A boldogságkeresés: Nők és Férfiak - 5. rész: Szexualitás és lelki intimitás… (lelki intimitás gátlás III. rész)

Egyházi dogmatizmuson azt értem, amikor a társadalomban vagy az egyházi gyakrolatban egy egyébként magasztos és csodálatos vallási szabály eltorzul és a társadalom fejlődésének gátjává vagy torzítójává válik. Az egyházi dogmatizmus egyik társadalom pusztító megjelenése a szexualitás értelmezése körül forog. A tízparancsolat „ne paráználkodj” része nagyon sok hétköznapi emberben úgy rögzült, hogy a szexualitás=bűn. A katolikus papok szexualitás mentes fogadalma is ugyanezt jelenti a hétköznapi emberek számára. Ők azért teszik ezt, mert bűnmentesen kell élniük. Bár valójában ez messze nem így van, de mielőtt rátérünk a helyes értelmezésre, nézzük meg, ennek a téves dogmatizmusnak a káros társadalmi hatásait.

Emlékszem 11 éves korom körül jöttek az első ösztönös szexuális gondolataim, melyek természetesen ösztönös maszturbálást is generáltak. A mi családunkban nem lehetett ilyesmikről beszélni és a szexualitás, mint bűn sok tévéműsorból és egyes családi beszélgetésekből is belém ivódott.  Tisztán emlékszem, hogy szexuális gondolataimért milyen mély bűntudatot éreztem serdülő koromban. Ma már visszanézve azt is tisztán látom, hogy évtizedekbe tellett, mire teljes mértékben meg tudtam válni a szexualitás körül forgó bűntudat és szégyen érzéseimtől. Fiatal felnőtt koromban rengeteget beszéltem a környezetemben lévő embereknek a szexuális szabadosságról. De ma már egyértelmű az is, hogy ezzel csak elfojtott bűntudataimat kompenzáltam a világ felé. A szégyen és bűntudat érzései a legpusztítóbb érzések, amik léteznek (bővebben: klikk). Mennyi ilyen felesleges érzéstől lehetett volna mentes fiatalabb kori életem, ha nincs ez a vallási dogmatizmus?! Ha ez helyett ennek a csodálatos szabálynak a helyes értelmezését megtanítja nekem valaki.

Ugyanakkor milyen sok embert itat át a szexualitásával kapcsolatos bűntudat vagy szégyen érzése? Szerintem emberek százmilliói szenvednek ettől akár tudottan, akár lelkükben elfojtott módon. A fiatal korban előtörő bűntudatokat általában nem rendbe tesszük, hanem elfojtjuk magunkban. Aztán nem értjük, hogy felnőtt korban miért nem tudjuk megélni egészségesen és tökéletesen, boldogan szexualitásunkat. Mai írásom célja, hozzájárulni ahhoz, hogy mérsékeljük ezt az össztársadalmi fájdalmat, hogy ezzel is jobbá válhasson a világ.

A szexualitás – ugyanúgy, mint a vallás – lehet a világ legcsodálatosabb dolgainak egyike és lehet főbenjáró bűn is. A vallásos ember lelki tisztaságában, erős isten hitében olyan lelki magaslatokra ad módot, hogy a vallást egy csodálatos dologként tartjuk számon. Ugyanakkor, ha belegondolunk a vallásháborúkba, az inkvizíciókba, a boszorkányégetésekbe és az eltorzult vallási dogmatizmusba, akkor a vallás a leggusztustalanabb dolgok közé is képes süllyedni. Mégis a vallást társadalmilag egy magasztos dologként fogadjuk el és nem veszünk tudomást a vallás mocskos oldaláról. Ezzel szemben a szexualitást meg bűnként éli meg inkább a társadalom, és nem veszünk tudomást annak magasztos oldaláról. Pedig a szexualitás is lehet az Élet legcsodálatosabb megnyilvánulásainak egyike, ugyanakkor lehet a legmélyebb bűnök gyökere is. A tízparancsolat „ne paráználkodj” felszólítása ez utóbbira utal kizárólag. Szóval, vegyük most nagyító alá, hogy mitől lesz a szexualitás csodálatos vagy „paráznaság”?

A válasz tiszta és egyszerű: A szexualitás annál felemelőbb és csodálatosabb, minél mélyebb egymás iránt érzett lelki intimitásból fakad mindkét fél részéről.  Ez az állítás fordítva is igaz: A szexualitás annál inkább helytelen, minél kevésbé szól lelki intimitás megéléséből. Az előbbi esetben a szexualitás szeretetünk, a másik fél iránt érzett mély és őszinte pozitív érzelmeink kifejezésének egyik csodálatos eszköze. Ha olvastad a szeretet nyelvekről írt írásomat (lásd itt: klikk), akkor tudod jól, hogy a testi érintés a szeretetnyelvek egyike. Szóval a szexualitást amennyiben a szeretet kifejezés egy ideális eszközének vagyunk képesek megélni, akár adjuk, akár kapjuk, akkor tiszta lelki ismerettel, bűntudat érzés mentesen és a maga tökéletességében tudjuk a szexualitást megélni.

A nőkben ez az alapvetés ösztönösen megvan, ezért mi férfiak kell, hogy tisztelegjünk a női princípium csodája előtt. A nők legnagyobb része ösztönösen érzelmi alapon közelíti meg a szexualitást és csak mély szerelem képes rávenni arra, hogy szexuálisan is megnyíljon egy férfi előtt. Azonban a nők egyre inkább férfiasodnak a társadalom rossz hatásai miatt. A nők az élet minden területén igyekeznek elfojtani érzéseiket és „erős nő”-nek akarnak mutatkozni. Így a nők egyre gyakrabban kötnek kompromisszumot lelkükkel és egyre többször mennek bele olyan szexuális kalandokba melynek a lelkiséghez semmi köze, vagy csak kevés. Természetesen ez bennük ösztönösen tudott vagy elfojtott bűntudatot generál. De a sokadik ilyen után, már fel sem figyelnek lelkük jelzéseire. Aztán ők sem értik egy idő után, hogy hol rontották el, hol hagyták el valódi önmagukat, miért boldogtalanok.

A férfiak sokkal inkább hajlamosak az érzelmek nélküli szexualitás megélésére. A női test szépsége minket férfiakat mindig elvarázsol. Annyira izgalmas számunkra a női test kívánatos valósága, hogy gyakran elvakít minket a szexuális vágy és sajnos nekünk férfiaknak ehhez legtöbbször nem igazán kellenek mély érzelmek. Természetesen, ha szeretettel, szerelemmel párosul ilyen irányú vágyunk, legbelül akkor érezzük mi is tisztának lelkünket. Mi férfiak azonban még könnyebben kötünk kompromisszumot lelkünkkel. Ennek fő oka az, hogy alapvetően arra nevelnek minket, hogy kemények legyünk, akik nem foglalkoznak holmi lelkiséggel. Itt ez nagyon károsan üt vissza, hiszen hajlamosak vagyunk az érzelem mentes szexualitás megélésére, a nők szexuális hajszolására. Amikor pedig megéljük ezt, utána mindig rádöbbenünk, hogy ez nem is olyan nagy szám. Száraznak érezzük, de a legtöbb férfi nem is érti, hogy miért. Az érzelmek megélése nélkül valahogy nem az igazi a szexuális élmény. Szóval legbelül, mélyen, mi férfiak is kompromisszumot kötünk lelkünkkel minden egyes elcsábított nő után, amikor mély érzelmek nélkül, pusztán szexuális örömszerzés céljából csábítottuk el őket.

Ezzel szemben, amikor két ember egymásba szeret és egyre mélyülő lelki intimitásukat élik meg a szexualitás által az egy kompromisszum mentes, bűntudat nélküli csodálatos szexualitás megélését jelenti. Ha ezt tisztán látjuk és értjük, akkor az is letisztul bennünk, hogy a szexualitás nem bűn és hogy igazából, mint jelent a „ne paráználkodj” parancsolat. Ez azt jelenti, hogy:

                                    ne szexelj (mély) lelki intimitás nélkül!

Ha belegondolsz, akkor rá fogsz jönni, hogy mennyire nehéz ezt a vallási szabályt helyesen betartani, ugyanakkor mentesít minden felesleges szégyen és bűntudat érzés alól. Fontos kiemelnem, hogy az is egy eltorzult vallási dogmatizmus, hogy csak a gyermek nemzést szolgáló szexualitás nem bűn, hiszen ez mellőzi a szexualitást, mint szeretet kifejezést értelmezni. Pedig akiknek a testi érintés az első számú szeretet nyelvük, azoknak ez lehetetlen lenne és így egész életükben bűnösnek érezhetnék magukat!

A szexualitáshoz való férfiúi és női hozzáállás különbségeiból adódnak a helyes udvarlási rituálék. A férfiak kezdeményeznek, hiszen ők azok, akiket beindít egy nő külső megjelenése. Míg a nők érzelmi szenzoraikkal kiszűrik a csalfa udvarlókat és kiválogatják az őszinte szívűeket majd választanak.  Ezért van valójában mindig hölgyválasz, még ha nem is úgy tűnik. Ők azok, akik döntenek, hogy el akarják-e fogadni az udvarlási szándékot vagy sem, és hogy azt milyen mértében akarják elfogadni.

Sajnos a társadalmi trendek ebben is nagyon sokat pusztítanak a normális kapcsolatok esélyén. A nők egymással versengve akarnak egyre szebbnek és szexibbnek tűnni. Ez a nők legnagyobb részében állandó belső önelfogadási problémákat okoz, melyről bővebben több írást is írtam: klikk1, klikk2, klikk3, klikk4. Ugyanakkor, a férfiak állandó szexuális csábításnak vannak kitéve. A nők ezt nem értik, hiszen ők nem indulnak be szimplán egy jó férfi külsőre. De mi férfiak igenis beindulunk egy szexi fenékre, combra, bokára, csuklóra, szájra, stb… Azzal, hogy minden nő kiemeli legszexibb részeit és igyekszik azt a lehető legkívánatosabb módon feltüntetni a világ előtt, mi férfiak állandó kísértésben élünk. Ennek következtében a férfiak agya túl sokat forog a szex körül és a nők túl sok lelkiség mentes férfi közeledésnek vannak kitéve. Mindenki szenved a rendszertől, mégis erre haladunk. Ebből az aspektusból érthető az iszlám vallás női idomokat eltakaró előírása. Persze egy európai emancipált nő, erősen kifejlett női hiúsága ezt nem képes értelmezni, és mi férfiak is silányabbnak éreznénk a hétköznapokat a szexi nők mindennapos látványa nélkül.

Főleg a fiatalabb, de számos középkorú nő szájából is gyakran hallottam azt a szubjektív női véleményt, hogy „milyen undorítóak, agyatlanok a férfiak, amiért ennyire külső alapján képesek dönteni”. Nyilván az imént idézett hölgyek elkövetik azt az alapvető hibát, hogy a férfiakat saját női szűrőjükön keresztül ítélik meg (az emberi szűrők sokszínűségéről itt olvashatsz egy érdekes írást: klikk). Ha a férfiak nem ilyenek lennének, akkor nem jönnének létre kapcsolatok, hiszen akkor senki sem tenné meg az első lépést! Azért vagyunk mi férfiak így bekötve, mert nekünk kell kezdeményeznünk. A kezdeményezéskor viszont még általában semmit sem tudunk a hölgy jelleméről és egyéb csodálatos tulajdonságairól. Szóval az evolúció nem véletlenül alakította így ki a férfit. Ugyanakkor a fiatal férfiak, de számos középkorú férfi sem képes megérteni, hogy miért kell a nőket körül udvarolni. A legtöbb férfi szintén elköveti azt a hibát, hogy saját férfi szűrőjén keresztül ítéli meg a nőket. Így ők azt hiszik, hogy a nők is külső megjelenés alapján egyből döntenek. Ezért igyekszünk mi férfiak a nők szemében olyan fura módokon felhívni magunkra a figyelmet. Pedig ez nem így van. Nekik a külső az csak egy szempont a sok közül. Ők meg akarják ismerni a férfit, szeretnének lelkileg ráhangolódni. Ezért szükséges a mélyebb ismeretség, az udvarlás. A legtöbb férfi számára érthetetlen, hogy miért nem lehet egyből az ágyban landolni és minek ez a sok „felesleges” hűhó. Hát ezért.

Szóval tökéletesen van kitalálva a férfi is és a nő is. Egymás szűrőinek mélyebb megértése és elfogadása sokat segít abban, hogy több jó kapcsolat fejlődjék. A szexualitás, mint nő és férfi közötti kapcsolat egyik legnagyobb ajándéka, annál nagyobb csoda lesz, minél mélyebb lelki intimitásból és önzetlen szeretet kifejezési vágyból táplálkozik! (Természetesen ez igaz lehet azonos neműek közötti kapcsolatra is.)

Sajnos a pornóipar pont ennek az ellentétét sugározza! A pornó nézés azért „paráznaság”, mert azt sugallja a néző számára, hogy a szexualitás érzelmek nélkül is lehet szuper dolog. Pedig nem az! Nagyon sokszor próbáltam lelkileg megzuhant korszakaimban. Az érzelmek nélküli szexualitás száraz és lelkileg mélyre húzó élmény. A pornóipar egy délibábot állít elénk, ami egy nagyon nagy csábítás. Amikor meg végre megéljük, akkor nem értjük, hogy miért nem is volt olyan nagy szám ez az egész. Azért, mert nem volt benne lelkiség, szeretet, önzetlenség, lelki odaadás! Szóval a pornó nézés erősen torzítja a lelket és eltávolít a lelki intimitás iránti belső vágytól. Ettől annyira veszélyes, és ettől annyira helytelen, ha valaki sokat „fogyaszt” belőle. A vágyakozás lelki rezgésszintjén élők (bővebben: klikk) hajlamosak a pornó függésre, mely által a szexuális addikciók gyökeret vernek a lelkükben. Nagyon nehéz ebből kijönni, saját tapasztalatból tudom, de lehetséges!

A társadalom összességében nem jó irányba tart. A helytelenül értelmezett vallási szabályok és a társadalomban terjedő erős csábítások mind a lelkünkkel való kompromisszum kötésre késztetnek minket. Így egyre silányabb szexuális kapcsolatokba bonyolódunk. Sérült lelkünkről nem veszünk tudomást nem nézünk vele szembe és ezáltal egyre boldogtalanabbak leszünk. A lelki intimitás ezzel szemben a nehezebb de helyesebb út. Itt nem kötünk lelki síkon kompromisszumokat, de ezáltal egyre boldogabbak leszünk és szexualitásunk is egyre nagyobb lelki magasságokba emelnek minket. Akik mélyről jönnek, azok csak fokozatosan képesek ezt a hatalmas távolságot megtenni. Ilyenkor a lelki intimitás kialakulásához és elmélyüléséhez akár évek is kellenek. Ehhez kell az, hogy kéz a kézben egymást segítve jöjjünk ki a fénybe és ezáltal boldogabbak lehessünk. (Erről bővebben itt olvashatsz: klikk.). Ehhez azonban bátorság kell (bővebben: klikk), bizalom és egymás elfogadása, amihez pedig idő kell, nagyon sok türelem és idő… A lelki intimitás csak lassan és fokozatosan építhető fel, ha tartós bástyát akarunk építeni...

A lelki intimitás gátlásról írt két előző részt itt találod: klikk1, klikk2

Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)