A boldogságkeresés: Családi boldogság – 2. rész: A szeretet-gyermek az „igazi”

 

Ma egy kis rokonlátogatás volt nálunk. A rokonainknak egy gyönyörű életvidám mosolygós kislányuk van. Ahogy megjöttek éreztem, hogy a házban megemelkedik az áltagos lelki rezgésszint (ennek a jelenségnek a működéséről itt olvashatsz egy érdekes írást: klikk). Ez a pici togyogó kislány okozta ezt a hatalmas lelki rezgésszint emelkedést. A többiek a házban ezt tudatosan nem érzékelték, csak szimplán nyugodtabbak, békésebbek és vidámabbak lettek a vendégek hatására. Nem hiszem, hogy ezt is tudatosan észrevették volna magukon. Én azonban figyeltem. A pici gyermek sugározta ki ezt a hatalmas lelki energiát, ami mindenkit feljebb volt képes emelni. A kislányról azt kell tudni, hogy amolyan igazi szeretet gyermek, akinek őszintén várták az eljövetelét és aki édesanyjától és édesapjától is sok szeretet kapott, már pocaklakó korban is. Így a lelke még törésmentes és tiszta és mint minden gyermek ő is még teljesen lélekkel lát. Ha ő ebben az állapotában felnőtt lenne, akkor megvilágosodottnak hívnánk. Az ő hatására döbbentem rá a felismerésre, annak tökéletes tisztaságában, hogy minden szeretet-gyermek tökéletes és egyben megvilágosultakhoz hasonló lelki rezgésszinten él. Mégis több milliárd emberből csak egy megvilágosodott felnőtt ember van a Földön. Hogy lehet ez? Nézzük végig a folyamatot, hol rontjuk el! Hogy lehetséges az, hogy a fogantatáskor mindenki azonos esélyekkel indul, mégis ilyen kevesen érjük el a tökéletes lelki béke és boldogság szintjét?!

Egy USA-ban végzett elemzés kimutatta, hogy ott az újszülöttek 52%-a nem várt gyermek. Hoppá! Még egy ilyen fejlett országban is, ilyen magas ez a szám? Akkor milyen magas lehet ez az arány a világ egészére vonatkozóan?! Sajnos nem ismerek olyan elemzést, ami ezt kimutatná. Azonban, ha belegondolunk abba, hogy az emberek mennyi lelki problémával küzdenek, és milyen keveseknek adatik meg az, hogy családot tervezzenek akkor, amikor harmóniában és szeretetben élnek önmagukkal és a párjukkal, akkor optimistán nézve is legalább 70% lehet ez az érték. Szóval 10 újszülöttből 7 nem várt gyermek, akik a 9 hónapos terhességi időszakban nem kapnak elég figyelmet és szeretetet. Ma már tudományosan bizonyított tény, hogy a születés előtti 9 hónapban óriási jelentősége van annak, hogy a szülők mennyire vannak lelkileg ráhangolódva gyermekükre és mennyire várják tiszta szívből jöttét. Ezen a téren a legnagyobb felelősség az édesanyán van. Az ő hatása kimagaslóan erős a gyermekre ebben az időszakban. A férfiak szerepe sem hagyagolható el. Hiszen nekik kell érzelmi biztonságot adniuk a várandós anyának, ahhoz hogy ő a gyermekére tudjon hangolódni. Szóval, nem véletlenül érvényes ez a mondás, kedves férfi társaim: „A legjobb, amit tehetsz gyermekedért, hogy feltétel nélkül szereted az édesanyját!”. Én ezt már elszúrtam, de bízom benne, hogy ez az írás pár családnak még ad helyes „útmutatót”…

