A boldogságkeresés harmadik lépése: módszerek, eszközök - 37. rész: Lassíts, avagy értékeld másképp az időt

 

Nagymamám sokat mesélt fiatalkori életükről. Akkoriban gyalog, néha busszal jártak az emberek mindenhová. A városba bemenni több órát vett igénybe. Nem volt autójuk, amivel ugyanez 15 perc. Mosófával mostak, nem mosógéppel. Mosogató gép helyett is kézzel mosogattak. Az emberek mégsem siettek és volt idejük egymásra. Fiatalabb koromban sokat gondolkodtam azon, hogyan lehetséges az, hogy ennyiféle eszköz segíti az életünket annak érdekében, hogy időt takarítsunk meg, mégsem élt a Földön olyan társadalom amelyik ennyire nem ért rá semmire és legfőképpen senkire. Ha körülnézel, az embereknek időből van a legkevesebb. Állandóan rohannak, hajtanak, túl vannak pörögve. Az időprés és az ebből fakadó stressz pedig egyre fokozódik. Én is így éltem évtizedekig, mostanában kezdek változni. A boldogság keresési utam egyik következménye a tudatos és ösztönös lassítás-lassulás. Régen büszke voltam arra, hogy hétfőtől vasárnapig dolgozom. Büszke voltam arra, hogy soha semmire sincs időm, állandóan el vagyok havazva. Azzal, hogy ennyien keresnek, ennyi embernek van szüksége a szakmai segítségemre, magam és a világ előtt kompenzáltam súlyos önbecsülés hiányomat. Attól, hogy ilyen sok embernek volt szakmai segítségre szüksége, fontosabbnak, többnek éreztem magam.



Sajnos ez egy felszínes délibáb, ami sosem tömte volna be a lelkemben tátongó ürességet. A változás csak belülről kifelé sikeres. A külső megerősítések csak a felszínes mázat, az egot teszi kérgesebbé, keményebbé, csillogóbbá, mely a belső problémák elfojtásában segít, de a megoldását csak még nehezebbé teszi. Ez az a csapda, amibe a mai emberek legtöbbje beleesik. Arra halad mindenki, amerre a társadalom sugallja neki. Pedig a társadalom a pusztulásába rohan, ahogy arról részletesen írtam nemrég megjelent könyvemben (bővebben: klikk). Ebből a borzalmas jövőből a kiút csak az lehet, ha egyénenként döbbenünk rá a társadalom helytelen működésére és saját életünkre vonatkozóan váltunk irányt. Nem azért, hogy megmentsük a társadalmat (bár ez az önzetlen cél csodálatos), hanem azért, hogy saját boldogságunkat sikeresebben találjuk meg.  

Ennek az egyik fő területe az időgazdálkodás. Az időhiány nem más, mint sebesség függés, illetve önmagunk előli menekülés egy becsapós eszköze. Ha mindig sietünk, sosincs időnk, akkor sosem kell önmagunkkal lennünk egyedül és csendben.  Mert akkor egyből valami fura ürességérzés tör ránk és az annyira kellemetlen, hogy azonnal elhessegetjük valami tevékenységgel. Pedig az az üresség az, amivel, ha nem nézel szembe, akkor sosem lehetsz boldog. A szembenézéshez, pedig sok-sok önmagaddal töltött idő kell egyedül és csendben. Alapvetően erről szól a meditáció, melyről itt olvashatsz érdekes írásokat: klikk1, klikk2. A külső megerősítések, élmények, történések hajszolása helyett a meditáció során befelé fordulunk és önmagunkkal vagyunk. A belső csend elhozza nekünk a lelkünk legbelső sugallatait és elkezdődik lelkünk öngyógyítása. Így lehet belülről kifelé gyógyulni. Ez az egyetlen hatékony mód mely tényleges fejlődést, és a boldogság fokozódó esélyét hordozza magában.

A meditáció az átlagos mai nyugati ember számára egy elérhetetlen dolog. A legtöbb ember egója lesöpri valami fura érvvel. Hiszen az állandóan agyaló, izgő-mozgó, siető nyugati ember képtelen a nyugodt gondolatmentes állapotra. Így ez az írás nem arra kér Téged, hogy meditálj minden nap legalább fél órát! Pedig ez a legjobb dolog, amit a boldogságodért tehetsz. Én 2021.03.14-én éreztem rá a meditáció valódi működésére és ez volt eddigi életem legfontosabb napja. Azóta alig hagytam ki pár napot. Aki elég bátor és van lelki ereje a gyakorláshoz, az azonnal álljon neki. Akinek ez „too much”, annak a tudatos lassítást ajánlom. A munkamánia, a sebességmánia, az időfüggés, az állandó többet akarás mind ugyanarról a gyökérről nőnek. Ezek egy délibábot kergettetnek velünk életünk végéig, miközben észre sem vesszük, hogy valójában elfecséreltük életünket. A tudatos lassítás azt jelenti, hogy kilépek a mókuskerékből és elkezdek fokozatosan egyre lassabban élni. Ez nem bambaságot jelent, hanem megfontoltságot és életünk tudatos egyszerűsítését. Régebben rengeteg teendőm volt és egyre gyorsabban és hatékonyabban akartam ezeket megoldani, hogy utolérjem magam. Azonban ebben a gondolatmenetben van egy óriási csapda, amire éveken keresztül nem jöttem rá. Ha gyorsabban végzem el a teendőimet, akkor egy nap alatt sokkal több teendőt pipálhatok ki. Azonban minden elvégzett feladat újabb feladatokat fog generálni, így az még több teendőt generál adott idő alatt. Így fokozódik az elhavazott állapot. Ha tudatosan lassítok, azaz csak azt végzem el, ami tényleg fontos és azt is csak akkor amikor már tényleg kell és a felszabadult időt nem teendők elvégzésére fordítom, akkor adott időegység alatt kevesebb teendő elvégzése kevesebb új teendő beérkezését fogja manifesztálni a jövőmben. Ez a tudatos lassítás alapja. A kérdés, hogy képes vagy-e ezt megtenni? Hiszen, ha lesz szabad időd, akkor mit kezdesz majd vele?  Újabb önmagad előli menekülési módokat választasz? Ha, filmet nézel, vagy a netet bambulod, akkor csak annyit ért ez az egész, hogy a stressz szinted némileg csökkent. Bár ez is attól függ, milyen média tartalmat nézel (bővebben: klikk). De ha a felszabadult időt önfejlesztésre fordítod, akkor boldogabb irányba tereled az életed, minden ilyen időszakasszal melyet magadnak teremtettél. Így fokozatosan megváltozik az életed egy sokkal minőségibb valóság felé. Szóval a tudatos lassítás másik fontos szabálya, hogy a felszabaduló időt önmagad fejlődésére kell fordítanod!

