A boldogságkeresés első lépése: a felismerés és alapfogalmak - 35. rész: Maslow-piramis upgrade I. rész - A szeretet "típusai" és a szükségleteink

 

Régóta gondolkodom a Maslow-piramis elméletén. Nagyon tetszetős elmélet és ennek köszönhetően népszerű is, annak 1950-es évekbeli publikálása óta. Alapjaiban nekem is nagyon tetszik és nagyobb mértékben értek vele egyet, mint amilyen mértékben nem. De talán sokkal helyesebb azt mondanom, hogy a Maslow-piramis egy jó rendszer, csak kiegészíthető, „uprgade”-elhetó bizonyos elemekkel, mely még jobbá teszi azt. Jelen írás sorozat ezzel foglalkozik, illetve az ebből levonható izgalmas következményekkel, felismerésekkel.

A Maslow-piramist nyilván mindenki ismeri, de azért röviden összefoglalom ezt a rendszert és igyekszem életből hozott példákkal is alátámasztani.  A Maslow-piramist más néven szükséglet piramisnak is hívják. Abraham Maslow szerint az emberi szükségletek egymásra épülnek. Az ő elmélete szerint amíg az alacsonyabb szükségleti szintek nincsenek kielégítve, addig nem vagyunk képesek magasabb szükségleti szint kérdéseivel foglalkozni. Az egyes szinteket az alábbi ábrán láthatod:

 

 (kép: https://ejva.hu/2015/08/22/abraham-maslow-motivacios-szukseglethierarchiaja/ )

Amint láthatod a piramisnak 7 szintje van, melyek a következők:

Fiziológiai szint: A piramis legalsó vagy elsődleges szintje a fiziológiai, egyed- és faj-fenntartási igényekkel kapcsolatos. Ide tartozik a hőszabályozás, éhség-érzet, szomjúság-érzet, szexuális vágy, alvásigény, salakanyagok ürítése, védekezési reflexek, mozgás igény és a kíváncsiság.

Biztonság: A piramis második szintje a biztonsággal kapcsolatos motivációkat foglalja magában. Ez alapvetően a személyes biztonság fokozása érdekében történő javak, szolgáltatások felhalmozása, illetve azok biztonságba helyezése.

Szociális szükségletek: A harmadik szint a szociális szükségletek kielégítését célzó motivációkkal kapcsolatos. Ez az összetartozás, a kapcsolatok igényének szintje. Ide tartoznak családi, párkapcsolati kötelékeink és egyéb például munkahelyi kapcsolataink is.

Elismerés: A negyedik szint az elismerés szükségletével összefüggő motivációkat foglalja magában. A társadalmi létünk során folyamatosan dolgozunk mások elismeréséért akár tudottan, akár tudattalanul. A családi, a munkahelyi, a társadalmi elvárásoknak való megfelelési igény mind ide tartoznak. De ez függ szorosan össze önbecsülésünkkel is.

Kognitív szükségletek: Ez a tudás megszerzésének, a dolgok megértésének igénye. A legtöbb ember vágyik rá, hogy a körülötte lévő világból többet tudjon, illetve jobban megértse azt. Ide tartozik önmagunk mélyebb megértésének igénye is. Jelen blog is igyekszik sokat segíteni ebben annak, aki nyitott rá és időt szentel az írások elolvasására.  

 

Esztétikai szükségletek: Ez az egyénnek a szépség, szimmetria, rend iránti belső igényének szintje. A legtöbb ember vágya, hogy tiszta, esztétikus környezetben élhessen. De ide tartozik az a vágyunk is, hogy szebbek legyünk, vagy szép párt válasszunk magunknak.  

Önmegvalósítás: A legfelső szint az önmegvalósítás szintje. Ezen a szinten szeretnénk kimunkálni, illetve kimutatni egyediségünket. Mindenkinek vágya, hogy különleges és egyedi emberként tekintsenek rá ember társai. Ezen a szinten sokakban megjelenik a magas szintű felelősség vállalás igénye is mások iránt. Az önmegvalósítás lehet materiális, tudás vagy lelki alapú. Sajnos az emberek többsége a materiális megközelítés szerint éli meg ezt. Menőbb kocsi, nagyobb ház, menőbb állás. Ezek az önmegvalósítás mérőszámai. Sokan a tudás hajszolásában és annak mások felé történő kimutatásában élik meg az önmegvalósítást. A lelki fejlődés igénye kevés embernél jelentkezik. Pedig a helyes ez utóbbinak az előtérbe helyezése a másik két önmegvalósítási mód mellett.

Az elismerés szintjéig (azt is beleértve) hiány alapú szükségletektől beszélünk. Ezeknek a hiánya sóvárgást, vágyakozást, hiányérzeteket generál. A kielégítési igényük lehet tudatos és ösztönös is, de az ösztönös szint mindig jellemző. Ezeknek az igényeknek a kielégítése a belső feszültségek, frusztrációk csökkenésével jár.

Az elismerés szintje feletti szintek a növekedés alapú szükségletek szintjei. Ezeknek a növekedése a belső lelki energiák fokozódását hozzák. Maslow szerint csak akkor tudunk foglalkozni ezekkel a szükségletekkel, ha a hiány alapú szükségletek már kielégítésre kerültek. Ami első hallásra logikusnak is tűnik, hiszen aki éhezik az nyilván (?) nem képes foglalkozni a spirituális fejlődésével.  No de erre azért még egy későbbi írásban visszatérünk...

