A boldogságkeresés: Nők és Férfiak - 4. rész: A végső kötődés… (lelki intimitás gátlás II. rész)

 Szeretni könnyű, de tartósan szeretni nagyon nehéz. Hogy miért? Erre keressük mai írásomban a választ.

A párkapcsolatok legtipikusabb „menetrendje” napjainkban a következő: ismerkedés, szerelem, egyre nagyobb megnyílás miközben a társunk egyre mélyebb megismerése, utána összeköltözés, együtt élés, majd egyre több probléma, feszültségek, szétválás. Ennek a folyamatnak a leggyakrabban 2,5 – 4 év az időtartama. Van olyan ismerősöm, aki 42 éves korára ezt már nyolc alkalommal élte végig egymás után. Természetesen mindig a másik fél volt a hibás az összesnél. A gyönyörűen felfelé ívelő kapcsolatok mitől kezdenek el lefelé haladó tendenciába fordulni 1,5 – 2,5 év után? Miért az összeköltözés után történik mindez általában?

Van egy másik megfigyelésem is. Ez a hosszabb házasságoknál jellemző. Tipikusan mikor válnak el a párok? Amikor elkészült a ház. Megvan a ház, a kocsi, a gyerekek a kutya. Végre minden tökéletes, mindent megkaptak amiért küzdöttek. És akkor elvállnak…

Mi a közös a kettő tipikus folyamat között? A választ a kötődési képességünkben kell keresni.

Amikor mindent megkaptam a másiktól és én is mindent megadtam neki, akkor már nem marad más vissza lelkileg, mint az utolsó lépés: végső elköteleződés, végső lelki kötődés kialakulása. Ez az a kötődési szint, ahol már tényleg nem tudod elképzelni soha többet az életed a másik nélkül. Ez az a szint, amikor már soha többet nem akarsz lenni más nővel/férfival. Ez nem egy üres szlogen, mint ahogy sokan gondolják. Ez egy létező dolog. Több olyan idős házaspárt is ismertem, akiknél, ha a férj vagy feleség meghalt, akkor az amúgy egészséges társ 1-2 éven belül hirtelen egészségromlást követően követte őt. Képtelenek voltak már itt maradni a Földön a társuk nélkül. A sok közös erőfeszítés, a kéz a kézben eltöltött élet (erről bővebben itt olvashatsz: klikk) úgy összekapcsolta őket, hogy már a létezés alapjai sem képzelhetők el a társuk nélkül. Több olyan középkorú párt is ismerek, akikről tudom, hogy ugyanez a mély kötödés kialakult már bennük, és életük végéig kéz a kézben fognak élni, jöjjön jó vagy rossz.

Miért nem sikerül ez a legtöbbünknek? A lelki intimitás gátlás az, ami lehetetlenné teszi a végső kötődést. Jó mélyen nézz bele önmagadba kérlek:

 Mersz teljesen, tiszta szívből, tökéletes és végleges hűséggel kötődni a párodhoz?

Ha agyból gondolsz bele, akkor nyilván igen lesz a válaszod. De olyankor tedd fel magadnak ezt a kérdést, amikor éppen valamilyen játszmával tolod le magadról a párod és eléggé magadba mersz nézni.

Őszintén megmondom, hogy az agyammal hiába szerettem volna ezt, mostanáig én nem voltam rá alkalmas. Valójában nem mertem sosem teljes mélységben kötődni. A tudatalattim mindig bebiztosította magának a kiutat, mindig tett valamit, hogy ez ne történhessen meg. A lelki intimitás gátlás eszköz készlete erre óriási: a kapcsolaton belüli hazugságok, a megcsalás, az erőszakos bánásmód, az addikciók (bővebben: klikk), a játszmák (bővebben: klikk) mind ezért épülnek be a kapcsolatba. Félünk a végső kötődéstől!

Szóval miért az összeköltözés után kezd leromlani a kapcsolat vagy akkor, amikor kész a ház? Mert itt már csak egy következő lépés lenne: a végső kötődés. A tudatalattink rettenetesen megijed, és minden addikciót, játszmát felerősít a lelkünkben, hogy letaszítsuk magunkat a másikról. Ez természetesen ösztönös és tudattalan. Az egoba annyira be van épülve, hogy fel sem tűnik a mögöttes ok. Félelmetes felvállalni a végső szeretetet, mert gyermek korunkban ezzel kapcsolatban nagy csalódások értek bennünket. Ilyenkor bekapcsolnak az önelfogadási problémáink. A tudatalattink jelzi nap mint nap, hogy miért nem vagyunk elég szerethetők. Ezt úgy reagáljuk le, hogy elkezdjük a másikat hibáztatni, a másikat piszkálni, a másiknak hazudni, a másikat megcsalni, a másikkal veszekedni, a másikkal erőszakoskodni, a másikkal kötekedni, a másikban meglátni és kiemelni a rosszat. A módszerek tárháza végtelen. Ugyanakkor párhuzamosan elkezdenek felerősödni az önző szenvedélyeink, függéseink. Hány kapcsolat megy azon tönkre, hogy a „párom egyre többet játszott a számítógépen” vagy „egyre többet ivott” vagy „annyit evett hogy úgy nézett ki mint egy tehén”… Mennyi ilyet lehet hallani nap mint nap? A valós ok az, hogy nem bírjuk elfogadni önmagunkat, ezért letaszítjuk a másik fél végső kötődését önmagunkról. Okokat keresünk, hogy miért ne történhessen ez meg. Ezért elhízunk, bunkók leszünk, agresszívek leszünk, igénytelenek leszünk, nem törődőek leszünk, alkoholisták vagy kábítószer függők leszünk, hazugok leszünk, csalfák leszünk, egyre többet dolgozunk (bővebben: klikk) vagy bármi más, csak nehogy még jobban kötődjön a másik hozzám, vagy én őhozzá. Mivel ezt nem merjük bevallani önmagunknak, ezért a mindig másik a hibás! A nő a férfit hibáztatja: „azért mert már a számítógépe fontosabb mint én”. A férfi meg a nőt: „egy ilyen nőt ki tudna megkívánni, aki 15 kg-t szedett fel magára az utóbbi két évbe. Úgy néz ki, mint egy .....”.  Közben mindkét embernek magába kellene néznie! De az félelmetes!

Ha a társunk egyre erősebben kapaszkodik belénk, akkor még erősebbek lesznek ezek a letaszító erők. Ezért fajul annyi kapcsolat a másik megalázásáig, sárba tiprásáig. A lelki intimitás gátlásosabb fél egyre keményebben lép fel, hogy ki tudjon menekülni érzelmileg a kötődés félelmetes zsákutcájából. Emlékszem az egyik ilyen kapcsolatomban, az mellett, hogy bunkón és nagyon elutasítóan viselkedtem már nap mint nap, már az öngyilkossági gondolatok is elkezdtek járni a fejemben. A végső kötődés annyira félelmetes, hogy a tudatalatti gyakran inkább végezne önmagával minthogy oda be merjen menni. A gyermekkorban beégett félelmek ilyen erősek lehetnek. Nagyon-nagyon komolyan kell őket venni…Sose becsüld le a tudatalattid erejét! (bővebben: klikk)

Jó hírem is van, meg rossz is. A rossz hír az, hogy amíg a lelki intimitás gátlásodat fel nem tárod magadban, amíg el nem fogadod, hogy van benned és tisztába nem kerülsz vele, addig az összes kapcsolatod zátonyra fog futni! Jó hírem is van a számodra: egy jó kineziológus (klikk), vagy integratív pszichoterapeuta (klikk) kipróbáltan, biztosan tud segíteni abban, hogy ezt meggyógyítsd önmagadban. Ez mekkora munka? Attól függ, hogy mennyi és milyen mély lelki sebet hordozol magadban. Jelen blog írásai közül is sok lesz, ami segít Neked ebben, így érdemes néha-néha visszatérned és elolvasnod ezeket az írásokat. Ezzel kapcsolatban a „Boldogság keresés második lépése: mély önismeret” című blog-rovatot tiszta szíből ajánlom Neked.

Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk ide: klikk

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)