A boldogságkeresés első lépése: a felismerés és alapfogalmak - 41. rész: Minden érzés alapja

 

Ha a legalapvetőbb emberi érzésről kérdezed meg az embereket akkor szerintem mindenki elsőre a szeretetre gondolna, illetve annak ellentétére a gyűlöletre. Pedig ez a két érzés-pólus is csak egy következmény. Amióta erre rájöttem, azóta szeretném hírül adni a világnak, bár bizonyára nem én vagyok az első, aki ezen átesett.

Az egész életünk legalapvetőbb igénye az egység érzésének megtalálása, fenntartása, megélése. Lehet, hogy elsőre ez nem tűnik túl izgalmasnak, sőt az is lehet, hogy kapásból ezzel nem értesz egyet. De kérlek ne tedd le ezt az írást, ígérem, hogy a végére értékes gondolat hullámokat fog benned indítani.

A kisbaba, aki világra jött nem is tudja, hogy édesanyjától elkülönült személyiség. Egy éves kora körül kezd arra ráébredni, hogy ő nem az édesanyjával azonos lény, hanem ő egy különálló valaki. Ideális esetben. Így az egység érzését megéljük pocaklakó korban és utána kisbaba korunkban. Aki lelkileg tökéletes egységben van ebben az időszakban az édesanyjával, azok a babák csendesek, békések, sokat alszanak, jó étvágyúak és szinte sosem sírnak. Ezért van az, hogy a terhesség és a szoptatási időszak alatt az édesanya részéről a legjobb, amit tehet gyermekével, hogy lelkileg ráhangolódik és önzetlen, őszinte szeretetet ad neki. Az édesapák részéről a legtöbb, amit gyermekükért tehetnek az, hogy szeretik gyermekük anyját és biztonságot nyújtanak neki, hogy ő ilyen harmóniában tudjon létezni gyermekével. (Erről a kérdéskörről egy bővebb írást itt találsz: klikk). Nagyon sok párnál ez ösztönösen adott és ezáltal a babbánál mire rádöbben, hogy ő nem azonos lény édesanyjával, az ősbizalom beépül a lelkébe. Az ilyen emberek felnőtt korban boldogabbak, nagy bennük az önelfogadás és optimistán néznek a jövőbe.

Mi történik akkor, amikor egy baba állandóan sír, alig alszik, nyűgös? Ilyenkor szokták a védőnők, meg az orvosok azzal kezdeni, hogy biztosan nem tud a gyerek pukizni. Amikor ez nem jön be, akkor szétteszik a kezüket. A szerencsétlen szülőknek meg ötletük sincs mi a baja a gyermeknek. A túlracionalizált világunkban, ahol az egonk felülírja az alapvető érzéseinket is, fel sem merül bennünk, hogy a lelkünkben kellene keresni a gyermek gondját. Ha az édesapa nem szereti az édesanyát, vagy nem tud érzelmi és lelki biztonságérzést nyújtani az édesanyának, akkor az édesanya aggódó lesz a terhesség alatt. Az aggódás hormonjai átmennek a gyermekbe és erre adaptálódik. Így a gyermek sírós lesz. De ennek a folyamatnak az alapja is az egység érzése, pontosabban annak hiánya. A gyermek, aki része az édesanya lelkének, azt érzi, hogy vele valami baj van. Hiszen édesanyja lelke nem tudja őt olyannak elfogadni amilyen. Ő úgy éli meg, hogy ő az oka édesanyja aggodalmának. Ezáltal nem tudja megélni az egység érzését. Úgy érzi, hogy ő a hibás, vele valami gond van. Ezért az ilyen gyermekek között nagyon gyakori a koraszülött. Idő előtt ki akar jönni az édesanyjából a gyermek, mert nem érzi az egységet, hibásnak érzi magát, és mentesíteni akarja édesanyját önmagától. Hiszen édesanyját imádja és nem akarja saját maga selejtességével édesanyját bántani. Az ilyen gyermekek, hihetetlen mély gyötrelemmel jönnek a világba, ezért állandóan sírnak. Keresik az egység érzését, keresik azt, hogy mit tehetnének azért, hogy elfogadja őket édesanyjuk olyannak amilyen. De nem tudnak érte semmit tenni mert babaként tehetetlenek. Szenvednek tehetetlenül. A szülők persze egyre ingerültebbek, hiszen sosem tudnak aludni, fáradtak, nyűgösek és el vannak keseredve amiért gyermekük szenved. Ez miatt ingerültek amikor magukhoz ölelik és ringatják, amit a gyermek érez és ezáltal még selejtesebbnek érzi magát. Az eredmény az, hogy a gyermek az egység érzése nélkül és az ősbizalom hiányával jut el oda, hogy már tudatával is érzékeli, hogy édesanyja és ő nem egyek.

Képzeld el, hogy a túlracionalizált édesanyák, az édesanyák önzősége, a rájuk ható munkahelyi stressz, hogy hat a pocaklakó gyermek egységérzésére. Nagyon sok anyuka nem képes ráhangolódni érzelmileg a terhesség alatt a gyermekre, mert fontosabb a karrier, a vagyon vagy egyéb önző érdekek. Ezek miatt az édesanya elfojtja belülről jövő anyai ösztöneit és ezzel már tönkre is tette gyermeke boldogságát anélkül, hogy ennek tudatában lenne. Ugyanígy van azokkal az édesanyákkal, akik depresszióba esnek, vagy azokkal is, akik nem hajlandók elfogadni gyermekük jövetelét.  Azok az édesanyák is gyakoriak, akik haragszanak pocaklakójukra, mert őmiatta lesz csúnyább a testük. Sokáig lehetne sorolni az okokat, amiért a gyermek és édesanyja közötti egységérzés megszakad már a pocaklakó korban, másoknál pedig a szoptatási időszakban. A születő gyermekek hány százaléka lehet olyan, akik megélik a tökéletes egység érzését a pocaklakó és a szoptatási korszak teljes hosszában? Hány olyan anyuka van, aki tökéletesen rá tud hangolódni gyermekére ebben az időszakban, mert stresszmentesen él és a párja szeretettel és biztonságot adóan öleli körbe? Sajnos nagyon kevés! Ezért van olyan sok boldogtalan ember.

Ha ezt megértjük akkor ebből két nagyon-nagyon értékes következtetést lehet levonni:

-          Az egyik az, hogy a gyermekvállalás szentségét a maga mélységében és lelki tudatosságában kell az embereknek felfogniuk. Hiszen ezzel az egy dologgal drasztikusan fokozódna a Földön az átlagos boldogság már 2 generáció alatt. Erről itt olvashatsz kapcsolódó írásokat: klikk1, klikk2.

-          A másik következtetés a mai írás fő témája. Ez pedig az, hogy minden ember egész életében az egység érzését keresi, általában tudattalanul.

Akik megélték az ősbizalom érzését, azok könnyebben alakítanak ki olyan emberi kapcsolatokat, melyekben megélik az egység érzését más emberekkel. Nekik ez ösztönösen megy, így a legtöbb esetben ebbe bele sem gondolnak. Ez pusztán létezik bennük és ez a boldogságuk, biztonságérzetük alapja.

Akik az ősbizalom csodáját nem kapták meg pici korukban, azok az elkülönültség alapérzésében élnek. Ez az egység érzésének ellenpólusa. Az elkülönültség alapérzete tehát minden negatív érzésünk alapja.

-          Az elkülönültségből ered a szégyen (bővebben: klikk), hiszen szégyelljük magunkat amiatt, hogy nem vagyunk alkalmasak másokkal egyé válni lelkileg.

-          Az elkülönültség érzéséből fakad a bűntudat (bővebben: klikk), hiszen bűnösnek érezzük magunkat azért, amiért nem tudnak minket olyannak elfogadni amilyenek vagyunk.

-          Ebből az érzésből ered a fásultság és bánat is (bővebben: klikk), hiszen erőtlennek, értelmetlennek, célnélkülinek érezzük magunkat az egységre való alkalmatlanságunk miatt.

-          Az elkülönültség alapérzete okozza a félelmet is (bővebben: klikk), hiszen az elkülönült lélek retteg, mert csak magára számíthat.

-          Az elkülönültség érzése okozza bennünk a sóvárgást is (bővebben: klikk), mert állandó vágyat érzünk arra, hogy eggyé válhassunk lelkileg másokkal, de az erre való képtelenségünk miatt ez csak vágyakozás marad és nem több.

-          Az elkülönültség érzésének következménye a düh, harag is (bővebben: klikk), mert legbelül önmagunkra haragszunk amiért nem vagyunk alkalmasak a másokkal való lelki eggyé válásra.

