Köszönöm szépen, hogy velem
tartottál az emberi lélek rezgésszintjeit bemutató cikksorozat olvasásában.
Ezek ismerete nagyon fontos, hiszen az egész életedre vonatkozóan fogja
kitágítani látókörödet, és segít abban, hogy boldogabban élj. Ha esetleg nem olvastad volna valamelyik részt
ezek közül, akkor ezeket itt találod, érdemes átszaladnod rajtuk:
I. rész (bevezetés): klikk
II. rész (szégyen és bűntudat): klikk
III. rész (fásultság és bánat): klikk
IV. rész (félelem): klikk
V. rész (vágyakozás): klikk /értéke: 125/
VI. rész (harag): klikk /értéke: 150/
VII. rész (büszkeség): klikk /értéke: 175/
VIII. rész (bátorság): klikk /értéke: 200/
IX. rész (pártatlanság): klikk /értéke: 250/
X. rész (hajlandóság): klikk /értéke: 310/
XI. rész (elfogadás): klikk /értéke: 350/
XII. rész (ésszerűség): klikk /értéke: 400/
XIII. rész (szeretet): klikk /értéke: 500/
XIV. rész (öröm és béke): klikk /értéke: 540 és 600/
XV.
rész (megvilágosultság): klikk
/értéke: 700-1000/
A lelki rezgésszintek nemcsak az
egyén szintjén értelmezhetők, ahogy azt eddig tárgyaltuk. Amennyiben az élő
emberiség egyénenként vett lelki rezgésszint értékeinek átlagát vesszük, akkor
megkapjuk, hogy az emberiség aktuálisan milyen lelki rezgésszinten él. Jelenleg
ez az érték, egyébként 180-190 körül van. Ami azt jelenti, hogy az emberiség
eddigi történelmének legnagyobb változásának küszöbén áll! No de ne ugorjunk
előre… Nézzük meg ezt a folyamatot az emberi történelem szemszögéből.
Az őskorban az emberiség félt a
természet erőitől, hiszen a gondolkodása már megértésre késztette, de tudása
még nem volt ahhoz, hogy a megértésekig juthasson. Ez egy belső félelmet
generált a természet megértésének hiánya miatt, mely lelkünk egyik legmélyebb
gyökere. Ezzel válik érthetővé a biblia gyönyörű motívuma, hogy amikor Ádám és
Éva elvette a tudás almáját, kikerült a paradicsomból. Amíg állatként éltünk és
csak ösztöneink voltak, addig nem féltünk a természettől (maximum annak egyes
közvetlen hatásaitól), hanem ösztönösen alkalmazkodtunk hozzá. Az állandó
félelem világba süllyedtünk, azzal, hogy az evolúció révén megkaptuk a
gondolkodás lehetőségét. Ez egy nagy ajándék az Élettől, de a mai napig nem
tanultuk meg helyesen használni azt.
Az ókori fejlett civilizációk
elkezdtek kiemelkedni a félelem rezgésszintjéből, sőt az ókori görög demokrácia
egyes városállamainak békebeli időszakai valószínűleg kiugróan magasra a
bátorság lelki rezgésszintjére emelkedtek. Ugyanakkor a híres spártaiak, a
harag rezgésszintjéig jutottak fejlődésük során.
A sötét középkor sajnos erős visszaesést
jelentett. A keresztény egyház és a vele karöltve működő feudális hatalmak a
félelem eszközével tarották sakkban az emberiséget. Az isteni haragtól és a
pokolra jutástól való félelem uralta a világ „fejlett” részét, melynek révén az
emberiség a sötét középkorba zuhant. Nem véletlen, hogy ez volt az az időszak,
amikor elpusztítottuk a hozzánk képest kimagasló lelki rezgésszinten élő
dél-amerikai kultúrákat. Ezek közül az inkák valahol a pártatlanság lelki rezgésszintjén
élhettek. Békés, élet-támogató világukat
a félelem rezgésszintjén élő agresszív európai „kultúra” szó szerint kipusztította.
Ezzel a világot hatalmas veszteség érte. Az észak-amerikai indiánok, és a japán
szamuráj kultúrában élők is magasabb rezgésszinten éltek, mint mi, ők a harag
szintjén éltek. Ami bár még Élet-pusztító, de már jóval magasabb értékű, mint a
félelem szintje.
A világ „fejlett” része az ipari
forradalom és a felvilágosodás révén a vágyakozás lelki rezgésszintjére lépett,
mely hatalmas motorja volt a tudományos és technikai fejlődésnek. Ugyanakkor a
gyarmatokon az elnyomás és a nyugati „civilizáció” torzítása révén, szép
fokozatosan a nálunk jóval magasabb rezgésszinten élő keleti (Buddhista és
egyéb) kultúrák elkezdtek a mi szintünk felé süllyedni. A világ
Élet-pusztító folyamatait az indián és a keleti kultúrák fékezték, azonban az
indián kultúrák teljes elpusztításával, és a keleti kultúrák elfertőzésével a
világon élő átlagos lelki rezgésszintet a saját európai alacsonyabb lelki
rezgésszintünkre húztuk.
A 20. század elejére az egész
világ a vágyakozás lelki rezgésszintjéről a harag lelki rezgésszintjére emelkedett,
illetve süllyedt. A keleti kultúrák ide süllyedtek, mi európaiak, ide
emelkedtünk. A vágyakozás az egyes nemzeteknél annyira túlduzzadt, hogy már egymásnak
feszültek a nemzeti érdekek. Nem lehetett elkerülni a harag elterjedését és globális
kirobbanását. Akármennyire is úgy tűnt, hogy ez egy hatalmas világégés, az
emberiség lelki rezgésszintjének fejlődése tekintetében egy elengedhetetlen
lépcső volt. A világháborúkban a harag energiái
felmorzsolódtak, és az emberiség nyugati része az 1960-as évekre a büszkeség
lelki rezgésszintjére ért. Eközben a nyugati civilizáció teljesen befertőzte a
világ össze többi kultúráját. A kapitalizmus és a tárgyi javaktól való függés globális
kulturális berendezkedéssé vált, melynek utolsó nagy gátját a szocializmust is
felemésztette a fejlődés.
Ugyanakkor a nyugati világ büszkeségének
lelki rezgésszintre történő emelkedése a világ többi felét a vágyakozás és a
harag lelki rezgésszintjére süllyesztette. A szegényebb országokban élő emberek
sóvárognak azért a jólétért, amit a globális médián keresztül nyugatról látnak.
Egyes országokban annyira túlcsordul ez a sóvárgás, hogy háborúk, illetve
népvándorlás indul meg, mely folyamatokat ma is láthatjuk. És az sem véletlen, hogy az iszlám
szélsőségesek a harag rezgésszintjén élve pont az európai civilizációt tartják fő ellenségeinek. Ezt is saját magunknak
köszönhetjük, ez is történelmi tetteink következménye és az emberiség lelki
fejlődési folyamatainak elengedhetetlen állomása.
A világ jelenlegi átlagos lelki
rezgésszintje 180-190 körül mozog. Az emberiség hatalmas fejlődésen ment
keresztül, ugyanakkor még mindig Élet-pusztító lelki rezgésszinten él az
emberiség átlaga. A 200-as érték a bátorság szintje. Ez az a küszöb, amin
átlépve az emberiség elindul egy soha nem látott mértékű boldogság és világbéke
irányába. Azonban ennek a küszöbnek az átlépése koránt sem biztos. A globális
klímaváltozás és a hatalmas társadalmi feszültségek – melyet pont az emberiség
Élet-pusztító rezgésszintje okoz – lehet, hogy előbb pusztítanak ki minket a
Földről, mint ahogy ezt az ugrást meg tudnánk tenni. Szóval nagyon vékony az az
ösvény, melyen átlépve újabb fejlettségi szintre ugorhatunk. Ha kipusztulunk,
akkor évmilliók múlva lesz majd olyan faj, amelyik ez Élet ezen fejlődési
szintjére eljut. Ha nem pusztulunk ki, akkor mi leszünk azok. Nagy a tétje
annak, hogy rátalálunk-e erre az ösvényre.
Ha érdekel jelen rovat következő írása, akkor klikk ide: klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is,
akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt
találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a
klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások
tudtára adod jelen blog létét.
Építő
szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz
hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog
követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod.
0 Megjegyzések