Megoldás a klímaváltozásra – Az egyensúly 6 programja - 8. rész: A Globális Agglomerációs Program II. – A kölcsönös függés elve

Az Egyensúly 6 Programja, egy megoldás csomag, mely kivezeti ez emberiséget a klímaváltozás gödréből és egy új fejlődési pályára állítja. Ezt a megoldás renddszert ismertető írás-sorozat eddigi írásait itt találod:

    1.    Globális Revitalizációs Program: klikk1, klikk2, klikk3

    2.    Globális Agglomerációs Program: klikk1

Ha esetleg elkerülte volna a figyelmed, akkor érdemes átszaladnod rajtuk mielőtt ezt az írást elolvasod. 

Ha a rendszer koncepciójáról szeretnél látni egy rövid videót, akkor azt itt találod: klikk.

Az emberi társadalom az összefogásnak és az összefogásra épülő specializációnak köszönhette, hogy a fejlődésben idáig eljuthatott. A társadalmi összefogás azt jelenti, hogy megbízunk egymásban és megbízunk egymás specializált tudásában. Képzeld el, hogy mi lenne, ha egyik napról a másikra megszűnne az áramellátás a Földön!  Lehet, hogy jobb is, ha nem képzeled el ennek félelmetes és pusztító következményeit. Ha nem bíznánk abban, hogy az elektromos energiaellátás folytonos és stabil lesz a jövőben, akkor ez az egyetlen tényező is elég lenne ahhoz, hogy megálljon az emberiség fejlődése. De így van ez minden mással. Bízunk abban, hogy lesz, aki megjavítja az autónkat vagy lesz, aki gyárt nekünk új számítógépet vagy lesz, aki biztosítja, hogy nap mint nap ivóvíz folyjék a csapunkból.  

Szóval bíznunk kell egymásban! A mai társadalmi rendszer ezt a kijelentést az önérdek megerősítésével oldja meg. Mindenkit érdekeltté tesz abban, hogy önérdeke a társadalmi rendszer egy apró szegmensének előre vitelét eredményezze. Mindenki pénzt keres. A pénzért dolgoznia kell. A munka pedig a társadalom hozzáadott értékét és ezáltal a fenntartását és/vagy fejlődését generálja. Mindenki egy kicsi fogaskereke egy nagy gépezetnek. Lássuk be! Ez egy nagyon primitív modell. Nem véletlenül hívják egyes filozófusok a mai kapitalista berendezkedést az önérdek mechanikájának. Ennél primitívebb társadalmi berendezkedést elég nehéz lenne elképzelni.

Most nézzük meg, hogy ezzel szemben, hogyan működik a természet vagy az emberi test! Az emberi testben a sejtek szintén specializáltak.  Itt azonban minden sejt egy nagy rendszer része. Minden sejtnek van „önérdeke”, de a nagy rendszerben betöltött szerepe az elsőrendű. Így lesz ebből az a csodálatos szervezet, amit embernek hívnak. A természet ugyanígy működik. Az egyed szintjén van bizonyos önérdek, azonban a természet rendszerében mindenki mindenkitől függ. Ha a rendszer bármely elemét képező faj kipusztul, az az egész rendszer torzulását, degradációját okozza. Az élőlények specializáltsága csak a természet rendszerének tökéletesen harmonikus elemeként képzelhető el. Ellenkező esetben a faj kipusztul, hiszen az evolúciós hátrány egy idő után óhatatlanul eléri.

Az emberi szervezet és a természet rendszerei is a kölcsönös függés elve szerint működnek. Eszerint az elv szerint élni egy sokkal magasabb színvonalú és hatékonyabb társadalmi berendezkedést eredményez, mint a mai végtelen önzést erősítő társadalmi modell. Ha az emberi testben a sejtek végtelenül önzővé válnának, az a test pusztulását hozná. Tulajdonképpen a rák is egy ilyen betegség. A sejtek önző módon lépnek ki a kölcsönös függés rendszeréből. Szerinted véletlen egybeesés, hogy a végtelen önzés világában egyre több a rákos megbetegedés?

Az emberi társadalom tovább fejlődésének feltétele ez a szintugrás. A végtelen hedonizmust tápláló kapitalista berendezkedésről szép fokozatosan egy kölcsönös függés elve szerint felépülő társadalom irányába történő fejlődés. Ma már ez 2-3 generáció leforgása alatt lehetséges!

A helyzet az, hogy egy jól működő, egészséges boldog család – legtöbbször tudattalanul – eszerint az elv szerint él.  A család egysége a családon belüli szereplők önérdeke felett áll. Természetesen a család tagjainak van önérdeke, de gyakran azokat visszább kell fogni a család érdekében. Az önérdek csak addig „terjeszkedhet”, amíg az nem ütközik a család érdekével.

Ezt az elvet igyekszem bevezetni a cégjeimben is. Amikor még önző cégvezető voltam, messze nem voltak olyan sikeresek a cégjeim, mint amióta a kölcsönös függés elvének bevezetését „próbálgatom”. 3 éve kezdtem és felgyorsultak a fejlődési folyamatok a cégekben, és a kollégáim is sokkal jobban érzik magukat! Annyira jó a modell, hogy biztosan folytatni fogom ezt az utat. Nem véletlen, hogy a modern cégvezető képzésekben és a siker feltételeit taglaló irodalmakban is a kölcsönös függés elvét kiemelten tárgyalják, mint a siker egyik alapkövét.

Ha család vagy cég szinten működik, akkor miért ne működhetne ez emberi társadalom szintjén? Az emberek legnagyobb része valójában legbelül utál önző lenni és az emberek legnagyobb részét lelkileg gyötri ez a borzalmas önző társadalom.

Természetesen ennek a rovatnak a későbbi írásaiban le fogom írni, hogy hogyan tudunk egy ilyen társadalomra átállni. De most térjünk rá arra, hogy ennek mi köze van a Globális Agglomerációs Programhoz.

A jövő társadalma teljesen globális lesz, melyben agglomerációk lesznek a globális társadalom építő kövei. Úgy fognak működni, mint az emberi test sejtjei, vagy egy család tagjai. A rendszert a kölcsönös függés elve itatja át.  Minden agglomerációnak van önérdeke. De egyik agglomeráció önérdeke sem lépheti át a globális célok érdekeit. Minden agglomeráció lokálisan cselekszik, de a globális érdekek figyelembevételével. A globális cél pedig a legmagasabb szintű emberi boldogság és a lehető legnagyobb mértékű természettel való egyensúly elérése lesz. Egy irányba haladva, közös erővel sokkal hatékonyabbak leszünk, mint most, amikor egymás rovására történik a versengés az egyének, cégek, települések és országok szintjén is.  

 Miért vezet ez egy sokkal hatékonyabb és boldogabb világhoz, mint a mostani?  Azért, mert ma a világot a nemzetek önérdeke hajtja a pusztulás felé. Minden ország egy-egy szuverén társadalmi rendszer, melyek egymással versengenek. Minden ország csak a saját önérdekét nézi és abból nem enged. Így a nemzetközi megállapodások csak óriási kompromisszumok mentén lehetségesek, ha egyáltalán lehetségesek. Így a változás lassú és a „fejlődés” csak torz lehet.

Brazília, Magyarország területével egyező területű esőerdőt pusztít ki évente. Tudjuk, hogy az Amazonas vidéki esőerdők további pusztulása egy olyan egyensúlyi pont átlépését generálja, mely a globális klímarendszer összeomlását okozza (erről bővebben itt olvashatsz: klikk). Mégsem tudunk tenni ellene semmit. Miért? Mert Brazília rövidtávú önérdeke ezzel ellentétes. A nemzetek önérdeke így pusztítja el a Földet. A nemzetek közötti versengés, a végtelen kapzsiság, az ami a világot pusztulásba sodorja. Szóval itt az ideje szintet lépnünk!

Fogadjuk el, hogy mi emberek függünk egymástól és fogadjuk el, hogy függünk a természettól. Lássuk be, hogy a kölcsönös függés az egyetlen helyes út az önzés pusztító társadalmi rendszere helyett! Ehhez természetesen bátorság kell, melyről részletesen itt olvahatsz egy a téma szempontjából igen fontos írást: klikk. A kölcsönös függés elvére való átállás egyének, cégek, települések és országok szintjén elengedhetetlen ahhoz, hogy újabb fejlődési szintre lépjünk. A követlező írásokban szép lassan fel fogom építeni számodra ezt a rendszert. Remélem velem fogsz tartani!

Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)