A boldogságkeresés harmadik lépése: módszerek, eszközök - 15. rész: Ne színezz, ne szürkíts! (az igazmondás módszere)

 

Amikor másoknak mesélsz el valami veled történt dolgot vagy magadról mesélsz, akkor mennyire objektíven, pontosan adod vissza a valóságot? Ebből a szempontból három féle ember típus van:

-          Akik ki színezik, szépítik, „fel turbózzák” a dolgokat, azaz többnek tűntetik fel magukat.

-          Akik reálisan mondják el, reálisan mutatják be az adott helyzetet

-          Akik kevesebbnek tüntetik fel magukat annál, mint az objektív valóság, azaz szürkítik az elmesélt eseményt.

Ma a legtöbb ember az első csoportba tartozik. Hiszen egy olyan világban élünk, ahol elhitették velünk, hogy önzőnek kell lennünk és ezért állandó önérvényesítésre „kényszerülünk”. Az önérvényesítéshez alapvető, hogy mindig igyekszünk önmagunkat a lehető legjobb színben feltüntetni. Ennek egyik módja az, hogy a múltban történt eseményeket úgy meséljük el, hogy a mi szempontunkból legkedvezőbbnek tűnjön. Erre egyik rosszül berögzült módszerünk az, hogy a múltbeli valóságból csak azokat a részeket mondjuk el, amik a mi szempontunkból kedvezők. Ilyenkor nem hazudunk, hanem bizonyos dolgokat kihagyva a történetből úgy alakítjuk az elmondott valóságot, hogy kedvezőbbnek tűnjön. A másik módszer az, hogy a történetet, amit elmesélünk kicsit kiszínezzük azzal az ösztönös céllal, hogy mi jobb színben tűnjünk fel ezáltal. A harmadik szintje ennek az, amikor már hazudunk is azért, hogy jobb színben tűnjünk fel.

Ismertem egyszer egy hölgyet, aki mindig hazudott. Amikor kitalált egy hazugságot, akkor mellé az agyában azonnal elraktározott mellé még kettőt, hogyha esetleg lebukna, akkor azonnal másik logikusnak tűnő hazugsággal tudja bevédeni az igazát. Meg volt róla győződve, hogy csak a buta és együgyű emberek őszinték. Hihetetlenül okosnak és rafináltnak képzelte magát. Gondolom, hogy az eddigi gondolatmenetből teljesen logikus a számodra is, hogy ő egy végletekig önérvényesítő, csörtető és beképzelt hölgy volt. Jól gondolod...

Az ilyen történet kiszínezések mesterei a ma oly divatos standup komedy-sek, de ők ezt szórakoztatási céllal csinálják, így az ő esetükben ez megengedhető, hiszen ott nem a fő cél önmagunk jobb színben való feltüntetése. A való életben azonban az ilyen kiszínező emberek általában extrovertáltak, önérvényesítők, önzőek, nagy dumások. Ez a büszkeség lelki rezgésszintje, amiről itt olvashatsz bővebbe:. klikk. Itt élnek az ön- és külvilág ámítás legnagyobb mesterei. Ők azok, akik habzsolják a világtól a külső megerősítéseket. Valójában kompenzálnak a világ felé (erről bővebben itt olvashatsz: klikk) mert legbelül súlyos önelfogadási problémáik vannak. Nagyon másként fogsz nézni ezekre az emberekre, ha ezt megérted. Gondold el, hogy ha valaki minél beképzeltebb, minél arrogánsabb, önzőbb, hazudozóbb, annál jobban sérült a lelke, és annál jobban segítségre van szüksége, valójában legbelül annál kevésbé van önbecsülése. A fő probléma ezekkel az emberekkel azonban az, hogy nem csak a világ előtt kompenzálnak, hanem önmaguk előtt is. Ennek a következménye az, hogy ők sosem látják be, hogy ilyen problémáik lennének és hogy segítségre lenne szükségük,  mert a „rendszerük” az elkülönülésről szól (erről bővebben itt olvashatsz: klikk). Ennek pedig előbb utóbb komoly szenvedés lesz az ára.

Akik kevesebbnek tüntetik fel magukat, azok olyanok, akik nem hiszik el, hogy ők másokat is igazán érdekelhetnek, vagy félnek attól, hogy mit gondolnak mások. Ezért szürkébbnek, egyszerűbbnek mutatják magukat a világ felé, mint amilyenek valójában. Ennek a gyökere is erős önbizalom hiány. De náluk általában ez az önbizalom hiány tudott. Ők tisztában vannak ezzel és gyakran a félelem (klikk) vagy fásultság (klikk) lelki rezgésszintjén élnek és nap mint nap szenvednek is ettől.

Tehát mindkét csoport önbizalom hiányból táplálkozik. Akiknek reális énképük van, és egészséges (nem túlzó!) önbecsülésük, azok nem szépítik a valóságot. Egyenesen és objektíven értékelik és adják tovább a történteket. Ők az önbecsülés szempontjából egészséges emberek, és egyben ők a legritkábbak is. Ebből következik az a tétel, hogy a más emberektől hallott történetek a legritkább esetben teljesen valósak! Többek között ezért szoktak a pletykák olyan gyorsan eltorzulni a szájról szájra való terjedés útján.

Én is régen az első csoportba tartoztam. Bár a szépítés érdekében nem szoktam hazudni, de a valóságot mindig úgy szépítettem, csűrtem-csavartam, hogy jobbnak, szebbnek, okosabbnak tűnjek az elmondott történetek által. Ma már néha a reális csoportba tartozom, de sajnos néha még mindig bekapcsol a régi berögződés szerinti „üzemmód”.  Még ma is hajlamos vagyok kiszínezni dolgokat, ha spontán élő beszélgetések alakulnak ki. Ilyenkor bekapcsol a vészcsengő a lelkemben: „Miért kellett ezt tenned? Ha a teljesen objektív valóságot mondtad volna el, akkor is ugyanolyan szerethető lennél!!!!”.  Szóval, van még hová fejlődjek bőven.

Viszont most jön a lényeg! Amikor kiszínezel vagy beszürkítesz valamit a valósághoz képest, és így mondod el másoknak, azzal saját magad előtt is kompenzálsz. Ezzel az a baj, hogy ez a változást gátja!!! Szóval ezzel bekonzerválod az önbecsülés hiányodat. A színező típusú ember azért színezi ki a történetet, hogy ezzel több elismerést kapjon. De valójában ezzel nem fogadja el önmagát olyannak amilyen, és ezzel konzerválja az önbecsülés hiányát! A szürkítő típusú ember azért adja elő egyszerűbben mert fél és el akarja kerülni a félelmeit. Azonban ezzel bekonzerválja az önbizalom hiányát.

Szóval ez a rossz berögződés, rossz szokás a változás gátja. Ha meg akarod találni az önbecsülésed, akkor kezdj el mindent a maga realitásában tovább adni az embereknek magadról! Hidd el, akkor is szerethető leszel, sőt még szerethetőbb, mint amilyen most vagy!  Azok, akik felvállalják önmagukat, mindig sokkal szerethetőbb emberek, mint akik nem. Gondolj bele kérlek! A környezetedben az önző nagyképű színezőket, a szürke háttérbe maradókat, vagy az önmagukat nyíltan felvállalókat szoktad kedvelni inkább?  Ugye, hogy a legutóbbi emberekkel szeretünk azonosulni, még a felvállalt rossz tulajdonságaik ellenére is? Ez mutatja azt, hogy nem is olyan félelmetes felvállalni önmagunkat a világ előtt, sőt… Ez az egyetlen út, hogy önbecsülésed egészséges szintre kerüljön és ezáltal még közelebb kerülj a boldogsághoz! Kezd kisebb dolgokkak, szép fokozatosan... Légy bátor és változtass…

Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk

Ha érdekel jelen rovat következő írása, akkor klikk ide: klikk

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)