Megoldás a klímaváltozásra – Az egyensúly 6 programja - 10. rész: A Globális Agglomerációs Program IV. – Egyensúly

Az Egyensúly 6 Programja, egy megoldás csomag, mely kivezeti ez emberiséget a klímaváltozás gödréből és egy új fejlődési pályára állítja. Ezt a megoldás rendszert ismertető írás-sorozat eddigi írásait itt találod:

    1.    Globális Revitalizációs Program: klikk1, klikk2, klikk3

    2.    Globális Agglomerációs Program: klikk1, klikk2, klikk3

Ha esetleg elkerülte volna a figyelmed, akkor érdemes átszaladnod rajtuk mielőtt ezt az írást elolvasod. 

Ha a rendszer koncepciójáról szeretnél látni egy rövid videót, akkor azt itt találod: klikk.

Képzelj el egy olyan jövőt, ahol az agglomerációk már stabilan működnek. A világ úgy néz ki, hogy minden agglomerációt gyönyörű természeti környezet vesz körül. Az összefüggő természeti területek „tengerében” egy-egy szigetként jelennek meg a modern agglomerációk. Az emberiség és a természet egymással egyensúlyban él. Ez az alapja az emberi társadalom fejlődésének. Ebben a jövőben az agglomerációk által kibocsájtott bárminemű szennyező anyag nem több, mint a körülötte lévő természeti terület asszimilációs képessége. Kérlek próbálj meg elképzelni egy ilyen világot! Ugye, milyen csodálatos ez a kép?

Akármennyire hihetetlen, vagy utópisztikus ez az álomkép, tudom, hogy ide 3-5 generáció alatt el tudunk ide jutni. Tudományos és technológiai értelemben felkészültek vagyunk erre! A kérdés csak az, hogy a társadalmi, gazdasági átalakulás milyen sebességgel zajlik le. Ezekhez pedig nem szükséges más, mint újszerű gondolkodásmód. Az Egyensúly 6 Programja ezt a gondolkodásmódot igyekszik számodra bemutatni.

Most induljunk el, egy mai kezdetleges agglomerációból. Tegyük fel, hogy az agglomeráció alkotás szabályait elfogadta az EU és ennek megfelelően pár település agglomerációba tömörült. Az agglomeráció mai képe: kevés, foltokban található természeti terület, mindent átszelő úthálózat, sok mezőgazdasági terület és szétszórt települések képét mutatja. Az agglomeráció kibocsátása sokszorosa a körülötte lévő természeti környezet maradványok asszimilációs képességének. A rendszer teljes egyensúlytalanságban van. Hogyan lesz ebből az az álomszerű kép, melyet az írás elején mutattam be?

Ahhoz, hogy ezt megértsük be szeretném mutatni Neked az agglomeráció egyensúlyi startégiáit! Az egyensúlyi stratégiák lényege, hogy az agglomeráció és a körülötte lévő természeti környezete közötti egyensúlyt milyen módokon tudja középtávon elérni. Felsorolom az egyensúlyi stratégiákat, majd mindegyikről írok bővebben:

A.      Népesség szám csökkenés

B.      Ipari termelés csökkentése

C.      Energia hatékonyság fokozása

D.     Átállás emisszió szegényebb technológiákra

E.      Helyi fogyasztói szokások megváltoztatása

F.       Magas hatékonyságú tisztító rendszereket épít ki

G.     Csökkenti az agglomeráció által elfoglalt területet és növeli a körülötte lévő természeti terület kiterjedését

H.     Revitalizáció

Most pedig nézzük az egyes stratégiákat részletezve:

Népesség szám csökkenés: Természetesen csak demokratikus eszközök mentén történhet! A népesség szám bizonyos régiókban természetesen is csökken. Ma a politika ezt úgy éli meg, mintha világvége lenne belőle. Pedig ez nem így van! De erről részletesebben a Globális Népesség Programban fogok írni. A lényeg, hogy a népesség fogyás nem bűn és nem rossz! Agglomeráció szintjén természetesen helyi szabályozással lehet limitálni a bevándorlást is, illetve lehet különböző ösztönzőkkel segíteni az elköltözést. Ezekkel az eszközökkel kitűzhető az agglomerációra vonatkozó egyensúlyi népességszám elérése 3-5 generáció alatt, fokozatosan.

Ipari termelés csökkentése: Egyes agglomerációkban olyan mértékű az ipari termelés, hogy az általa kibocsátott emissziót az elérhető legjobb technika esetén sem tudná a körülötte lévő természeti terület asszimilálni. Ekkor az agglomeráció stratégiai döntést hozhat arról, hogy mérsékli bizonyos mértékben a helyi termelést. Ez nem a termelési volumen csökkentését jelenti, hiszen azt semelyik gazdasági szereplő nem vállalná fel. Ez bizonyos gyártási folyamatok áttelepítését jelenti más – kevésbé terhelt – agglomerációkba. Ennek az elvnek óriási jelentősége van a szegényebb régiók felzárkóztatása, a gazdasági jólét szélesebb elterjedése érdekében. Hiszen ahol nagy a szegénység, ott általában jóval kisebb az emisszió, így a gyárak ezek a területek felé tudnak „terjeszkedni”.

Magas energiahatékonyságú, illetve energia takarékos rendszereket épít ki: Az agglomeráció mindent megtesz energia fogyasztásának csökkentése érdekében akár az ipar, akár a lakosság, akár a közlekedés vagy egyéb szektor fogyasztása tekintetében. A cél, hogy az elérhető legjobb technikák segítségével minimalizálja az energia fogyasztását és ezzel mérsékelje a kibocsátásait. Erre egyszerű példa, hogy az agglomerációban mindenhol csak ledes világítást szabad használni. Vagy például elektromos motorokra cserélnek minden hajtásláncot robbanómotorok helyett. Az előbbinek több mint duplája az energia hatékonysága. 

 Emisszió szegény technológiákat épít ki: Ebbe a stratégia csomagba tartozik minden olyan beavatkozás, mely vagy mérsékli, vagy megszünteti bizonyos tevékenységek emisszióját. Ide tartoznak például a megújuló energia termelési eljárások, a regeneratív mezőgazdaság vagy az elektromos közlekedés. Természetesen bizonyos konkrét intézkedések esetén lehet átfedés az előző stratégia és ez között. A lényeg az emissziók lehető legnagyobb mértékű csökkentése, melynek révén az egyensúlyhoz szükséges természeti területigény csökken.

Helyi fogyasztási szokások megváltoztatása: Hihetetlen mennyiségű emisszió csökkenést lehet elérni a fogyasztási szokásaink megváltoztatásával. (Erről itt találsz két írást: klikk1, klikk2). Az agglomeráció létrehozhat ezek érdekében célirányos propagandát, vagy extra adókkal terhelheti a környezetpusztító fogyasztói szokásokat. Finnországban például drasztikusan mérséklődött az alkoholizmus, amikor Európa egyik legmagasabb adójával terhelték meg az alkohol tartalmú italokat. Miért ne lehetne ugyanezt megtenni a marhahússal, a pálmaolajjal vagy a tejjel (bővebben: klikk)?

Magas hatásfokú tisztító rendszereket épít ki: Ez a stratégia a kibocsátott emissziók kivonását célozza mielőtt az a természeti környezet határát eléri. Ilyenek lehetnek a gyárkéményekre szerelt tisztító berendezések, vagy a szennyvíztisztító telepek az agglomeráció határánál. A település dönthet úgyis, hogy telepít olyan rendszereket, melyek a CO2-t mesterségesen vonják ki a légkörből. A lényeg az, hogy a tisztítási technológiák hatására a természeti területek terhelése csökken, így közelebb lehet kerülni az egyensúlyi állapothoz.

Csökkenti a területét: A mai területhasználatok eléggé elnagyoltak. Sokat autózom és közben sokat figyelem ilyen szemmel a tájat. Az ember által intenzíven használt területek között, erdősávok, vízfolyások menti bokrosok, árterek, parlagon fekvő területek vannak. A településeken belül is sok a parlagon fekvő, beépítésre váró terület. Az emberiség nem helyhatékonyan él. Ennek következménye a természeti területek mozaikosodása (erről bővebben itt olvashatsz: klikk). Képzeld el, hogy az agglomeráció területét 99%-os hatékonysággal kihasználjuk és az így felszabaduló területeket pedig visszaadjuk a természetnek! Szóval a meglévő természeti területek határán újabb területeket csatolunk hozzá és hagyjuk azokon a természet megerősödését. Mindezt úgy tesszük, hogy az agglomeráción belül kihasználjuk a kihasználatlan területeket. Szóval az agglomeráció határainál lévő területhasználatokat belsőbb kihasználatlan területekre helyezzük át. Az eredmény az agglomeráció területének fokozatos összehúzódása és a körülötte lévő természeti területek növekedése.  Ennek hatására a természeti környezet asszimilációs képessége nő. Ugyanakkor az agglomeráció emissziója csökken, hiszen kisebb területen kevesebb közlekedéssel, közműves szállítással, stb.. lehet ugyanazt a szolgáltatási szintet elérni.

Revitalizáció: Az agglomeráció stratégiája lehet az is, hogy a körülötte lévő természeti területek asszimilációs képességének fokozódását elősegíti revitalizációs projektekkel. Ilyenek lehetnek például vízpótlások, növény telepítések, bizonyos fajok újra telepítése, stb...

Minden agglomeráció a helyi viszonyok szempontjából optimális arányban tudja a fenti stratégiákat ötvözni. Csak a globális célok közösek, a megoldás mindig a helyi viszonyokra adaptált! Minden agglomerációnak különböző stratégiákra van szüksége, hiszen különböző mértékű az egyensúlytalanság a természeti környezete és az agglomeráció között. Ugyanakkor minden agglomerációban mások a belső emissziós és tevékenységi arányok továbbá a laksűrűségi mutatók is.

A fenti stratégiák helyi viszonyokhoz adaptált optimális kombinációjával elérhető, hogy 3-5 generáción belül egy természettel való egyensúlyban lévő világban éljünk. Nyilván ehhez társadalmi és gazdasági átalakulások is kellenek, de ezekről jelen blog-rovat későbbi írásaiban fogok írni. Remélem velem tartasz a folytatásban…

Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)