Mai
inspirációmat egy helyzet adta. Épp Budapesten autóztam, mert egy TV csatorna
meghívásának tettem eleget, ahol környezetvédelmi témában kértek fel. Jól esett
a felkérés, mert szeretek aktívan tenni azért, hogy jobb irányba forduljon ez a
világ. Autózás közben az előttem haladó autós kidobott egy cigaretta csikket a lehúzott ablakán. A tettét nem kívánom véleményezni. Ezt mindenki tegye meg maga
belátása szerint.
Azt is
ki szeretném jelenteni, nem kezdem el leszólni a dohányosokat, mert tudom, hogy ez is
egy addikció. Ismerem jól az addikciók lelki okait (erről egy érdekes írást itt
találsz: klikk) és tudom jól, hogy milyen nehéz az addikciókból kijönni
(ehhez kapcsolódó lelki rezgésszintről itt találsz egy érdekes írást: klikk).
De még egy bagós is megteheti azt, hogy ha nem bírja lerakni a cigarettát,
akkor kevesebbet szív. Minden egyes szál
cigaretta koporsószög a szervezetének, de a nagyobb baj az, hogy a Földnek is.
Megfordítva sokkal jobban hangzik: Minden egyes elhagyott cigaretta esély a
szervezetének és plusz egy lélegzetvétel a Földnek. Tudom, hogy a legtöbb ember
ösztönös reakciója az, hogy ez túl apró tétel, hogy ezen bármi is múljék. De
kérlek olvasd tovább, és utána dönts, hogy tényleg így van-e?
Az írás
elején említett esemény elindított bennem egy gondolat sorozatot. Hogyan jutott
el az a kidobott cigaretta csikk idáig? Először is dohányt termesztettek, ami
miatt rengeteg mezőgazdasági területet vontak el a természettől. Aztán
learatták a dohányt, amihez a gépeket foszilis alapú üzemanyagok hajtottak.
Ezeket az arató gépeket is elő kellett állítani rengeteg nyersanyagból és még
több energia felhasználásával. A learatott dohányt elszállították, megint egy
csomó emisszió és a szállító járműveket is le kellett gyártani. Utána
szárítókba került a dohány, ahol hatalmas mennyiségű energiát használtak fel
erre a folyamatra. Utána aprítás, és mindenféle adalékok hozzákeverése jött,
ismét egy csomó energia felhasználásával. Ezt követte a csomagolás. A papírt és
a füstszűrőt is külön gyárakban előállították és ideszállították. Ezt követte a
dobozolás és a szállítás a nagykereskedőkhöz. Onnan a dohányboltba lett
szállítva. A dohányboltban ment a világítás és a fűtés, ami szintén energia és
szennyezést generáló tevékenység. A fogyasztó külön elautózott a dohánybolthoz,
hogy cigit vegyen, melyet valószínűleg benzines vagy diesel autóval tett. Ezt
követően minden egyes cigit elszívott, mindeközben a dohány elégett és sok
káros anyag mellett még több CO2 távozott a légkörbe. A cigaretta
csikk a magas nikotin, kátrány és egyéb károsanyag, valamint a fertőzési
veszélyei miatt veszélyes hulladék kellene, hogy legyen, de erről hallgatunk
mert társadalmi szinten nehezen megoldható. Szóval a csikkből hulladék lett. Ha
végig sétálunk a városok utcáin, akkor látjuk, hogy a nagy részük utcai szemét
lesz, amit mindenfelé hord a szél. A gond az, hogy az eső a vízfolyásokba
mossa, és ott kioldódik a sok szennyezőanyag belőle. Ami még rosszabb, hogy
mikro-műanyaggá válik a csikk műanyag része, ahogy a víz a szállítás közben
lassan elkoptatja.
Ha a Földön
dohánytermesztésre használt földeken gabonát termesztenénk és azt szétosztanánk
a szegények között, akkor nem lenne éhezés. Ha a dohánytermesztésre használt
Földeket visszaadnánk a természetnek, akkor jelentősen növekedne a Föld
klímagáz megkötő képessége. Ha nem dohányoznánk, akkor csökkenne az emberiség
klímagáz kibocsátása. Teljes
életciklusra vetítve, a dohányzás a legkeményebb klímaváltozás generáló
tevékenységek közé tartozik! Ha magadért nem szoksz le, akkor tedd meg a
természetért, hogy csökkented az elszívott szálak mennyiségét! Ha a természet
nem érdekel, akkor tedd meg gyermekeid jövőjéért! Kérlek ne mond azt, hogy majd,
ha más is… Mindenkinek azonnal meg kell tenni, amit tud, mert nagyon nagy baj van!
A dohányzás
egyébként egy szép emberi szokás (volt). Amíg az indián kultúrákban
rituálékhoz, ünnepekhez kötődött a dohányzás, addig ez egy kifejezetten
kellemes dolog volt. Ezt is a sorozatgyártás és a profitéhség tette tönkre. A
nyugati embernek minden azonnal és mértéktelenül kell. De így pont az értéke
veszik el annak, hogy ünnepek alatt rágyújtok egy pipára vagy egy jó szivarra.
Ez a példa jól szemlélteti a tömeggyártás antikulturális hatását. Egy szép
rituáléból tömeges addikció forrás lett a dohányzás… Mindez úgy történt, hogy
az emberek önként és dalolva hozták ezt a helyzetet létre. Pedig ez senkinek
sem jó, csak annak a szűk rétegnek, aki folyamatosan gazdagszik rajta. Itt az
idő változtatni ezen! De ehhez az első lépés, hogy tisztába legyünk tetteink
következményeivel. Ennek az írásnak mindössze ennyi volt a célja… Utána jön a
következő lépés, hogy minden egyes szálnál eszedbe jut, hogy mivel jár, ha
rágyújtasz. Ezt követi az, hogy elkezded csökkenteni a napi szálakat….
A tetteinkért való felelősségvállalás a klímaváltozás elleni harc követlező lépése, melyről szóló érdekes írást itt találsz: klikk. A dohányzás csak egy példa arra, hogy fontos tisztában lennünk tetteink következnényeivel, melyeket nem seperhetünk a szőnyeg alá... Itt az ideje szembenéznünk önmagunkkal....
Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk
Ha érdekel jelen rovat következp része, akkor klikk.
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.
Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod.
0 Megjegyzések