A boldogságkeresés második lépése: a mély önismeret – 10. rész: Melyik lelki rezgésszintnek van igaza? (A lelked tükröződése)

 

Bizonyára olvastad a lelki rezgésszintekről írt cikk-sorozatot. Ismétlésképpen itt találod az egyes lelki rezgésszinteket és azok értékeit, ha valamelyik kimaradt esetleg:

I.                    rész (bevezetés): klikk

II.                  rész (szégyen és bűntudat): klikk /értéke: 20 és 30/

III.                rész (fásultság és bánat): klikk /értéke: 50 és 75/

IV.                rész (félelem): klikk /értéke: 100/

V.                  rész (vágyakozás): klikk /értéke: 125/

VI.                rész (harag): klikk /értéke: 150/

VII.              rész (büszkeség): klikk /értéke: 175/

VIII.          rész (bátorság): klikk /értéke: 200/

IX.                rész (pártatlanság): klikk /értéke: 250/

X.                  rész (hajlandóság): klikk /értéke: 310/

XI.                rész (elfogadás): klikk /értéke: 350/

XII.              rész (ésszerűség): klikk /értéke: 400/

XIII.          rész (szeretet): klikk /értéke: 500/

XIV.           rész (öröm és béke): klikk /értéke: 540 és 600/

XV.              rész (megvilágosultság): klikk /értéke: 700-1000/

Amióta be tudtam ezt a rendszert mutatni, azóta számos ebből fakadó izgalmas következményről írhattam Neked (ha ezek érdekelnek akkor itt találod őket: klikk1, klikk2, klikk3, klikk4).  Ez a rendszer alapvetően bővíti ki a világképünket, ha elsajátítjuk, életünk szerves részévé tesszük. A mai írás is egy amolyan következménye lesz ennek a rendszernek. Egyik előző írásomban (klikk) az egyes lelki rezgésszinteken jellemző eltérő világ látásunkat mutattam be Neked. Az írás jól szemlélteti, hogy a lelki rezgésszintünk emelkedésével vagy süllyedésével hogyan változik meg a világról alkotott véleményünk és mennyire másképp látjuk a világot, mennyire másképp alakulnak a gondolataink. Nagyon sok ember ezt azért nem tudja eléggé átérezni, mert egész életében csak egy lelki rezgésszinten él, így számára érthetetlen a többiek látómezője. Azonban, ha ezt a rendszert megértjük és elfogadjuk, akkor másokkal sokkal empatikusabbak tudunk lenni. Hiszen megértjük, hogy ő például miért ellenséges egy olyan helyzetben, amit Te teljesen békésen fogadsz. Vagy miért érez bűntudatot egy ismerősöd olyan dologért, ami számodra teljesen természetes dolog. Nekem abban a „szerencsében” volt részem, hogy a legmélyebb lelki rezgésszintektől a közepesen magas szintekig az összeset tartósan megéltem és rövid időkre a nagyon magas lelki rezgésszinteket is megtapasztalhattam. A lelki rezgésszintekről alkotott rendszert csak utána ismertem meg. Így biztosan állíthatom, hogy a rendszer igaz és működik. Bár tudományosan is igazolt, így ezt nem igazán kell bizonygatnom.  

Ha felteszem Neked a címben foglalt kérdést, és visszagondolsz az előbb hivatkozott írásban bemutatott világképekre, akkor Te melyik rezgésszintnek adnál igazat?  Kérlek gondolkodj el ezen egy pár percre és ha kíváncsi vagy, hogy egyezik-e a véleményünk, akkor kérlek olvass tovább.

