A boldogságkeresés: Családi boldogság – 3. rész: A gyermek neveli a szülőt, de a szülő vajon hagyja?

 

A szülők több mint 99%-a komoly hibát vét gyermekével szemben amikor fel sem merül benne, hogy a gyermeke nem véletlenül választotta őt szülőjeként! Persze senkit sem hibáztatok ezzel, hiszen ezt szülőként tudattalanul tesszük. Én is így tettem. Bárcsak tisztában lettem volna ezekkel annak idején, amik jelen írásban következnek…

A szülők meg vannak róla győződve, hogy ők „csinálták” gyermeküket és az ő dolguk a gyermeket a legjobb tudásuk szerint megnevelni. Természetesen ezek a szülői gondolatok helyesek, de ez csak egy része az igazságnak. Azonban a legtöbb szülő úgy éli le szülői-korszakát, hogy a valóságnak csak ezt a részét tudja. Mai írásom célja, hogy a valóság másik felére hívjam fel a figyelmet, mely legalább annyira fontos – ha nem fontosabb – mint a jól ismert.

Aki a lelki fejlődésben eljut egy szintre, azok mindannyian egyértelműnek tekintik a lélekvándorlás létét. Több egyetemi intézet is van az USA-ban és Angliában, melyek ezzel a kérdéssel évtizedek óta foglalkoznak. Ezeken a kutató helyeken több tízezer olyan regisztrált eset van, ahol igazoltan előző életből származó emlékekkel rendelkezik egy-egy gyermek. Bár még tudományosan nem tudják megmagyarázni, hogy a lélekvándorlás hogyan működik, de a tudomány már nem meri kijelenteni, hogy ez nem létezik, hiszen ismert tapasztalások tízezezrei vannak tudományos objektivitással feldolgozva ebben a témában. Erről szól a Netlixen megtekinthető „Túlélni a halált” című sorozat is, mely nagyon izgalmas tényeket sorakoztat fel a témában. Szóval, még ha nem is tudjuk pontosan, hogy ez az egész hogyan működik, akkor is tényként kezelhetjük, hogy a jelenség létező.



A lélekvándorlás következménye az, hogy a gyermeked lelke mielőtt megszületett már létezett és ő választotta ki azt a szülőpárt, ahová jönni akart. Szóval a szülő hozta össze a gyermek fogadó testét, de a lélek választotta ki azt magának. Miért épp téged választott gyermeked szülőjének? Minden lélek olyan életet választ, ahol a legnagyobb eséllyel tud megélni olyan tapasztalásokat, melyek fejlődését hozzák. Ezeket hívjuk életfeladatoknak. A lélek célja a megtapasztalás az életfeladatok kapcsán. A lélek másik célja, hogy a szülőknek üzeneteket hozzon! És ez egy nagyon fontos mondat! A kisgyermek üzeneteket közvetít a szüleinek, melyeket a szülők több mint 99,9% -a nem hajlandó SOHA meghallani! Pedig a gyermeknek ez egy FONTOS küldetése, hogy ezt az üzenetet átadja és ezzel jobb irányba terelje szülője életét.

Amikor a gyermek kudarcot vall, mert millió próbálkozása ellenére a szülők mindig ráerőltetik igazukat, akkor megtörik. A gyermek itt elkezd leválni valódi önmagáról, mert elhitetik vele a szülők, hogy az, amit ő akar a helytelen, így ő maga is helytelen. Elkezd felépíteni, egy olyan személyiséget, ami a szülői elvárásoknak megpróbál megfelelni.  Ez a jelenség általában 5-12 éves kor között lezajlik. Első lányomnál (merthogy ezt én is elszúrtam szülőként) ez 6-7 éves korában egyre erősebb zárkózottságban jelent meg. A cserfes, állandóan mosolygós kislány már kevesebbet mosolygott es elvesztette világgal való nyíltságát. Ismerek olyan családot, ahol a gyermek görcsösen rendmániás lett, de olyat is, ahol végletekig maximalista és önmagával végletekig kritikus lett a gyermek serdülő kora kezdetére. Olyan gyermeket is ismerek, ahol ez düh kirohanásokban, hihetetlenül felerősödött önzőségben, önfejűségben és beszűkült látásmódban jön a felszínre, de mennyi hiperaktív gyermeket ismerünk, vagy infantiliset? Szóval a tünetek eltérőek, és nyilván más okokat is lehet keresni és találni mögötte. De az egyik fő ok biztosan ez: a gyermek elvesztette a hitét önmagában, mert nem volt képes átadni azokat az üzeneteket melyekért születésekor a szüleit választotta.

