere pont az, hogy elfelejtettünk hálásak lenni, azaz a hála érzése
csak nagyon ritkán aktiválódik bennünk ösztönösen. Viszont jó hír, hogy kevés
gyakorlással bárki újra aktiválhatja magában ezt a lelki csatornát.
A módszer: Válassz ki
olyan dolgokat melyekért hálás vagy. Bármilyen apróság, vagy bármilyen
természetesnek tűnő dolog lehet. Mond el magadban: „Hálás vagyok amiért friss
levegő éri a tüdőm, hálás vagyok amiért besüt a nap az ablakomon, hálás vagyok,
hogy puha tiszta ágyban ébredtem, hálás vagyok amiért meleg zuhannyal
kezdhettem a napot, hálás vagyok a reggeli étel ezernyi finom ízéért stb..”. Minimum
5 db ilyen dologra gondolj! Először enyhe feszültségeket érezhetsz amikor ezeket
a „hála-tételeket” megtalálod. Utána érezni fogod a hála érzését ahogy
közvetlenül a szívedből felfelé száll. Amikor befejezed a felsorolást hagyd,
hogy a hála érzése szavak nélkül folytatódjék. Amit ekkor érzel az a hála-áramlat.
Ahogy az energia felfelé áramlik a szívedből, mellkasod könnyebb lesz, és
átérzed a végtelen adás erejét. Add a háládat teljesen önzetlenül a világ felé.
Az önzetlenségből adott hála sokkal hatékonyabban tölti fel a lelked. Ebben a
pillanatban kapcsolatba kerülsz a FORRÁS-al, UNIVERZUM-al vagy aki hívő az
ISTEN-el.
A hála érzését képzeld el úgy, mint egy kavicsot. A lelked elfojtott
fájdalmait, félelmeit és szeretet hiányait pedig képzeld el úgy, mint egy mély
kutat. Ez a kút a boldogtalanságod okozója. Minden egyes hála áramlattal egy
apró kavicsot dobsz ebbe a kútba. Így hónapok vagy évek alatt a
boldogtalanságod kútja egyre jobban feltöltődik és így egyre boldogabb leszel. Szóval
a hálaáramlat segítségével, tedd a hála érzését mindennapjaid részéve! Hálásnak
lenni sosem elég. Mindig lehet okot találni arra, hogy miért vagy hálás! Ennek
következtében nemcsak lelked kútja telítődik, de világnézeted is fokozatosan
átalakul. Szép lassan a pohár üres fele helyett, egyre inkább a teli felét
fogod nézni. Ugye számodra is egyértelmű, hogy aki mindig az üres felét nézi a
pohárnak, az nem lehet igazán boldog…
Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor kikk ide: klikk
Ha érdekel jelen rovat következő része, akkor klikk
(Ha úgy érzed segíthet másokon ez az írás, kérlek
oszd meg ismerőseid között is! Építő szándékú véleményed, kedvelésed is örömmel
fogadom…Ha tetszenek az itt olvasható írások, légy a blog követője...)
0 Megjegyzések