Önismeretünk érdekes világában a
címben lévő tipizálás is lehet egy olyan nézőpont, mely segít eligazodni abban,
hogy bizonyos tettek, döntések mögött mi a valódi meghajtó erő. Én például
nagyon hosszú ideig tipikus halogató voltam. Általában minden feladatomat az
utolsó pillanatig, vagy inkább valamivel azon is túl húztam. Erre ráépült egy
játszma rendszerem, aminek a lényege ez volt: „szegény én, állandóan el vagyok
havazva, sosem érem utol magam…”.
Az elfogadók, azok az emberek, akik
az Élet váratlan elvárásaira igennel reagálnak. Azonban őket két csoportra
lehet osztani. Vannak a pozitív elfogadók, akik kiegyensúlyozottságuk és
Életben vetett bizalmuk miatt reagálnak elfogadóan (pártatlanság vagy magasabb lelki rezgészintek: klikk). Az elfogadók másik típusa a
fásult elfogadók, akik azért teszik meg azt, amit elvárnak tőlük mert nincs
kedvük, erejük ellenkezni (fásultság, félelem lelki rezgésszintjei: klikk1, klikk2).
Nézzünk egy példát, amin
keresztül a négyféle csoportot meg lehet különböztetni. Hulla fáradtan autózol
hazafelé, és kitalálod, hogy ha végre hazaérsz, akkor beülsz egy forró kádba
egy kellemes itallal, hogy letedd végre ezt a nehéz napot és végre picit
önmagaddal foglalkozz. Már majdnem hazaértél amikor édesanyád hív telefonon,
hogy gondja támadt a fűtésrendszerrel és hogy meg tudnád-e nézni: A 4-féle
típus ösztönös reakciói a következők:
1.
Ellenállók: Ne haragúdj, de nem tudok
most menni. Ha fontos és sürgős hívj fel egy szerelőt! (Nehogy már ne üljek be
a kádba, akkor mikor én akarom!)
2.
Halogatók: Ma már nem tudok beugrani, de
annak ellenére, hogy holnap zűrös a napom, majd valamikor benézek. (Tipikus,
hogy pont akkor hív, mikor végre picit magammal tudnék foglalkozni)
3.
Fásult elfogadók: Persze azonnal
megnézem (Miért is tudtam volna végre magammal foglalkozni egyszer?)
4.
Pozitív elfogadók: Már fordulok is
feléd, mindjárt ott vagyok, legalább látlak egy picit Édesanyám! (Végül is, jó
program az is. ha anyámmal találkozom, a fürdés egy órával később is jól fog
esni)
Mitől függ, hogy hogyan
reagálunk? Mitől függ, hogy melyik csoportba tartozunk? Alapvetően a szüleink (és más tekintélyszemélyek) gyermek korunkban felénk mutatott attitűdjétől. Ha a szülő egy nem kívánt feladatra keményen utasít
egy gyermeket, akkor ő háromféleképpen tud rá reagálni:
-
megteszi duzzogva, de azonnal (fásult
elfogadó)
-
úgy áll ellen, hogy nem hajlandó azonnal
megcsinálni és későbbre halasztja (halogató)
-
úgy áll ellen, hogy csak azért sem
csinálja meg (ellenálló)
A diktatórikus, kemény
tekintélyelvű szülők gyermekei esetében a fenti 3 verzió állhat elő. Azoknál a
szülőknél, ahol nem parancsolnak, hanem kérnek és figyelembe veszik gyermekeik
aktuális igényeit is egy ilyen helyzetben, illetve motivációval veszik rá a
gyermeket a segítségre, ott pozitív elfogadó reakcióval segít a gyermek a
szülőnek.
A családi életünk során
kialakulnak a tipikus gyermek reakciók a szülő elvárásaira, melyből mire a
gyermek felnő kialakul, hogy a fenti 4 attitűdből melyik lesz rá a jellemző.
Ezt követően, amikor már önálló életet élünk, akkor ezt az attitűdöt a legtöbb
helyzetben ösztönösen csináljuk már. Az is gyakori, hogy bizonyos életterületeken
ilyenek vagyunk, bizonyos életterületeken meg olyanok.
Nálunk diktatórikus,
tekintélyelvű nevelés folyt. Nyilvánvaló, hogy halogató, illetve néha ellenálló
attitűddel reagáltam váratlan elvárásokra gyermekkoromban is, és egy-két évvel
ezelőttig felnőtt koromban is. Ez persze - mivel komoly játszma rendszerek
épültek rá – komoly hátráltató tényezője volt a boldogságomnak.
Lehet rajta változtatni? Igen.
Amikor az okokat felismertem magamban és rájöttem, hogy ezt is a családomból
hoztam, sajnos az csak kismértékű javulást hozott. Agyból nehéz az ilyet
felülírni (bővebben: klikk). Általában az, hogy megértjük, hogy mit
miért teszünk, az még nem elég a gyógyuláshoz. Azonban arra nagyon jó, hogy
ráébredjünk, hogy mennyi mindent kell a lelkünkben begyógyítanunk. Tudniillik,
a rengeteg kemény diktatórikus szülői utasítás a gyermek szabadság érzetének a
letörése. Annak a megerősítése nap mint nap, hogy nem vagy jó olyannak, amilyen
vagy. Annak a tudatosítása, hogy csak akkor vagy értékes, ha másoknak megfelelsz.
Így a megoldást szüleink (vagy más tekintélyszemélyek) iránt érzett vagy
elfojtott harag, düh elengedésében lehet megtalálni (erről olvashatsz itt bővebben: klikk1, klikk2, klikk3), illetve az önelfogadásunk fejlesztésében (bővebben: klikk).
Természetesen az integratív pszichoterápia (klikk) vagy egy jó
kineziológus (klikk) is segíthet a rossz berögződések átalakításában.
Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk
Ha érdekel jelen rovat következő része, akkor klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.
Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)
0 Megjegyzések