A boldogságkeresés első lépése: felismerés és alapfogalmak - 47. rész: A tudás, gazdagság és az erénytelenség fátylai

 

Egy ismerősöm egy egyházi csereprogram keretében elment Braziliába a gyermekeivel, ahol két hétig egy nagyon szegény családnál voltak. A család annak ellenére, hogy szegény körülmények között élt mindenüket megosztotta a vendégekkel és hihetetlen önzetlenséggel és szeretettel fogadta őket. A magyar családfő megdöbbent azon, hogy mennyi szeretetet, figyelmet, önzetlenséget és odaadást kaptak ismeretlen emberekként ott. Az élmény megváltoztatta az életét, ugyanakkor nem értette azt, hogyan élhetnek ezek az emberek ilyen boldogságban és szeretetben olyan szegény körülmények között. Ezek az emberek tanulatlanok, szegények, de tiszta szívűek és önzetlenek voltak.  Sokkal boldogabbak voltak az átlagos, jólétben élő nyugat-európai embernél. Olyan hatással voltak magyar vendégeikre, hogy ők életük legszebb két heteként élték meg az ott töltött időt a viszonylag rossz körülmények ellenére is.

Arra invitállak, hogy tarts velem és járjunk együtt az okok mélyére. A megértés, sokat segít abban, hogy a boldogság helyes útjára lépjünk.

Volt egy álmon a napokban, aminek az értelmezése napokig hatással volt rám. Az álmok jelentésének fontosságáról itt olvashatsz egy írást: klikk. Az álom fő üzenete az volt, hogy a múltamban történt sok rossz döntés még ma is akadálya a boldogságomnak, de az erények útján haladva egyre boldogabb leszek. Az álomban látható különböző színű elszennyezett tócsák a múltamban tett rossz cselekedetek jelképei voltak. Nem tudtam lemosni magamról a koszt, mert minden tócsa, minden vize szennyezett volt. Amerre haladtam messze a távolban lesznek az első tiszta tócsák, amit homály fedett….

De mit jelent az, hogy „rossz cselekedet”? A választ többek között Lao Ce írásai adják meg. Lao Ce, Buddhához és Jézushoz hasonlóan a világtörténelem legnagyobb hatású és leginkább megvilágosodott embere volt. Minden sor, amit leírt hihetetlen mélyértelmű és értékes. Így Lao Ce írásait is tiszta szívből ajánlom minden Keresőnek.

Visszatérve az előző kérdésre: Az erénytelen cselekedetek (egy jelölöm a továbbiakban az erénytelenségeket) azok, melyek rosszak és az erényesek (így jelölöm továbbiakban az erényeket) a jók. Lao Ce írásaiból az is egyértelművé válik, hogy ha az erénytelenség gazdagsággal párosul az teljes lelki vakságot okoz és ha mindezt nagymértékű tudás támogatja akkor a helyzet még rosszabb. Szóval pont fordítva élünk a nyugaton, mint kellene! Nem véletlen, hogy a nyugati társadalom gőgje, pökhendisége gusztustalan a keleti és deli szegényebb társadalmak szemében. A szegényebb és tudatlanabb világokban még képesek az emberek a lelküket mélyen és őszintén érzékelni. Azokban a világokban a vallásosság nem egy belénk nevelt külső dísz, hanem egy valós életérzés. A nyugati ember elfelejtette, hogy mi a fontos. Cserébe boldogtalan és ezt a boldogtalanságát telhetetlenséggel és harácsolással igyekszik elpalástolni.

Az első számú és egyben legnagyobb gátja a boldogságnak az erénytelenség. Az erényekről itt már írtam egy érdekes írást, ha a téma mélyebben érdekel: klikk. De most nézzünk Lao Ce: Tao Te King című írásából pár erényekkel kapcsolatos idézetet és szánjunk pár percet az értelmezésükre.

„Aki könnyelmű, elveszti alapját,

Aki nyugtalan, elveszti apját” Lao Ce Tao Te King: 26. rész

A mai világunkban menő a lazaság, a könnyelműség és jó érzés felszínesnek lenni. Pedig ezek erénytelenségek. A külvilág felé mutatott viselkedésünk nem más, mint a saját lelkünkkel való viszonyunk tükörképe. Aki kifelé laza, könnyelmű és felszínes, a nem képes szembenézni lelke sugallataival, azokat elhessegeti és ezzel elodázza lelkének fejlődését. Nyilván a következménye előbb vagy utóbb sok-sok szenvedés lesz. A türelmetlenség szintén nagy „divat” manapság. Szinte menő türelmetlennek, nyugtalannak, izgágának, nyughatatlannak lenni.  Az önuralom ennek erényes ellentéte.

