Jelen írás többrészes. Amennyiben nem olvastad az előző részeket, akkor érdemes először azokon végig szaladnod, mert ezek az írások egymásra épülnek:
I. rész (bevezetés): klikk
II. rész (szégyen és bűntudat): klikk
III. rész (fásultság és bánat): klikk
IV. rész (félelem): klikk
V. rész (vágyakozás): klikk
VI. rész (harag): klikk
VII. rész (büszkeség): klikk
VIII. rész (bátorság): klikk
IX. rész (pártatlanság): klikk
X. rész (hajlandóság): klikk
XI. rész (elfogadás): klikk
XII. rész (ésszerűség): klikk
XIII.
rész (szeretet): klikk
Ma két rezgésszintet tárgyalunk
egyszerre, melyek az öröm (értéke 540) és a béke (értéke 600) rezgésszintjei.
Nyilvánvalóan mindannyian éreztük már ezeket az érzéseket, és minden reális
értékrendű ember szeret ebben a lelki állapotban lenni. Azonban a békének és az
örömnek is vannak szintjei. Gyakran fordul elő, hogy békésnek érezzük magunkat,
miközben rázzuk a lábunkat, vagy egy egyszerű internetes tesztből kiderül, hogy
enyhén ingerült állapotban vagyunk valójában. Ez azért van mert önmagunkhoz
viszonyít az agyunk. Amikor békésnek vagy örömtelinek érezzük magunkat, akkor a
megszokott ingerültségünkhöz képest érezzük magunkat olyannak. De a teljes
belső békét legtöbben nem is tudjuk, hogy milyen, hiszen sosem jártunk ott. Ezt
picit hasonlóan kell elképzelni, mint az előző részben tárgyalt szeretet
rezgésszintjénél. Nyilván a legtöbb ember érzett már tiszta szívből szeretetet,
azonban minden létező által érzett átfogó és tökéletesen önzetlen szeretetet
nagyon kevesen érzünk, főleg folyamatosan. Akik igen, azok élnek a szeretet
lelki rezgésszintjén.
Az öröm és a béke rezgésszintjein
élők aránya még kisebb mint a szeretet rezgésszintjén élőké. Minél magasabb
rezgésszintet tárgyalunk, annál kevesebb emberről beszélünk. Akik ezen a két
rezgésszinten élnek, azok több millió, vagy akár több tízmillió emberből 1 főt
jelentenek. Az öröm rezgésszintjén élő ember átéli saját maga teljességének
érzését. Ami azt jelenti, hogy önmagát annyira tökéletesen elfogadta, hogy
önmagában nem talál semmi olyat, ami nem szerethető. Ezt nem szabad a beképzeltséggel összekeverni.
Ugyanakkor a belső lelki attitűd, itt is kisugárzik. Hiszen az ilyen ember ez
Élet teljességét éli meg. A béke rezgésszintje még ehhez képest is egy ugrást
jelent, hiszen ott az egyén az Élet tökéletességének csodáját éli meg kívül és
belül. Mind az önelfogadás, mind a világ elfogadása tekintetében jut el erre a
szintre. Ezeken a rezgésszinteken élő emberek több százezer Élet-pusztító
rezgésszinten élő ember negatív energiáját képesek semlegesíteni. Ha egy
városban él egy ilyen ember, akkor ott az emberek békésebbek anélkül, hogy
tudatában lennének, hogy azért van ez, mert a közelben él egy ilyen ember. Az öröm rezgésszintjén élő embert a derű
érzése itatja át. Az ilyen spirituális vezetők arcán mindig ott van a mosoly,
ami nem egy betanult páncél, mint sok hétköznapi embernél, hanem ténylegesen a
benne élő állandó öröm és derű kivetülése. Ha egy ilyen ember a szemedbe néz, magas
szintű békét és harmóniát érzel, bizseregni kezd a gerinced, és utána órákig a
pillanat hatása alatt leszel.