A hiány alapú és a növekedés alapú szükségletek kétféle szeretetszükséglet-típust különítenek el, ami különösen izgalmas következménye ennek a szükséglet piramis elméletnek:

Önző-szeretet (hiány alapú szeretet): Ezen a szinten az ember hiány szükségletként éli meg a szeretetet. Ugyanígy, mint minden hiányérzetnél, arra törekszik, hogy ezt megszerezze magának annak érdekében, hogy a hiányérzet megszűnjék. Szóval itt a szeretet-hiány kielégítése a cél, amiért általában sokféle módon igyekszünk megfelelni másoknak.  Ezek az emberek ezért jobban függenek más emberektől, így jobban kötődnek és vágyakozóbbak. Ez korlátozza kapcsolataik minőségét, illetve több konfliktus jellemzi a személyes kapcsolataikat. Ezek az emberek nem hisznek az önzetlen szeretet létezésében. Az embereket inkább a hasznosság szempontjából ítélik meg. Az egyén által kimutatott szeretet sosem önzetlen, mindig valamiféle viszonzást vár cserébe bár ez nem mindig tudatos.  A szeretet általában birtokló jellegű és a szeretett személy „lecserélhető”. Például elválok és majd lesz másik párom. Az önző-szeretet következménye az, hogy tudatosan vagy tudattalanul mindig elvárásokat tesz az egyén szeretet kifejezése mögé. Amennyiben azt nem kapja meg a szeretet kifejezője előbb vagy utóbb belső szorongást vagy ellenségességes érzéseket érez. Például amikor ilyen szinten voltam, akkor mindig kínosan figyeltem rá, hogy amit nyújtok a páromnak, azt ő legalább olyan mértékben viszonozza-e. Aztán amikor úgy éreztem, hogy nem teszi meg, akkor szorongani kezdtem, hogy mi van, ha már nem is szeret annyira. Vagy szóvá tettem számon-kérő hangnemben a hiányaimat, amiből veszekedések lettek, vagy megbántottam vele a páromat.  Ezek a belső feszültségek sajnos olyan belső érzelmeket generálnak bennünk, melyek eltorzítják az objektív látásmódunkat és így sokszor olyan dolgokról is meg vagyunk győződve a párunkkal kapcsolatban, aminek már nem sok köze van a valósághoz.

Önzetlen-szeretet (növekedés alapú szeretet): Ez a szeretet „forma” a másik embert önmagáért szereti. Ez persze egy tipikus szlogen manapság, de mégis ritkák azok a kapcsolatok, ahol ez tényleg igaz. Ezen a szinten a szeretett személy nem a szeretet-hiány kielégítésének ezköze. Itt nincs elvárás arra nézve, hogy viszonozzák-e szeretetünket. Azonban nagyon fontos, hogy ne keverjük össze az önzetlen szeretetet az önfeláldozó szeretettel. Ez utóbbi az előző csoportba tartozik, még ha  ez sokszor csodálatot is generál másokban illetve a társadalom szemében.  Ezen a szinten a szeretetet egyszerűen adjuk, mert jól esik szeretni, jól esik adni belőle minél többet. A szeretetet nyújtó fél vágy és érdekmentes. Nem várunk el a másik embertől semmit szeretetünkért cserébe. Az ilyen szeretet befogadására is elég érettnek kell lenni. Több olyan hölgyet ismertem, aki az ilyen önzetlen magas szintű szeretetet mindenféle játszma rendszerekkel tolta le magáról. Régebben én is tudattalanul letoltam magamról, ha igy közelítettek felém. Ez a fajta szeretet egy lelkileg sérült embernél szabályosan rémisztő. Hiszen önzetlen szeretetünkhöz gyermekkorban sok fájdalom kapcsolódhat. Nem véletlenül szoktam mondani a páromnak: „olyan rendes vagy, hogy hagyod hogy szeresselek! ”. Ezen ő mindig jókat mosolyog, de ő is érti, hogy a szeretetet nem csak adni nehéz önzetlenül, hanem játszmák nélkül tisztán befogadni sem könnyű. A másik embert ezen a szinten nem a mi szempontunkból vett hasznosság szabja meg, hanem pusztán azért szeretjük a másik embert mert méltó a szeretetre.  A szeretetünk mértéke független attól, hogy a másik fél mennyit viszonoz belőle.  Nincs birtoklási vágy, hanem inkább szimplán csodáljuk a szeretett személyt. Ez az érzés sosem telítődik, vég nélkül élvezhető, bár mértéke lehet hullámzó természetesen.  Nem véletlenül az ilyen típusú szeretetre képes emberek képesek életen át tartó meghitt kapcsolatra. Ilyen szeretetre képes emberek függetlenebbek egymástól. Ők egyedül is jól érzik magukat, csak együtt még jobb. Rájuk nem jellemző a féltékenység, a játszmák (bővebben: klikk), a veszekedések és a kapcsolati szorongások.  Az ilyen emberek örömmel és önzetlenül segítik társukat az önmegvalósításában, önzetlenül szeretnek gondoskodni párjukról és nagyvonalúak szeretteikkel.  Valójában, ha valódi mély meghittségről és a másik fél mély megismeréséról beszélünk, akkor az csak ilyen szeretettel valósítható meg.

Ugye nem véletlen, hogy olyan kevés az igazán jó és tartós párkapcsolat? Gondolj bele, hogy az általad ismert emberek hány százaléka képes tartósan az önzetlen szeretetre? Ugye kevés….

Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk

Ha érdekel jelen rovat következő írása, akkor klikk

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)