A munkamánia az egyik leginkább
becsapós addikció. (Ha az „addikció” szót mélyebben meg szeretnéd érteni, akkor
arról itt találsz egy tartalmas írást: klikk.) Tudniillik, mai
társadalmunkban a munkamániások általában hősök. A legtöbb eseteben még fel is
néznek az emberek rájuk. De akkor, hogy is vagy ez valójában?
Mielőtt elkezdjük boncolgatni a témát,
nézzük meg, hogy mennyire vagy munkamániás! Ehhez nem kell mást tenned, mint
válaszolsz ösztönszerűen erre a kérdésre:
Ki vagy Te?
Írd le egy papírra, abban a sorrendben
ahogy eszedbe jut! Kérlek ne gondolkozz, csak válaszolj a kérdésre! Lehet, hogy
több válaszod is előjön. Mindet írd le abban a sorrendben ahogy eszedbe jutott.
Csak akkor olvasd tovább kérlek, ha
megadtad a választ!
Ha az jönne ki a válaszaid
elemzése után, hogy munkamániás vagy, és nem gondolod magad annak, ezért
rosszul esne, akkor mindenképpen olvasd tovább az írást! Tudniillik, ha rosszul
esik a kapott válasz, akkor az az ego-d reakciója. Ő az, aki ismét palástolni
akarja az igazságot, ahogy Ő azt szokta. Szóval kérlek olvasd végig majd az
írást, mert hasznos lesz, ígérem.
Szóval nézd meg a válaszaidat
kérlek! Ha a válaszaidban az első helyeken foglalkozások, tevékenységek vagy annak
társadalmi elfogadásával összefüggő címek vannak, akkor valamilyen mértékben biztosan
munkamániás vagy. Ha kizárólag csak ilyenek vannak benne, akkor pedig nagyon
munkamániás vagy. De nehogy most félbehagyd az olvasást kérlek!
Hogy egyértelmű legyen, amiről
írok, nézzük meg az én példámat. Egyszer, kb 10 éve egy hölggyel randiztam, akit
akkor nem értettem meg és nyilván így nem is lett a dologból semmi. Ma már jól
látom, hogy ő jóval magasabb lelki rezgésszinten volt, mint én akkor. Ő azt kérdezte
tőlem, hogy: Ki vagy Te? Mire én válaszul elmondtam: Egyetemi oktató a PTE
Környezetmérnöki Tanszékén, saját cégjeim vezetője, vezető tervező és szakértő,
okleveles építőmérnök vagyok. Mire a hölgy picit rosszallóan nézett rám és azt
mondta kedvesen" "Nem azt kérdeztem, hogy mi a foglalkozásod. Hanem azt, hogy ki
vagy Te? Meg szeretnélek ismerni, így kérlek ne a munkádról beszélj, hanem
magadról." Azonban nem értettem mit akar. Hiszen ez vagyok én. A munkám az
identitásom legnagyobb része, ez mutatja meg, hogy ki vagyok. Persze nagyon
munkamániás voltam akkor még. Egy picit talán még mindig az vagyok, de legalább
90%-os mértékben mérséklődött ez is (szerencsére).
A munkamániás ember egyik fő jellemzője
az, hogy a munkája a személyiségének a „védjegye”. Úgy éli meg, hogy a munkája szinte
teljesen a személyisége. Ez az, ami őt jellemzi. Ez így is van, hiszen a
munkájának él.
Ha Te ilyen vagy, akkor itt az
idő szembe nézni vele. Ha nem vagy ilyen, akkor jelen írás által jobban
megértheted az ilyen embereket. A mai 35-60-as generációban hihetetlenül magas a
munkamániás emberek aránya. Ez napjainkban egy nagyon alattomos népbetegség. Nem mellesleg a munkamániás ember a klímaváltozás
fő motorja. Ők generálják a legtöbb fogyasztást fajlagosan, hiszen túl vannak
pörögve és munkájuk révén ilyen hatással vannak a környezetükre is. (A lelki problémák és a klímaváltozás szoros
kapcsolatáról itt olvashatsz 3 érdekes írást: klikk1, klikk2, klikk3).
