Mit tehetsz Te a klímaváltozásért? 6. rész: A személyes boldogtalanság és a klímaváltozás közös gyökere

Pusztuló világban élünk. Az Élet tere folyamatosan csökken a Földön. Az emberek egyre nagyobb hányada nem az Életet támogatja, hanem az Életet pusztítja tevékenységeivel, gondolataival, lelkével. Ebből az aspektusból, ha esetleg számadást akarunk tenni életünkről, akkor legcélravezetőbb az, ha tevékenységeink eredőjét nézzük! Nyilvánvaló, hogy életünk során sok életpusztító tevékenységet kell csinálnunk. Például kivágunk fákat, hogy a helyükre házat építsünk, beülünk az autónkba és minden egyes gázfröccsel égéstermékeket pufogunk ki a légkörbe, vagy eleve azzal, hogy egy autót megvásárlunk, mellyel több 10 tonnányi természeti erőforrás elpusztítását generáljuk közvetve. Nagyon sok példát lehetne erre hozni. Életünknek van Életet segítő oldala is. Gyermeket hozunk a világra, fákat ültetünk a kertünkbe, közösségi szemétszedésen veszünk részt, napelemet teszünk a házunkra, stb… Ha ezeket mérlegre teszed, a Te életed eredője Élet-támogató, vagy Élet-pusztító? Nagy valószínűséggel a ma élő Emberek legnagyobb hányada az Élet pusztítók közé tartozik. Ez egyszerűen belátható, hiszen a Földön a természeti erőforrások, az ökológiai rendszerek drasztikusan pusztulnak, a biodiverzitás nagy sebességgel csökken. Ha az Emberek nagyobb hányadának lenne az élete eredője Élet támogató, akkor ez a tendencia megfordulna. A klímaváltozás elleni harc egyik fő alapelve, hogy Élet-támogatókká kell újra válnunk.

Élőlények vagyunk, így alapvető dolog, hogy az Élet támogatása kell, hogy legyen életünk eredője! Hiszen mi is az Élet részei vagyunk. Ha ez Életet pusztítjuk, akkor hazaárulók vagyunk, azzal átállunk az élettelen világ oldalára. Ami azonban a Te szempontodból támasztja alá ezt az az, hogy azok az emberek, akik Élet igenlően, Életet támogatóan élnek, sokkal boldogabbak, mint akik a másik oldalon állnak. Az Élet-pusztítás legfőbb mozgató rugója az önzés. Tudom, hogy most benned is felmerült kedves Olvasó, hogy a mai világban önzőnek kell lenni. Igazad van! De az önzés mértékében Te döntesz. Az önzés szükséges minimumára is törekedhetsz, meg az önzés maximumára is. Sajnos a mai világban a trendek az önzés maximalizálása irányában mutatnak. Az önzés, mértékének fokozódásával arányosan növekszik az emberiség Élet ellenessége, Élet pusztítása. Nem arról van szó, hogy bizonyos helyzetekben nem szükséges önzőnek lenni. Hiszen egy olyan küzdelemben, ahol személyes testi épségünk a tét, ott biztosan az önzés (önvédelem) ösztönös bekapcsolása helyes, és evolúciós szempontból alapvető kód. Azonban az önzésnek rengeteg túlfajult megnyilvánulása vált tömegessé a világban, mint például a túlzó pénz iránti vágy, a túlzó hatalomvágy vagy a túlzó kéjsóvárgás, és még sok-sok ehhez hasonlót fel lehetne itt sorolni. Az EGO túlzó erősödése már olyan mértékű, hogy az egyént egyre kevesebb morális, etikai vagy vallási szabály érdekli. Egyre kevésbé fontos számára más emberek vagy a környezete, csak a saját érdekét látja és céljaiért bárkin és bármin átgázol. Ez az alapvető hajtóereje az Élet pusztító erőknek, ami nem más, mint az önérdek végtelen, telhetetlen önkielégítési vágya. A probléma alapvetően az, hogy az EGO fék nélküli vágya kielégíthetetlen. Amikor valamit elérünk, vagy megkapunk, akkor az EGO rövid időre „megpihen”, és így boldogságnak tűnő állapotba kerül rövid ideig a lélek.  Majd az EGO nemsokára újabb és újabb célokat, vágyakat tűz ki maga elé, így a boldogság nem tartós, és valójában csak egy délibáb. Ha közel 8 milliárd telhetetlen, féknélküli EGO él ezen a Földön, akkor szerinted mennyi esély van rá, hogy a földi Élet ne pusztuljon ki?

A következmény egy gyorsuló világ, melyben ámokfutóként hajszolja a javak termelését és fogyasztását az emberiség. Ezen javak jó része már rég nem a tényleges emberi szükségletek kielégítéséről szól. Erre sok példát lehetne felhozni. Több olyan hölgyet ismerek, akinek akkora gardrób szobája van, mint egy átlagember hálószobája és több száz olyan ruha és több tucat olyan cipő van benne, amit még életében fel sem húzott, vagy maximum egyszer a próbafülkében. A vásárlás egy függési formává vált. Birtokolni akarunk egyre több mindent, és mivel lelkünk valós problémáinak gyógyításával nem foglalkozunk eleget, ezért ez az egyre mohóbb akarás egy feneketlen űrt próbál betömni a lelkünkben. Persze ez a folyamat tudattalan, mert csak azt látjuk, hogy az újabb és újabb termék birtoklása örömet okoz. De mivel gyorsan múló és felszínes örömet, ezért újabbra és újabbra van szükség. Mindig egyre több kell belőle, de sohasem lesz elég. Vagy ha elég akkor ez az érzés rövid ideig tart.  Akiknek pedig ez nem adatik meg, azokat elvakít a felszínes csillogás és ők sóvárogva vágyakoznak egy ugyanilyen életért. Szinte mindenki függ így vagy úgy a vásárlás, vagy a hozzá kapcsolódó kényelem és biztonság „szent gráljától”. Közben az emberek egyéni élete elszáll, és halálos ágyukon döbbennek rá, hogy mennyire helytelenül éltek, és mennyi mindent másképp kellett volna csinálniuk. A lelkükre kellett volna hallgatniuk, a szeretteikre kellett volna több figyelmet fordítani és a pozitív lelki értékek és a lelki önfejlesztés kellett volna elmúlt életük legfontosabb irányítója legyen. Kár, hogy emberek milliárdjai erre csak a halálos ágyukon az utolsó pillanatokban döbbennek rá.

Mindenkivel elhiteti a média világ, hogy bármit megkaphat, bármit elérhet, ha eléggé akarja és elég erősen küzd érte. Ezt tovább erősítik a profitorientált cégek pszichénk mélyére ható profi reklámjai, melyek felfokozzák a természetes igényeinket. Elhitetik velünk, hogy amit kínálnak arra mi vágyunk. Ezek természetesen nem igazak. Így életünk során rengeteg délibábot kergetünk a boldogság reményében. Az igazság az, hogy bármit nem érhetünk el, mert genetikai és pszichés adottságaink tekintetében korlátjaink vannak. (Például nem lehet valakiből Mr. Olympia ha vékony testalkatú genetikával jött a világra, vagy nem lehet valakiből sakk világbajnok, ha 90-es IQ-val rendelkezik). Ennek az ellentmondó társadalmi helyzetnek a következtében a ma élő emberiség legnagyobb része frusztrált és a populáció azon kis rétegje által mutatott példák után sóvárog, melyet sosem érhet el. Ennek ellenére mindenki mindent megtesz egész életében, hogy abba a bizonyos álmodott cél irányába alakuljon az élete. A célok elérése érdekében az egyén önzését maximalizálja, gyakran még a lelkiismeretét is félretéve, hogy még hatékonyabban haladhasson az áhított célok felé. A következmény micsoda? Még több, még önzőbb és még frusztráltabb ember. Az ördögi kör egyre erőteljesebben és egyre gyorsabb tempóban emészti fel a világ természetes részét és minden kulturális és egyéb értéket, miközben az emberi önzés egyre erősebb és ezzel párhuzamosan az emberi boldogtalanság csak egyre fokozódik. Mert sajnos az ördögi kör legnagyobb csapdája az, hogy azért fokozzuk az önzőségünket, hogy még hatékonyabban érjük el céljainkat és ezáltal még boldogabbak legyünk… De a legtöbb embernek nem tűnik fel, hogy az önzés fokozódásával arányosan nem a boldogság, hanem a boldogtalanság nő.

Az önzés olyan mértékben erősödött a világban, hogy a legtöbb Ember úgy éli le az életét, hogy fel sem tűnik neki, hogy a rossz oldalon áll. Fel sem tűnik, hogy Élet-pusztítókká váltunk. Az is lehet, hogy átsuhan rajtunk a gondolat, hogy talán mégsem helyes, amit cselekszünk. De ezeket a bennünk élő önzés, a bennünk élő erős EGO elhessegeti mindenféle érvekkel. Ilyenek például: „miért én ne tegyem meg, mikor mindenki más csinálja”, vagy „az én kicsi tevékenységem csepp a tengerben, ha én változtatok attól még semmi sem változik” vagy „megérdemlem hiszen annyit dolgoztam érte”, vagy „nekem ez megjár, hiszen, ha mások megtehetik akkor nekem miért ne lehetne”. Ilyen „önvédelmi” érvek ezreit lehetne felsorolni, amivel a lelkiismeretünk elől elbújunk, amivel a szőnyeg alá seperjük a tényeket. Miért tesszük ezt? Több okból is. Először is azért, mert így egyszerűbb, másodszor meg azért, mert a politika és a multinacionális cégek rövidtávú érdekei szerinti csillogó propagandát sokkal egyszerűbb elhinni. Az igazság az, hogy a legtöbb embernek sem kedve, sem ideje, sem energiája sincs arra, hogy a sorok mögé nézzen. Ezért természetesen ők nem bírálhatók, hiszen az átlagember nem szeretne mást, mint békében és nyugalomban élni, és ezért elfogadja az aktuális világnézeti trendeket, beveszi, amit a hatalom birtokosai elé raknak. Ez ma is így van, és így volt mindig a történelem során…

A cél az önzés fékezése, az összetartozás érzés, az önzetlenség, a közösségi szemlélet erősítése, és az Élet támogatása, ahol csak lehet. Ha ebbe az irányba irányt váltunk, akkor évtizedes léptékekben nézve meg is lesz a jótékony hatása. Ha Te megteszed, azzal a személyes boldogságod is javul és nőni fog az átlagos boldogság szintje a társadalomban. A természet pusztítás mértéke pedig fokozatosan csökken! A jó az, hogy ez nem kerül pénzbe. Ehhez csak rád van szükség, meg egy pici szemlélet váltásra!

Ha érdekel jelen rovat (Mit tehetsz Te a klímaváltozásért?) előző írása, akkor klikk ide: klikk

Ha érdekel jelen rovat (Mit tehetsz Te a klímaváltozásért?) következő írása, akkor klikk ide: klikk

(Ha úgy érzed segíthet másokon ez az írás, kérlek oszd meg ismerőseid között is! Építő szándékú véleményed, kedvelésed is örömmel fogadom…Ha tetszenek az itt olvasható írások, légy a blog követője...)