Az Egyensúly 6 Programja, egy megoldás csomag, mely kivezeti ez emberiséget a klímaváltozás gödréből és egy új fejlődési pályára állítja. Ezt a megoldás renddszert ismertető írás-sorozat eddigi írásait itt találod:
1. Globális Revitalizációs Program: klikk1, klikk2, klikk3
2. Globális Agglomerációs Program: klikk1, klikk2
Ha esetleg elkerülte volna a figyelmed, akkor érdemes átszaladnod rajtuk mielőtt ezt az írást elolvasod.
Ha a rendszer koncepciójáról szeretnél látni egy rövid videót, akkor azt itt találod: klikk.
Az előző részben a kölcsönös függés elvét, mint az emberiség közös sikerének egyik kulcsát mutattam be. A Globális Grid, ennek egy gyakorlati megvalósítása. Az agglomerációknak arra kell törekedniük, hogy minden közműtípust saját területükön belül oldjanak meg, az elektromos energiaellátás kivételével. Így a távfűtés, a vízellátás, a szennyvízelvezetés helyben megoldandó közműellátási feladatok. Ezzel szemben az elektromos energiaellátást teljesen másképp képzeltem el.
Minden agglomeráció az ún.
Globális Gridhez csatlakozik. A Globális Grid egy világméretű elektromos
hálózat, mely minden agglomeráción áthalad. A Globális Grid a kölcsönös függés
elve alapján működik. Minden agglomeráció két szabályt köteles szem előtt
tartani:
-
A lehető legnagyobb arányú villamosítás
arányába kell elmozdulni (pl. benzin motoros autók, elektromosra cserélése vagy
gázfűtés cseréje elektromos alapú fűtésre)
-
Az agglomerációnak a lehető legnagyobb
arányú megújuló energiatermelésre történő átállásra kell törekednie
Mi lesz az eredmény? Tovább
gyorsul a megújulók aránya az energia mixben, és lehetővé válik a foszilis
energia hordozókról való teljes leválás. Ezt az álom állapotot a lehető
legkevesebb fölösleges kapacitás kiépítése mellett, tehát globálisan a lehető leggyorsabban
tudjuk elérni. A lehető legkisebb mértékű energiatárolási kapacitást kell
kiépíteni globális összegben nézve.
Miért ilyen egyértelmű ez? A
zöldenergetikai rendszerek nagy hátránya, hogy a rendelkezésre állásuk nem (vagy csak mérsékelten) szabályozható. Azaz nem tudjuk az energia igényeinkhez igazítani, hogy mikor
mennyi nap süssön, vagy milyen erős szél fújjon. Ez miatt minél nagyobb a
zöldenergia rendszerek részaránya az energia mixben annál instabilabb a
rendszer, vagy annál nagyobb energia tárolási kapacitást kell kiépíteni. Ez
utóbbi, azonban nagyon drága és gazdaságosan még nem is igazán megoldott. Ezt a
problémát nagymértékben feloldja a Globális Grid. Hiszen így az egyes régiók
zöldenergetikai túltermelését a többi régió energia igénye elnyeli. Ha például
napenergia szempontjából vizsgáljuk a kérdést (nyilván többféle zöldenergetikai
rendszer miatt, ennél egyszerűbb lesz a helyzet) a Föld azon részén, ahol épp
éjszaka van, a Globális Gridből megkapható az az árammennyiség, ami a Föld
napsütötte felében feleslegesen termelődik.
Nyilván most kapásból eszedbe jut
legalább két műszaki ellenérv. Az egyik a nagy távolságra való villamos energia
szállítás nagy veszteségei, a másik pedig, hogy az óceánok alatt átvezetésre
kerülő hatalmas kábelek kiépítése sem reális, ha földrészek közötti villamos
energia szállítást szeretnénk biztosítani. Egyes szakmabelieknek pedig biztos
eszébe jut, hogy a zöldenergetikai rendszerek mennyire ki vannak téve az
időjárás valószínűségi kérdéseinek, mely fokozza a rendszer bizonytalanságát.
A műszaki észrevételekre, műszaki
választ illik adni. Egy Új-Zélandi starup cég kifejlesztette Tesla
feltételezett találmányát, amellyel az elektromos áramot kis veszteséggel, nagy
távolságra lehet szállítani kábelek nélkül. Szóval a földrészek közötti villamos
energiaátvitel megoldódni látszik, a mai a modern technológia segítségével.
Ugyanakkor a globális időjárás előre jelzési rendszerünk van már annyira
pontos, hogy csak zöldenergia termelési eljárásokkal üzemeltethető lenne egy
üzembiztos Globális Grid. Ehhez nem kell más, mint a kölcsönös függés elvének
elfogadása. Hiszen nappal én adok áramot, míg éjjel én kapok. Mindenki
mindenkitől függ, így senkinek sem kell félnie senkitől. Ráadásul ebben a
rendszerben olcsóbb lenne az energia globálisan, mint valaha. Tudniillik ebben
a rendszerben a zöld energetikai rendszerekből termelt villamos energiáért nem
kellene fizetni, az mindenkinek ingyen van. Két dologért kell fizetni: a
villamos energia szállításáért, és a foszilis alapú energia-termelésből
származó energiáért. Viszont mindenkinek kell kialakítania annyi
zöldenergetikai termelő kapacitást, hogy időszakosan túltermeljen a saját
kapacitásán. Azaz mindenki köteles időszakosan leadni a Globális Gridbe.
Természetesen, mivel a zöldenergetikai rendszerek között kevés van ami
folytonosan és stabilan termel, illetve a fogyasztás is állandóan változik.
Ezért ez azt eredményezi, hogy a legtöbb agglomeráció néha lead energiát, néha
felvesz. A leadásért nem fizet, de a felvételért igen, hiszen akkor hozzá
szállítanak energiát. A fizetés mértéke annál nagyobb, minél távolabbról jön az
energia.
Erre jogosan mondhatod azt, hogy
nem működne, hiszen egy ilyen rendszerben minden agglomeráció az energia
tárolási kapacitásának fokozására törekedne, annak érdekében, hogy ne kelljen
fizetnie a távolról jövő energiáért. Azonban az energia tárolás egyrészt
drágább, mint a távolról jövő zöldáram fogadása, másrészt az energia tárolás
meg lesz adóztatva abban az esetben ha nem globális érdekeket szolgál. Azaz a
Globális Gridben az önző célú energia tárolás lehetséges, de feleslegesen
drága. A Globális Gridet üzemeltető szakmai szervezet, természetesen létre
kell, hogy hozzon energia tárolási kapacitásokat a stabil energiaellátás
érdekében, de ezt olyan helyeken teszi és olyan kapacitásokkal, mellyel a
Globális Grid stabilitását fenn tudja tartani. Ezek az energia tárolók nem
kötődnek agglomerációkhoz, hanem a Globális Grid rendszer elemei.
A fent leírt folyamat csírájában
tulajdonképpen már elkezdődött. Az elektromos energia hálózatok egyre inkább
interkontinentálisak és a villamos energia szolgáltatók is egyre nagyobb
területeken szolgáltatnak. A zöldenergia rendszerek arányának növekedése
kényszeríti a rendszert arra, hogy egyre nagyobb számú fogyasztó legyen közös
rendszeren, mert így a rendszer kiegyenlítődés valószínűsége nő, az
energiatárolás, illetve foszilis alapú szabályozott erőművek működtetési igénye csökken.
A Globális Grid kiépítésének
akadálya a nemzeti szintű energia politikai gondolkodásban rejlik. Minden
ország igyekszik energetikai túlkapacitásokat kiépíteni két okból. Az egyik,
hogy maximális biztonságba tudja saját országának energia ellátását, másrészt
azért, mert az energia export jó üzlet. Az országok önérdeke így globális
szinten irreális mértékű túlkapacitások kiépítését eredményezi. Ha országok
szintjén gondolkodunk, akkor a zöldenergia rendszerek arányának növelése a
villamos energia ár emelkedésével jár, a rendszer szabályozási költségeinek
növekedése miatt.
A Globális Grid esetében nem
kellenek túlkapacitások, az energia olcsó mindenki számára. Ehhez nem kell más
csak bátorság ahhoz, hogy ki merjünk lépni a nemzeti szintű önzés világából a
kölcsönös függés sokkal sikeresebb világába (erről bővebben itt olvashatsz: klikk).
Természetesen a Globális Grid a
Globális Agglomerációs Programnak csak egy rendszer eleme. A teljes rendszer
érthetősége érdekében a következő írások újabb elemeket fognak bemutatni
Neked.
Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk
Ha érdekel jelen rovat következő írása, akkor klikk ide: klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.
Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)
0 Megjegyzések