A „játszma” szót többször használtam már ezen a blogon. Biztos vagyok
abban, hogy a legtöbb blog Olvasó tisztában is van ennek a szónak a
pszichológiai értelemben vett jelentésével. Azonban lehet, hogy egyesek mégsem
tudják pontosan mit jelent ez. Ugyanakkor igyekszem nem egyszerű definíciókkal
untatni itt téged. Így remélem akkor is érdekes lesz ez az írás a számodra, ha
tisztában vagy ezzel a kérdéskörrel.
A játszma elmélet megalkotója Eric Berne volt, akinek könyveit mindenkinek
ajánlom, akik szeretnék jobban megérteni az emberi lélek működését. A szerző
ezzel kapcsolatos alapművét itt ingyen tudod letölteni magyarul: klikk.
Egyébként a szerző írásmódjánál jóval egyszerűbb nyelvezettel ír erről a „Nyerni
születtünk” című könyv, (szerzők: Muriel James - Dorothy Jongeward) melyet
szintén tiszta szívből ajánlok mindenkinek, aki az alapokat szeretné elsajátítani
az emberi lélek működésének megértéséhez és önismeretének fejlesztéséhez.
Amikor kb. 32 éves koromban elolvastam Eric Berne hivatkozott könyvét, bár
nagyon érdekesnek találtam, meg voltam róla győződve, hogy nekem nincsenek
játszmáim. Kb. 2 évig érett bennem a könyv, amikor elkezdtem rádöbbenni, hogy jé
nekem is van 1-2 játszmám. Ekkor újra elolvastam ezt a könyvet, és a „Nyerni
születtünk” címűt is. 36 éves koromra már teljesértékű játszma térképem volt
önmagamról és ki kell jelentenem, hogy nagyon sokféle játszmát játszottam.
Ekkorra már pontosan tudtam, hogy mikor milyen játszmát „játszom” és azt is
értettem, hogy melyik játszmatípusnak mi a lelki gyökere, mi a múltbeli
okozója. Ezek a felismerések fontos mérföldkövei voltak az önismeretem
fejlődésének.
Rengeteg olyan embert ismertem meg azóta, aki ugyan tisztában van azzal, hogy
mit jelentenek a játszmák és más emberek játszmáit jól látják, azonban saját
játszmáikról semminemű ismeretük, tudások nincs. Ez általában is igaz, hogy
saját magunk lelki megismerésével szemben van egy alapvető vakságunk. Ez
tulajdonképpen nem vakság, hanem az ego játszmája velünk szemben. Az ego
eltakarja önmagunkat önmagunk elől, mert attól fél, hogy megkérdőjeleződik a
léte attól, ha megismerjük valódi önmagunkat. Ezért egy valótlan énképet tár
elénk. De az egonak félelme tekintetében igaza van! Hiszen az ego egy álságos része
a személyiségünknek és az önismeret és az önelfogadás mélyülésével egyre
kevésbé lesz rá szükségünk!
No de térjünk vissza a mai írás fővonalára, hiszen az egoról még sokat
fogok írni. Az egyszerűbb megfogalmazhatóság érdekénen Eric Berne mintájára minden
két vagy több ember közötti kommunikációs módot, vagy másik ember vagy emberek
felé irányuló tettet tranzakcióknak fogjuk hívni. Az emberi játszmák létrejöttéhez
tranzakciók kellenek. Vagyis a játszmákat tranzakcióink során hozzuk létre. A
játszma azt jelenti, hogy a tranzakció során a felszínen látszó cél eltér a valós
céltól. Ez nem azt jelenti, hogy szándékosan hazudunk, hanem hogy mást
szeretnénk elérni valójában, mint amit a tranzakció során közlünk. Szóval
létrejön például egy beszélgetés két ember között, melynek van a felszínen egy célja,
de valójában felszín alatt egy más lelki cél adja a motivációt. Lehet, hogy ez
így elsőre bonyolultan hangzik, de mindjárt letisztul.
Ahhoz, hogy alaposan megértsük a játszmákat, először a valódi lelki célt kell jól
megérteni. Például tipikus magyarokra jellemző játszma rendszer a panaszkodás
játszma rendszere. Amikor az USA-ban éltem, akkor döbbentem rá a magyarok és az
amerikaiak közötti óriási különbségre. A magyarok mindig panaszkodnak és
legtöbbször szomorúan vagy semleges arccal mennek az utcán. Az amerikaiak szinte
mindig igyekeznek mosolyogni, és szinte sosem panaszkodnak. Ha egy amerikai ember
elkezd panaszkodni egy másik embernek, akkor azt azért teszi mert szüksége van
segítségre. Ez egy teljesen egyenes, azaz játszma mentes tranzakció. Hiszen
azért panaszkodok, mert vágyok arra, hogy a másik fél segítsen. Szóval, ha a másik
fél erre felajánlja a segítségét, akkor a panaszkodó örömmel elfogadja azt és
hálás amiért a másik fél segítő kezet kíván adni egy átlagos amerikai ember
estében. Ezzel szemben Magyarországon a legtöbb esetben a panaszkodás egy
játszma. Elkezdünk panaszkodni, majd a másik amikor együttérzően elkezd
tanácsokat adni, vagy felajánlja a segítségét, akkor lerázzuk valami
ilyesmivel: „á hagyd csak, majd csak lesz valahogy…”. Ez egy játszma, mert a
felszínen lévő tranzakció egy segítségkérés, de a valós lelki cél az, hogy
megerősítést kapjak arról a világképemről, hogy szar az élet. Mi magyarok, a sok
generáción átívelő vesztes történelmünk révén szeretjük elhinni, hogy szar az
élet és ragaszkodunk ehhez a világképünkhöz. Bár igaz, hogy az elmúlt 1-2
évtizedben talán ez elkezdett megváltozni…
Nézzünk egy másik példát. Nekem az egyik játszmám a sok közül az volt, hogy
nekem mindig sokkal többet kell szenvednem egy kis sikerért mind másoknak,
nekem mindig minden sokkal nehezebben megy. Ez a kommunikációimban úgy jelent
meg (tudattalanul természetesen), hogy mindig úgy alakítottam a beszélgetéseket,
hogy erre a világnézetemre vonatkozóan megerősítést kapjak. Ha valaki rá akart
világítani, hogy lehetne egyszerűbben vagy könnyebben is élni, akkor ezeket az „indítványokat”
elengedtem a fülem mellett vagy arról győztem meg őket, hogy „tényleg az én esetem
speciális”. Pedig nem volt speciális az esetem, csak nem akartam eltérni a
kialakult világnézetemtől. A játszma rendszer lényege az, hogy szeretünk olyan
emberekkel beszélgetni, akiktől ezt a lelki „nyereséget” megkapjuk. Ha valaki
nem vesz részt a játszmánkban, akkor azt legközelebb elkerüljük, sőt általában
azok az emberek nem szimpatikusak a számunkra.
Szóval a játszmák valódi célja mindig az, hogy önmegerősítést kapjunk! Akármennyire
is helytelen, téves, vagy önpusztító ez a világnézet amit én érzek, akkor is a cél
az önmegerősítés lelki „nyereség”-ének begyűjtése. Ugye így már érthetővé válik,
hogy az alkoholistáknak miért nem lehet megmagyarázni, hogy amit tesznek az
helytelen?
Ismertem egyszer egy hölgyet, aki egy nagyon tisztességes beállítottságú
nő volt. Ezt olyan értelemben értem, hogy tényleg csak igaz szerelem,
bizalom kialakulása esetén tudna bárkivel ágyba bújni. Ennek ellenére a férfiak
felé történő viselkedése erősen kacér és kirívó volt. A felszínen lévő
tranzakciói egy szexuálisan könnyed nő képét keltették. Azok a férfiak, akik
erre rá sem hederítettek azok gonosz emberek voltak az ő szemében, mert nem
figyeltek rá. Azok a férfiak, akiket bevonzott a kacér viselkedés és előbb
utóbb beindította a férfiúi fantáziájukat, azokat utána elég durva módon letaszította
magáról. A felszínen a tranzakció lényege az volt, hogy „gyere udvarolj körbe
és csodás jutalmat kapsz cserébe”. A tranzakciók valódi célja azonban az volt,
hogy megkapja a hölgy a megerősítést arról a világképéről, hogy „minden férfi
csak ugyanazt akarja és ezért nem lehet bennük megbízni”.
Mind a 3 példa ugyanazt mutatja. Lelki síkon, a szemléletünkre vonatkozó megerősítéseket akarunk beszerezni
másokról. Ugyanakkor, ha kívülről nézed ezeket a példákat valószínűleg lenne
tipped, hogy milyen gyermekkori sérelmek okozhatták a példák szereplőiben a
jelenlegi játszma rendszerüket, világképüket. Szóval a játszmáid megismerése,
egy csomó mélyebb önismereti kaput is ki fog nyitni benned, amitől ez az egész
egy izgalmas folyamat kezdete. Az mindenesetre kijelenthető, hogy valaki minnél mélyebb lelki rezgésszinten van, annál több játszmarendszerrel "lavíroz" az életben. Hiszen a világképének a megerősítésére annál több energiát kell befektetnie. (Lelki rezgésszintekről bővebben itt olvashatsz: klikk).
Rengeteg játszma típusról és példáról tudnék még írni, de jelen írás
terjedelme ezt nem teszi lehetővé. A célom az volt ezzel az írással, hogy
kedvet csináljak arra, hogy elmélyedj az ezzel kapcsolatos irodalmakban és
ezáltal szélesítsd látóköröd, ember- és önismereted. Bízom benne, hogy sikerült
kedvet csinálnom ehhez az érdekes úthoz, amit fontosnak és hasznosnak gondolok
minden ember életében.
Képzeld el, hogy a legtöbb kapcsolatomat a játszmáim tették tönkre annak
idején! Mindez úgy történt, hogy nem is tudtam a játszmáimról a legtöbb esetben.
Ma már a legtöbb emberi kapcsolatom játszma mentes. Persze tisztában vagyok
ezzel, hogy sosem lesz tökéletesen az, hiszen akkor egy teljesen megvilágosult
ember lennék. Azonban a játszmáim csökkenésével az emberi kapcsolataim jó része
békés, harmonikus és egyenes lett. Ezáltal a boldogságom fokozódott. Az első
lépés mindenkinek az, hogy önismereti rendszerébe beépíti saját játszma
rendszereinek teljes feltérképezését! Kívánok sok sikert Neked ezen az úton! Ne feledd! Az egod, úgyis azzal fogja kezdeni,
hogy neked nincsenek játszmáid… De ne hagyd magad becsapni…
Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk
Ha érdekel jelen rovat következő része, akkor klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.
Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)
0 Megjegyzések