A társadalmi és egyéni szintű
verseny káros hatásairól eddig két írást írtam (klikk1, klikk2).Ezek
igazolták, hogy az életünket átitató mindennapi verseny az alábbi károkat,
torzulásokat, negatív következményeket okozza életünkben:
-
Gyorsuló klímaváltozás,
természetpusztítás
-
Felesleges társadalmi feszültségek
-
Szűklátókörűség
-
Részletek iránti igény elvesztése
-
Lelkünktől való eltávolodás
-
Stressz
-
Túlracionalizáltság
-
Állandó rohanás
-
Beszürkült élet
-
Komfortzónán belül rekedés
-
Érzelemszegénység
-
Ego túlzott erősödése
Ha az eddig leírt logikai spirált
megértjük a versennyel kapcsolatban, akkor azonnal rádöbbenünk: helytelen
gazdasági-társadalmi berendezkedésben élünk! Boldogtalanságunk egyik fő oka
a rossz társadalmi berendezkedésünk. Aki ezzel a rendszerrel azonosul az
boldogtalanságát fokozza, miközben pont az ellentétét reméljük tőle. Azért próbálunk
a lehető legmélyebben integrálódni a kapitalista rendszerben, hogy boldogabbak
legyünk. Fokozni kívánjuk hasznosság érzésünket, több pénzt akarunk keresni és
boldogabban akarunk élni. De pont a fordítottját kapjuk.
A mai írásom tovább mutatja be a
verseny káros hatásait. A célom egyértelmű. Azt szeretném igazolni továbbra is,
hogy a rendszerrel való azonosulás helyett, a rendszertől való tudatos
eltávolodás segíti a boldogságod megtalálását! Természetesen a mai világban nem
tudunk ebből a rendszerből kilépni, nem tudunk pénz nélkül élni. De a lelki
involváltságot tudjuk mérsékelni. Tudjuk mérsékelni a pénz, a verseny, a munka
iránti érzelmi kötődéseinket. Ez csak rajtunk múlik. Nem mindegy, hogy a
kapitalista gazdasági-társadalmi rendszer részeként úgy élsz, hogy elvégzed a
kötelező minimum szintet, vagy belelovallod magad és az éllovasa leszel. A
szocializmusban sokan éltek úgy, hogy lelkileg nem tudtak azonosulni a
rendszerrel csak léteztek benne, ugyanakkor a pártaktivisták
demagogizált-fanatizált emberek voltak. Ezt a múltba visszanézve könnyű átlátni,
könnyű őket elítélni. De kérlek nézz magadba: Téged mennyire demagogizált a
jelenlegi mindent elsöpörni kívánó versenyre épült kapitalizmus? Mennyi ilyen
embert ismersz a környezetedben? Tudom, hogy egy ilyen kérdésre bekapcsol az
egod önvédelmi reflexe és akiket ilyennek ismersz azoké még jobban bekapcsolna.
De önmagadnak való őszinte választ csak magadnak kell megadnod! Az őszinte
válaszod pedig kinyitja számodra egy boldogabb élet kapuját! Szóval kérlek ne
spórold meg az energiákat és figyeld meg önmagad ebből a szempontból!
No de térjünk vissza arra a
kérdésre, hogy a társadalmi és egyéni szintű belénk ívódott verseny, milyen
káros hatásokkal súlyt még minket?
Az egyik írótársam azt mondta pár
hete, hogy az embereket legfőképp két dolog hajtja: pénz és szexualitás.
Mennyire „nyélbevágó” kemény mondat és mégis mennyire igaz. Mi ezzel a gond?
Szinte elsorolni is nehéz, annyi probléma van ezzel. Az életünket átitató
verseny következménye, hogy maximalizáljuk a hatékonyságunkat a céljaink
elérése érdekében. A maximális hatékonysághoz pénz kell, mert a pénz minden
javak megszerzésének eszköze. Szóval a hatékonyság manifesztálódása a pénz. Mi
pedig elfelejtettük a pénz valódi szerepét! A pénz azért alakult ki,
hogy egy közös váltót képezzen az anyagi javak cseréjére. Szóval a pénz csak
egy eszköz arra, hogy egyszerűbben tudjuk cserélni egymással bizonyos javakat.
Ezzel szemben a mai ember már a pénzért sóvárog, a pénzt akarja megszerezni,
ami súlyos értékválságot okoz. Nemrég megkérdeztem sok gyereket arról, hogy mi
akar lenni, ha nagy lesz. A legtöbben azt válaszolták, hogy teljesen mindegy
csak sok pénzt keressenek. Ez az óriási értékválság. Amikor nincsenek
hosszútávú céljaink, hanem csak fogyasztóvá degradálódunk. Nincsenek etikai,
lelki, testi, egzisztenciális, szakmai céljaink. Csak pénz kell, hogy többet
fogyaszthassunk mindenből, amit éppen megkívánunk. Az ember komplex csodálatos
lénye, amely képes a hitre, érzelmekre, művészetekre, összefogásra, egymásért
való kiállásra, etikusságra, a verseny által egy fogyasztás maximalizáló lénnyé
degradálódott. Ezzel el is értünk a verseny következő káros hatásához: fogyasztóvá
torzultunk. A fogyasztó pedig
maximalizálja a fogyasztását! Mi a 3 legerősebb ösztönünk? A válasz: légzés,
étkezés, szexualitás. A légzésért nem kell küzdeni (egyenlőre még van friss
levegő korlátlanul a legtöbb helyen). Szóval a fogyasztóvá süllyedt lény
maximalizálja az ízek és a szex örömeinek hajszolását. Jóléti társadalmunkban divattá
vált a gasztronómia és a főző műsorok nézése a tévében. Miközben a Földön 1
milliárd ember éhezik, mi azon kattogunk, hogyan tudjuk újabb ízélményekkel
fokozni fogyasztói létünket. Miközben ennyien éheznek a világ másik felén
a javakban való túlzott bővelkedés elhízást okoz, mely az egyik legkomolyabb „civilizációs”
betegség. Ez a szexualitásunkkal kapcsolatban is igaz. A szexben nem az érzelem
és az intimitás a lényeg már (bővebben: klikk), hanem a testi örömök
fokozása a lehető legkacifántosabb módokon. Ahogy az ízek örömeinek hajszolását
is maximalizáljuk, ezt szexualitásunkban is megtesszük. A pornóipar soha nem
látott mértékben népszerű és a szexshopok is hihetetlenül nagy és egyre növekvő
forgalmakat bonyolítanak. Közben mivel rövidtávú örömöket élünk meg, elhisszük,
hogy ez nekünk jó. Persze könnyű ezt elhinni, hiszen az „eredményt” szinte azonnal
megkapjuk. Észre sem vesszük, hogy ettől mennyire silányodik a lelkünkkel való
kapcsolatunk és érzelmi életünk. Ettől silányodik tovább az emberiség. A
verseny által túlfűtött hedonizmus eltorzít és tönkre tesz minket,
miközben pont az ellentétét várjuk tőle. Az emberi sokkal több annál, mint amivé a
kapitalista társadalom fűtötte verseny degradálta.
Ezzel eljutottunk a verseny egy
újabb káros aspektusához. Ez pedig a nehéz dolgok elkerülésének maximalizálása.
Gondolj bele kérlek! Egész életünkben azokra vagyunk a legbüszkébbek, mely
dolgokért keményem meg kellett küzdenünk. Az anyák gyermekük születését jogosan
életük legnagyobb tettei közé sorolják. A hegymászók hihetetlen energiákat
fektetnek abba, hogy meghódítsák a célt. A feltalálók óriási alkotómunkát
tesznek fejlesztéseikbe. Ezek a dolgok előre viszik a világot. De az
átlagember semmi másra nem törekszik, csak hogy elkerülje a nehéz dolgokat. Ez silányítja
a lelket, hiszen a kitartást lelki tespedtség váltja fel. A boldogság egyik
legkomolyabb elpusztítója, amikor apró silány élményekre cseréljük fel a valódi
élményeket. Ha romantikus filmsorozatokban éled meg a lelki vágyaidat az pont
ilyen. Apró silány élményekre cseréled a valódi érzelmességet. Ha pornót nézel
nap mint nap, az is ilyen. Apró silány élményekre cseréled a valódi
intimitásból fakadó szexualitást. Itt nem arról van szó, hogy nem lehet romantikus filmeket, sorozatokat vagy akár pornót nézni. Az arányokon van a hangsúly a valódi mély emberi kapcsolat és a TV előtt töltött idő között.
Ahogy Konrad Lorenz „A civilizált
emberiség nyolc halálos bűne” című könyvében írta. Ez türelmetlenné teszi az
embereket és érzelmeiken uralkodni képtelenekké is vállnak. Nézd meg kérlek,
hogy az iskolákban mennyire hétköznapivá váltak a fiatalok düh kitörései. Az
interneten minden valódi élményt rövidtávú élményekre cserélnek, ezáltal az
önmegtartóztatás kifejlődésének esélyes nincs. Persze ez romló etikai morállal
is párosul. Hiszen, ha a türelmetlen és érzelmeit türtőztetni képtelen ember
nem kapja meg amit akar, akkor azért bármilyen szabály áthágására képes. Éltem
ilyen cipőben éppen elég ideig. Tudom, hogy ez milyen boldogtalan létforma.
Társadalmunk romlását tovább
erősíti, hogy mérséklődik bennünk a gyermekeink iránti gondozási hajlam. Hány
apukát ismersz, aki inkább számítógépes játékot játszik, minthogy a
gyermekeivel foglalkozzon? Hány olyan anyukát ismersz, aki személyes önzését
gyermeke igényei elé állítja? Ezek ma már tömeges jelenségek. Mivel a gyermekek
kevesebb figyelmet kapnak, ezért legbelül értéktelennek érzik magukat, melynek
következtében ők is a silány rövidtávú, könnyen megszerezhető élményekbe
menekülnek. Az ördögi kör így erősödik. Így tömegesedik az infantilizmus. Hány „menő”
youtuber-t látsz, akik számítógépes játékok éllovasai 30-40 évesen és ezzel
vállak híressé a fiatalabb korosztályok előtt. Egy ilyen embernek nem felelős
felnőtt emberhez méltó életet kellene élnie?
Természetesen a verseny következményeként
a kulturális és vallási igények is csökkennek. Hiszen ezek önmérsékletet, illetve
hosszú távú kimunkáltságot igényelnek. De idáig nehéz eljutni, hiszen ahhoz
kitartás kell. Mennyivel egyszerűbb
számítógépes játékok szabta szórakozásba süllyedni, míg az függésig erősödik
bennünk (függésekről bővebben itt olvashatsz: klikk).
A folyamat „végterméke” az, hogy
az emberek nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között. Hiszen az egojuk annyira
felerősödik, hogy már minden jónak tűnik, ami a rövidtávú érdekeik elérését
segíti. Ezért van annyi önhitten utálkozó ember és ezért van annyi közönyösség
a világban.
Egy érett felnőtt kitartó munkát
végez távoli céljaiért, felelősséget vállal saját tetteiért, tekintettel van
saját távolabbi környezetére is. Ez egy kiveszőben lévő ember típus. Pedig csak
ez az embertípus képes jó irányba terelni világunkat.
Infantilizmus felerősödésének
másik tünete, az elvárás, hogy a társadalom eltartsa az embereket! Düh, harag,
frusztráció alakul ki emberek millióiban, ha ezt a társadalom nem teszi meg
nekik… Hány későn érő felnőttről lehet hallani, akiket szüleik tartanak el… Aztán
agyonveri az anyját amiért nem ad neki pénzt egy új cipőre vagy
bármire...Meglopja szüleit ha kell neki valami… Ennek tovább fajulása a fiatalkori
bűnözés, kábítószer és egyéb élvezetek hajszolása… Aminek következménye az a
fásultság (bővebben: klikk) aminek révén már nem is akar már
felelősséget vállalni tetteiért!
De természetesen van ebből kiút! Minimalizálni
kell minden behatást, ami minket versenyre és a kapitalista társadalomban való elfogult
részvételre szólít, lelkesít, csábít. Nem elhatárolódni kell, hiszen a rendszer
részei vagyunk. Hanem szép lassan lebontani sok aprónak tűnő egyéni erővel. A rendszer
gyengítőjeként a boldogságod esélyei is nőnek, miközben másokon is segítesz ezzel.
Ha bővebben érdekel ezzel
kapcsolatos megoldáscsomag, akkor tiszta szívből ajánlom Neked könyvem, melyről
itt találsz bővebb információkat: klikk. Illetve örömmel látlak Youtube csatornámon is: klikk.
Ha érdekel jelen rovat előző írása akkor klikk.
Ha érdekel jelen rovat következő írása akkor klikk.
Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.
Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)
0 Megjegyzések