A boldogságkeresés első lépése: a felismerés és alapfogalmak - 42. rész: A racionalitás vaksága, avagy a szív koherens objektivitás

 

Az utóbbi hetekben több olyan impulzus ért, ami a mai írás „papírra” vetésére késztetett. Először felismerések sorozata ért ezzel kapcsolatban, majd több olyan élmény, ami igazolta, hogy ez az elsőre furcsának tűnő felismerésrendszer igaz. A valóság pont az ellentétje annak, mint amit a mai nyugati átlagember gondol-hisz-tud. Szóval fordítva látjuk a világot és fordítva éljük az Életet. Nem véletlen, hogy boldogtalanok vagyunk nagy átlagban…



Egész életemben a tiszta, száraz racionalitásban hittem. Mérnök hallgatóként erre akklimatizáltak az egyetemen. Otthon a családomban sem volt ildomos érzelmekről beszélni és az érzelmek kinyilvánítását is retorzió követte. De tulajdonképpen, ha 6 éves koromban történt apám haláláig visszagondolok, akkor már ott megfagyott a szívem.  Mivel az érzelmek elfojtásra kerültek azóta szinte mindig, ezért a szívem egy kiszáradt kóróvá torzult. Tudom, mert pár hónapja ezt megláttam, megtapasztaltam egy meditációm során (meditációról bővebben itt olvashatsz: klikk). Az elmúlt hónapokat a szívem „újraélesztésével” töltöttem. Borzalmas volt megélni, hogy amit eddig szeretetnek gondoltam, az csak valami gyenge utánzata annak, ami a szeretet valójában. Ez erőt adott az önfejlesztésre. Így sokat haladtam ezen az úton, de most látom csak igazán, hogy milyen szívtelen emberként éltem az életem hosszú évtizedeken át. Az első áttörő élményem azt volt, amikor egy rokkant emberre ránéztem egyik reggel és gyönyörűnek láttam őt. Azelőtt csak a test racionális megnyilvánulását voltam képes látni és mindenkit könyörtelenül megítéltem a külsője alapján. Kritikus voltam az emberekkel és persze önmagammal is. Meglepő élmény volt, amikor megtapasztaltam, milyen is szívvel látni. Kb. 6 éves koromtól 45 éves koromig szinte teljesen enélkül éltem az életem. Félelmetes, hogy milyen vak és beszűkült voltam.  Az még aggasztóbb, hogy pont az ellentétjét gondoltam magamról. Hittem és tudtam, hogy objektív vagyok.

Egy pár hónapja nap mint nap látom a racionális világ korlátosságát. Hihetetlen milyen szűklátókörű módon döntenek az emberek nap mint nap, azzal a meggyőződéssel és önhittséggel, hogy a lehető leghelyesebb döntéseket hozzák. Miközben valójában vakon és önként szaladnak bele a boldogtalanságba. Ez rám is érvényes természetesen bár törekszem arra, hogy ez a régi szokásrendszer szép fokozatosan átalakuljon.

Azt is végig néztem az elmúlt hónapokban, hogy egy rákos beteg ember életét mennyire képtelen megmenteni a racionalitás világa. Mennyire gyenge ez a világ, menyire béna, ha nem matematikailag egzaktul leírható dolgokról van szó. Pedig a rák nem más, mint a lelkünkben felhalmozódó szégyen, bűntudat, szeretet- és önelfogadás-hiány, ami a sok év alatt annyi negatív energiát sugárzott, hogy a test egyes szervei önpusztító hadjáratba kezdenek. A sejtek ki akarnak feladják annak hitét, hogy egy egységet képeznek a testtel és elkülönülté vállnak. Ugyanaz történik a rákos testben, mint a mai társadalomban.  A párhuzam nem véletlen. Az elkülönülés, a polarizáció okozza a szétesés felé vezető út szélesedését.

Elnéztem egyik nap az utcán egy anorexiás lányt, aki előttem sétált el. Elképesztő volt beleélni magam a lelkébe. Ő annyira nem tudja magát elfogadni, hogy ennyire csontsoványra zsugorítja, fogyasztja el a testét. A lélekben az önelfogadás hiány szép lassan felemészti a testet így vagy úgy. A rák ugyanilyen csak még az anorexiánál is alattomosabb. Mert a sok év alatt elfojtott érzelmek gyakran már olyan mélyen vannak, hogy a beteg ember nincs is már tudatában ezeknek. Nem mer, nem tud már oda benézni, ami a lelkében önvédelemből kialakított vastag páncél alatt van. De az ok ugyanaz: szeretethiány, önelfogadás-hiány, az egység érzésének (bővebben: klikk) teljes hiánya. 

Amikor végignézek egy mosolygós kedves és nagyon kövér emberen, hasonlót látok. Neki annyira érzékeny a lelke, hogy a teste szó szerint vastag réteget növeszt azért, hogy megvédje magát. A lelki fájdalom elleni önvédelem az állandó mosolygás is. A test nemcsak elfogyni képes az önelfogadás hiánya miatt, hanem megtöbbszörözni és képes a tömegét. A testi tágulás és a zsugorodás okai, gyökerei azonosak.  De hogy kapcsolódik ez a száraz, rideg racionalitás világához? Mielőtt tovább lépünk ebben az írásban, kérlek gondolj bele, hogy hányszor esett nehezedre életedben az eszedre hallgatni, hányszor kellett szó szerint megerőszakolnod a lelked, hogy az eszedre hallgass? Ugye milyen nehéz volt? Mi előtt folytatom, még azt is fontos tudnod, hogy a száraz racionalitást fontos és hasznos dolognak tartom! A gond azzal van, hogy mindenre ezt használjuk bomba biztos receptként. Pedig nagyon sok esetben ezzel tesszük tönkre boldogságunk esélyeit.

Szeretném egy példával érzékeltetni számodra a száraz racionalitás gyenge pontját. Az 1970-es években a környezetvédelem hajnalán sokat vizsgálták az erősáramú kábelek körül kialakuló elektrosztatikus tér természetre gyakorolt hatásait. Akkoriban már kezdtek rádöbbenni, hogy számos rákos megbetegedés és egyéb súlyos elváltozás okozója is lehet, az ilyen tartós terhelés. Többek között ezért vannak ma már az ilyen kábelek körül megfelelő védőtávolságok kialakítva. Akkoriban egy híres amerikai egyetem a növényekre gyakorolt hatást vizsgálta és megfigyelték, hogy a kukorica, búza és egyéb haszonnövények jobban nőnek az erősáramú légkábelek alatt, mint máshol. Így hát levonták azt a logikus következtetést, hogy a növényekre nemhogy károsan hatnak ez ilyen elektromosáram keltette mezők, hanem még stimulálják is őket. Ezt a tudományosan elfogadott és széles körben publikált „nagy” eredményt egyszer elolvasta egy parasztember és jóízút nevezetett rajta. Hiszen a kukorica és a búza azért nő jobban a kábelek alatt, mert a rászálló madarak ott sok ürüléket ejtenek ki és így ott jobban van trágyázva a talaj. Szóval a tudományos tézis hamar megbukott.

Mi a következtetés ebből a példából? A racionalitás vaksága abban rejlik, hogy a rendelkezésünkre álló információk alapján kikövetkeztetjük a leglogikusabbnak tűnő következtetést. Ha a rendelkezésünkre álló információk alapján valami logikus, akkor az igaz is kell, hogy legyen.  Ebben hiszünk, ezért így építjük fel az egész társadalmi rendszerünket, erről teljesen meg vagyunk győződve.

De melyik ember képes minden információ birtokában lenni? Egyáltalán mennyit ismerünk a világból? Megfordítva is feltehetném a kérdést: mennyi mindent nem tudunk és mennyi mindent nem ismerünk? Szóval a tisztán racionális döntések nagy hányada csak téves lehet!

Tudom, hogy most mit gondolsz! Azt, hogy ez hülyeség. Pedig gondolj bele kérlek! Racionálisan felépített társadalmunk és a racionalitásra épülő tudomány eredménye az, hogy egy hihetetlen tempóban pusztuló világban élünk. Hivatalosan is elindult a 6. nagy kihalási folyamat a földi élet történelmében. Ebben a „csodás” racionális világban még sosem élt annyi boldogtalan ember, mint most. Ha olyan szuper lenne ez a mindenható racionalitás, akkor biztos ide jutottunk volna?  Hogy lehet, hogy a hihetetlen profin felépített racionális világunk ezekre a komoly problémákra nem ad megoldást? Hogy lehet, hogy ez a szent grálnak tekintett racionalitás ezt az egészet nem jelezte előre? A racionalitás révén egyre nő a kényelmünk, a technikai színvonalunk, de ezért óriási árat fizetünk: a világ elpusztítását és boldogtalanságunk fokozódását.  

No, de kérlek tarts ki, mert a megoldásról is szó lesz és a helyes gondolkodási minták is most következnek. Ugye most már érdekel, hogy mi lenne az?!

Amikor elkezdtem szívvel látni, akkor döbbentem rá, hogy mennyire más így élni. Azóta számtalanszor felismertem, hogy tisztán racionális döntéseim mennyire bénák és mennyire szűk látókörűek. Hihetetlenül beszűkül az ember a racionalitásba vetett hite által. Ennek oka az, hogy amikor teljesen racionálissá válunk, akkor elzárjuk magunkat a szívünktől és az Univerzumtól egyaránt (Univerzum szó helyére Isten, Mindenható vagy bármely más hitrendszeredhez illeszkedő kifejezés tehető). Magyarul a megérzéseink, az elménk bölcsessége (bővebben: klikk), a kreativitásunk és az érzelmeink mind háttérbe szorulnak, elfojtásra kerülnek és így szinte teljesen csőlátókká válunk. Meg vagyunk győződve arról, hogy helyesen döntünk. Pedig valójában szinte csak a szerencsénken múlik, hogy jól döntöttünk-e…. Ha színtiszta racionális kérdésről van szó, mint például egy matematikai egyenlet megoldása, továbbá az egyenlet megoldásához szükséges összes tudás és alapinformáció hiánytalan birtokában vagyunk, akkor a száraz racionalitásunk sikerre visz minket. Sőt ilyen esetekben helyes döntés, hogy ebben bízunk. De ha egy ember testi-lelki egészsége  vagy emberi kapcsolataink a tét, akkor már a szerencsénken múlik csak, hogy a száraz racionalitás jó irányba visz-e minket. Egy ilyen komplex és matematikailag le nem írható probléma csoportnál, mennyi az esélyed arra, hogy minden információ és tudás birtokában vagy a helyes döntéshez? 

De mi a megoldás? Egy fordított látásmód mindent a helyére tesz! Ha a szívünk megnyílik akkor elkezdi a szív átvenni a racionális gondolkodás irányítását. Ez nem azt jelenti, hogy onnan kezdve nem gondolkodunk racionálisan, sőt! Ez, azt jelenti, hogy az érzelmeink, intuícióink, kreativitásunk megnyílnak és a gondolkodásunk részévé vállnak. Ez jelenti azt, hogy a racionális gondolkodásunk kitágul és sokkal objektívebbé válunk. Ezt nevezem szív-koherens objektivitásnak. Ez azt sem jelenti, hogy az érzelmeink amikor uralkodni kezdenek a gondolkodásunk felett az helyes lenne. Az a ló túloldala. Pont erről szól egy másik írásom: klikk.

Nem véletlenül az ész-szerűség lelki rezgésszintje 400-as értéken rezeg (bővebben: klikk), ahol a valódi objektivitás lakozik. Ez messze van a száraz racionalitás világától. Ez a lelki rezgésszint az elfogadás rezgésszintje (klikk) felett és a szeretet rezgésszintje (klikk) alatt van. Itt már nyitott a szív és támogatja a gondolkodást. Einstein is ezen a lelki rezgésszinten élt. Ha elolvasod azokat az írásait, amelyek nem a fizikáról szóltak, akkor hamar kiderül a számodra, hogy egy végtelenül emberszerető és nyíltszívű ember volt. A legtöbb Nobel-díjas kutatóból sugárzó Élet-tisztelet ezt jelzi, erre utal.

 A tisztán racionális ember szűk látómezőjéből a valódi objektivitás szintjére a szív segítségével lehet eljutni. Tudom, hogy ez meglepő. De mióta megélem ezt nap mint nap, megdöbbentően letisztult előttem a világ. Még megdöbbentőbb élmény a környezetemben a sok téves tisztán, szárazon racionálisan hozott emberi döntés pusztító és boldogtalanságot generáló végtelen sorozatát látni. Az emberek nap mint nap tönkre teszik a saját és környezetük életét, hogy nem hagyják, hogy a szívük beleszóljon a döntéseikbe. Sajnos én is gyakran visszaesem a régi „üzemmódba” nap mint nap.  De a változás elindult és csodálatos így élni…

Ha azok a kutatók, akik kihozták azt a bizonyos tézist, miszerint az elektromos mező stimulálja a növényeket, szívvel is láttak volna, akkor nem merték volna lepublikálni az eredményeiket.  Érezték volna, hogy valami nem helyes. Ez tovább lendítette volna a gondolkodásukat és a kreativitásuk elvitte volna őket a madártárgya rejtélyéig. Ez helyett a száraz beszűkült racionalitásukkal hozták ki az eredményüket. Ez a különbség a száraz racionalitás és a szív-koherens objektivitás között.

Nem azt állítom, hogy a tisztán racionális döntések mind hibásak! Azt állítom, hogy a tisztán racionális döntések helyessége gyakran puszta szerencse kérdése. Nyilván vannak olyan területek, ahol a tisztán racionális döntések nem tudnak tévedni. 1+1 az 2, vagy egy régóta bevált mérnöki eljárása újbóli alkalmazása is helyes racionális döntés általában. De az Élet által elénk táruló döntések legnagyobb része nem fizikai, matematikai vagy műszaki kérdés. Életünk döntéseinek több mint a felét nem lehet tisztán racionális alapon meghozni. Ezekhez kell a lelkünk, szívünk, kreativitásunk, megérzéseink, lelkiismeretünk, bölcsességünk és aki nem vágta el magát az Univerzumtól, annak az onnan érkező sugallatok. Ezektől nyílik ki az érzékelés és lesz tágabb a világ. Ezektől lesz a döntésünk helyesebb, mint a szimpla racionálisan meghozott döntéseink.  

Ha a racionalitás akkora bajnok lenne, akkor nem juttattuk volna el a Földet a kipusztulás határára. Gondolj bele kérlek, hogy ha buddhista spirituális vezetők irányítanák a társadalmat annak a hitrendszernek a szabályai szerint, akkor mennyivel több egészséges lélek és mennyivel több természetes környezet lenne most a Földön? Elég Bhutan-ig menned és megérted a különbséget. Erről itt olvashatsz egy érdekes írást: klikk. Ők nem értik, hogy mi hogyan lehetünk ilyen vakok, buták, beszűkültek. Mi meg nem értjük, hogy ők miről beszélnek. Azt gondoljuk túl racionalizált gőgünk mögül, hogy nekik elment az eszük. Én megértettem, hogy ők miről beszélnek! Ehhez nem kell buddhistának lenni. Ugyanakkor azt is látom, hogy mi miért élünk így ahogy élünk. De rossz hírem van! Rosszul, helytelenül élünk! Rosszul, helytelenül gondolkodunk! Ha nem hiszed, nézz körül a környezetedben kérlek! Mennyi egészéges lelkű embert ismersz? Mennyi egészséges ökoszisztéma létezik a környezetedben? A világ élő részének legnagyobb hányada beteg és szenved! És mi még mindig a racionális gondolatainkba kapaszkodva tudjuk-hisszük, hogy helyes amerre haladunk és építjük tovább ezt a rossz alapokon növekvő társadalmi-rendszert.

A szívünk amikor lágyan, szolidan irányt ad a gondolkodásunknak, akkor a lélek és az agy párhuzamba állnak és megszületik a valódi objektivitás, a bölcsességgel átitatott gondolkodás és elkezd megszűnni a boldogtalanság, az Élet pusztítása. Itt az idő felébrednie az emberiségnek és rájönnie, hogy a téves ösvény után irányt kell váltani! A száraz és tiszta racionális hitrendszere helyett lelki fejlődést kell tennünk újra életünk legfontosabb céljává. A lelki rezgésszintünk tudatos emelésével egyre közelebb kerülünk a szív-koherens objektivitás világához és ezzel párhuzamos fokozatosan nő a boldogságunk és csökken a környezetünk pusztítása. Ha így teszel ígérem, hogy évről évre egyre boldogabb és egészségesebb leszel! Ami még fontosabb, hogy egyre inkább gyógyítóan fogsz hatni a körülötted élőkre is! Ugye megéri a fáradtságot és a kitartást?    

Ha érdekel jelen rovat előző írása akkor klikk

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk


Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.


  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések