Az emberi lét és az emberi kapcsolatok terén nem létezik színtiszta jó vagy színtiszta rossz. A jó és a rossz egyaránt ott él bennünk. Az életünk és a körülöttünk zajló élet is a jó és a rossz állandó küzdelméről szól. Ugyanúgy, ahogy például a sötétség és a fény is állandó harcban állnak. A hideg és meleg, a sötét és a fény, a jó és a rossz a változás hajtóerői. Ezek azok az ellenétek, amelyek az univerzumot felépítik, és az egész univerzum változási folyamatait generálják. Így ezek életünk természetes részei is. Ezért van az, hogy egy bizonyos megvilágosultsági szint felett (erről a lelki állapotról itt olvashatsz egy érdekes írást: klikk), már nincs jó és nincs rossz, csak a létezés csodája van. Azon a szinten már értelmet nyer, hogy ezek egymás létét megalapozó alrendszerek.
No de térjünk vissza a mi „átlagemberi” életünkre. Mi a jó és mi a rossz?
Először ezzel kell tisztában kerülnünk! Hiszen manapság nagyon divatos rossznak
tűnni, még divatosabb a rossznak a tagadása.
Sokan azt hiszik, hogy ha jó ügyért tesznek valami rosszat, akkor az jó. Ezt
sugallja az elhíresült mondás is, miszerint „a cél szentesíti az eszközt”. De
lássuk be, hogy ez a büszkeség vagy ennél alacsonyabb lelki rezgésszinteken (ha
bővebben érdekel akkor: klikk) domináns mondás. Ezzel csak ezeken a
rezgésszinteken élők tudnak lelkileg azonosulni. Ezt a gondolatot tömi belénk a
rengeteg amerikai akció film is. Ahol a főhős szabadon ölheti az emberek
százait, mert ő a jó érdekében teszi azt. Ő eldöntheti, hogy ki a rossz és aki
rossz azzal ő azt csinálthat, amit akar, hiszen ő a jó. Sajnos ez nagyon kemény
tévhit és gonosz sugallat. Ez az a dolog, amit sok filozófus a gonosz tagadásának
ír le. Hiszen a rossz meg van idealizálva és jó színben van feltüntetve, és
ezért azonosulunk a főhőssel, miközben ő is csak egy közönséges gyilkos. A
nácik is meg voltak arról győződve, hogy ők a jók, hiszen ők a felsőbbrendű
nép.
Ugyanakkor, manapság nagyon divatos a „dark side” a fiatalok körében, bár
ez sem újkeletű. Gondoljunk a régeben annyira elterjedt sátánistákra és az emosokat se felejtsük el. Csak a jelenség
sajnos egyre tömegesebb. Egyre több fiatal gondolja úgy, hogy jó rossznak
lenni, bár szerencsére legtöbbjük csak rossznak akar tűnni, de valójában nem az. Ez egy komoly társadalmi értékvesztés még komolyabb tünete. Általában
abból fakad, hogy unalmasnak tűnik jónak lenni. Ez egy túlságosan elkoptatott
sztereotípia. A fiatalok azt látják, hogy álszent a világ, hiszen mindenki a jóról
beszél, de közben nagyon keményen terjed a rossz. Elegük van ebből az álszent rendszerből.
Abban azonban tévednek, hogy a helyes út az, ha a rossz oldalt erősítik. Hiszen
ezzel csak tovább rontják a helyzetet.
A rossz és a jó harcában mindig tendenciák vannak. Hol a jó, hol a rossz
kerekedik felül. Jelenleg a rossz erősödése a tendencia szerte a világon. Ezt mutatja a természet pusztulása, a vallások gyengülése, az önzés erősödése. Az első lépés mindig annak
eldöntése, hogy akarunk-e egyáltalán jók lenni? Hiszen nagyon sok embernél azt
látom, hogy nem is igazán akarja ezt az utat. A Harry Potter című filmben a
halálfalók, inkább meghalnának, mint hogy jók legyenek, még akkor is, ha érzik,
hogy számukra ez a gonosz lét komoly lelki teher. Maga a lelki teher az, ami a
szenvedélyüket fűti. Nagyon sok ember ugyanígy van ezzel legbelül. Szóval kérlek
tedd fel magadnak a kérdést: akarok-e egyáltalán jó lenni? Ugye, nem is olyan
egyértelmű a válasz. Bennem vegyes érzések jönnek fel erre a kérdésre. Hiszen
alapvetően szeretnék jó lenni, de néha jól esik „rosszalkodni” is. Szóval néha
szükségem van arra, hogy olyat tegyek, ami a hagyományos értelemben vett vallási
elképzelés rendszerben rossznak számít. Bennem is vegyes kettősség él. Aki
tisztán jónak, vagy tisztán rossznak éli meg önmagát, annak nagy
valószínűséggel nincs megfelelő önismerete. A tisztán jó ember az, aki teljesen
megvilágosodott, mint pl. Jézus vagy Buddha voltak. A tisztán rossz ember az,
akinek a lelkét a szégyen és az ebből táplálkozó agresszió teljesen és tartósan
átitatta, mint például Hitlerét. Az
emberek legnagyobb hányada nem ilyen hihetetlenül erős szélsőségben él.
Én nem akarlak befolyásolni, abban a tekintetben, hogy milyen irányban
akarsz haladni. De egyértelműsíteni szeretném, hogy mi a jó és a mi a rossz,
mert ebben a nagy társadalmi zűrzavarban már ez sem egyértelmű az emberek
számára. Össze vissza csaponganak ebben a tekintetben. Véleményem szerint a vallások
dogmatizmusa sajnos nagyon sokszor téves értelmezéseket ad, illetve nagyon sokszor
felesleges bűntudat keltéssel pont a rossz oldalt képviseli. Gondoljunk például
arra, hogy serdülő korunkban mennyi bűntudatot és szégyent keltett bennünk a
szexualitás iránti érdeklődésünk. Pedig ez az érdeklődés, egy természetes folyamat
és a szexualitás (amennyiben megfelelő lelkiséggel párosul) a világ egyik
legcsodálatosabb dolga. A lelki hozzáállásunkon múlik, hogy a szexualitás jó,
vagy a szexualitás rossz. Nem szabad ezt dogmatikusan bűnnek titulálni! A
vallási dogmatizmus, azonban annyi bűntudatot és szégyent generál ezzel
kapcsolatban, hogy nagyon sok ember ezt egész életében nem tudja teljesen rendbe
tenni magában. Ilyen vallási dogmatizmusból származó bűntudat típusból sajnos többféle
is van. Így a vallás is lehet jó vagy rossz, attól függően, hogy az milyen
lelki attitűddel párosul. A keresztes háborúk, vagy a dél amerikai indiánok kiírtása,
vagy a boszorkány égetések erősen vallási attitűddel végrehajtott cselekedetek voltak,
mégis mérhetetlenül gonoszak és semmiben sem térnek el a nácizmus borzalmatól. Ez
sem volt más, mint a rossz tagadása, amiközben mégis a rossz erősödött és
virágzott. A jó ügyért tettük a legrosszabbakat. Ugyanakkor nagyon sok szenté avatott ember mutatja a múltban azt, hogy a vallás lehet nagyon jó dolog is. Itt is a lelki hozzáálláson múlik minden, nem magán a valláson.
Szóval ideje rendbe tenni, hogy mi a jó és mi a rossz? A kérdésre a válasz
egyértelmű és egyszerű: minden, ami Élet-pusztító az rossz, és minden, ami
Élet-támogató az jó. Hogy miért? Azért, mert az Élet részei vagyunk, azaz ez a
mi táborunk (erről bővebben itt találsz egy írást: klikk). Ebbe a
táborba születtünk, ezért jöttünk a világra. A legfőbb életfeladatunk az, hogy az Életet
magát támogassuk. Tehát igenis jónak kell lennünk! Tudom, hogy legtöbbször
ez a nehezebb út, de akkor is ez a helyes.
Nézzük meg részletesebben, hogy mit is jelent ez a mondat: „minden, ami
Élet-pusztító az rossz, és minden, ami Élet-támogató az jó”.
Ha olvastad a lélek rezgésszintjeiről szóló cikksorozatot (ha esetleg még
nem akkor a bevezető részt itt találod: klikk), akkor talán már számodra
is egyértelmű a definíció. A rossz cselekedetek, gondolatok azok, amelyeket
Élet-pusztító érzelmek vezérelnek, vagy amelyek Élet-pusztító érzelmeket
eredményeznek lelkünk legmélyén. Ezek a következő alapérzelmek, vagy azok
bármely válfajai:
-
Szégyen
-
Bűntudat
-
Fásultság
-
Bánat
-
Félelem
-
Vágyakozás
-
Harag
-
Büszkeség
A jó cselekedetek és gondolatok azok, amelyek Élet-támogató érzelmek
vezérelnek, vagy amelyek Élet-támogató érzelmeket eredményeznek lelkünk
legmélyén. Ezek a következő alapérzelmek, vagy azok bármely válfajai:
-
Bátorság
-
Pártatlanság
-
Hajlandóság
-
Elfogadás
-
Ésszerűség
-
Szeretet
-
Öröm
-
Béke
-
Megvilágosultság
Ha tisztában kerültünk azzal, hogy mi a jó és mi a rossz, akkor már tudunk
tenni a változásért. Szóval először a fenti definíciót érdemes befogadni, megtanulni.
Ez tiszta, egyszerű, egyértelmű és mentes mindeféle dogmatizmustól.
Ha ezt a definíciót értjük és elfogadjuk, akkor minden tettünk és minden
gondolatunk át tud menni ezen a szigorú szűrőn. És minden tettünk és minden
gondolatunk értékelhetővé válik. Légy önmagaddal őszinte! Minden este, elalvás előtt
gondold végig, hogy aznap mennyi jót és mennyi rosszat tettél. Ez a mérleg
módszer lényege. Csinálj egy napi lelki mérleget minden nap. És ne feledd kérlek! Egy cselekedet
nem lehet jó, ha jó célt szolgál, de az eszköz, amit használ az rossz. Szóval ne
csapd be magad, maradj magaddal őszinte. Az aznapi rossz cselekedetekért NE
ostorozd magad! Hiszen az megint rossz gondolatok, rossz energiák bekapcsolása.
Az aznapi rossz cselekedeteiddel kapcsolatban légy elfogadó! Fogadd el, hogy
megtetted és gondold át, hogy tudod a jövődben mérsékelni. A jó
cselekedeteidért légy hálás! Ezzel legalább beépíted az életedbe a rendszeres
hála érzését, ami az egyik legfontosabb érzés a lélek gyógyulásának, fejlődésének útján (erről
egy fontos írást itt találsz: klikk).
Minden emberben ott él a jó és a rossz is. Azonban rajtunk múlik, hogy a
rossz vagy a jó énünket tápláljuk. Minden egyes gondolatunk vagy tettünk
valamelyik énünket erősíti. Szóval sokat tehetünk személyes fejlődésünkért, ha
azt a felünket tápláljuk, amelyiket erősíteni szeretnénk. Ha a rossznak
ellenállsz, az erősíti azt. Így nem a rossz elleni harc a megoldás sosem. Akármennyire
is meglepő, a rossz elfogadása az, ami enyhíti mérsékli erejét. Ez az
addikciókból való kilépés kulcsa is. Hiszen a bennünk élő rosszal kapcsolatos
ellenállás szégyent, bűntudatot és más negatív érzelmet generál a lelkünkben. A
rossz önmagunkban történő elfogadása azonban szeretetet, elfogadást generál
ugyanitt. A rossz elfogadása mellett a
jó erősítése pedig tovább mérsékli bennünk a rossz énünk erejét. Ezekkel a jó
énünket erősítjük, ezzel erősítjük az Élet-támogató létünket, amiért az
életünket valójában kaptuk. Ezért nem mindegy, hogy mit eszel, mit iszol,
mennyit alszol, min gondolkozol, hogyan szexelsz vagy szeretkezel, hogy milyen
filmeket vagy sorozatokat nézel! Ezért nem mindegy, hogy viszonyulsz ember
társaidhoz, mit vásárolsz és hogyan végzed a munkád! Mindezek tesznek téged
azzá, aki vagy, és mindezekkel táplálod nap mint nap a jó vagy a rossz énedet. Természetesen
későbbi írásokban, ezt több mindennapi tevékenységre lebontva meg boncolgatni
szeretném. Remélem velem tartasz majd ezen az úton is…
Még egy pár jó tanács ezen a nehéz úton: Fontos a fokozatosság! Általában
nem megy a tartós változás egyik napról a másikra! Fontos, hogy légy magaddal
türelmes és elfogadó, akkor is, amikor visszaesel, vagy amikor nem fejlődsz. Az
önostorozás rombol, és még lejjebb húz! Tudom, hogy ez nagyon nehéz, főleg
akkor, ha még sosem gyakoroltad. No de a kisgyermek sem önmagát utálja amikor járni
tanul és elesik, hanem újra és újra optimistán nekifeszül a gyakorlásnak. Ha a
kisgyerek önmagát gyűlölné minden elbotláskor, akkor sosem tanulna meg járni
vagy egész életében negatív érzések kapcsolódnának ahhoz, hogy jár… Csak annyit
kell újra tanulnod, amit lelki síkon kisgyermek korodban ösztönösen tudtál!
Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk
Ha érdekel jelen rovat következő írása akkor klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.
Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod.
0 Megjegyzések