„A lábújhegyre ágaskodó nem áll sokáig,

A nagy léptekkel rohanó nem megy sokáig,

A fénybe álló nem lesz fényes,

A magát hirdető nem lesz híres,

A magát dicsérő nem lesz dicső,

A magát kínáló nem lesz vezető.

Ezek az úton: hulladék, rohadék, utálkozva elkerülik

Az úton járó rá se lép.” Lao Ce: Tao Te King 24 részlet

 A mai világunkban hétköznapi és helyes hivalkodónak lenni, amit a hiúság táplál. Fontosnak tartjuk az önérvényesítést, melynek hatékonyságfokozása érdekében manager fejlesztő könyvek százait találod a könyvesboltokban. Az önmagunk értékeinek hangoztatása, a beképzeltség mind az ego társadalmunkban hihetetlenül túlerősödött termékei, melyek önhitté tesznek minket.  Az önhittség az egyik legnagyobb lelki vakság okozó. Hiszen egy önhitt ember birtokosa a bizonyosságnak A bizonyosság pedig esélyt sem ad arra, hogy meghalld a lelked vagy az Univerzum sugallatait. Az önhittség és az ateizmus nem véletlenül jár kéz a kézben. Az állandó rohanás és sietség is társadalmunk óriási betegsége. Amíg sietünk, addig képtelenek vagyunk megfelelő mélységben megélni a jelent és lehetetlen figyelni a lelkünk sugallataira. A sietség is lelki vakságot okoz, ezért boldogtalanságot generáló erénytelenség.  

„Mikor a nagy utat semmibe dobták

megjelent az erkölcs és a méltányosság

Mikor kezdődött az okoskodás

Megjelent a nagy hazudozás…” LaO Ce: Tao Te King 18 részlet

„Ha eldobjuk az okosságot és a tudósságot,

Akkor lesz a nép százszor áldott

Ha eldobjuk az erkölcsöt és a méltányosságot

Gyermeki tisztelet, szülői szeretet vezeti a sokaságot.

Ha megszüntetik a ravaszságot, a hasznosságot,

nem lesznek többé, tolvajok, betyárok.