-          Az elkülönültség érzéséből következik a büszkeség is (bővebbe: klikk), ami azért alakul ki bennünk, mert megpróbáljuk elhitetni magunkkal, hogy az elkülönült állapotunk a helyes és ezért büszkeséggel fűtjük magunkban azokat a tulajdonságokat, melyektől többnek, jobbnak érezzük magunkat másoknál. Persze ez csak egy délibáb, ami alkalmatlan a valódi boldogságra.

Az elkülönültség érzése tehát minden negatív, Élet-pusztító érzés, lelki-rezgésszint alapja, gyökere. Ebből következnek különböző kóros próbálkozási formák az egyén társadalmi léte során az egység érzés megtalálására. Hiszen mindenki alapvetően az egység érzéséhez akar újra visszajutni. Mik ezek a kóros próbálkozások? Szeretnék párat bemutatni ebből:

Az elkülönült ember szeret szélsőségesen azonosulni különböző emberi csoportosulásokkal. Az ilyenekből lesznek például a szélőséges foci drukkerek, akik minden más csapat szurkolóit utálják és az egység érzését abban találják meg, hogy másokkal azonos csapatért szurkolnak. Az egység érzés egy felületes emberi kapcsolatra épül, így esélytelen a valódi egység megélése. Ez csak egy gyenge pótlék, egy gyenge próbálkozás, mely sajnos nem ér célt. Ugyanez az attítűd jellemez mindenkit, aki szélsőségesen kötődik bármely társadalmi csoporthoz (pl. politikai pártok, szakmai szervezetek, stb…) vagy akik valamely vélemény csoportosulások szélsőséges szó szólói (pl. abortusz ellenes emberek csoportja).

Az elkülönült ember, hajlamos lehet szélsőséges vallási aktivitásra. Az ilyen emberek az eltorzult mértékű isten imádatuk révén fanatizálódnak. Ilyenekből lesznek a vallási terroristák, az önbüntetők, az aszkéták, a mindenkit megtéríteni akaró aktivisták. Ők az elvesztett egység megtalálását a szélsőséges isteni szolgálaton keresztül remélik elérni.

Az elkülönült ember a szexuális perverziókban és a csoportos szex világába is hajlamos zuhanni. A szexuális egyesülés élménye rövid időre hozza az egység élményét. Ezért van az, hogy az elkülönült emberek nagy hányadára jellemző a szexuális túlfűtöttség. A szex élménye hoz egy rövid átmeneti (de éppen ettől felületes) egység élményt, és az egyén ezért ennek ösztönös hajszolója lesz. Az ilyen emberek hajlamosak a pervetziók, vagy a többes szex irányába torzulni, mert ezekben a még mélyebb egység érzés megtalálását remélik. Sajnos azonban mivel a szex mögött nincs valódi, önzetlen szeretet, ezért az egység élmény nem valós és csak átmeneti. A szexuális élmények hajszolása pedig még mélyebb elkülönültségbe taszítja azt, aki ebben keresi az egységet.

A szexualitás egyébként tökéletesen alkalmas az egység érzésének egészséges megélésére is, hiszen a férfi és nő polaritása csak egymás segítségével élheti meg az egységet. A nő nem képes ezt önmagában megélni, sem a férfi. Ehhez azonban a szexualitás a szeretet és az önzetlen odaadás motivációjával szükséges, hogy megvalósuljon. (Erről bővebben itt olvashatsz pár értékes gondolatot: klikk1, klikk2). Erich Fromm „A szeretet művészete” című könyvében az egység és elkülönültség érzésének kapcsán magyarázta a homoszexualitást is. Szerinte a homoszexuális ember esélytelennek érzi azt, hogy valaha is képes lesz az egység megélésére. Így az ellenkező nem polaritása helyett az azonos neműt választja. Ez az izgalmas gondolat is azt sejteti, hogy minden lelki okokra vezethető vissza, még a genetikailag magyarázott jellemzők is (bővebben: klikk). Ezt tudományosan is alátámasztja Dr. Joe Dispenza, akinek kiváló könyvének ajánlóját itt olvashatod: klikk.  

Az addikciók legnagyobb része is az egység érzés megtalálásáról szól. Az addikciók (bővebben: klikk1, klikk2, klikk3, klikk4) tulajdonképpen a személyiségünk előli menekülés eszközei. Hiszen nem bírjuk elfogadni önmagunkban azt, aki az egységre képtelen. Az alkohol, vagy a kábítószer hatása alatt, vagy olyankor amikor minden idegszálunkkal egy számítógépes játékra koncentrálunk, akkor megszűnik az a belső üresség, ami nem más, mint az egység érzésének hiánya.

Évtizedekig hívtam belső ürességnek ezt az érzést, mert én sem tudtam magamnak pontosan megfogalmazni mi ez. Megtaláltam a belső ürességet, sőt szembe is néztem vele és nagyjából be is gyógyítottam, bár még mindig van mit tennem ezen a téren. De csodálatos érzés, hogy most már szavakba tudom önteni, mi ez a belső üresség, ami mindig is bennem tátongott: ez az egység érzésének hiánya, az elkülönültség érzésre.

Az egység érzésének megélésére a legideálisabb környezet a harmonikus család, egy békés párkapcsolat, a testvéri szeretet, a szerelem, a lelki-intimitás. Egy harmonikus családban apa-anya és a gyerekek lelki egysége kialakul. Azonban ahol a szülők elvállnak, ott sajnos a gyermekben kikristályosodik, hogy csak elkülönültség létezik. Ugyanez érvényes azokra a gyerekekre, akiket elhagynak a szüleik, vagy azokra, akik állandó családi feszültségek, veszekedések világában nőnek fel.

Szóval a helyes út az egység érzés megtalálására a lelki fejlődésben rejlik. Ha a múltunkban az elkülönültség nehéz terhét kaptuk, attól még nem kell ezt elfogadnunk. A sok negatív érzésünk, a sok Élet-pusztító lelki rezgésszintünk az elkülönültség érzésének következménye, melynek révén tudattalanul lelki síkon távol tartjuk magunktól az embereket még ha valójában pont az ellentétére vágyunk.  A helyes út a lelki fejlődés, ahol Élet-támogató lelki rezgésszintekre cseréljük az Élet-pusztítókat. A folyamat első lépése a bátorság (bővebben: klikk), amikor szembe merünk nézni elkülönültségünkkel és ebből fakadó problémáinkkal. És elkezdünk valódi, önámítás nélküli önismeretre szert tenni. Ezt követi a pártatlanság (bővebben: klikk), amikor már objektíven merünk hozzá állni gyarlóságainkhoz és az egonk torzító önvédelmi páncélja nélkül elkezdünk felelősséget vállalni tetteinkért. Aki már ezt is élete alapértékévé tette, annak a következő lépés az elfogadás (bővebben: klikk), amikor önmagunkat és a világot egyre inkább olyannak fogadjuk el amilyen. Ezt követi a szeretet (bővebben: klikk), amikor megérezzük az önzetlen szeretet létét, és rádöbbenünk, hogy csak önzetlen szeretettel lehet minőségi emberi kapcsolatokat létrehozni. Itt jelenik meg az egység érzése és ez az igaz boldogság kapuja. A többi Élet-támogató lelki rezgésszintről itt olvashatsz: klikk1, klikk2, klikk3, klikk4).

Az első lépéshez a bátorsághoz mély önismeret kell, mely tisztává teszi, hogy mikkel kell szembe nézned egyáltalán. Ezért szól erről itt a blogon is egy teljes rovat: klikk. A lelki rezgésszint emeléséhez használható tényleges gyakorlati módszerek folyamatosan bővülő gyűjteményét, pedig ebben a rovatban olvashatod: klikk. A családon belüli és a párkapcsolati egység megtalálására is indult egy-egy rovat: klikk1, klik2.

Gondold át kérlek, hogy az egység érzését kivel és életed melyik szakaszán érezted! Gondold át, kérlek, hogy jelenlegi életedben kikkel kapcsolatban érzed őszintén és tiszta szívből az egység érzését! A boldog élet kulcsa, hogy mély emberi kapcsolatokon keresztül minél több emberrel éld át és tartsd fenn ezt az érzést. Ez a boldogságkeresés legalapvetőbb szabálya. Minden más szabály csak ennek valamilyen következménye…

 Ha érdekel jelen rovat előző írása akkor klikk. 

 Ha érdekel jelen rovat következő írása akkor klikk. 

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)