Ha 100 különböző ember bemegy egymás után egy hófehér szóbába, ahol csak egy asztal van egy székkel, kellemes monoton zenével, stabil kellemes hőmérséklettel, és az asztalon egy darab piros virág van, mind a 100 ember mást fog érzékelni ebből az egyszerű élmény együttesből. A 100 ember 100 féle igazsággal fog kijönni a szobából. Ennek sok összetevője és oka van, de a főbbek:

1.      Mindenki csak egy látómezőt lát hiszen nem 360*-ban látunk. Így a kapott kép sorrendje és tartóssága attól függ, hogy ki milyen sorrendben hová áll a szobába  és hogy forgatja a fejét. Azaz mindenki mást fog befogadni a látott szobából, mást fog jobban megfigyelni, mást kevésbé és más sorrendben.

2.      Mindenki a különböző érzékszerveire különböző mértékben fog figyelni. Valakit jobban le fog kötni a szál virág szépsége, mint mondjuk a hallott hangok, vagy az érzett illatok.

3.      Mindenkinek más az egyes érzékszerveinek az „élessége”. Pl. egy szinesztéziás sokkal több színárnyalatot képes megkülönböztetni, mint egy átlagember és élesebben is látja azokat. De minden ember hőérzete, látásélessége, hallás élessége, szaglása is eltérő.

4.      Minden ember agya az érzékelése által időegység alatt oda szállított információknak mindössze kb. 1%-át dolgozza csak fel, mert „csak” ennyire képes. Az így kialakult információk közötti „hiányokat” emlékek alapján tölti ki, az érzékelt információk fel nem dolgozott része elvész. Magyarul a látottakhoz emlékek alapján hozzátársít az agyunk egyedi információkat.  Hiszen mindenkinek más az emlékanyaga. Így a látottnak hitt kép sosem tökéletesen objektív!

5.       Az ember a bejövő információkat még átszűri az érzelmi „szűrőjén” is, és így a látottnak ítélt kép tovább torzul. A képhez, érzelmeket, következtetéseket, gondolatokat csatolunk, és ezek együttese jelenti az általunk valóságnak hívott „valamit”.

Az eredmény az, hogy mindenki mást tekint valóságnak, még a legegyszerűbb dolgok tekintetében is. Nincs két ember által érzékelt tökéletesen azonos valóság. Hogy jönnek ide a lelki rezgésszintek? Az éppen uralkodó lelki rezgésszintünk határozza meg alapvetően azt, hogy az érzékelés által behozott információkhoz milyen érzelmeket társítunk, és az így kapott valóságképünkből milyen következtetéseket vonunk le magunknak. Azaz a válaszom a címben lévő kérdésre az, hogy mindegyik embernek igaza van.  Ezért van az, hogy a buddhisták akkor is tiszteletben tartják a másik ember véleményét, ha az homlok egyenest ellentétes az övékével. Hiszen tudják, hogy minden embernek más az igazsága. Most már ezt Te is tudod! Azaz az elfajult vitákból fakadó veszekedések teljesen értelmetlenek! Pedig mennyiszer estem bele én is életembe abba a hibába, hogy elfajult vitákba bonyolódtam. Bár ma már elég ritkán fordul elő, de sajnos ebben is van még hová fejlődjek.

Az iménti kövekeztetésre visszatérve, ez nem azt jelenti, hogy nem kell vitázni és nem kell megpróbálni meggyőzni a másikat a saját igazamról. Hiszen lehetséges, hogy fel tudom nyitni a másik szemét, vagy éppen ő tudja felnyitni az enyémet. A gond akkor jön, amikor érzelmileg belefolyunk egy vitába, mert meg vagyunk győződve az igazunkról és nem értjük, hogy ezt a számunkra egyértelmű dolgot, hogyan tudja a másik nem érteni, vagy homlok egyenest másképp gondolni. Pedig simán reális, hogy az az ő igazsága. Nem kell megérteni őt! Csak tiszteletben kell tartani! Ha nem tudom ész érvekkel rövid idő alatt meggyőzni, akkor abba kell hagyni azzal, hogy „ez az én igazságom, az meg a Te igazságod” és nem szabad érzelmekkel belekeveredni a további vitába. Mert ha azt teszed, akkor abból jönnek a komoly ellentétek, mérgesebb viták, veszekedések esetleg agresszió, vagy bármi más, amit később megbánunk. Gondold végig, hogy hányszor kerültél már eddigi életedben kellemetlen helyzetbe abból fakadóan, hogy érzelmeket tettél egy vitába úgy, hogy nem tudtad meggyőzni a másik felet!