Három jelen a kevés bölcsességnek

Mutassák meg ember népnek,

Az egyszerűséget, az épséget,

Hogy az önzésnek, az epedésnek vessenek féket” LaO Ce: Tao Te King 19 részlet

Ezek a csodálatos sorok is azt jelzik, hogy a mai nyugati társadalom kifordult önmagából és a boldogtalanság útját követi. A hétköznapjaink építő kövei azok az erénytelenségek melyekről ezek a sorok írnak. A túlzott tudásba vetett hít, az okoskodás és az azzal járó bizonyosság erénytelenségek. Saját kutatói, oktatói pályafutásom során tapasztaltak is ezt mutatják. Fiatalon nem értettem, hogy az idősebb, igazán nagytudású oktatók, kutatók, feltalálók miért olyan végtelenül szerények és miért tesznek a lehető legritkábban teljesérvényű kijelentéseket. Továbbá azt sem értettem, hogy a kevésbé tehetséges oktatók, kutatók miért olyan nagyképűek és miért olyan fennhangon hirdetik tudásukat. Én őszintén bevallom az utóbbiakhoz tartoztam és még ma is hajlamos vagyok olyan lenni. Azonban ahogy nőtt a tudásom, tágult a látóköröm egy pont után rádöbbentem, hogy mennyire nem tudok semmit. Egyre megdöbbentőbb élmény lett az, hogy a tudásom milyen porszemnyi az Univerzum végtelen összetettségéhez, bonyolultságához képest. A tudatlan ember alázatos a világgal, mert tisztában van ezzel. Az iskolázott ember ezt elfelejti és önhitt gőggel áll a világgal szemben, teljes határozottsággal teszi kijelentéseit mellyel elhatárolódik mindentől, ami szerinte nem létező vagy helytelen, vagy működésképtelen. Ezért tesz a tudás vakká, csőlátóvá, beszűkülté. No meg azért, mert a túlzott racionalitás talaján elhessegetünk minden tapasztalást, ami a racionális ismereteinkkel nem magyarázható. Az csak hülyeség lehet… A tudás másik nagy átka, hogy ahogy a mértéke nő, úgy bonyolítjuk az életünket. A bonyolultság az egyszerűség ellentétje, tehát erénytelenség. Hány ember komplikálja túl az életét, és nem értik, hogy összetetté vált életükben miért van annyi gond és probléma. Az életet minél egyszerűbben éljük, annál közelebb kerülünk a boldogsághoz. Emlékszem, hogy fiatal felnőtt koromban volt egy kőműves kollégám a cégnél, ahol dolgoztam, aki mindig mosolygott. Keményen dolgozott nap mint nap, szorgalmas volt, tisztességes és mindig mosolygott. Egyszer megkérdeztem, hogy csinálja, hogy mindig ilyen boldog? Mire a maga egyszerűségével válaszolt: „Miért ne lennék boldog?! Hiszen minden nap van mit ennem. Minden nap hazamehetek a kis házamba a csodálatos feleségemhez és lányaimhoz. Van munkám, így tudok a családomnak megélhetést biztosítani. Mi kell ennél több?”. Az egyszerűség, ami sugárzott belőle, akkor számomra még érthetetlen volt. Számomra sokkal több minden kellett volna a boldogsághoz. Legalábbis akkor erről a butaságról voltam meggyőződve. Ő nem volt tanult, nem volt   gazdag és éppen ezért tudott egyszerű igényekkel élni. Ahogy Lao Ce idézett sorai is írják, a tudás vonzza az epekedést, a sóvárgást és az önzést is. Ezek mind erénytelenségek és így boldogtalanságunk építő kövei. Nem véletlenül a büszkeség és a vágyakozás életpusztító lelki rezgésszintek (klikk1, klikk2), hiszen erénytelen élet megtestesítői. A vágyakozás elvakít minket, mert többre vágyunk, mint amink van, ezáltal nem tudunk örülni a jelen csodáinak. A környezetemben él egy fiatal házaspár, ahol nemrég született egy csodálatos kislányuk. Egy aranyos kis házban élnek és mindenük megvan: két kocsi, megbízható házastárs, van mit enni, van munkájuk és ott van az a csodálatos kislányuk. A gyermekük gyönyörű és egészséges. Az édesanya mégis nap mint nap elmondja milyen szar az élete. Mert szebb házat akar, jobb autót, menőbb állást, plusz diplomát és jobb férjet. Meg van róla győződve, hogy a világ ilyen rossz vele. Nem veszi észre, hogy saját túlzó sóvárgásai teszik tönkre azt a csodát, amiben nap mint nap él. Az erénytelenség átszövi minden napját, miközben ő pont erényességéről és igazáról van meggyőződve. Az erénytelenség ilyen! Mindig a másokét látjuk meg és a sajátunkét nem. Ez az erénytelenség és a vele összefonódó tudás vaksága, ami imád az egoval „házasságra lépni” és ezzel megágyazni boldogtalanságunknak. Észrevétlenül ívódik bele az életünkbe és olyan megszokássokká válik, hogy nehéz felfedezni. Én is éltem így évtizedekig, ezért nem ítélem el ezt az édesanyát sem senki mást. Sőt, tudom és tisztán látom, hogy milyen rengeteg fejlődni valóm van még ezen a téren. Csak szörnyű látni mennyire elpusztítanak maguk körül mindent az emberek, miközben pont az ellentétét látja igaznak, miszerint a világ igazságtalan velük.  A tanult erkölcs is erénytelenség, ha nem szeretetből és őszinte tiszteletből fakad. Régen tanult viselkedési minták alapján akartam megfelelni a társadalomnak. Mivel betartottam az erkölcsi szabályokat, ezért erényesnek tudtam magamat. De az erkölcsös viselkedésem mögött nem volt valódi szeretet, tisztelet. Így a magamra erőltetett erkölcsös élet csak egy ideig volt igaz rám. Mint a túlzottan lefojtott kukta, amikor felrobban a gőztől, úgy szakadt át az erkölcsösség időszakosan rajtam és azokban a rövid időszakaimban viszont a bűn számos aspektusában mélyen dagonyáztam. A tanult erkölcs nem más, mint képmutatás önmagunk és a világ előtt, ezáltal erénytelenség és boldogtalanságunk építő köve.  A hazudozás és ravaszság szintén erkölcstelenségek, amit nem kell részletesen taglalni. Azt azonban érdemes, hogy mennyire divat manapság egyre refináltabbnak lenni azért, hogy több pénzhez, hatalomhoz vagy más előnyhöz jussunk. Ez is mutatja, milyen erénytelen társadalomban élünk. A hasznosság, mint erénytelenség, első hallásra furcsának tűnhet. De gondolj bele kérlek, miért hanyatlik a társadalmunkban a sokszínűség, az érzelmek, a másság tisztelete, vagy akár a művészetek és a tudomány is. Mert mindent a hasznossága alapján ítélünk meg. Ami hasznos nekünk vagy a társadalomnak, azokkal foglalkozunk célirányosan, csőlátóan, beszűkülten. Minden mást igyekszünk kizárni az életünkből, hogy még hatékonyabbak legyünk. Az állandó hatékonyságfokozás az, ami embertelenné teszi az emberi társadalmat. Ettől erénytelenség a hasznosság. Aki szívből él, az nem a hasznosságát nézi valaminek, hanem azt, hogy milyen érzéseket generál benne. Ami szerethető vagy szép, vagy örömet okoz az nem feltétlenül hasznos is. Sokszor az apró haszontalannak tűnő dolgok okozzák a legnagyobb örömet. Természetesen a hasznosság és az öröm járhat kéz a kézben, de csak akkor, ha nem a hasznossága alapján ítéljük meg, hanem az okozott érzelmek alapján. A mai nyugati ember annyire eltávolodott a lelkétől, hogy már nem tud valamit megítélni annak hasznossági mérlegelése nélkül.

