Egyik kolléganőmmel hosszan
autóztunk egy szakmai egyeztetésről így volt időnk beszélgetni, amiből egy
nagyon értékes mély filozofálgatás kerekedett ki. Ez az élmény inspirált a mai
írásra. Ma arra a kérdésre keresem a választ, mi az a helyes nézőpont, mely
közelebb visz minket a boldogsághoz. Meggyőződésem, hogy a legtöbb ember
boldogtalanságát a rossz nézőpont okozza, nem pedig az, hogy alkalmatlanok
lennének a boldogságra. A válaszokhoz egy másik kérdésen keresztül vezet az út:
mi a jó és mi a rossz? A legtöbb ember válaszként arra gondol, hogy a jó
mindenkinek más és ugyanez igaz a rosszra is. Szóval elvileg nincs olyan rendező
elv, ami mentén ez egyértelműen eldönthető lenne. Sőt, egyébként sem lehet a
világot jóra és rosszra felosztani, hiszen az Élet nem fekete és fehér. Szóval
minden rosszban van valami jó és fordítva.
Én mégis azt állítom, hogy van
ilyen rendező elv! Mindössze két szabály van, ami segítségével bármiről
eldönthető, hogy valójában rossz-e vagy jó. Ennyi kell csak hozzá, hogy helyes
nézőpontból kezdjük el nézni a világot és elinduljunk a boldogság útján. Nézzük
ezt a két szabályt:
Az első szabályt a „Beszélgetések
Istennel” című csodálatos könyvben olvastam, miszerint életünk végén nem az
alapján fog megítéltetni földi életünk, hogy mit értünk el, mi mindent
gyűjtöttünk össze magunknak életünk során. Hanem az alapján leszünk
megmérettetve, hogy mit tettünk másokért, milyen hatással voltunk
környezetünkre!
A második szabályról más
aspektusból már írtam (klikk), ami így szól: minden jó, ami
élettámogató és minden rossz, ami életpusztító.
Ezzel a két szabállyal bármiről
eldönthető, hogy jó-e vagy nem. De miért is érdemes ezen mélyebben
elgondolkodnunk? Azért mert, az egonk mindenről egy pillanat alatt eldönti,
hogy valami jó-e vagy rossz, de sajnos ezt csak az ő saját szemszögéből teszi.
Ez miatt nagyon sokszor cselekszünk rosszat az életünkben úgy, hogy közben meg
vagyunk győződve igazunkról, vagy arról, hogy jót teszünk. Az még gyakoribb,
hogy felmerül ugyan bennünk cselekedetünk helytelensége, de az egonk egy
másodperc törtrésze alatt elhessegeti azt valami kényelmesebben elfogadható
indokkal. Ugye milyen sokszor jártál már így? Pedig ezek az ego csapdái, melyek
a boldogtalanságunk építőkövei. Ennek a két szabálynak a nagy előnye, hogy
megtanít minket az egonk mögé nézni és szembenézni tetteink valódi értékével. Így
ez a két szabály megtanít minket a boldogság felé vezető úton maradni, vagy
éppen arra rálépni.
Persze sokkal nehezebb eszerint a
két szabály szerint élni, mint az egonk elvei szerint. Nem véletlenül van az a
mondás, hogy a „pokolba vezető út, mindig jósággal van kikövezve”. Szóval
szépnek, jónak tüntetjük fel önmagunk előtt saját tetteinket, miközben
valójában nem azok. Pont ez a legfőbb gond a mai társadalommal és a mai
átlagemberrel. A nézőpontja pont fordított azzal, ami helyes. Legtöbben az
egonk önzése szemszögéből nézzük az Életet. Igyekszünk a lehető legnagyobb
biztonságot, gazdagságot, legtöbb élményt, hatalmat stb… összeharácsolni
magunknak életünk során. Pedig azt már tudjuk, hogy az egónk nem mi agyunk, az
csak egy lelki parazita (bővebben: klikk). De életfeladataink szempontjából az ego önző
döntései legtöbbször teljesen értéktelen törekvések. Akkor haladunk
boldogságunk irányába, ha életfeladataink irányába ható döntéseket, cselekedeteket
viszünk véghez. Mik az életfeladataink? Erről már írtam itt a blogon (klikk),
de most vizsgáljuk meg a kérdést jelen témakör szempontjából! Hiszen az ember
életfeladatai többrétűek, de most csak arra a kettőre fókuszálunk mely minden
ember alap életfeladata!
Első számú életfeladatunk: Mivel
élők vagyunk, ezért elsőrendű életfeladatunk az Élet fenntartása-támogatása. Ebből fakadóan olyan precíz a második szabály:
minden, ami élettámogató az jó és minden, ami életpusztító az rossz.
Második számú életfeladatunk: Minden
ember azzal a fő feladattal jön a világra, hogy a lehető legtöbb önzetlen
szeretetet adjon. Gondolj bele, hogy a pici ártatlan gyermek lelke még, hogy
működik és egyből rájössz erre az alapigazságra. A lelkünk kiválasztja azt a
testet, melyben a Földre érkezik, azzal a feladattal, hogy a legtöbb szeretetet
adhassa környezetének. Persze a szülők és a gyermek egyéb környezete elrontják őt
és szép fokozatosan megfeledkezik fő életfaladatáról, miközben felnő. A
csalódásai megtanítják neki, hogy önzetlenül szeretni nagyon fájdalmas is
lehet. Ettől még ez marad a fő dolgunk. Ez alapján mérettetnek meg életünk végén, hogy
milyen hatást gyakoroltunk életünk során másokra. Sok halálból visszatért ember
számol be erről az élményéről, amikor lepereg előtte élete filmje és számon kéri
rajtuk valamiféle felsőbb erő (hited szerint bárminek hívhatod) rossz és jó
cselekedeteiket. Szóval ez tényleg nem játék! Önzö életünkkel, egonk
erősítésével nemcsak boldogtalanságunkat fokozzuk, de életfeladatinktól eltérő
életet élünk, így életünk kárba vész és lelkünk fejlődés nélkül hagyja el azt a
testet, amiben most van. Így a következő életében majd viszi magával jelen önző
élete terhét is, ezzel még nehezebbé téve saját következő életed boldogsági
esélyeit. Persze az önző emberek erre azt reagálják, hogy kit érdekel a
következő életem, én most akarok jól élni. De sajnos, ha az életfeladatainktól
eltérően élünk, akkor igazán boldogok sem lehetünk, maximum ámíthatjuk magunkat
a boldogság délibábjával. Mennyi sikeres, gazdag, önző ember ismersz, aki nem
képes magába nézni. Inkább élményből-élménybe menekülve habzsolja az életet,
ezzel vakítva el önmagát és terelve el figyelmét lelke valódi hangjaitól. Kapcsolati, anyagi, lelki válságok,
veszekedések, családi, hatalmai és egyéb ellentétek jelzik, hogy valódi
boldogság nincs mögötte. Ez csak egy felszínes boldogság, ami a pénz okozta
felszínes csillogás vakító hatása.
Szóval nézőpontot kell váltanunk,
ha igazán boldogok akarunk lenni és ha lelkünk fejlődésének útját akarjuk
követni. Azt az utat amiért a Földre jöttél, ebbe a testbe. Ez a nézőpontváltás
meghozza a gyümölcsét az életedre rövid időn belül! Nem állítom, hogy könnyebb
lesz az életed! De azt igen, hogy boldogabb leszel. Bár az átmeneti időszak
sajnos sok fájdalommal és szenvedéssel járhat. A régi viselkedésünk
„hulladékait” nehéz kitakarítani. Én évek óta ezen dolgozom és még sok teendőm
van ezen a téren…
A helyes nézőpont szerint nem az
a fontos, hogy nekem mi a jó, hanem az, hogy mit tehetek másokér élettámogató módon.
Persze a saját érdekünk általában párhuzamba állítható ezekkel az elvekkel, de
semmiképpen nem az ego gondolatmenetével. Nyilván az élet nem fekete és fehér,
így nagyon kevés a tökéletesen élettámogató és önzetlen cselekedet és nagyon
kevés a teljesen életpusztító és önző tett. De azt meg lehet könnyen ítélni,
hogy inkább a fehérhez vagy a feketéhez közelít a szürke adott árnyalata. Csak
ne hagyd, hogy az ego ármánykodása elhomályosítsa értékítéleted!
Kívánom, hogy ez a két szabály
segítse utadat egy boldogabb és tisztább élet felé!
Ha érdekel jelen rovat előző írása akkor klikk.
Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.
Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)
0 Megjegyzések