Csak ennek az egy dolognak a megértése és életünk részévé tétele nagyon sokat fokozná a világbékét, rengeteget javítana az emberi közösségi lét színvonalán és drasztikusan csökkentené a családi és párkapcsolati veszekedések számát is.

Hogy ezt a dolgot jobban megértsük, illetve elmélyítsük, nézzük meg, hogy ez, hogy működik a lelki rezgésszintek rendszerén belül. A most következő részt egyébként önismereted további mélyítésére is jól használhatod. A világról alkotott képünk minden esetben a lelki rezgésszintünkből fakadó lelki világunk tükörképeként alakul ki. Ez akkor is így van, ha a lelki rezgésszintet okozó problémák elfojtottak, tehát a személy nincs ennek tudatában, hiszen ezen az érzelmi szűrőn keresztül értékeljük saját érzékelésünket. Nézzük meg, hogy az egyes lelki rezgésszinteken a tudott vagy elfojtottan létező belső lelki világ hogyan tükröződik ki világképünkre:  

A szégyen lelki rezgésszintjén élő ember valójában saját maga előtt szégyelli magát. Hiszen más emberek előtt megélt szégyenét azért éli meg mert önmagában azt elfogadhatatlannak tartja. Ezért nyomorúságosnak, hibásnak, selejtesnek éli meg önmagát (ne feledd kérlek lehet, hogy ennek nincs tudatában az illető mert annyira elfojtotta gyermek korában!!!). Ebből következőleg a világról alkotott képe is ilyen lesz. Számára a világ egy nyomorúságos, kellemetlen hely. Itt az emberek alapvetően rosszak és szeretetre képtelenek.

A bűntudat lelki rezgésszintjén élő ember azért érez bűntudatot (vagy már elfojtotta azt), mert önmagát okolja bizonyos dolgokért, olyan dolgokért melyek számára elfogadhatatlanok, mégis megtette azokat. Az ilyen ember önmagát alapvetően rossznak, alkalmatlannak látja. Az ő világképe szerint a világ egy sötét, gonosz, bűnös hely, ahol az emberek alapvetően rosszak. A világ tele van bűnbeeséssel, ami visszataszító és elfogadhatatlan.  

A fásultság szintjén élő ember önmagát elítéli azért, mert gyengének, erőtlennek érzi magát ahhoz, hogy bármit tegyen, bármiben változtasson. Természetes következmény az, hogy világot és a jövőt reménytelennek éli meg.

A bánat lelki rezgésszintjén az egyén a lelki fájdalom mélységeiben él. Gyászából vagy egyéb okból eredő lelki fájdalmát nem tudja még feldolgozni, megemészteni. A lelkét ez az érzés uralja, ez járja őt át. Így a világ egy tragikus hely, ahol őt a legtöbb ember lenézi, vagy nem érti meg.

A félelem rezgésszintjén a lelkünkben belső félelem uralkodik. Valójában önmagunktól félünk, amit okozhat sokféle hatás. Például félünk attól, hogy nem vagyunk elég szerethetők, vagy nem vagyunk képesek megfelelően teljesíteni az elvárásokat. De általában a félelem érzése önmagunk számos tulajdonságához kötődik összetettebb módon (akár tudottan, akár elfojtottan). Ebből következően a világ egy olyan hely, melyben sok a fenyegetés, amelyek ránk leselkednek.

A vágyakozás lelki rezgésszintjén a személy önmagától vár el olyan dolgokat, melyek valójában elérhetetlennek tűnnek a számára. Ez miatt a vágyakozás itatja át lelkét. Ez olyan valóságot generál, amelyben a világ tele van elérhetetlen dolgokkal, és elért dolgokból eredő csalódásokkal, melyek újabb vágyakat generálnak. Ebben a világban mindenért rengeteget kell küzdeni, gyakran értelmetlenül.

A harag lelki rezgésszintjén élő ember valójában önmagára haragszik, de a legtöbb esetben ezt nem hajlandó beismerni, belátni. Ő duli-fuli a 7 törpéből. Ez a lelki állapot világ érzékelését egy szembenálló hellyé formálja, amely tele van ellenséges érzületű emberekkel, nézetekkel, szervezetekkel, ő ellene irányuló történésekkel.

A büszkeség rezgésszintjén a személy belső problémáit az elkülönülés, felsőbb rendűség érzésével palástolja el önmaga elől. Ez a büszkeség azért alakul ki benne, mert el nem fogadott gyengeségeit így rejti el önmaga és a világ előtt. A mai nyugati világban ilyen emberből látni a legtöbbet, a sikeresnek tűnő emberek között. Az ego maximális megerősödése a jellemző rájuk. Ebből fakadóan számukra a világ egy önző és követelődző hely, ahol mindenki csak a saját érdeke szerint cselekszik. A világot mozgató alapvető erő az önzés. Ezen a rezgésszinten nem létezik önzetlenség, és még inkább elképzelhetetlen a teljesen önzetlen szeretet. Hiszen mint „tudjuk”: „Minden szentnek maga felé hajlik a keze”.

A bátorság szintjén élő ember már szembe mer nézni saját gyarlóságaival és saját hibáival. Bár még nem fogadja el őket, de egyre többet lát ezekből és fel meri vállalni azokat. Ő már vállalja, hogy ő bizonyos dolgokban rossz, hibás vagy vétkes, és ezzel rálép a boldogsághoz vezető útra. Így érthető, hogy az ő számára a világ egy hely arra, hogy megvalósíthassa lelki fejlődését és keményen vért izzadva megdolgozhasson boldogulásáért.

A pártatlanság lelki rezgésszintjén élő ember még nem fogadja el saját gyarlóságait, hibáit, de már képes azokra megvetés, önsajnálat, önutálat nélkül nézni. Így érthetően az ő számára a világ egy kielégítő hely, ahol meg tudja valósítani alapszintű vágyait, de azért az élet ettől még nehéz és küzdelmekkel teli.  

A hajlandóság lelki rezgésszintjén élő ember kezdi elhinni, hogy a benne élő rosszat el lehet fogadni, illetve el meri hinni, hogy múltban elkövetett hibái megbocsáthatók. Ennek eredményeképp a világ egy reményteli hely, ahol a jövőkép viszonylag optimista.

Az elfogadás szintjén élő ember elfogadta a benne élő rossz tulajdonságokat is és megbocsátotta önmagának múltbeli hibáit is. Jó eséllyel ő már begyógyította lelki sebei jó részét. Az önelfogadás kisugárzik, így a világ egy harmonikus hely, ahol jó élni.

A szeretet rezgésszintjén a személy nemhogy elfogadja önmagát olyannak amilyen, hanem még szereti is. Önmagáról teljes mélységben érzi, hogy szerethető.  Így ő minden emberben a jót és a jóindulatot látja és szerinte a szeretet az Életet átható erő, melynek létében nem csak hisz, hanem egyértelműen tudja és érzi annak valóságát.

Az öröm rezgésszintjén a lélekben él egy szinte állandó belső vidámság, derű. Ezeknek az embereknek a világ olyan hely, ahol minden a maga teljességében létezik.

A béke lelki rezgésszintjén lelkünkben egy nagyon mély és szinte megingathatatlan belső béke uralkodik.  Bár ezen a lelki rezgésszinten élő emberek már nagyon-nagyon ritkák, de számukra az egész univerzum és abban minden élő úgy tökéletes ahogy van.

A megvilágosultság szintjén a puszta létezésünk maga a tökéletesség, és létünk egyesül az univerzummal. Így itt már a lélek és a világegyetem eggyé vált. Itt már világképünk nem a lelkünk tükröződése, mint a többi lelki rezgésszintnél, mert itt már ez a két dolog el sem különíthető.

