A boldogságkeresés első lépése: a felismerés és alapfogalmak - 27. rész: Az Élet sokszínűsége és az ön-elfogadás

 

A családom pár tagjával ma elmentünk az erdőbe. Kihasználtuk a gyönyörű napsütéses időt, és élveztük az őszi erdő szépségeit. A gombákkal is szerencsénk volt, találtunk pár gyönyörű és finom gombát is (a képen látható gombák nem azok). Az erdőt járva újra elcsodálkoztam az Élet sokszínűségén, mint ahogy már számtalanszor életemben. De most ez az érzés más volt, mint máskor. Csodálatos lenne a számomra, ha ezt az érzést át tudnám Neked adni, szavakba öntve:

Nincs két egyforma gomba, nincs két egyforma fa, de még két egyforma falevél sem. Az Élet nem más, mint egyediségek végtelen tárháza. Mi emberek is ennek a csodálatos sokszínűségnek a részei vagyunk. A lényünk nem más, mint az Élet egy egyedi és megismételhetetlen megjelenése. Létünk nem más, mint az Élet sokszínűségének igazolása.  Fő éltfeladataink egyike, hogy ezt a csodás egyediséget hirdessük a világ felé mély önelfogadással! Mégis a legtöbb ember nem képes arra, hogy ezt az alapvető életfeladatát beteljesítse.

Minden élőlényt a Földön az önelfogadás alap érzése itat át. Valahogy fel sem merül bennük, hogy velük bármi gond lenne. A gomba és a fa nyilván nem képes erre, hiszen nincs tudata. De a magasabb rendű élőlények, mint az őz, a delfin vagy a majom is úgy élnek, hogy fel sem merül bennük, hogy velük vagy a világgal bármi gond lenne. Az elfogadás itatja át létüket. Ők őszintén, és tisztán képviselik létükkel az Élet sokszínűségét. Nem akarnak mást csak élni és az Életet ezáltal képviselni, mint egy tökéletes rendszer tökéletes része.

Az ember az egyetlen élőlény a Földön, amely faj egyedei között kb. 1 millió emberből mindössze egy jut el a teljes önelfogadás szintjére. Ez az elfogadás lelki rezgésszintje (bővebben: klikk) vagy az feletti rezgésszintek világa. Miért ilyen buta és szűk látókörű az ember? Miért okoz önmagának és környezetének ennyi fájdalmat? Hiszen, ha bennünk is annyi ön-elfogadás lenne, mint a Föld többi élőlényében, akkor nem lennének háborúk, nem lenne ennyi békétlenség, fájdalom, de még klímaváltozás sem. Sőt, a betegségek száma is törtrészére csökkenne.

Egy fizikus ismerősöm mondta, hogy az emberiség egyik legnagyobb hibája, hogy mindig a környezetében lévőkhöz viszonyít. Ez sok mindenben megnyilvánul, de ami a legkomolyabb következmények egyike, hogy a körülöttünk lévő emberek visszacsatolásai alapján ítéljük meg önmagunkat. Így, ha a környezetünk lelkileg sérült, kiegyensúlyozatlan, békétlen, önzetlen szeretetre képtelen, akkor azt fogjuk elhinni magunkról, hogy mi is problémás emberek vagyunk. Velünk valami gond van. Erre persze számos torz lelki reakcióval reagálunk, mint például a kishitűség vagy a perfekcionizmus és az összes egyéb lelki torzulás vagy betegség.  

Pedig a megfogant embrió még tiszta lappal indul. Úgy, mint a fa, a delfin és a majom, ő is tökéletes önelfogadással akar világra jönni. A legtöbb esetben az eredmény mégsem sikeres! Tönkreteszi őt a környezete, ő pedig hagyja. Pont azért hagyja, mert ő még a teljes elfogadás világában él. Elfogadja a sok rossz és helytelen reakciót, amiből berögzül, hogy ő nem tökéletes, ő nem szerethető és nem eléggé jó. Pedig ő tökéletes, pedig ő szerethető, pedig vele semmi gond nincs. Ez mindannyiunkra igaz! Csak elfelejtettük elhinni, elfelejtettük tudni, elfelejtettük érezni.

Az Élet sokszínűségének egyetlen megnyilvánulása vagy! Úgy vagy jó, amilyennek születtél! Amit nem tudsz magadban elfogadni, az nem más, mint a hibásan összerakott emberi társadalom által generált máz. Csak azon múlik minden, hogy kihez, mihez viszonyítasz. Ha a nyugati kultúra férfi, illetve női ideáljaihoz akkor önelfogadási problémáid lesznek. Hiszen sosem lehetsz olyan! Ha olyan lennél akkor megszűnne az Élet sokszínűsége és az a fajunk kipusztulását generálná. Szóval a viszonyítási alap ott van belül, Te magad vagy az! Az az egyedi és megismételhetetlen élőlény, amilyen lennél, ha nem befolyásolnának a helytelen társadalmi berögződések és negatív visszacsatolások. Az erdőben sétálva, melyik gombát tartod csúnyának, vagy melyik falevelet? Egyiket sem, mert elfogadod, hogy ők sokszínűek és egyediek. A lelked nem egy ideális falevélhez vagy egy ideális gomba képéhez viszonyítja őket. Nem várod el tőle, hogy más legyen, mert úgy jó ahogy van. Mint az „Utolsó szamuráj” című film vége felé, amikor az egyik főszereplő szamuráj, aki egész életében fáradhatatlanul kereste a japán cseresznyefa virágai között a tökéletes virágot. Ő a halála pillanatában döbbent rá a felismerésre, hogy egész életében tévedés áldozata volt, hiszen minden egyes virág tökéletes, a keresés értelmetlen volt.

Szóval keresd meg, hogy ki lennél, ha nem rontana el az egod által összeszedett sok társadalmi hatás melyek lelki torzulásokat okoztak benned. Tudom, hogy nehéz, de szép fokozatosan megy. Rétegről rétegre haladva, le lehet hámozni a felesleges társadalmi mázakat, növesztett lelki páncélokat, félelmek vagy más negatív érzelmek által generált viselkedési reakciókat. Minél inkább visszatalálsz ahhoz az egyedi csodához, aki lennél, ha csak az Életre lenne bízva, hogy ki legyél, annál boldogabb leszel és annál mélyebben leszel képes képviselni az Élet értékeit és csodáját. Remélem sikerült átadnom azt az érzést, ami most átjár és békét sugároz feléd…

Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk

Ha érdekel jelen rovat követlező része, akkor klikk

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

 

Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod.