A boldogságkeresés első lépése: a felismerés és alapfogalmak - 29. rész: A játszmák becsapós világa

 

A „játszma” szót többször használtam már ezen a blogon. Biztos vagyok abban, hogy a legtöbb blog Olvasó tisztában is van ennek a szónak a pszichológiai értelemben vett jelentésével. Azonban lehet, hogy egyesek mégsem tudják pontosan mit jelent ez. Ugyanakkor igyekszem nem egyszerű definíciókkal untatni itt téged. Így remélem akkor is érdekes lesz ez az írás a számodra, ha tisztában vagy ezzel a kérdéskörrel.

A játszma elmélet megalkotója Eric Berne volt, akinek könyveit mindenkinek ajánlom, akik szeretnék jobban megérteni az emberi lélek működését. A szerző ezzel kapcsolatos alapművét itt ingyen tudod letölteni magyarul: klikk. Egyébként a szerző írásmódjánál jóval egyszerűbb nyelvezettel ír erről a „Nyerni születtünk” című könyv, (szerzők: Muriel James - Dorothy Jongeward) melyet szintén tiszta szívből ajánlok mindenkinek, aki az alapokat szeretné elsajátítani az emberi lélek működésének megértéséhez és önismeretének fejlesztéséhez.

Amikor kb. 32 éves koromban elolvastam Eric Berne hivatkozott könyvét, bár nagyon érdekesnek találtam, meg voltam róla győződve, hogy nekem nincsenek játszmáim. Kb. 2 évig érett bennem a könyv, amikor elkezdtem rádöbbenni, hogy jé nekem is van 1-2 játszmám. Ekkor újra elolvastam ezt a könyvet, és a „Nyerni születtünk” címűt is. 36 éves koromra már teljesértékű játszma térképem volt önmagamról és ki kell jelentenem, hogy nagyon sokféle játszmát játszottam. Ekkorra már pontosan tudtam, hogy mikor milyen játszmát „játszom” és azt is értettem, hogy melyik játszmatípusnak mi a lelki gyökere, mi a múltbeli okozója. Ezek a felismerések fontos mérföldkövei voltak az önismeretem fejlődésének.  

Rengeteg olyan embert ismertem meg azóta, aki ugyan tisztában van azzal, hogy mit jelentenek a játszmák és más emberek játszmáit jól látják, azonban saját játszmáikról semminemű ismeretük, tudások nincs. Ez általában is igaz, hogy saját magunk lelki megismerésével szemben van egy alapvető vakságunk. Ez tulajdonképpen nem vakság, hanem az ego játszmája velünk szemben. Az ego eltakarja önmagunkat önmagunk elől, mert attól fél, hogy megkérdőjeleződik a léte attól, ha megismerjük valódi önmagunkat. Ezért egy valótlan énképet tár elénk. De az egonak félelme tekintetében igaza van! Hiszen az ego egy álságos része a személyiségünknek és az önismeret és az önelfogadás mélyülésével egyre kevésbé lesz rá szükségünk!

No de térjünk vissza a mai írás fővonalára, hiszen az egoról még sokat fogok írni. Az egyszerűbb megfogalmazhatóság érdekénen Eric Berne mintájára minden két vagy több ember közötti kommunikációs módot, vagy másik ember vagy emberek felé irányuló tettet tranzakcióknak fogjuk hívni. Az emberi játszmák létrejöttéhez tranzakciók kellenek. Vagyis a játszmákat tranzakcióink során hozzuk létre. A játszma azt jelenti, hogy a tranzakció során a felszínen látszó cél eltér a valós céltól. Ez nem azt jelenti, hogy szándékosan hazudunk, hanem hogy mást szeretnénk elérni valójában, mint amit a tranzakció során közlünk. Szóval létrejön például egy beszélgetés két ember között, melynek van a felszínen egy célja, de valójában felszín alatt egy más lelki cél adja a motivációt. Lehet, hogy ez így elsőre bonyolultan hangzik, de mindjárt letisztul.

Ahhoz, hogy alaposan megértsük a játszmákat, először a valódi lelki célt kell jól megérteni. Például tipikus magyarokra jellemző játszma rendszer a panaszkodás játszma rendszere. Amikor az USA-ban éltem, akkor döbbentem rá a magyarok és az amerikaiak közötti óriási különbségre. A magyarok mindig panaszkodnak és legtöbbször szomorúan vagy semleges arccal mennek az utcán. Az amerikaiak szinte mindig igyekeznek mosolyogni, és szinte sosem panaszkodnak. Ha egy amerikai ember elkezd panaszkodni egy másik embernek, akkor azt azért teszi mert szüksége van segítségre. Ez egy teljesen egyenes, azaz játszma mentes tranzakció. Hiszen azért panaszkodok, mert vágyok arra, hogy a másik fél segítsen. Szóval, ha a másik fél erre felajánlja a segítségét, akkor a panaszkodó örömmel elfogadja azt és hálás amiért a másik fél segítő kezet kíván adni egy átlagos amerikai ember estében. Ezzel szemben Magyarországon a legtöbb esetben a panaszkodás egy játszma. Elkezdünk panaszkodni, majd a másik amikor együttérzően elkezd tanácsokat adni, vagy felajánlja a segítségét, akkor lerázzuk valami ilyesmivel: „á hagyd csak, majd csak lesz valahogy…”. Ez egy játszma, mert a felszínen lévő tranzakció egy segítségkérés, de a valós lelki cél az, hogy megerősítést kapjak arról a világképemről, hogy szar az élet. Mi magyarok, a sok generáción átívelő vesztes történelmünk révén szeretjük elhinni, hogy szar az élet és ragaszkodunk ehhez a világképünkhöz. Bár igaz, hogy az elmúlt 1-2 évtizedben talán ez elkezdett megváltozni…

Nézzünk egy másik példát. Nekem az egyik játszmám a sok közül az volt, hogy nekem mindig sokkal többet kell szenvednem egy kis sikerért mind másoknak, nekem mindig minden sokkal nehezebben megy. Ez a kommunikációimban úgy jelent meg (tudattalanul természetesen), hogy mindig úgy alakítottam a beszélgetéseket, hogy erre a világnézetemre vonatkozóan megerősítést kapjak. Ha valaki rá akart világítani, hogy lehetne egyszerűbben vagy könnyebben is élni, akkor ezeket az „indítványokat” elengedtem a fülem mellett vagy arról győztem meg őket, hogy „tényleg az én esetem speciális”. Pedig nem volt speciális az esetem, csak nem akartam eltérni a kialakult világnézetemtől. A játszma rendszer lényege az, hogy szeretünk olyan emberekkel beszélgetni, akiktől ezt a lelki „nyereséget” megkapjuk. Ha valaki nem vesz részt a játszmánkban, akkor azt legközelebb elkerüljük, sőt általában azok az emberek nem szimpatikusak a számunkra.  

Szóval a játszmák valódi célja mindig az, hogy önmegerősítést kapjunk! Akármennyire is helytelen, téves, vagy önpusztító ez a világnézet amit én érzek, akkor is a cél az önmegerősítés lelki „nyereség”-ének begyűjtése. Ugye így már érthetővé válik, hogy az alkoholistáknak miért nem lehet megmagyarázni, hogy amit tesznek az helytelen?

Ismertem egyszer egy hölgyet, aki egy nagyon tisztességes beállítottságú nő volt. Ezt olyan értelemben értem, hogy tényleg csak igaz szerelem, bizalom kialakulása esetén tudna bárkivel ágyba bújni. Ennek ellenére a férfiak felé történő viselkedése erősen kacér és kirívó volt. A felszínen lévő tranzakciói egy szexuálisan könnyed nő képét keltették. Azok a férfiak, akik erre rá sem hederítettek azok gonosz emberek voltak az ő szemében, mert nem figyeltek rá. Azok a férfiak, akiket bevonzott a kacér viselkedés és előbb utóbb beindította a férfiúi fantáziájukat, azokat utána elég durva módon letaszította magáról. A felszínen a tranzakció lényege az volt, hogy „gyere udvarolj körbe és csodás jutalmat kapsz cserébe”. A tranzakciók valódi célja azonban az volt, hogy megkapja a hölgy a megerősítést arról a világképéről, hogy „minden férfi csak ugyanazt akarja és ezért nem lehet bennük megbízni”.

Mind a 3 példa ugyanazt mutatja. Lelki síkon, a szemléletünkre vonatkozó megerősítéseket akarunk beszerezni másokról. Ugyanakkor, ha kívülről nézed ezeket a példákat valószínűleg lenne tipped, hogy milyen gyermekkori sérelmek okozhatták a példák szereplőiben a jelenlegi játszma rendszerüket, világképüket. Szóval a játszmáid megismerése, egy csomó mélyebb önismereti kaput is ki fog nyitni benned, amitől ez az egész egy izgalmas folyamat kezdete. Az mindenesetre kijelenthető, hogy valaki minnél mélyebb lelki rezgésszinten van, annál több játszmarendszerrel "lavíroz" az életben. Hiszen a világképének a megerősítésére annál több energiát kell befektetnie. (Lelki rezgésszintekről bővebben itt olvashatsz: klikk).

Rengeteg játszma típusról és példáról tudnék még írni, de jelen írás terjedelme ezt nem teszi lehetővé. A célom az volt ezzel az írással, hogy kedvet csináljak arra, hogy elmélyedj az ezzel kapcsolatos irodalmakban és ezáltal szélesítsd látóköröd, ember- és önismereted. Bízom benne, hogy sikerült kedvet csinálnom ehhez az érdekes úthoz, amit fontosnak és hasznosnak gondolok minden ember életében.

Képzeld el, hogy a legtöbb kapcsolatomat a játszmáim tették tönkre annak idején! Mindez úgy történt, hogy nem is tudtam a játszmáimról a legtöbb esetben. Ma már a legtöbb emberi kapcsolatom játszma mentes. Persze tisztában vagyok ezzel, hogy sosem lesz tökéletesen az, hiszen akkor egy teljesen megvilágosult ember lennék. Azonban a játszmáim csökkenésével az emberi kapcsolataim jó része békés, harmonikus és egyenes lett. Ezáltal a boldogságom fokozódott. Az első lépés mindenkinek az, hogy önismereti rendszerébe beépíti saját játszma rendszereinek teljes feltérképezését! Kívánok sok sikert Neked ezen az úton!  Ne feledd! Az egod, úgyis azzal fogja kezdeni, hogy neked nincsenek játszmáid… De ne hagyd magad becsapni…

Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk

Ha érdekel jelen rovat következő része, akkor klikk

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)