Ha lelki gyökerét tekintjük, a
kábítószer függő és a munkamániás között nincs különbség. Ha fáj, ha nem, ez pszichológiai
értelemben bizonyított tény. A felszínen
nyilvánvalóan óriási eltérés van, hiszen a társadalom a munkamániát pozitívan
igazolja vissza, míg a kábítószer függőket keményen elítéli. Így a munkamániás
be tud illeszkedni a társadalomba, azonban a kábítószer függőt kiveti magából.
Így ez utóbbi addikció esetén az értéktelenség és szégyenérzet még inkább
felerősödnek. Ezzel szemben a munkamániás ember, a társadalom értékes és
hasznos részének tekinti önmagát. Így külső megerősítéseket kap a társadalom
felől arról, hogy helyes úton jár. Hiszen a munkamánia eredménye általában a
munkahelyi sikerekben megmutatkozik. Az ego, tud találni magának büszkeség erősítő
kapaszkodókat ezáltal. Sőt a munkamániások mindig megkapják, azokat a külső megerősítéseket,
amikre igazán vágynak, mint például: „Nem is tudom elképzelni, hogy bírsz
ennyit melózni. Te aztán nem semmi vagy…” vagy „Hihetetlen, hogy bírod ennyire…”.
A munkamániás személy ezáltal önmegerősítéseket magában is talál. Hiszen úgy
érzi, hogy személyes sikere a kiemelkedő szorgalmának köszönhető. Így a munkamániás
emberek nagyon büszkék teljesítményükre és munkájukra vagy munkájuk eredményére.
Ez azonba sajnos egy csapda. A
munkamániás ember délibábot kerget! Gondolj bele, hogy hány olyan munkamániás
embert ismersz, akinek tartósan intimek, szeretetteljesek a családi kötelékei
és a párkapcsolata, a gyermekeivel való viszonya, stb…
Fontos, hogy mikor ebbe belegondolsz
a szorgalmas és céltudatos embert különítsd el a munkamániástól. Hogy lehet ezt
a két csoportot elkülöníteni? A szorgalmas, céltudatos ember keményen dolgozik
nap mint nap. Azonban nem dolgozik többet, mint amennyit az egészsége elbír.
Nem dolgozik többet, mint amennyit a stressz tűrő képessége és az idegrendszere
elbír. Sőt, ha pontosabban fogalmazok, akkor nem is feszíti ezeket a határokig.
A szorgalmas és céltudatos ember nem áldozza fel minőségi emberi kapcsolatait,
a velük tölthető minőségi időt a munka oltárán nap mint nap. Az ilyen ember jól
osztja be idejét és általában stabil anyagi helyzete van. Ezzel szemben a
munkamániás ember mindig túlterhelt. Sosem, vagy csak rövid időkre éri utol
magát, ezért gyakran az emberi kapcsolatai rovására is a munkával tölti az
idejét. A munkamániás ember a határait feszegeti a stressz tűrő képessége és az
idegrendszerének a terhelési határai tekintetében. Ezek az emberek szinte
mindig sietnek. A legtöbbjükre jellemző az állandó időprés, időzavar és nagyon
gyakori, hogy hullámzó vagy problémás az anyagi helyzetük a sok munka ellenére.
A munkamániás embereknek van egy tipikus
játszmájuk is. (Ha mélyebben szeretnéd megérteni a játszmák működését, akkor
arról itt találsz egy írást: klikk). A munkamániás ember rendszeresen
alakítja úgy a beszélgetést (persze ezt tudattalanul teszi), hogy panaszkodhasson
arról, hogy neki milyen sok a dolga. A munkamániás ember „szeret”
túlterheltségéről, időhiányáról, túl sok munkájáról és feladatáról panaszkodni.
Azonban ez a felszín. Valójában ezzel mások elismerését igyekszik kiprovokálni
azzal kapcsolatban, hogy ő mennyire kemény és jó ember, hiszen ő önmagát is
sanyargatva milyen sokat dolgozik. Ez a játszmában a mögöttes indok, ami a
jutalmat adja.
A munkamániás ember jellemzője, hogy
betegen is dolgozik. Még alig lábadozik, de már megy is dolgozni. Én is büszke
voltam régen, hogy lábon kihordtam az influenzát. Hány embertől halljuk a „munka
terápia” szót is. Dolgozni kell, mert akkor legalább nem agyalunk „hülyeségeken”
és nem leszünk depressziósak. Ebből már sejthető a lelki gyökér, a valódi
probléma ugye?
Ha a lelki gyökeret vizsgáljuk, a
munkamánia (is) önmagunk elfogadásának hiányából, valódi önmagunk előli
menekülésből táplálkozik. A munka egy jó közeg ahhoz, hogy lefoglaljam magam
teljes mértékben. Így nem kell önmagamba néznem. Ugyanakkor mivel legbelül nem
vagyok képes elfogadni magam olyannak amilyen vagyok, ezért kialakított a
lelkem egy ál-ént. Ez az ál-én az az ember, aki a munka sikereiből szerzi
pozitív visszacsatolásait. A pozitív visszacsatolások pedig tovább erősítik a
kiépített ál-én létét.
A munkamániás emberek múltjában
legtöbbször gyermekkori családi problémák állnak. A nem megfelelő mértékű
szülői figyelem, elfogadás, szeretet hiánya az, ami miatt gyermekkorukban nem
hitték el önmagukról, hogy szerethetők. Sok közöttük a nem várt gyerek is. Ők
már a terhesség alatt érezték, hogy nem szereti őket az édesanyjuk, így már
ezzel a szerethetőség hiányával jöttek már a világra. Mondanom sem kell, hogy a
világra jött gyermekek több mint 50%-a nem várt gyermek napjainkban! Ez a mély
belső érzés az, ami miatt meg akartak változni. Mások akartak lenni gyermek
korukban. Hiszen, ha ilyennek anya/apa nem szeret amilyen vagyok, akkor majd
leszek olyan, akit anya/apa szeretni tud. A megfelelési vágy, átalakítja a
lelkünket. Feladjuk önmagunkat és a társadalmi mércék szerint kezdünk el egyre
inkább élni. Az iskolában jó tanulók leszünk. Perfekcionizmus és maximalizmus
tünetei jelennek meg az életünkben. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy nem
törekszünk a tökéletességre, hiszen akkor nem fognak minket szeretni. Hiszen
másnak akarunk látszani, mások akarunk lenni. Szükségünk van millió külső
megerősítésre, hogy szerethetőségünk érzetének hiányát betömjük.
Sajnos ez a stratégia nem vezet
sikerre! A külső megerősítésektől mindig üres marad a szeretethiányunk lelki
gödre. Ami azt fel tudja telíteni az a tudatos lelki fejlődés! Ehhez való kapu,
pedig a bátorság lelki rezgésszintjére való belépés (részletesen lásd itt).
Azaz elég bátorrá kell válnunk ahhoz, hogy szembenézzük valódi lelki problémáinkkal,
valódi belső szégyeneinkkel (részletesebben lásd itt) és önmagunk azon
részeivel, melyeket nem tartottunk szerethetőnek magunkban akkoriban. Sajnos azok, akik nem teszik ezt meg, azoknak
az egyetlen út a lelki fejlődésre a szenvedés. Ennek következménye a sok emberi
kapcsolati kudarc, boldogtalanság, mély lelki magány érzete és később a pszichoszomatikus
betegségek (erről itt olvashatsz két érdekes írást: klikk1, klikk2).
Sajnos a legtöbb esetben a rák is egy ilyen betegség! A rák a szenvedési kötelem
tömény tárgyiasulása, a sok évi önmagunk előli menekülés utolsó
figyelmeztetése. Ekkor már a szervezetünk is saját maga ellen fordul, annyira
menekülünk önmagunk elől. Az önelfogadás itt már önpusztításként
materializálódik! De a rák, okozhat gyógyulást és megvilágosodottabb életet,
erről itt olvashatsz egy érdekes írást: klikk.
Ha a munkamániáról további érdekességeket szeretnél olvasni, akkor ezzel kapcsolatban egy szakember értékes írását itt találod: klikk
Kívánok Neked sok sikert a bátorság
lelki ösvényén!
Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk
Ha érdekel jelen rovat következő írása, akkor klikk ide: klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.
Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)
0 Megjegyzések