Mire elérjük a gyermekvállalás időszakát sajnos annyira elrontanak minket (a szüleink, a túlracionalizált oktatás, egyéb tekintélyszemélyek), hogy már elfelejtjük, hogy miért jöttünk a világra. Milyen élet feladatokkal érkeztünk ide?  Ekkor lép be a képbe gyermekünk születése, aki igyekszik visszaterelni életünket annak helyes medrébe. Amikor első gyermekem született, meg voltam róla győződve, hogy szeretet nem is létezik, annyira eltorzult már a lelkem addigi előéletem hatására. Ő volt az, aki bebizonyította nekem újra, hogy szeretet igenis létezik. De akkor még csak az önző szeretet létében hittem. A második gyermekem születése hozta az életemben annak üzenetét, hogy végtelen sok önzetlen szeretetet kell adnunk másoknak akármennyire is nehéz. A harmadik gyermekem születésekor végleg összeomlott életem, hozta el azt a helyes lelki fejlődési utat, amin azóta is járok. Neki köszönhetem, hogy visszataláltam a helyes útra és életfeladataim szerint kezdtem újra élni.

Szóval a mi feladatunk az, hogy a gyermekünket felruházzuk mindenféle racionális tudással és segítsük őt testi-tudati fejlődésében, miközben tökéletes lelkét ne rontsuk el Azonban a gyermekünk feladata az, hogy figyelmeztessen minket arra, hogy lelkünk mely területeken tart helytelen irányba és visszatereljen minket az életfeladatunk szerinti élet-mederbe. Lelki síkon mi kell, hogy tanuljunk gyermekünktől! Ő kell, hogy neveljen minket! Feltéve, ha még nem rontottuk el lelkét. Nem tettük lelkét olyanná amilyenné a mienkét tették a mi szüleink. Szóval figyelj gyermeked lelkedet érő üzeneteire! Ő nap mint nap sugározza azokat! Ha nem teszed, tönkreteszed őt és saját életedet is! De, amiket sugallani fog Neked az sosem a könnyebb út lesz! Szóval légy elég bátor hozzá, hogy ha meghallod az üzeneteit, akkor élj is aszerint!

Kérlek még tarts ki, mert most jön egy izgalmas csattanó: Tegnap a legkisebb fiammal játszottunk egész nap. 9-10 órán keresztül önzetlen figyelemmel voltam vele. Ez az én életemben nagy lelki fejlődés eredménye, mert pár éve még nem tudtam önzetlenül figyelni percekre sem, nemhogy órákra. Mivel ez már jól megy, ezért a tökéletesen önzetlen szeretet megnyitását gyakorlom hónapok óta. A fiam épp háttal ült nekem és a vonatjával bíbelődött valamit, amikor gondoltam egyet, becsuktam a szemem és megnyitottam a szívem felé amennyire csak bírtam. Éreztem a mellkasomban azt a kellemes bizsergető-feszítő érzést amit a szeretet hoz testi tünetként. Ekkor a kisfiam, aki ebből mit sem láthatott, hiszen háttal ült nekem, felkelt megfordult, mosolyogva odarohant hozzám és átölelt. Nagyon megható pillanat volt. Ugyanakkor egy hihetetlen átütő felismerést is átéltem. A gyermekek ennyire tisztán lélekkel „látnak”. Őket nem lehet becsapni. Hiába mosolygunk és viselkedünk helyesen szülőként, ha nincs mögötte pozitív, őszinte érzelem, akkor ők azt tisztán érzik és hazugságnak élik meg. Mire felnőnek inkább bezárják lelki látásukat (ez a harmadik szem, amiről itt írtam bővebben: klikk), csak ne kelljen ennyi hazug ámítást látniuk azoktól akiket a legjobban szeretnek és akikért ide jöttek a Földre. Minket választottak, mi mégis érzelmi hazugságok ezreit zúdítjuk rájuk, mi mégsem hallgatjuk meg lelki üzeneteiket és nem értjük miért lesznek ezek után elutasítók, dacosak, depressziósak, hiperaktívak, önzőek, agresszivek és még sorolhatnám. És ilyenkor jön a „kedvenc” mondatom, amit annyi szülő szájából hallottam már: „nem is értem kire ütött ez a gyerek”. A gyermek a szülők nevelésének esszenciája, szóval ő a szülő legkíméletlenebb tükre.

Miközben mi már a pár sorral ezelőtt leírt sérelemnek a töredékéért is a plafonon lennénk, ők ezt nem tehetik meg, mert tőlünk függenek és istenként tekintenek ránk. Pedig az ő lelkük isteni, amíg tönkre nem tesszük és nem alakítjuk a mi sérült lelkünkkel hasonlatossá…

Tiszta szívből kívánok Neked és gyermekednek csodás és harmonikus közös utat. Mindig lehet fordítani, változtatni. Sosincs későn, függetlenül attól, hogy a gyermek hány éves. De ha a szülő nem változtat a gyermek már nem fog. Ő már túl sokat csalódott és egyébként is arra neveltük, hogy ránk hallgasson ne a saját szívére….

Ha érdekel jelen rovat előző írása akkor klikk

Ha érdekel első könyvem, mely az emberi lélekről legalább annyira szól, mint a klímaváltozás megoldásáról, akkor arról bővebb információkat itt találsz: klikkNe feledd! A világ problémáinak megoldását önmagadban kell kezdeni! 

Ha ennek a rovatnak az első részétől szeretnéd végig olvasni az összes eddigi írást, akkor a bevezető részt itt találod: klikk. Onnan indulva az írások alján tovább lépegetve végig tudsz haladni jelen rovat írásain. 

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk


Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.


  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)


Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések