A boldogságkeresés harmadik lépése: módszerek, eszközök - 16. rész: A happy-place módszer (avagy hogyan gyere ki a lelki gödörből)

 

Nemrég egy meghitt beszélgetésünk volt a lányommal, amikor egy izgalmas módszerről beszélt azzal kapcsolatban, hogyan szokott a lelki gödörből "kimászni". Megkértem, hogy írja le a módszerért az Olvasóknak, mert úgy éreztem ezzel másoknak is segíthet. Íme lányom írása a módszeréről, melyet azóta próbáltam és tényleg működik:

Körülbelül fél éve, volt egy hosszabb időszak, amikor eléggé magam alatt voltam. Akkor is éreztem, hogy valami nem oké, de csak így utólag, visszagondolva az érzésre jöttem rá, hogy mennyire nagy különbség van a mostani állapotom és az akkori között. Engedjétek meg, hogy kicsit leírjam nektek a kettő közti különbséget!

Mielőtt bárki félreértené, nem fiatalkori depresszióról van szó. Igazából semmi komolyabb problémám nem volt, csak annyi, hogy egyfolytában unottnak éreztem magam, nehéz volt akármiben érdeklődést találnom, és az önbecsülésem sem volt a toppon. (Lehet, hogy ez így nem hangzik túl komoly dolognak, de a módszer, amiről a továbbiakban írni fogok, rosszabb állapothoz is segítség.) Ezzel szemben, most egy olyan ponton vagyok az életemben, ahol önépítő életmódot folytatok. Kezdem elfogadni magam úgy ahogy, vagyok. Mindenben könnyen megtalálom a motivációmat, de nem is kell sokáig keresnem, mert egyszerűen érzem magamban a kedvet arra, hogy nekilendüljek a kihívásoknak és fejlesszem magam.  Persze nem lennék teljesen őszinte, ha azt mondanám, hogy így nincsenek olyan pillanataim, amikor legszívesebben elásnám magam a föld alá, mert elegem van mindenből, vagy ha megpróbálnám elhitetni veletek, hogy ez az apróság teljesen meg fogja változtatni az életeteket. Nem, sajnos ilyenre nem képes. Mint, minden „levágás” vagy „rövidebb út”, ez sem annyira hasznos mintha a hosszú úton csinálnánk a dolgokat, de ha úgy érzitek, kell egy kis uplift, akkor ez a megfelelő módszer nektek.

Ennek a módszernek a megértéséhez tisztában kell lennünk a lelki rezgésszintek fogalmával. Minél boldogabb vagy, annál magasabb rezgésszinten rezeg a lelked, ergo annál jobban érzed magad. Koromhoz képest elég furcsa dolgokban tudok érdeklődést mutatni, de engem nagyon érdekel például az agyunk működése és az emberi pszichológia. Az előbbivel kapcsolatban egy kis érdekesség; az agyunk nem tudja megkülönböztetni a képzelődést, a valóságtól. Bizony! Egy olyan fantasztikus dolog, mint az emberi agy nem tudja egymástól elkülöníteni, hogy mi az, ami csak a fejünkben van, és mi az, ami tényleg megtörténik. Ez például az oka annak, hogy félünk, mikor belegondolunk valamibe, amit nem szeretnénk, hogy megtörténjen, vagy, hogy olyan intenzív érzések fognak el minket, mikor a fejünkben elképzelünk valamit. Ezt használja ki a „képzeld el, hajtsd végre” módszer is. Mikor valami olyasmit kell csinálnunk amiben, nincsen sok gyakorlatunk, vagy félünk megcsinálni, el kell képzelnünk azt, ahogy végrehajtjuk az adott feladatot. Ezzel elhitetjük az agyunkkal, hogy már sikeresen végrehajtottuk a feladatot, nem csak kicsit több önbizalmat, de egy viszonyítási alapot is kap. De most nem erről van szó. Ugyanilyen módon az érzelmeinket is tudjuk kontrollálni (nyilván ha már túl mélyen magunk alatt vagyunk, akkor ez nem feltétlenül fog sikerülni). Ezt a módszert én úgy hívom, hogy „happy place”(boldog hely) módszer. A lényege annyi, hogy kreálunk az agyunknak egy helyet, ahova a világ elől tud menekülni és fel tud kicsit töltődni. Hely alatt persze nem egy szószerinti helyet értek, mint például egy hegytető, vagy tengerpart. Egy olyan „helyet” kell készítenünk amelyben egy nagyon erős érzelmet tárolunk. Az erre legalkalmasabb érzelmek például a boldogság, vagy a szeretet. Az ilyen érzelmek olyanok, mint a napenergia: kifogyhatatlan energiaforrások. Valószínűleg valami ilyesmit akartak elérni azok az ismerőseink is akik, nagy kitartással, minden mélypontunkon azt hajtogatták, hogy „gondolj jó dolgokra”. Végülis valamennyire igazuk is van, de ez azért nem ennyire egyszerű, legalább is nem mindenkinek. A következőkben végig foglak vezetni titeket azon, hogy hogyan készítheted el te is a saját „happy place”-ed.