Szóval a szülők 70%-a már itt elszúrja. Az anyuka váratlanul esik teherbe, vagy olyan stresszes lelki állapotban van, hogy nem tud megfelelően a gyermekére hangolódni. Alig várja, hogy túl legyen a terhességen és „kijöjjön belőle végre a gyerek”. Én is ebbe a 70%-ba tartozom. A kineziológusnál végzett munka felszínre hozta, hogy milyen mély szégyen és bűntudat érzésekkel jöttem a világra. Már újszülött koromban azzal kezdtem az életem, hogy mély bűntudatot éltem át, mert a pocakban éreztem, hogy teher vagyok az édesanyámnak. Őt természetesen nem bírálom ezért, hiszen abban a nehéz élethelyzetben, amiben akkor ő volt, én sem tudtam volna jobban csinálni! A saját példámat, csak annak érzékeltetésére írtam le, hogy megértsük mekkora hatalmas hátránnyal indul az a gyermek, aki nem szeretet-gyerekként jön a világra. A szüleim és nagyszüleim nem értették, hogy miért sírok folyamatosan, miért vagyok gyenge és miért fejlődök rosszabbul, mint az átlag. Az orvosok csak a racionális okokat keresték és természetesen nem találtak semmit. Tudattalan a világ, pedig mennyire egyszerűek a valódi okok. Az anyuka érzelmeinek hatásai a hormonjaiban jelennek meg. Minden ember hormonháztartása más, amit sok tényező között kiemelkedően befolyásol a lelkiállapot. A hormonok a vérárammal a pocaklakón is átfolynak, hiszen az anyja vére táplálja a gyermeket. Az anyától kapott „hormon-koktél”-t tekinti a baba szervezete normálisnak. Konkrét példa, ha az anya nagyon stresszes és aggódó volt a terhesség alatt, akkor a gyermek gyomorsav túltengéses volt már újszülőtt korában. Az anya stressz hormonjai táplálták a gyermeket amíg a pocakjában élt. Manapság elég sok kisbabánál és kisgyermeknél jellemző ez a tünet.

Szóval az újszülött gyermekek kb 30%-a megvilágosodottakhoz hasonló lelki békével, szeretettel jut a világra. A többiek már bizonyos mértékű lelki betegségekkel és kisebb-nagyobb mértékű fejlődési hátrányokkal, rendellenességekkel. Tudniillik az anyai hormon-koktél bizonyos géneket kikapcsol, bizonyos géneket pedig bekapcsol, így nagyon erősen hat a gyermek fejlődésére. Nekem például alacsony súly, koraszülöttség, enyhe gerincferdülés, kismértékű vese problémák és kismértékű szív rendellenességek jutottak már újszülötten. Csak, hogy érzékeljük, hogy ez mennyire nem gyerek-játék. Ennyire nem mindegy, hogy az anyuka milyen életszakaszában, önmagával mennyire békében hozza világra gyermekét.

De folytassuk a szerencsés 30%-al! A szerencsés pocak lakó kor és születés után, a gyermek elkezd növekedni és elköveti azt a hibát, amit minden gyermek elkövet. A szülőre úgy néz, mint egy istenre. Pedig a legtöbb szülő saját lelki problémáival küzd, vagy elfojtva beletörődik azokba. A tökéletes gyermek, pedig amikor merőben eltér ettől elhiszi, hogy ő a rossz, ő a hibás, vele van valami baj. Elkezdni lemásolni a szülői viselkedés mintákat, attitűdöket még akkor is, ha ettől sokkal rosszabbul érzi magát. Hiszen, ha a szülő így csinálja, akkor biztos, hogy vele van a baj, biztos az érzései helytelenek. És ekkor indulnak el az érzelmi elfojtások is. A szülő nem téved, csak az érzéseim lehetnek rosszak, gondolja ő. Tehát elfojtja ezeket. (Erről egy bővebb írást itt írtam: klikk).

Azok a gyermekek, akiket békés, harmonikus szülők nevelnek és akik békés, harmonikus világban nőnek fel, van esélyük arra, hogy a tisztaság és a harmónia megmaradjon a lelkükben. Ők közel vannak a megvilágosultakhoz felnőtt korban is. De idáig a populáció elenyésző hányada jut el. Tegyük fel, hogy a szülők megóvják a gyermeket az óvodáig. De ott, és az iskolában még keményebben a közösség lehúzó ereje elkezd munkálni. A békés gyermeket számos sérelem, fájdalom éri a sérült, lelki beteg gyermekek tömege által. Tipikusan a legjobban sérült gyerekek a legnagyobb hangúak, a legagresszívabbak és ők okoznak a legtöbb pusztítást társaik lelkében (természetesen tudattalanul és általában a tetteikre büszkén). Szóval nem sok esélye van a gyermeknek, hogy megússza a lelke torzulását. Alkalmazkodik a közösséghez. Ezt hívják beilleszkedésnek.

Ha esetleg jó közösségbe kerül és ezt is megúszná, ott vannak a lelki beteg tanárok. Én tuti magas szintű pszichológiai tesztekhez kötném az általános és középiskolai oktatói státuszt. Ahány lelkileg megnyomorodott oktatót én ismerek… Huuuu… Szóval ők tovább pusztítják azt a pár még talán ép lelkű gyermeket anélkül, hogy ennek tudatában lennének. Mindezt a legjobb oktatói szándékkal teszik, hiszen az alacsony lelki rezgésszintű emberek általában úgy rombolják környezetüket, hogy annak nincsenek tudatában. Sőt, általában meg vannak győződve igazukról (erről bőbben itt olvashatsz egy érdekes írást: klikk).

Végső csapásként ott az internet és tv világa. Hihetetlen mennyi lélekromboló információ áramlik a gyermek felé. Előbb utóbb azonosul velük és észrevétlenül szép lassan tovább pusztítja a lelkét (ennek működéséről írtam egy tartalmas írást: klikk).

Mennyi az esélye annak, hogy a tökéletes lélekkel világra jött gyermek kiegyensúlyozott, békés lélekkel éri meg a felnőtt kor kezdetét? Szinte nulla. Nem véletlen, hogy több millió emberből 1 olyan van, aki felnőttként tökéletes lelki békében él önmagával és a világgal. Igazából ők is legtöbb esetben olyanok, hogy sérült lelkükből valahogy mégis visszataláltak a helyes útra. Olyanról nem hallottam, aki mindezt a sok káros hatást megúszta volna, amiről ez az írás szólt.

Mi, a sérült szülők és a sérült társadalom fertőzzük meg a tökéletes gyermekeink lelkét és szép lassan tönkre tesszük őket. Mindezt példamutatásnak és nevelésnek, meg közösségbe való beilleszkedésnek hívjuk. Meg vagyunk róla győződve, hogy helyesen neveljük gyermekeinket, amikor saját képünkre formáljuk őket, miközben mi magunk sem vagyunk boldogok. Természetesen értem én, hogy igyekszünk őket erre a társadalomra felkészíteni, hiszen ebben kell majd érvényesülniük. Szóval az arany középút megtalálása szülőként hihetetlenül nehéz.  De addig esély sincs rá, míg bele nem gondolunk ezekbe a dolgokba. Az új nézőpont mindig a sikeres változás kezdete. Jelen írás célja is részben az, hogy új nézőpontot adhasson.

.... Szóval a házamban néztem ezt a pici tüneményes kislányt. Éreztem, hogy kb. 30%-ot emel a lelkem rezgésszintjén a puszta jelenléte. És felismertem ekkor azt is, hogy 20 év tudatos lelki fejlődés után is, még mindig fényévekre előttem jár, mint ahol most én vagyok. Bárcsak tudna beszélni róla és bárcsak tudná, milyen hihetetlen kincs birtokában van. Egyrészt talán rájönne, hogy ezt kell őriznie minden áron, másrészt hihetetlenül sokat taníthatna a világnak…De ő még pici és istennek tekint minket felnőtteket…

Ha érdekel jelen rovat előző írása akkor klikk. 

Ha érdekel jelen rovat következő írása akkor klikk. 

Ha ennek a rovatnak az első részétől szeretnéd végig olvasni az összes eddigi írást, akkor a bevezető részt itt találod: klikk. Onnan indulva az írások alján tovább lépegetve végig tudsz haladni jelen rovat írásain. 

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)