Ha önismeretedet szeretnéd fejleszteni, akkor a fenti sorokat arra is tudod használni. Hiszen büszkeség és minden az alatti lelki rezgésszinten jellemző, hogy önismeretünk részben vagy teljesen téves! A bátorságtól a hajlandóság lelki rezgésszintjéig az önismeretünk már egész jó. Mély és reális önismeretünk az elfogadás lelki rezgésszintjén és az felett van csak igazán. Természetesen a csapda az, hogy minden ember meg van arról győződve, hogy jó az önismerete. Pedig az elfogadás lelki rezgésszintjén vagy az felett élő ember kb. 10000-100000 főből egy főt jelent. Szóval minimum az emberek 99,99%-ának vagy teljesen vagy részlegesen rossz az önismerete. Tudom, hogy ez meglepő, pedig ez így van!

Ha a lelki rezgésszintek külső és belső világait párosító sorokat alaposan elolvasod, utána szánj rá pár hetet az életedből és figyeld meg minden nap a gondolataidat. Nézd meg, hogy a gondolataid milyen gyakran tartalmaznak a világról olyan képet, mint amilyeneket az egyes lelki rezgésszinteken leírtam Neked.  Érdemes a külvilággal kapcsolatos gondolataidra figyelned, mert a belső világunk általában a gyermekkori elfojtásaink révén rejtettek. Ráadásul az EGO mindig szépíti a valóságot! Ha ügyes vagy, akkor ki tudod kerülni az EGO-d sötét leplét, és mögé tudsz ezzel a módszerrel nézni. Hiszen a világról alkotott képből, következtethetsz arra, hogy a lelkedben milyen területeken vannak még kisebb-nagyobb elfojtások: szégyen, bűntudat, fásultság, bánat, félelem, stb…Ha ez megvan, akkor már tudni fogod merre kell tovább keresgélni, illetve lelked gyógyítására törekedni, hogy boldogabb légy! Ugye milyen klassz?

Remélem ezzel a módszerrel javulni fog önismereted! Mivel az EGO egy profi elrejtő „bűvész”, ezért résen kell lenned! Objektíven kell figyelned a gondolataidat! Akár egy kis noteszt is tarthatsz magadnál és írd fel, hogy abban a fél órában, amit épp végig gondolsz, milyen lelki rezgésszinthez illő gondolatok jártak a fejedben. Én ezzel a módszerrel rájöttem nemrég, hogy a szégyen, a bűntudat és a félelem terén még vannak bennem maradék elfojtások. Pedig azt hittem, hogy ezeket már mind rendbe tettem. A belső kutakodást természetesen külső segítségkérés követte, melynek révén szinte hihetetlen milyen dolgokat találtam magamban. Ez azért nagyon jó, mert ha ezeket is begyógyítom, akkor utána még minőségibb lesz az életem. A következő hónapokra így kaptam lelki fejődési feladatot. Ha azonban ezekre nem leltem volna rá, akkor egész életemben kísértenének a tudatalattiból és fokoznák a boldogtalanságot az életemben. Szóval, ha nem lelsz rá, akkor mindig hozza majd a rosszat az életedbe sajnos…

Tehát a mai írásban két komoly tényt hoztam el Neked: Első, hogy mindenkinek igaza van! Második, hogy soha nem elég jó az önismereted, de a lelki rezgésszintek és gondolataid párosításával sok elfojtási területre jöhetsz rá a lelkedben. Nagy izgalommal tölt el a gondolat, hogy lehet, hogy pont ez az írás fog elindítani egy olyan úton, amelyen haladva még boldogabbá válsz. Ez az önzetlen odaadó érzés, ami most éppen kiárad belőlem amikor ezeket a sorokat írom azt jelzi, hogy lesznek olyan olvasók, akikkel így lesz…

Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk

Ha érdekel jelen rovat következő írása klikk.

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

 Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod.