Mit tehetsz Te a klímaváltozás ellen? - 14. rész: Egy egyetemi hallgató levele az emberek hozzáállásáról

 

Az egyetemen tartok egy „Megoldás a klímaváltozásra” című szabadon választható tantárgyat. Nagyon jó érzés, hogy komoly a hallgatói érdeklődés. Erős társadalom építési tudatosság vezérel a tárgy oktatása kapcsán. A tantárgy hallgatói közül kaptam az egyiktől egy levelet, melyet az Ő engedélyével szeretnék név nélkül megosztani itt. Annyira értékesnek tartottam a hallgató leveléből áradó szemléletet, és probléma meglátást, hogy úgy éreztem ezt be kell mutatnom itt. Tehát a levél:

 „Előre is elnézést a terjedelemért, és ha nincs időd ilyen sokat olvasni, akkor nyugodttan ugorj az utolsó 2-3 mondatra, ott lesz konkrétabb dolog is. Igazából csak azért írok, mert van egy gondolatmenetem az embereknek a klímaváltozáshoz való hozzáállásáról (ami sejtem pont Neked nem lesz új), de nincs más, akinek leírjam. Életmódot váltani nem könnyű, ezt aláírom. Ha az embert érte egy trauma, akkor talán egy kicsivel könnyebb. Nagyon sok múlik a motiváción. Nekem mindig is szívemen volt a természet sorsa, így valahogy mindig evidens volt, hogy ha meg tudok valamit, amin változtathatnék a környezet javára, akkor próbáltam is változni. Persze ez az út is rögös, de melyik nem az? 

 Persze minden jó ötletet reklámoztam és mindig csalódva tapasztaltam, hogy az embereket ez nem érdekli. De miért nem? Persze, aki el sem hitte, hogy gond van, annál nyilván nem kérdés, de mi van azokkal az emberekkel, akik elég műveltek és tanultak ahhoz, hogy tudatában legyenek annak, hogy a változtatásra most van szükség, de mégis becsukják a szemüket. 

 Egy ilyen barátnőmmel hosszan elbeszélgettem. Arra jutottam, hogy olyanok vagyunk, mint az a tanuló, aki "last minute man". Aki elhiszi, hogy gond van, de inkább próbálja ignorálni a gondolatot egészen addig, amíg rá nem jön, hogy ez az utolsó pillanat a cselekvésre. 

 


Adódik a kérdés, vajon milyen diák lesz az emberiség? Azok leszünk, akik pont időben észbe kapnak globális szinten, vagy azok leszünk, akik pont kicsúsztak az időből? És ha az utóbbi, akkor lesz javítási lehetőség? Felvázoltam egy helyzetet és feltettem egy kérdést a barátnőmnek (aki többek között a szokás hatalmával és a kényelem igényével érvelt). Ha katonák jönnének, hogy leöljenek minket, akkor tennénk a szokásra és a kényelemre, evidens lenne a többségnek, hogy menekülni kell, vagy harcolni, vagy stb. a lényeg, hogy valamit tenni. Azok az emberek, akik tudják mekkora a baj (hogy hosszú távon nagyobb baj lesz), de nem tesznek semmit azok miért nem érzik úgy, mint a katona támadás idején? 

 Végül arra jutottam, hogy most (még) van időnk tenni és a veszélyt sem úgy látja, mint a puska csövét. Sajnos felmerült bennem a gondolat, hogy az emberiség (amellett, hogy egyre többen tesznek, egyre több újítást fogad el) csak akkor fog egységesen tenni (és most itt azokra gondolok főleg, akik nem tanultak, vagy egyáltalán nem is akarják hallani a tényeket), ha már a saját bőrén érzi majd a nyomást, hogy muszáj…

 Egész életemben optimista voltam és mindig elhittem, hogy minden ember meggyőzhető a jóról. Egy nagyon ideális burokban növekedtem fel (amiért teszem hozzá, hihetetlen hálás vagyok). (Mókás tény: 2006-ban kitaláltam, hogy olyan politikus akarok majd lenni, aki a hosszútávú jóról győzi meg az embereket és persze nem hazudik). Jó oktatás, jó családkép (amúgy baromi nagy és baromi mókás család.), talán kicsit szigorú erkölcsi nevelés, de mindenképpen olyan emberek között növekedtem fel, akik folyamatosan jobbak akartak lenni önmaguknál, meg akarták oldani a környezetükben lévő dolgokat. Evidens volt, hogy a tehetjük önzetlenek vagyunk, hogy habár szerettünk kikapcsolni jól érezni magunkat és szórakozni, sosem úgy, hogy abból más kárt lásson, Nyilván ez sem volt ilyen nyálasan tökéletes, voltak gondok, amit viszont meg tanultunk megoldani és aztán jött egy újabb, de persze ilyen ez. De amióta kikerültem ebből a burokból (11 éves korom óta) egyre gyakrabban vág pofon, hogy a jó szándék, az önzetlenség és a bizalom egyszerűen luxuscikk. Egyetlen dolog, ami most is tartja bennem az optimizmust, hogy rengeteg emberre voltam hatással, vagy láttam, hogy hozzám hasonló ember hatással volt másokra. De minél többet foglalkozok a klímaváltozás problémájával, egyre inkább felmerül bennem, hogy mi van, ha túl későn lehet majd csak meggyőzni, túl fontos, vagy túl sok embert? Fel lehet arra készülni, ha nem jön időben a változás? Félre értés ne essék, ezt a kérdést úgy teszem fel, hogy továbbra is mindent meg akarok tenni, amit módomban áll és remélek.

 Ja ás még azért írok, mert nekem nagyon tetszik, amit csinálsz és szívesen kivenném belőle a részem…”

Csodálatos, hogy a mai fiatal generációban ilyen emberek vannak! Remélem egyre többen leszünk és a sok jóakarat egyesülve egyre nagyobb változásokra lesz képes! Hálát éreztem amikor olvastam ezt a levelet! Hiszen először fejben és lélekben kell átformálódnunk ahhoz, hogy a pozitív változások hatékonyak és tartósak lehessenek. Remélem benned is indított ez a levél értékes gondolatokat… Ha igen, akkor már elérte a célját!

A levélből tükröződő szemlélet jól rámutat arra, hogy mi most a legfontosabb teendőnk ennek a problémakörnek a megoldására. Erről itt találsz egy érdekes írást: klikk

Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk

Ha érdekel jelen rovat következő része, akkor klikk.

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

 

Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod.

 

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések