Életünk során hányszor voltál dühös valakire? Ugye
sokszor? Azt ne nézd, hogy ez elfojtott vagy kiadott harag volt-e. Csak azt
nézd, hogy hány emberrel szemben érezted ezt. Utána adj magadnak elég időt
arra, hogy végig gondold, hogy melyik emberekkel szemben érezted a legmélyebb,
vagy a legtartósabb dühöt, haragot.
A haragunk állapota alapvetően 3-féle lehet:
1.
Még mindig dolgozik bennünk. Nem tudtuk
máig feloldani magunkban.
2.
Úgy érezzük, hogy már nem nyomaszt
minket. Azonban nem oldottuk fel magunkban, hanem nem törődünk vele. Félre tettük.
3.
Feloldódott bennünk, megbékélt a lelkünk
az adott személlyel kapcsolatban.
Az 1-es és 2-es változat lélekromboló.
A két mód között csak annyi a különbség, hogy a második esetben bezártuk haragunkat
egy palackba és feltettük a polcra, lelkünk kamrájában. De ettől a harag még
ott él bennünk és tudatalatti síkon állandóan kisért és bevonzza a rosszat az
életünkbe. Az első eset egyértelműen fájdalmas
és nyomasztó. Mind a két állapot a harag lelki rezgésszintjére (bővebben klikk)
taszítja a lelkünket, ami egy nagyon ön és Élet-pusztító állapot. Önérdekünk is
az, hogy a haragot feloldjuk magunkban, mert haragunk önpusztító. A legtöbb
ember, aki a harag lelki rezgésszintjén él, még akkor sem hajlandó lemondani
haragjáról, ha ez őt magát is tönkre teszi, felemészti.
Természetesen Jézus szavai „megdobnak
kővel dobd vissza kenyérrel” itt értelmet nyernek, hiszen a megbocsátás az,
amivel a haragod feloldható lesz. „Bocsáss meg az ellened vétkezőknek!”. A megbocsátás azonban nem olyan egyszerű, ugye?
Könnyű azt mondani, hogy bocsájtsak meg neki, mikor ő azt tette velem, hogy …
Oké, igazad van! Jogosan vagy dühös! De most képzeld el azt, hogy ha Te az ő genetikájával
és családi hátterével kerültél volna ugyanabba a helyzetbe, Te hogy viselkedtél
volna önmagaddal? Segítek megadni a választ: Te ugyanúgy viselkedtél volna. Az
emberek tetteik legnagyobb részét tudattalanul, lelki gyökerek miatt teszik úgy
ahogy teszik. Ha belátjuk, hogy ha az ő sérültségeivel mi is így cselekedtünk
volna, akkor a megbocsátás „egyszerűbb” lesz. Erre ráépítve, ha megtaláljuk magunkban az okot,
amiért bevonzottuk a másik fél haragját, akkor még könnyebb lesz a megbocsátás. Idáig eljutni nem könnyű! Hiszen önmagunkba kell néznünk, és belátással kell lennünk a másik ember iránt.
Akkor most nézzük a módszert!
Egyedül, nyugodt hangulatban képzeld magad elé az adott személyt. Kérd meg,
hogy mesélje el Neked, hogy miért viselkedett úgy, ahogy. Képzeld bele magad a
helyzetébe, és fogadd el, hogy Te sem tettél volna másképp. Utána kérj
bocsánatot tőle, amiért bevonzásoddal esélyt adtál arra, hogy létrejött a
veszekedés, ellentét. Először önmagadnak bocsáss meg, amiért olyan voltál
amilyen. Utána pedig bocsáss meg neki.
Ez a módszer jól kombináltható ezzel a módszerrel is: klikk
Tudom, hogy nehéz! De hidd el, ahogy minden egyes elfojtott vagy felszínen lévő haragot feloldasz magadban annál boldogabb leszel. Ezek olyan súlyok, melyek állandóan lefelé húznak. Ezek miatt nem tudod szépnek és boldognak látni a világot! Ha a harag feloldása nem megy egyedül, kérj segítséget! Egy jó pszichológus (klikk), kineziológus (klikk) vagy akár egy jó pap is segíthet ebben Neked…
Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk
Ha érdekel jelen rovat következő írása, akkor klikk ide: klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.
Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)
0 Megjegyzések