Először is gondolj egy olyan emlékre, amihez egy nagyon erős, pozitív érzés társul. Az én ilyen emlékem például az, amikor körülbelül egy hónappal a tizennegyedik születésnapom előtt, megtudtam, hogy sikerült a szóbeli nyelvvizsgám, és mivel az írásbelim is megvolt már, hivatalosan is meglett a középfokúm angolból! Ahhoz, hogy egy kicsit jobban fölvázoljam, hogy mennyire is voltam akkor boldog, el kell mondanom, hogy szinte 100%-osan biztos voltam benne, hogy elrontottam, és nem lesz meg. Egy óriási nagy meglepetés volt és egy nagyon nagy megkönnyebbülés, hogy nem kell még egyszer elmennem vizsgázni. Emlékszem, abban a pillanatban annyira szerettem magam és az életem még azelőtt még soha. Tehát ez az emlék nekem a hála, a megkönnyebbültség, a boldogság, és az ön-szeretet keveréke. Valami ilyen erősségű emlékre gondolok. Hogyha azt mondod, hogy te nem emlékszel konkrét ilyen eseményre, akkor próbálj meg emlékezni csak magára az érzésre. Mikor egy kicsit más emlékre vágyom, én is csak egy erős szeretet érzést élek át magamban újra, ilyen például az az érzés, hogy mennyire szeretem a barátaimat. Nem tudom, melyik emléket hívjam elő, de pontosan tudom, hogy milyen az érzés.

Ha megtaláltad az emléket, vagy az érzést, már csak annyi a dolgod, hogy gyakorold a minél gyorsabb előhívását. És mivel én sem szeretem, ha egy egyszerű felszólításon kívül nem kapok semmi instrukciót vagy indulókövet, ezért kicsit jobban bele megyek abba, hogy ezt hogyan is teheted meg. Először vegyél néhány mély levegőt és kicsit tisztítsd ki az elméd. Ha ez megvan, próbáld meg, pontról pontra elképzelni és ezzel újra átélni ezt az emléket, vagy érzést (az érzést lehetséges, hogy kicsit nehezebb lesz, de idővel az is menni fog). De ne csak felületesen, hanem tényleg éld bele magad mindenbe. Képzeld el azt is, hogy hol voltál, milyen ruha volt rajtad, milyen testhelyzetben voltál, mire gondoltál előtte, közben, és utána. Mintha csak egy filmet néznél, játssz le újra mindent az elejétől a végéig. Ha ilyen részletességgel elképzeltél valamit, gratulálok! Sikerült „becsapnod” az agyad! Most, hogy szinte már egybe folytál az emlékkel és tisztán látod, amit akkor láttál, elkezdesz majd érezni valamit a mellkasodnál. Jönni fog az emlékhez kapcsolódó érzés. Már csak annyit kell tenned, hogy nem zárod el, hanem támogatod, sőt, ha lehet, felerősíted.

Minél többet csinálod ezt, annál könnyebb lesz felidézni mindent. Sőt egy bizonyos idő után, már az emlékre se lesz szükséged ahhoz, hogy előhívd az érzést. Tapasztalataim szerint nem lehet egy emléket „túlhasználni”, mert mindig ugyanúgy működni fog. Ám ha nem elég erősek a benne lévő érzések, lehet, hogy egy idő után kicsit alábbhagy az intenzitásuk. Éppen ezért nem ajánlom a módszer fölösleges „gyakorlását”. Fölösleges alatt azt értem, hogyha már alapból is boldognak, motiváltnak érzed magad, akkor semmi szükség arra, hogy felhozz egy boldog emléket. Akkor inkább éld meg az adott pillanatot, hogy később, majd több boldog élményből tudj válogatni.

Hogyha már jól megy a boldog emlékekhez kapcsolódó érzések akaratra való előhívása, próbálkozhatsz más érzésekkel is. Például, ha hirtelen kapsz egy nagy és erős motiváció-hullámot arra, hogy megcsinálj valamit, amit abban az adott pillanatban nem áll módodban megtenni, akkor se hagyd elveszni az érzést. Próbáld meg memorizálni, majd később visszaemlékezni rá, amikor van időd megcsinálni, és kell egy kis lendület. Én például már hetek óta húzok egy ötletet, mert az iskola és a tanulás miatt nincs időm kivitelezni, és akármikor van egy kis időm, előhívom az érzést, csak hogy lecsekkoljam, még mindig elég erős-e.

Gyakorlás és tapasztalat teszi a mestert, szóval egyáltalán nem baj, ha elsőre nehéz vagy nem sikerül. Próbálkozz újra, és emlékezz, hogy rosszul érezni magad emberi dolog és egyáltalán nem vagy egyedül!

Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk

Ha érdekel jelen rovat következő írása, akkor klikk ide: klikk

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)