„Ezért a bölcs, naphosszat munkálkodva, szekere terhét el nem hagyja. Ragyogót nem remél, teljes békében veszteg él. Aki tízezer szekér gazdája, néz a világba, de lát önmagába.”  Lao Ce: Tao Te King 26 részlet

A gazdagság is erénytelenség akármennyire is meglepő.  A gazdagság felszínes csillogása elvakít és annyira önhitté tesz, hogy képtelenség lelkünkre figyelni. Ugyanakkor gazdagságunk tárgyaihoz túlzott kötődést érzünk és ezek olyan értékessé vállnak életünkben, hogy egonk minden torzuláson átmegy annak érdekében, hogy ezeket megtarthassa. Az elengedés erény, de ez messze áll a gazdag embertől. A birtoklás erénytelenség és a gazdagság nem más, mint a birtoklás maximalizálása.  Ezek hatására alakul ki a sznobizmus, a túlzott hiúság, a prűdség, melyek a lélek mérhetetlen torzulásai és mélységes erénytelenségek. Elhitetik hordozójukkal, hogy többek, különbek másoknál, ami végleg elszakítja őket az egység érzésének utolsó esélyeitől is. Természetesen ők megvannak arról is győződve, hogy nekik egység érzésre nincs is szükségük.  

Köszönöm, hogy eddig eljutottál velem a sorok olvasásával! Ugye milyen érdekes? Az egész nyugati társadalom helytelen irányba halad és helytelenül él. Ezért van olyan sok okos, jómódú ámde boldogtalan ember a Földön. Itt az idő, hogy felébredjünk! Ha nem tesszük, akkor sajnos magunkkal ragadjuk az egész világ maradék egészséges részének a pusztulását is (bővebben: klikk). A nyugati ember sajnos az egész világot kiszipolyozza, pusztítja tudattalanul és az a természeti környezetre és a világ társadalmaira egyaránt igaz… Eközben a boldogtalanság csak fokozódik. Ébresztő! Légy részese a világ megváltozásának azzal, hogy saját életedben elindítod a változást! Élj erényesen és hallgass a szívedre, hallgass lelkedre akármennyire is furcsa vagy nehéz… Ha eddig boldogtalan voltál, mért ne próbálhatnál meg új utakat járni?!

Kívánom, hogy siker koronázza boldogságkereső utadat!

Ha érdekel jelen rovat előző írása akkor klikk. 

Ha érdekel jelen rovat következő írása akkor klikk. 

Ha érdekel első könyvem, mely az emberi lélekről legalább annyira szól, mint a klímaváltozás megoldásáról, akkor arról bővebb információkat itt találsz: klikk. Ne feledd! A világ problémáinak megoldását önmagadban kell kezdeni! 

Ha ennek a rovatnak az első részétől szeretnéd végig olvasni az összes eddigi írást, akkor a bevezető részt itt találod: klikk. Onnan indulva az írások alján tovább lépegetve végig tudsz haladni jelen rovat írásain. 

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)