A béke rezgésszintjén élő ember
az áldottság érzésében él. Önmagát és a világot áldottnak éli meg, és ebben a lelki
biztonságban megélt óriási béke a lelke erős alapja. Ezért van az, hogy ezeken
a szinteken már nem létezik idegeskedés, nincs stressz, nem létezik a félelem
és a lelki fájdalom egyéb formái sem. Életfelfogásuk tekintetében a végtelen
jóindulatúság és az Élet teljességének megélése jellemzi ezeket az emberket. Amennyiben
istenhívők azok, akik ezen a rezgésszinten élnek, akkor az öröm rezgésszintjén
élő ember az istennel való egység érzését éli meg, míg a béke szintjén élő
ember istent, mint mindenben létezőt látja. Az egyéni akarat beleolvad az
isteni akaratba, ez a kettő már nem igazán különíthető el. Ezek az emberek már
felül emelkednek a hétköznapi vallásgyakorláson, már a tiszta spiritualitás
világában élnek, ami minden vallás alapja, gyökere. Ők már nem tanulják a
vallást, hanem gyakran átalakítják, formálják azt. Ugyanakkor gyakran
elvonultan élnek, mert az istentudat nem teszi lehetővé a hagyományos
hétköznapi életvitelt. Ők minden tettüket az Élet szolgálatába állítják, és így
nagyon sokat tesznek az emberiség és a földi élet megmentéséért. Azonban
végtelenül szerények, így a legtöbb esetben erről nem is tudunk. A béke rezgésszintjén
élő emberek közül sokakat szentté avattak a múltban, illetve új vallásirányzatok
alapítói voltak.
Az észlelés ezen a szinten olyan,
mintha a világ történéseit lassított felvételben látnád valami hihetetlenül átvilágított
kontextusban, ahol minden történés értelmet nyer. A tudat itt már nem próbál
meg mindenhez fogalmat alkotni. Az elme itt már mindig csendes, az észlelő
eggyé válik az észlelttel. Ezen a rezgésszinten már értelmet nyer és a
mindennapi észlelés része az, hogy „minden összefügg mindennel”. Az egyén folyamatosan a tökéletes jelenlét
állapotában él, melyet a meditáció gyakorlók folyamatosan keresnek és néha
percekre meg is találnak.
Ezek a rezgésszintek a csodák
világát is jelentik. Ezen a rezgésszinten élő emberek már olyan dolgokat
képesek tenni, amit a hétköznapi ember racionálisan felfogni nem képes. Ezért
egyesek csodáknak élik meg, míg a szkepktikusok állandóan keresik a racionális
magyarázatot arra, hogy bebizonyítsák, hogy a látott csoda az csalás, vagy
kuruzslás eredménye. Pedig ezen a szinten már a spirituális vezetők közül is kimagasló
személyiségek élnek, és ezen a szinten élnek az igazi spirituális gyógyítók is,
akik akár kézrátétellel is képesek gyógyítani. Olyan magasszintű lelki
energiákat képesek mozgósítani, ami a fizika ma ismert törvényei felett állnak.
A „D-univerzum” című blog rovatban majd
magyarázni fogom, hogy ez hogyan lehetséges és miért biztos, hogy létező.
Gyakori az is, hogy olyan emberek
kerülnek erre a szintre, akik halálközeli élményeket éltek át, ahonnan vissza
kerülve az élők közé erre a magas megvilágosodási szintre ugranak. Velük szemben
is szkeptikus a legtöbb ember, mert az emberi butaság egyik alapköve az,
hogy amit még nem tapasztaltunk abban nem hiszünk. Tudjuk hisszük, hogy az nem
létezik. Ebből fakad az sokszor érzett ösztönös belső ellenállásunk az ilyen
emberek kinyilatkozásai felől. Én már annyi mindent megtapasztaltam, amikre korábban
azt mondtam, hogy lehetetlen, hogy megtanultam ez a legnagyobb butaságunk egyike.
Természetesen a legtöbb emberben ez is tudattalan és ösztönös, hiszen a saját
megtapasztalásait tekinti belső kapaszkodónak, és úgy érzi, hogy ha ezt
elengedi, akkor bizonytalansága csak fokozódik benne. Pedig a valóság az, hogy
pont fordítva lesz....
Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk
Ha érdekel jelen rovat követlező írása, akkor klikk ide: klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is,
akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt
találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a
klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások
tudtára adod jelen blog létét.
Építő
szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz
hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog
követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod.
0 Megjegyzések