Nemrég volt egy meditációs élményem, ami hihetetlen átütő volt. Az időről alkotott képemet teljesen megváltoztatta. Azóta nem nagyon görcsölök azon, hogy odaérek-e valahová, vagy, hogy lesz-e elég időm erre vagy arra.   Az időprés fogalma nem állítom, hogy megszűnt az életemben, mert néha még mindig bekapcsol a régi berögződés, de több mint 90%-ban eltűnt. A meditációs élményben láttam az életem idővonalát, ami egy aranyló szál volt. Az a szakasz, amelyik ebből a jelenlegi életemé, fényesebben ragyogott. (Lélekvándorlás létezik, melyet tudományos alapokra helyezve fogok Neked bizonyítani a „D-univerzum” című rovatban). Megdöbbentő megtapasztalás volt látni, hogy életem vonalának milyen pici szakasza a jelenlegi életem. Az ember pedig ezt a rövid életszakaszt is végtelenségig tovább szabdalja, aprózza az időről alkotott fura képe miatt. Amint elhitetik velünk, hogy csak egy életünk van, egyből könnyebb velünk azt is elhitetni, hogy minden perc számít és hihetetlenül fontos minden döntésünk. Ebből fakadóan már el is indul az élet ész nélküli beteges habzsolásának lelki gépezete, amit valójában egonak hívnak. A keresztény egyháznak ez egy szuper eszköze volt arra, hogy kontrollt gyakorolhasson az embereken évszázadokig. Hiszen, ha egy életed van és azt helytelenül éled, akkor pokolra jutsz és nem kapsz még egy esélyt. Ezzel nagyon sakkban lehetett tartani a tudatlan embereket. Fontos kiemelnem, hogy Jézus szavai a legcsodálatosabbak között vannak, melyet ember valaha kiejtett a száján. Nem a kereszténység csodálatos tana ellen beszélek, csak az egyház torzító hatásáról írtam az előbb, mely annyi borzamlat hozott az emberi történelemben. Azonban mihelyt megérzed (vagy elhiszed) azt, hogy a mostani életed csak egy rövid piciny állomás és egész valódi életed egy nagyon rövid szakasza, rádöbbensz, hogy semmi értelme perceken, órákon aggódni és görcsölni. Szóval ennek a meditációs élménynek az első átütő üzenete az volt, hogy lelkünk élete nagyon-nagyon hosszú és jelenlegi életünk ennek csak egy piciny állomása, tehát rengeteg időnk van!   Valójában csak azokkal a dolgokkal érdemes foglalkozni, amiket csak ebben az életedben tehetsz meg! Anyagi javakat bármely életedben felhalmozhatsz. Viszont a gyermeked, barátod, társad ugyanaz az ember sosem lesz már a következő életedben. Nem véletlenül őhozzájuk születtél le a Földre. Velük van olyan dolgod, amit soha máskor nem fogsz tudni megélni. Ezért fontos a szeretteinkkel töltött minőségi idő, melyre olyan sokan vágynak és melyre nincs ma már senkinek ideje az értelmetlen rohanás miatt.

A meditációs élményem, mely egy őszinte és vitathatatlan érzéscsomagként érkezett még egy csodálatos üzenetet hordozott: Mindenre van elég idő, ami az életfeladatunk teljesítésével kapcsolatos. Az ember azzal szúrja el az életét, hogy milliárdnyi felesleges gondolatot termel és milliónyi felesleges cselekedetet végez. Legtöbb ember annyira meg akar felelni a társadalmi normáknak, hogy már semmi köze nincs tevékenységeinek ahhoz az életfeladatához amiért ide jött a Földre. Persze ahhoz, hogy ide visszataláljunk egyre gyakoribb és tartósabb belső csend szükséges. Ennek a kezdete életünk tudatos lassítása. Ez a kapu egy csodálatosabb élet felé. (Ha bővebben érdekel, életfeladataink megtalálásának módjairól itt olvashatsz bővebben: klikk)

Kívánom, hogy siker koronázza boldogságkereső utadat!

Ha érdekel jelen rovat előző írása akkor klikk

Ha érdekel első könyvem, mely az emberi lélekről legalább annyira szól, mint a klímaváltozás megoldásáról, akkor arról bővebb információkat itt találsz: klikkNe feledd! A világ problémáinak megoldását önmagadban kell kezdeni! 

Ha ennek a rovatnak az első részétől szeretnéd végig olvasni az összes eddigi írást, akkor a bevezető részt itt találod: klikk. Onnan indulva az írások alján tovább lépegetve végig tudsz haladni jelen rovat írásain. 

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk


Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.


  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)



Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések