Miért hozzuk világra gyermekeinket? Feltetted már magadnak ezt a kérdést? Mi
lenne erre a kérdésre a saját, egyéni válaszod?
Számos hölgy szájából erre a kérdésre ilyen válaszokat kaptam: „Mert nekem
kell és kész” vagy „Kell nekem gyerek mert olyan cukik”, vagy „Ha másnak lehet,
akkor nekem nehogy már ne lehessen”. Férfiak szájából ilyeneket hallottam, mint például: „A párom akart gyereket, így hát lett”, vagy „A páromnak kellett a
boldogságához, én meg boldoggá akartam tenni őt” a „kedvencem” az volt, hogy: „Az a dolgunk nekünk férfiaknak, hogy minél többfelé szórjuk szét a
magvainkat”. Ezekből a válaszokból mi sugárzik? Nyilván egyrészről az anyai, illetve
apai utódnemzési alapösztön, ami természetes énünk szerves része. Másrészről azonban az önző birtoklási vágy is…
Nekem kell egy gyerek… Te is kiérzed ezt ebből?
Szóval akkor miért hozzuk világra gyermekeinket? Az én válaszom erre a
következő:
Azért hozzuk világra gyermekinket, hogy jobb
emberré válhassanak, mint amilyenek mi magunk vagyunk.
Biztos vagyok benne, hogy az előbbi kérdésre sok helyes válasz van. De
abban is biztos vagyok, hogy ez egy helyes válasz. Helyes válasz azért, mert
önzetlen. Helyes válasz azért, mert összhangban van az evolúció
alaptörvényével. Az ember tudatosan erősítheti az evolúció folyamatait ezáltal.
Hiszen az agyi képességeinket, a tudatunkat is az evolúciótól kaptuk. Helyes
válasz azért, mert ebben közvetetten az is benne van, hogy boldogabb életet
akarunk nekik, mint amilyen a sajátunk. Nem mellesleg, ha a gyermeked magasabb lelki rezgésszinten fog élni mint Te, akkor ezzel a világ megmentéséért is teszel. (Erről egy érdekes írást itt találsz: klikk)
No de ne menjünk el ennyire filozofikus irányba! Ha elfogadjuk az előbb
kiemelt mondatot helyes válasznak, akkor ez egyből ad nekünk egy helyes célt
is. Törekednünk kell arra, hogy a lehető legjobb szülők legyünk! Ezt pedig
nagyon nehéz jól csinálni. Akinek már van gyermeke az tudja jól. Akinek még
nincs, az általában tele van idealizmussal. Ők általában mindenkinél jobban
tudják, hogy ők majd, hogy fogják jobban csinálni, mint mások. Ezzel semmi baj
nincs! Őszintén kívánom, hogy legyen így és tényleg sikerüljön a vágyuk! Ez a
cikk-sorozat is erről fog szólni: hogyan tudunk egyre jobb szülőkké válni.
Akiknek már van gyermeke azoknak azért fontos ez, mert sosem árt szülői
szerepünkben fejlődni. Akiknek még nincs gyermekük, azoknak pedig azért fontos,
hogy a lehető legjobban tudják majd csinálni, amikor eljön az idő.
Hogy függ ez össze a boldogsággal? Erre a kérdésre, egy kérdéssel
válaszolok Neked. Miért van annyi lelki sárkányaival küzdő, boldogtalan felnőtt?
Azért, mert annyi rossz szülő van a Földön. A legtöbb szülőnek gőze sincs
arról, hogy milyen jó szülőnek lenni. De a legtöbb szülő, ha tudná is, hogy
milyen lenne jó szülőnek lenni, akkor sem lenne képes véghez vinni azt. Ez
azért van, mert amíg mély lelki problémákkal küzdünk, addig soha nem lehetünk
jó szülők. Ezzel megpecsételjük gyermekeink sorsát, és szülői szerepünkben
elkövetett hibáink, hiányosságaink és bűneink mind generálják gyermekeink
boldogtalan felnőttkorát. Szóval minél jobbak lesznek a Földön a szülők, annál
nagyobb lesz a boldogság a Föld nevű bolygón. Generációról, generációra egyre
jobb lesz így a világ…
Ahhoz, hogy feltárjuk milyen jó szülőnek lenni, a gyermek természetes
szükségleteiből indulunk ki, melyet John Bradshaw foglalt össze számomra legmeggyőzőbb
módon „A mérgező szégyen gyógyítása” című könyvében. (A könyvet minden lelki
problémával küzdő és fejlődni kívánó embernek tiszta szívből ajánlom.). A
gyermek természetes szükségletei melyeket, nekünk szülőknek kell kielégítenie:
1.
Érintés, ölelés
2.
Figyelem, elfogadás
3.
Bátorítás, dicséret
4.
Helyes önértékelés
5.
Megfelelő ösztönzés
6.
Érzések és ösztönök megerősítése és visszatükrözése
7.
Személyes kötődés
8.
Azonosulás, gondoskodás
9.
Iránymutatás, példaképek
10.
Határok, kiszámíthatóság
11.
Egészségügyi
ellátás, táplálék, védelem, ruházat, otthon
A fent felsorolt szükségletek közül csak az utolsó pontban lévőt nem
vastagítottam ki. Azért, mert túl racionalizált világunkban ez az egyetlen
amire minden szülő figyel. Az összes többi, azonban sok családban részben vagy
egészben hiányos. Így már egyértelmű, hogy miért van annyi lelki problémás
felnőtt? Azért, mert a fenti szükségletek egy részét gyermekkorukban nem kapták
meg. Ugyanakkor a fenti lista összetettségéből az is látszik, hogy nem létezik
tökéletes szülő. Hiszen nincs olyan ember a Földön, aki mindezeket a maga
teljességében tudja biztosítani gyermekének. Viszont törekedhetünk rá, hogy
minél jobb szülők legyünk. Ennek a cikksorozatnak a következő részeiben ezeket
a gyermeki szükségleteket fogjuk mélyebben „átbeszélni”. Ez két dologra lehet
jó. Egyrészt azért, hogy végig gondold, hogy gyermekkorodban mit kaptál meg
ebből, vagy mit nem. Ez segíthet abban, hogy mélyüljön önismereted, rájöhess
felnőttkorodra jellemző viselkedési mintáid okaira. Ugyanakkor arra is jó lesz,
hogy együtt elgondolkodjunk arról, hogy válhatunk még jobb szülővé, azért, hogy
gyermekeink kevesebb lelki sárkánnyal érjék el a felnőtt kor kezdetét. Sosem késő elkezdeni…
Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk
Ha érdekel jelen rovat következő írása, akkor klikk ide: klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.
Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)
0 Megjegyzések