A boldogságkeresés második lépése: a mély önismeret – 13. rész: Addikciók II. – a munkamánia, pici önismereti teszttel

 

A munkamánia az egyik leginkább becsapós addikció. (Ha az „addikció” szót mélyebben meg szeretnéd érteni, akkor arról itt találsz egy tartalmas írást: klikk.) Tudniillik, mai társadalmunkban a munkamániások általában hősök. A legtöbb eseteben még fel is néznek az emberek rájuk. De akkor, hogy is vagy ez valójában?

Mielőtt elkezdjük boncolgatni a témát, nézzük meg, hogy mennyire vagy munkamániás! Ehhez nem kell mást tenned, mint válaszolsz ösztönszerűen erre a kérdésre:

Ki vagy Te?

Írd le egy papírra, abban a sorrendben ahogy eszedbe jut! Kérlek ne gondolkozz, csak válaszolj a kérdésre! Lehet, hogy több válaszod is előjön. Mindet írd le abban a sorrendben ahogy eszedbe jutott.  Csak akkor olvasd tovább kérlek, ha megadtad a választ!


Ha az jönne ki a válaszaid elemzése után, hogy munkamániás vagy, és nem gondolod magad annak, ezért rosszul esne, akkor mindenképpen olvasd tovább az írást! Tudniillik, ha rosszul esik a kapott válasz, akkor az az ego-d reakciója. Ő az, aki ismét palástolni akarja az igazságot, ahogy Ő azt szokta. Szóval kérlek olvasd végig majd az írást, mert hasznos lesz, ígérem.

Szóval nézd meg a válaszaidat kérlek! Ha a válaszaidban az első helyeken foglalkozások, tevékenységek vagy annak társadalmi elfogadásával összefüggő címek vannak, akkor valamilyen mértékben biztosan munkamániás vagy. Ha kizárólag csak ilyenek vannak benne, akkor pedig nagyon munkamániás vagy. De nehogy most félbehagyd az olvasást kérlek!

Hogy egyértelmű legyen, amiről írok, nézzük meg az én példámat. Egyszer, kb 10 éve egy hölggyel randiztam, akit akkor nem értettem meg és nyilván így nem is lett a dologból semmi. Ma már jól látom, hogy ő jóval magasabb lelki rezgésszinten volt, mint én akkor. Ő azt kérdezte tőlem, hogy: Ki vagy Te? Mire én válaszul elmondtam: Egyetemi oktató a PTE Környezetmérnöki Tanszékén, saját cégjeim vezetője, vezető tervező és szakértő, okleveles építőmérnök vagyok. Mire a hölgy picit rosszallóan nézett rám és azt mondta kedvesen" "Nem azt kérdeztem, hogy mi a foglalkozásod. Hanem azt, hogy ki vagy Te? Meg szeretnélek ismerni, így kérlek ne a munkádról beszélj, hanem magadról." Azonban nem értettem mit akar. Hiszen ez vagyok én. A munkám az identitásom legnagyobb része, ez mutatja meg, hogy ki vagyok. Persze nagyon munkamániás voltam akkor még. Egy picit talán még mindig az vagyok, de legalább 90%-os mértékben mérséklődött ez is (szerencsére).

A munkamániás ember egyik fő jellemzője az, hogy a munkája a személyiségének a „védjegye”. Úgy éli meg, hogy a munkája szinte teljesen a személyisége. Ez az, ami őt jellemzi. Ez így is van, hiszen a munkájának él.

Ha Te ilyen vagy, akkor itt az idő szembe nézni vele. Ha nem vagy ilyen, akkor jelen írás által jobban megértheted az ilyen embereket. A mai 35-60-as generációban hihetetlenül magas a munkamániás emberek aránya. Ez napjainkban egy nagyon alattomos népbetegség.  Nem mellesleg a munkamániás ember a klímaváltozás fő motorja. Ők generálják a legtöbb fogyasztást fajlagosan, hiszen túl vannak pörögve és munkájuk révén ilyen hatással vannak a környezetükre is.  (A lelki problémák és a klímaváltozás szoros kapcsolatáról itt olvashatsz 3 érdekes írást: klikk1, klikk2, klikk3).

Ha lelki gyökerét tekintjük, a kábítószer függő és a munkamániás között nincs különbség. Ha fáj, ha nem, ez pszichológiai értelemben bizonyított tény.  A felszínen nyilvánvalóan óriási eltérés van, hiszen a társadalom a munkamániát pozitívan igazolja vissza, míg a kábítószer függőket keményen elítéli. Így a munkamániás be tud illeszkedni a társadalomba, azonban a kábítószer függőt kiveti magából. Így ez utóbbi addikció esetén az értéktelenség és szégyenérzet még inkább felerősödnek. Ezzel szemben a munkamániás ember, a társadalom értékes és hasznos részének tekinti önmagát. Így külső megerősítéseket kap a társadalom felől arról, hogy helyes úton jár. Hiszen a munkamánia eredménye általában a munkahelyi sikerekben megmutatkozik. Az ego, tud találni magának büszkeség erősítő kapaszkodókat ezáltal. Sőt a munkamániások mindig megkapják, azokat a külső megerősítéseket, amikre igazán vágynak, mint például: „Nem is tudom elképzelni, hogy bírsz ennyit melózni. Te aztán nem semmi vagy…” vagy „Hihetetlen, hogy bírod ennyire…”. A munkamániás személy ezáltal önmegerősítéseket magában is talál. Hiszen úgy érzi, hogy személyes sikere a kiemelkedő szorgalmának köszönhető. Így a munkamániás emberek nagyon büszkék teljesítményükre és munkájukra vagy munkájuk eredményére.

Ez azonba sajnos egy csapda. A munkamániás ember délibábot kerget! Gondolj bele, hogy hány olyan munkamániás embert ismersz, akinek tartósan intimek, szeretetteljesek a családi kötelékei és a párkapcsolata, a gyermekeivel való viszonya, stb…

Fontos, hogy mikor ebbe belegondolsz a szorgalmas és céltudatos embert különítsd el a munkamániástól. Hogy lehet ezt a két csoportot elkülöníteni? A szorgalmas, céltudatos ember keményen dolgozik nap mint nap. Azonban nem dolgozik többet, mint amennyit az egészsége elbír. Nem dolgozik többet, mint amennyit a stressz tűrő képessége és az idegrendszere elbír. Sőt, ha pontosabban fogalmazok, akkor nem is feszíti ezeket a határokig. A szorgalmas és céltudatos ember nem áldozza fel minőségi emberi kapcsolatait, a velük tölthető minőségi időt a munka oltárán nap mint nap. Az ilyen ember jól osztja be idejét és általában stabil anyagi helyzete van. Ezzel szemben a munkamániás ember mindig túlterhelt. Sosem, vagy csak rövid időkre éri utol magát, ezért gyakran az emberi kapcsolatai rovására is a munkával tölti az idejét. A munkamániás ember a határait feszegeti a stressz tűrő képessége és az idegrendszerének a terhelési határai tekintetében. Ezek az emberek szinte mindig sietnek. A legtöbbjükre jellemző az állandó időprés, időzavar és nagyon gyakori, hogy hullámzó vagy problémás az anyagi helyzetük a sok munka ellenére.

A munkamániás embereknek van egy tipikus játszmájuk is. (Ha mélyebben szeretnéd megérteni a játszmák működését, akkor arról itt találsz egy írást: klikk). A munkamániás ember rendszeresen alakítja úgy a beszélgetést (persze ezt tudattalanul teszi), hogy panaszkodhasson arról, hogy neki milyen sok a dolga. A munkamániás ember „szeret” túlterheltségéről, időhiányáról, túl sok munkájáról és feladatáról panaszkodni. Azonban ez a felszín. Valójában ezzel mások elismerését igyekszik kiprovokálni azzal kapcsolatban, hogy ő mennyire kemény és jó ember, hiszen ő önmagát is sanyargatva milyen sokat dolgozik. Ez a játszmában a mögöttes indok, ami a jutalmat adja.

