Szeretnék
ebben a rovatban sok olyan egyszerű szabályról írni Neked, amiknek a
bevezetésével jelentősen sokat tehetsz a Földért, általában anélkül, hogy ettől
az életminőséged romlana.
A mai írás
címében említett 3 szabály a következő:
I.
Minimalizáld a marhahús és tejtermék fogyasztásodat!
II.
Minimalizáld az olyan élelmiszer vásárlását, ami nem az
európai kontinensről származik!
III.
Ne dobj ki élelmiszert!
Ez a 3
egyszerű szabály 10-15%-nyi CO2 kibocsátás megtakarítást eredményez
egy átlagos európai polgár esetében. Azért, hogy érzékeljük azt, hogy ez milyen
nagy szám, nézzük például azt, hogy az EU 2010 körül azt vállalta, hogy 2020-ra
20%-al csökkenti a CO2 kibocsátását a 90-es évek szintjéhez képest.
Ezt sajnos nem minden tagország teljesítette, de vannak olyanok, akik túl is
teljesítették. Ha csak erre az egyszerű szabály hármasra ügyelünk, már felét
kétharmadát hozzuk össze a fenti politikai vállalásnak anélkül, hogy a
társadalom különösebb erőfeszítést tenne érte. Szóval ez egy nagyon nagy dolog,
ezzel tényleg sokat tehetünk! Egyébként is, minden apró megtakarítás egy esély
arra, hogy tovább húzza a Föld ökoszisztémája végső összeomlás nélkül.
Bármilyen pici, amit tehetünk, meg kell tennünk! Nem szabad néznünk, hogy az
mekkora. 7,6 miliárd fő pici tettei hihetettlenül nagy tettet jelentenek
összegezve.
Sajnos a
kávét nem europában termesztik. Így vannak olyan termékek, amelyek esetében a
második szabály nem megoldható. De kevés ilyen termék van. Nemrég levettem a
polcról egy csomag „magyar pirospaprikát”. Elolvastam az apróbetűst, és
kiderült, hogy 90%-ban chilei és 10%-ban magyar paprika van a tasakban.
Borzasztó gusztustalan módon próbálja az élelmiszer-ipar eltüntetni a nyomokat,
illetve eladni egy terméket. Így eléggé résen kell lenni, hogy ne dőljünk be.
Ahhoz, hogy átalakuljanak a vásárlási szokásaid, sajnos időt és energiát kell
szánni abba, hogy a termék megvásárlásakor utána olvasol picit, hogy honnan
származik. Ha messziről, akkor keresni kell alternatívát. Az igazság az, hogy
van mindig alternatíva. A választék nagy, így semmiben sem fogunk hiányt
szenvedni, ha figyelünk a második szabály betartására.
Ha
élelmiszert dobunk ki, az azt jelenti, hogy azt már legyártották,
becsomagolták, a boltig elszállították, és elhoztuk haza. A teljes láncolat CO2
kibocsátása terheli. Ha nem eszem meg, akkor hasznosítatlanul kerül a kukába! A
kukában általában légmentes környezetben bomlik le, ami azt jelenti, hogy
javarészt metán fog a légkörbe kerülni nem CO2. Ez 23-szor erősebb
klímagáz mint a CO2! Szóval, ha már kidobod, akkor komposztáld le!
Ezzel drasztikusan csökkented a klímahatást, mert CO2-t állítasz
elő metán helyett, és a képzett humusz komoly CO2 megkötő tulajdonsággal
rendelkezik. De nyilván a legtöbb ember nem családi házban él, így ezt nem
tudja megtenni. A legjobb így is, úgy is az, ha nem dobjuk ki!
Ahhoz, hogy
ne dobjunk ki élelmiszert, nem kell más csak lelki tudatosság! Ha tisztában
vagyok tettem következményeivel, akkor mindjárt jobb érzés lesz megenni
ahelyett, hogy kidobjam. A nyugati társadalomban az élelmiszerek 15-20%-a a
kukában végzi. A német államfő, azt nyilatkozta, hogy ha a németországi
lakosság által egy év alatt kidobott élelmiszert egy vonatra feltennék, akkor a
vonat olyan hosszú lenne, hogy Oroszországig érne el. Mindez a legtöbb esetben azért történik, mert
a boltban túl sok mindent vásárlunk, no meg azért, mert jó dolgunkban már az a
legnagyobb bajunk, hogy ezt sem kívánjuk éppen, meg azt sem kívánjuk éppen és
így szép lassan megromlik a hűtőben. Én minden nap azt nézem este, hogy mi az,
amit a legfontosabb megenni ahhoz, hogy nehogy megromoljon. Tegnap épp összedobtam
egy tojásrántottát, amibe bele dobtam az összes fonnyadó zöldséget és pár
szalámit, ami már közeledett a kidobáshoz. Fenséges vacsora lett belőle.
Szóval a
kaja kidobása mögött általában trehányság, figyelmetlenség, nemtörődömség vagy
lelki problémák állnak. Hiszen, ha sosem azt kívánom, ami van otthon, akkor jó
eséllyel a vágyakozás lelki rezgésszintjén szeretek tartózkodni (bővebben lásd
itt: klikk). De az is lehet, hogy
a lelki problémáim miatt bár éhes vagyok, de nem kívánok semmit, gőzöm sincs
mit egyek. Ha rendszeresen van benned ilyen érzés, akkor érdemes mélyebben
magadba nézni hiszen nagy eséllyel valamely Élet-pusztító rezgésszinten
tartózkodik a lelked (erről bővebben itt: klikk). Mióta ezekből a
rezgésszintekből kijöttem, sosincs amolyan „nem kívánok semmit” érzésem. Előtte
viszont nagyon sokszor volt. Ha rendszeresen több mindent vásárolsz, mint amit
elfogyasztasz, akkor akár vásárlás függő is lehetsz. A függőségek szintén a
vágyakozás lelki rezgésszintjének tünetei (a függőségekről itt találsz egy érdekes írást: klikk).
Miközben 1
milliárd ember éhezik a Földön, elég abszurd, hogy nem tudjuk mit ennénk, és az
még abszurdabb, hogy kidobjuk az ételt. Szóval lelkiismereti és etikai kérdés,
hogy nem végzi a kukában az, amit már hazavittünk.
Remélem
ezzel az írásommal is segítettem, hogy tudatosabban élj! Jó érzést okoz a
tudat, hogy elolvastad ezt az írást és még jobb érzést okoz a gondolat, hogy a
benned ébredő gondolatok változást generálhatnak. Hálásan köszönöm Neked, hogy velem tartottál!
Ha érdekel
jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk
Ha érdekel jelen rovat következő írása, akkor klikk ide: klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is,
akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt
találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a
klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások
tudtára adod jelen blog létét.
Építő
szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz
hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog
követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod.
0 Megjegyzések