Az utóbbi hetekben több olyan
impulzus ért, ami a mai írás „papírra” vetésére késztetett. Először
felismerések sorozata ért ezzel kapcsolatban, majd több olyan élmény, ami
igazolta, hogy ez az elsőre furcsának tűnő felismerésrendszer igaz. A valóság
pont az ellentétje annak, mint amit a mai nyugati átlagember gondol-hisz-tud.
Szóval fordítva látjuk a világot és fordítva éljük az Életet. Nem véletlen,
hogy boldogtalanok vagyunk nagy átlagban…
Egész életemben a tiszta, száraz racionalitásban
hittem. Mérnök hallgatóként erre akklimatizáltak az egyetemen. Otthon a
családomban sem volt ildomos érzelmekről beszélni és az érzelmek
kinyilvánítását is retorzió követte. De tulajdonképpen, ha 6 éves koromban
történt apám haláláig visszagondolok, akkor már ott megfagyott a szívem. Mivel az érzelmek elfojtásra kerültek azóta
szinte mindig, ezért a szívem egy kiszáradt kóróvá torzult. Tudom, mert pár
hónapja ezt megláttam, megtapasztaltam egy meditációm során (meditációról
bővebben itt olvashatsz: klikk). Az elmúlt hónapokat a szívem
„újraélesztésével” töltöttem. Borzalmas volt megélni, hogy amit eddig
szeretetnek gondoltam, az csak valami gyenge utánzata annak, ami a szeretet
valójában. Ez erőt adott az önfejlesztésre. Így sokat haladtam ezen az úton, de
most látom csak igazán, hogy milyen szívtelen emberként éltem az életem hosszú
évtizedeken át. Az első áttörő élményem azt volt, amikor egy rokkant emberre
ránéztem egyik reggel és gyönyörűnek láttam őt. Azelőtt csak a test racionális megnyilvánulását
voltam képes látni és mindenkit könyörtelenül megítéltem a külsője alapján. Kritikus
voltam az emberekkel és persze önmagammal is. Meglepő élmény volt, amikor
megtapasztaltam, milyen is szívvel látni. Kb. 6 éves koromtól 45 éves koromig szinte
teljesen enélkül éltem az életem. Félelmetes, hogy milyen vak és beszűkült
voltam. Az még aggasztóbb, hogy pont az
ellentétjét gondoltam magamról. Hittem és tudtam, hogy objektív vagyok.
Egy pár hónapja nap mint nap
látom a racionális világ korlátosságát. Hihetetlen milyen szűklátókörű módon
döntenek az emberek nap mint nap, azzal a meggyőződéssel és önhittséggel, hogy
a lehető leghelyesebb döntéseket hozzák. Miközben valójában vakon és önként
szaladnak bele a boldogtalanságba. Ez rám is érvényes természetesen bár
törekszem arra, hogy ez a régi szokásrendszer szép fokozatosan átalakuljon.
Azt is végig néztem az elmúlt
hónapokban, hogy egy rákos beteg ember életét mennyire képtelen megmenteni a
racionalitás világa. Mennyire gyenge ez a világ, menyire béna, ha nem
matematikailag egzaktul leírható dolgokról van szó. Pedig a rák nem más, mint a
lelkünkben felhalmozódó szégyen, bűntudat, szeretet- és önelfogadás-hiány, ami
a sok év alatt annyi negatív energiát sugárzott, hogy a test egyes szervei
önpusztító hadjáratba kezdenek. A sejtek ki akarnak feladják annak hitét, hogy
egy egységet képeznek a testtel és elkülönülté vállnak. Ugyanaz történik a
rákos testben, mint a mai társadalomban. A párhuzam nem véletlen. Az elkülönülés, a
polarizáció okozza a szétesés felé vezető út szélesedését.
Elnéztem egyik nap az utcán egy
anorexiás lányt, aki előttem sétált el. Elképesztő volt beleélni magam a
lelkébe. Ő annyira nem tudja magát elfogadni, hogy ennyire csontsoványra
zsugorítja, fogyasztja el a testét. A lélekben az önelfogadás hiány szép lassan
felemészti a testet így vagy úgy. A rák ugyanilyen csak még az anorexiánál is
alattomosabb. Mert a sok év alatt elfojtott érzelmek gyakran már olyan mélyen
vannak, hogy a beteg ember nincs is már tudatában ezeknek. Nem mer, nem tud már
oda benézni, ami a lelkében önvédelemből kialakított vastag páncél alatt van. De
az ok ugyanaz: szeretethiány, önelfogadás-hiány, az egység érzésének (bővebben:
klikk) teljes hiánya.
Amikor végignézek egy mosolygós
kedves és nagyon kövér emberen, hasonlót látok. Neki annyira érzékeny a lelke,
hogy a teste szó szerint vastag réteget növeszt azért, hogy megvédje magát. A
lelki fájdalom elleni önvédelem az állandó mosolygás is. A test nemcsak
elfogyni képes az önelfogadás hiánya miatt, hanem megtöbbszörözni és képes a
tömegét. A testi tágulás és a zsugorodás okai, gyökerei azonosak. De hogy kapcsolódik ez a száraz, rideg
racionalitás világához? Mielőtt tovább lépünk ebben az írásban, kérlek gondolj
bele, hogy hányszor esett nehezedre életedben az eszedre hallgatni, hányszor
kellett szó szerint megerőszakolnod a lelked, hogy az eszedre hallgass? Ugye
milyen nehéz volt? Mi előtt folytatom, még azt is fontos tudnod, hogy a száraz
racionalitást fontos és hasznos dolognak tartom! A gond azzal van, hogy
mindenre ezt használjuk bomba biztos receptként. Pedig nagyon sok esetben ezzel
tesszük tönkre boldogságunk esélyeit.
Szeretném egy példával
érzékeltetni számodra a száraz racionalitás gyenge pontját. Az 1970-es években
a környezetvédelem hajnalán sokat vizsgálták az erősáramú kábelek körül
kialakuló elektrosztatikus tér természetre gyakorolt hatásait. Akkoriban már
kezdtek rádöbbenni, hogy számos rákos megbetegedés és egyéb súlyos elváltozás
okozója is lehet, az ilyen tartós terhelés. Többek között ezért vannak ma már
az ilyen kábelek körül megfelelő védőtávolságok kialakítva. Akkoriban egy híres
amerikai egyetem a növényekre gyakorolt hatást vizsgálta és megfigyelték, hogy
a kukorica, búza és egyéb haszonnövények jobban nőnek az erősáramú légkábelek
alatt, mint máshol. Így hát levonták azt a logikus következtetést, hogy a
növényekre nemhogy károsan hatnak ez ilyen elektromosáram keltette mezők, hanem
még stimulálják is őket. Ezt a tudományosan elfogadott és széles körben
publikált „nagy” eredményt egyszer elolvasta egy parasztember és jóízút
nevezetett rajta. Hiszen a kukorica és a búza azért nő jobban a kábelek alatt,
mert a rászálló madarak ott sok ürüléket ejtenek ki és így ott jobban van
trágyázva a talaj. Szóval a tudományos tézis hamar megbukott.
Mi a következtetés ebből a
példából? A racionalitás vaksága abban rejlik, hogy a rendelkezésünkre álló információk
alapján kikövetkeztetjük a leglogikusabbnak tűnő következtetést. Ha a
rendelkezésünkre álló információk alapján valami logikus, akkor az igaz is
kell, hogy legyen. Ebben hiszünk, ezért
így építjük fel az egész társadalmi rendszerünket, erről teljesen meg vagyunk
győződve.
De melyik ember képes minden
információ birtokában lenni? Egyáltalán mennyit ismerünk a világból?
Megfordítva is feltehetném a kérdést: mennyi mindent nem tudunk és mennyi
mindent nem ismerünk? Szóval a tisztán racionális döntések nagy hányada csak
téves lehet!
Tudom, hogy most mit gondolsz!
Azt, hogy ez hülyeség. Pedig gondolj bele kérlek! Racionálisan felépített
társadalmunk és a racionalitásra épülő tudomány eredménye az, hogy egy
hihetetlen tempóban pusztuló világban élünk. Hivatalosan is elindult a 6. nagy
kihalási folyamat a földi élet történelmében. Ebben a „csodás” racionális
világban még sosem élt annyi boldogtalan ember, mint most. Ha olyan szuper
lenne ez a mindenható racionalitás, akkor biztos ide jutottunk volna? Hogy lehet, hogy a hihetetlen profin
felépített racionális világunk ezekre a komoly problémákra nem ad megoldást?
Hogy lehet, hogy ez a szent grálnak tekintett racionalitás ezt az egészet nem
jelezte előre? A racionalitás révén egyre nő a kényelmünk, a technikai
színvonalunk, de ezért óriási árat fizetünk: a világ elpusztítását és
boldogtalanságunk fokozódását.
No, de kérlek tarts ki, mert a
megoldásról is szó lesz és a helyes gondolkodási minták is most következnek.
Ugye most már érdekel, hogy mi lenne az?!
Amikor elkezdtem szívvel látni,
akkor döbbentem rá, hogy mennyire más így élni. Azóta számtalanszor
felismertem, hogy tisztán racionális döntéseim mennyire bénák és mennyire szűk
látókörűek. Hihetetlenül beszűkül az ember a racionalitásba vetett hite által.
Ennek oka az, hogy amikor teljesen racionálissá válunk, akkor elzárjuk magunkat
a szívünktől és az Univerzumtól egyaránt (Univerzum szó helyére Isten,
Mindenható vagy bármely más hitrendszeredhez illeszkedő kifejezés tehető).
Magyarul a megérzéseink, az elménk bölcsessége (bővebben: klikk), a
kreativitásunk és az érzelmeink mind háttérbe szorulnak, elfojtásra kerülnek és
így szinte teljesen csőlátókká válunk. Meg vagyunk győződve arról, hogy
helyesen döntünk. Pedig valójában szinte csak a szerencsénken múlik, hogy jól
döntöttünk-e…. Ha színtiszta racionális kérdésről van szó, mint például egy
matematikai egyenlet megoldása, továbbá az egyenlet megoldásához szükséges
összes tudás és alapinformáció hiánytalan birtokában vagyunk, akkor a száraz
racionalitásunk sikerre visz minket. Sőt ilyen esetekben helyes döntés, hogy
ebben bízunk. De ha egy ember testi-lelki egészsége vagy emberi kapcsolataink a tét, akkor már a
szerencsénken múlik csak, hogy a száraz racionalitás jó irányba visz-e minket.
Egy ilyen komplex és matematikailag le nem írható probléma csoportnál, mennyi
az esélyed arra, hogy minden információ és tudás birtokában vagy a helyes
döntéshez?
De mi a megoldás? Egy fordított
látásmód mindent a helyére tesz! Ha a szívünk megnyílik akkor elkezdi a szív
átvenni a racionális gondolkodás irányítását. Ez nem azt jelenti, hogy onnan
kezdve nem gondolkodunk racionálisan, sőt! Ez, azt jelenti, hogy az érzelmeink,
intuícióink, kreativitásunk megnyílnak és a gondolkodásunk részévé vállnak. Ez
jelenti azt, hogy a racionális gondolkodásunk kitágul és sokkal objektívebbé
válunk. Ezt nevezem szív-koherens objektivitásnak. Ez azt sem jelenti, hogy az
érzelmeink amikor uralkodni kezdenek a gondolkodásunk felett az helyes lenne.
Az a ló túloldala. Pont erről szól egy másik írásom: klikk.
Nem véletlenül az ész-szerűség
lelki rezgésszintje 400-as értéken rezeg (bővebben: klikk), ahol a
valódi objektivitás lakozik. Ez messze van a száraz racionalitás világától. Ez
a lelki rezgésszint az elfogadás rezgésszintje (klikk) felett és a
szeretet rezgésszintje (klikk) alatt van. Itt már nyitott a szív és
támogatja a gondolkodást. Einstein is ezen a lelki rezgésszinten élt. Ha
elolvasod azokat az írásait, amelyek nem a fizikáról szóltak, akkor hamar
kiderül a számodra, hogy egy végtelenül emberszerető és nyíltszívű ember volt.
A legtöbb Nobel-díjas kutatóból sugárzó Élet-tisztelet ezt jelzi, erre utal.
A tisztán racionális ember szűk látómezőjéből
a valódi objektivitás szintjére a szív segítségével lehet eljutni. Tudom, hogy
ez meglepő. De mióta megélem ezt nap mint nap, megdöbbentően letisztult előttem
a világ. Még megdöbbentőbb élmény a környezetemben a sok téves tisztán,
szárazon racionálisan hozott emberi döntés pusztító és boldogtalanságot
generáló végtelen sorozatát látni. Az emberek nap mint nap tönkre teszik a
saját és környezetük életét, hogy nem hagyják, hogy a szívük beleszóljon a
döntéseikbe. Sajnos én is gyakran visszaesem a régi „üzemmódba” nap mint
nap. De a változás elindult és
csodálatos így élni…
Ha azok a kutatók, akik kihozták
azt a bizonyos tézist, miszerint az elektromos mező stimulálja a növényeket,
szívvel is láttak volna, akkor nem merték volna lepublikálni az eredményeiket. Érezték volna, hogy valami nem helyes. Ez
tovább lendítette volna a gondolkodásukat és a kreativitásuk elvitte volna őket
a madártárgya rejtélyéig. Ez helyett a száraz beszűkült racionalitásukkal
hozták ki az eredményüket. Ez a különbség a száraz racionalitás és a
szív-koherens objektivitás között.
Nem azt állítom, hogy a tisztán
racionális döntések mind hibásak! Azt állítom, hogy a tisztán racionális
döntések helyessége gyakran puszta szerencse kérdése. Nyilván vannak olyan
területek, ahol a tisztán racionális döntések nem tudnak tévedni. 1+1 az 2,
vagy egy régóta bevált mérnöki eljárása újbóli alkalmazása is helyes racionális
döntés általában. De az Élet által elénk táruló döntések legnagyobb része nem
fizikai, matematikai vagy műszaki kérdés. Életünk döntéseinek több mint a felét
nem lehet tisztán racionális alapon meghozni. Ezekhez kell a lelkünk, szívünk,
kreativitásunk, megérzéseink, lelkiismeretünk, bölcsességünk és aki nem vágta
el magát az Univerzumtól, annak az onnan érkező sugallatok. Ezektől nyílik ki
az érzékelés és lesz tágabb a világ. Ezektől lesz a döntésünk helyesebb, mint a
szimpla racionálisan meghozott döntéseink.
Ha a racionalitás akkora bajnok
lenne, akkor nem juttattuk volna el a Földet a kipusztulás határára. Gondolj
bele kérlek, hogy ha buddhista spirituális vezetők irányítanák a társadalmat
annak a hitrendszernek a szabályai szerint, akkor mennyivel több egészséges
lélek és mennyivel több természetes környezet lenne most a Földön? Elég
Bhutan-ig menned és megérted a különbséget. Erről itt olvashatsz egy érdekes
írást: klikk. Ők nem értik, hogy mi hogyan lehetünk ilyen vakok, buták,
beszűkültek. Mi meg nem értjük, hogy ők miről beszélnek. Azt gondoljuk túl
racionalizált gőgünk mögül, hogy nekik elment az eszük. Én megértettem, hogy ők
miről beszélnek! Ehhez nem kell buddhistának lenni. Ugyanakkor azt is látom,
hogy mi miért élünk így ahogy élünk. De rossz hírem van! Rosszul, helytelenül
élünk! Rosszul, helytelenül gondolkodunk! Ha nem hiszed, nézz körül a
környezetedben kérlek! Mennyi egészéges lelkű embert ismersz? Mennyi egészséges
ökoszisztéma létezik a környezetedben? A világ élő részének legnagyobb hányada
beteg és szenved! És mi még mindig a racionális gondolatainkba kapaszkodva
tudjuk-hisszük, hogy helyes amerre haladunk és építjük tovább ezt a rossz
alapokon növekvő társadalmi-rendszert.
A szívünk amikor lágyan, szolidan
irányt ad a gondolkodásunknak, akkor a lélek és az agy párhuzamba állnak és
megszületik a valódi objektivitás, a bölcsességgel átitatott gondolkodás és
elkezd megszűnni a boldogtalanság, az Élet pusztítása. Itt az idő felébrednie
az emberiségnek és rájönnie, hogy a téves ösvény után irányt kell váltani! A
száraz és tiszta racionális hitrendszere helyett lelki fejlődést kell tennünk
újra életünk legfontosabb céljává. A lelki rezgésszintünk tudatos emelésével
egyre közelebb kerülünk a szív-koherens objektivitás világához és ezzel
párhuzamos fokozatosan nő a boldogságunk és csökken a környezetünk pusztítása. Ha
így teszel ígérem, hogy évről évre egyre boldogabb és egészségesebb leszel! Ami
még fontosabb, hogy egyre inkább gyógyítóan fogsz hatni a körülötted élőkre is!
Ugye megéri a fáradtságot és a kitartást?
Ha érdekel jelen rovat előző írása akkor klikk.
Ha érdekel jelen rovat következő írása akkor klikk.
Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.
Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)
0 Megjegyzések