A munkamániás ember jellemzője, hogy betegen is dolgozik. Még alig lábadozik, de már megy is dolgozni. Én is büszke voltam régen, hogy lábon kihordtam az influenzát. Hány embertől halljuk a „munka terápia” szót is. Dolgozni kell, mert akkor legalább nem agyalunk „hülyeségeken” és nem leszünk depressziósak. Ebből már sejthető a lelki gyökér, a valódi probléma ugye?  

Ha a lelki gyökeret vizsgáljuk, a munkamánia (is) önmagunk elfogadásának hiányából, valódi önmagunk előli menekülésből táplálkozik. A munka egy jó közeg ahhoz, hogy lefoglaljam magam teljes mértékben. Így nem kell önmagamba néznem. Ugyanakkor mivel legbelül nem vagyok képes elfogadni magam olyannak amilyen vagyok, ezért kialakított a lelkem egy ál-ént. Ez az ál-én az az ember, aki a munka sikereiből szerzi pozitív visszacsatolásait. A pozitív visszacsatolások pedig tovább erősítik a kiépített ál-én létét.

A munkamániás emberek múltjában legtöbbször gyermekkori családi problémák állnak. A nem megfelelő mértékű szülői figyelem, elfogadás, szeretet hiánya az, ami miatt gyermekkorukban nem hitték el önmagukról, hogy szerethetők. Sok közöttük a nem várt gyerek is. Ők már a terhesség alatt érezték, hogy nem szereti őket az édesanyjuk, így már ezzel a szerethetőség hiányával jöttek már a világra. Mondanom sem kell, hogy a világra jött gyermekek több mint 50%-a nem várt gyermek napjainkban! Ez a mély belső érzés az, ami miatt meg akartak változni. Mások akartak lenni gyermek korukban. Hiszen, ha ilyennek anya/apa nem szeret amilyen vagyok, akkor majd leszek olyan, akit anya/apa szeretni tud. A megfelelési vágy, átalakítja a lelkünket. Feladjuk önmagunkat és a társadalmi mércék szerint kezdünk el egyre inkább élni. Az iskolában jó tanulók leszünk. Perfekcionizmus és maximalizmus tünetei jelennek meg az életünkben. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy nem törekszünk a tökéletességre, hiszen akkor nem fognak minket szeretni. Hiszen másnak akarunk látszani, mások akarunk lenni. Szükségünk van millió külső megerősítésre, hogy szerethetőségünk érzetének hiányát betömjük.

Sajnos ez a stratégia nem vezet sikerre! A külső megerősítésektől mindig üres marad a szeretethiányunk lelki gödre. Ami azt fel tudja telíteni az a tudatos lelki fejlődés! Ehhez való kapu, pedig a bátorság lelki rezgésszintjére való belépés (részletesen lásd itt). Azaz elég bátorrá kell válnunk ahhoz, hogy szembenézzük valódi lelki problémáinkkal, valódi belső szégyeneinkkel (részletesebben lásd itt) és önmagunk azon részeivel, melyeket nem tartottunk szerethetőnek magunkban akkoriban.  Sajnos azok, akik nem teszik ezt meg, azoknak az egyetlen út a lelki fejlődésre a szenvedés. Ennek következménye a sok emberi kapcsolati kudarc, boldogtalanság, mély lelki magány érzete és később a pszichoszomatikus betegségek (erről itt olvashatsz két érdekes írást: klikk1, klikk2). Sajnos a legtöbb esetben a rák is egy ilyen betegség! A rák a szenvedési kötelem tömény tárgyiasulása, a sok évi önmagunk előli menekülés utolsó figyelmeztetése. Ekkor már a szervezetünk is saját maga ellen fordul, annyira menekülünk önmagunk elől. Az önelfogadás itt már önpusztításként materializálódik! De a rák, okozhat gyógyulást és megvilágosodottabb életet, erről itt olvashatsz egy érdekes írást: klikk.

Ha a munkamániáról további érdekességeket szeretnél olvasni, akkor ezzel kapcsolatban egy szakember értékes írását itt találod: klikk

Kívánok Neked sok sikert a bátorság lelki ösvényén!

Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk

Ha érdekel jelen rovat következő írása, akkor klikk ide: klikk

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.


  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések