A boldogságkeresés harmadik lépése: módszerek, eszközök - 19. rész: Elfogadás, avagy az ego nyugdíjba küldése

 

Amikor elcsendesülsz egy végtelennek tűnő pillanatra és megnézel egy fát, meglepődve tapasztalhatod, hogy az a fa milyen tökéletes. Tökéletes akkor is, ha a fő szélirány miatt meghajlott, és akkor is, amikor egy-egy ága kiszáradt. Tökéletes a fa amikor fiatal, mikor középkorú és amikor öreg. A fa, amit látsz úgy tökéletes ahogy éppen ott van, ha levelek nélkül áll télen, vagy virágokat bontva dicsőíti a tavaszt.  Miért olyan tökéletes minden fa? Azért, mert a fa csak elfogadásból áll! A fának nincs egoja, aki megkérdőjelezné azt, ami körülötte történik. A fa minden pillanatban elfogadja, ami van és a legjobb tudása szerint alkalmazkodik hozzá. Ha tél van és hideg, ha vihar tombol vagy tűz a nap, a fa mindig elfogadó és alkalmazkodó. Ez az Élet elfogadása, mely az emberek legnagyobb részének kivételével minden élőt átitat a Földön. Persze az emberek között is vannak ilyenek, csak ritkák. Viszont egyre többen lesznek, mert ez az egyetlen lehetséges pozitív jövőbe vezető út az emberiség számára.

A gondolkodás képessége, mint egy óriási kísértés vonzotta az emberiséget a kényszeres cselekvés, a változtatás, a mindent megváltoztatni akarás addikciójába. Meg kell tanulnunk a gondolkodás csodáját a helyén kezelni és helyesen használni, akkor amikor arra szükség van. De erről majd egy másik írásban írok részletesebben.   

A mai társadalom sajnos negatívan értékeli az öregséget. Mégis néha találkozunk egy-egy olyan nagyon idős emberrel, akinek a ráncos arcára ránézünk és békét, harmóniát sugároz felénk a látványa. Valami szolid, békés derű sugárzik belőle. A békéje ilyenkor ránk is átsugározza magát. Ösztönösen harmóniát érzünk. Más idős arcokat, ha meglátunk, inkább az jut eszünkbe, hogy „szegény öreg, elnyűtte az Élet…”. MI a különbség a két idős ember között? Az egyik elfogadta önmagát, elfogadta a helyzetét és az Életet olyannak amilyen. Ezáltal belső békéje és öröme sugárzik kifelé, sugárzik a világ felé. Az ő egoja minimálisra zsugorodott össze, ő az Élet minden pillanatának örömteli megélőjeként éli mindennapjait. Őrá több aspektus is jellemző: alázatos, egyszerű, szerény, minden apró dolognak örülni tud és ösztönösen tiszteli a természetet.  

Az elnyűtt arcú öreg emberben erős az ego, vagy csak erős volt. Ma már inkább csak beletörődött, belefáradt. Egész életében céltudatosan törekedett arra, amit ő akart. Nem érzékelte az Élet valódi elvárásait, hiszen az ego csak önmagára képes figyelni és mindent ez mögé rendel. Így gyakran dacolt, ellenállt annak, amit az Élet neki kínált. Ez az állandó ellenállás, sok küzdelemmel, fájdalommal, szenvedéssel járt. Miért nem kapom/kaptam meg azt, amit akarok? Miért nem úgy van/volt ahogyan akarom? Hiszen megérdemlem…… Az ilyen ember az ego börtönében éli le az élete legnagyobb részét. Ezért a lelke kifáradt a sok küzdelemben. Öregségére teste és lelke ki van szipolyozva. És lelke nem békét, hanem dacot, félelmet vagy beletörődöttséget sugároz.

Te milyen kisugárzásra vágysz öreg korodra? Én szeretném megtalálni a belső békém, és ezt a békét szeretném sugározni a világra. Már most is egyre többször teszem ezt, pedig jelen írás pillanatában még csak középkorú férfi vagyok. De biztos vagyok benne, hogy ez a helyes választás. Ez az útirány pont ellentétes azzal, amit a mai világ Neked sugall. De van egy bizonyítékom a számodra, amitől egyértelművé válik bárki számára, hogy a helyes irány melyik. Merre igyekszik ma a világ téged terelni? Légy önző! Légy céltudatos! Érd el, szerezd meg amira csak vágysz! Ezek a külső vagy belső „sugallatok” mind az egod erősítői. Az erős ego pedig csapda. Az erős ego nem tud elfogadó lenni. Az ego mindent meg akar változtatni, ami nem úgy van ahogy ő akarja. Ezért az ego folyamatos küzdelemre késztet, másoktól elhatárol és belső lelki magány áldozatává tesz. Az állandó küzdelem, pedig egy életen át tartó délibáb kergetése: „Majd boldog leszek, ha AZT elérem...” Az „AZT” helyére rengeteg dolgot behelyettesítesz az életed során. De sosem jön el a tartós lelki béke, a tartós boldogság, mert mindig sugallja az ego a következő „AZT”. Mi bizonyítja, hogy ez a rossz irány? Erre egy kérdéssel válaszolok Neked. A mai nyugati világban élő emberek hány százaléka igazán boldog tartósan? Ugye milyen kevés? Szóval akkor jó ez az irány? Nyilván nem.

Az elfogadó ember ego mentes. De fordítva is igaz a mondat: az ego mentes személy tökéletesen elfogadó. Minél inkább le tudjuk építeni az egonkat annál elfogadóbbak leszünk, ugyanakkor annál boldogabbak is. Szóval a helyes út pont fordítva van, mint ahogy a mai nyugati világ sugallja. Ezt mi bizonyítja? Erre a kérdésre is kérdéssel válaszolok Neked: Mennyi boldogtalan buddhista mesterről hallottál? Én egyről sem. Ők a tökéletes elfogadás mesterei. (Persze sok más ember is lehet az). Tőlük igazán meg lehet(ne) tanulni a helyes utat.

Szóval küld nyugdíjba az egod azzal, hogy a világ kényszeres átalakítása, formálása helyett igyekszel a világból a lehető legtöbb mindent elfogadni. Fordítva is működik: Az elfogadásod fejlesztésével lassan fokozatosan zsugorítsd az egod. (Az egoról és kedvezőtlen hatásairól itt olvashatsz érdekes írásokat: klikk1, klikk2, klikk3, klikk4, klikk5). Én nap mint nap dolgozom ezen. Lassan és nehezen megy. De csodálatos előre haladni ezen az úton.  Amikor még erős volt az egom, erről az egészről azt gondoltam, hogy ez a gyengék, buták, bénák világa. Az egom elhitette velem, hogy én okos és erős vagyok, ezért nekem nincs ilyesmire szükségem. Csak az elfogadó, aki nem elég erős, hogy úgy formálja a világot ahogy ő akarja (gondoltam akkor). Hihetetlen szűk látókörű és vak voltam. Lelki értelemben pont ezt csinálja az ego. Csőlátóvá és önhitté tesz és ezzel megágyazza azt, hogy mindig csak keressük a boldogságot, de azt tartósan sosem találjuk meg.

A boldogság keresés egyik leghatékonyabb módszere az ego tudatos leépítése és ezzel párhuzamosan az elfogadásunk növelése. Szóval itt az idő, vegyél 180°-os fordulatot és fokozatosan lépj rá a boldogsághoz vezető ösvényre! Nem mellesleg ezzel tehetsz a legtöbbet a környezetünk és klímánk megmentéséért is. Hiszen az ego alakít át mindent, és az ego képtelen az alkalmazkodásra. Szóval az ego a gyökere az emberi boldogtalanságon túl a természeti értékek pusztulásának is. (Ha érdekel, erről bővebben itt olvashatsz: klikk1, klikk2, klikk3)

Ha érdekel jelen rovat előző írása akkor klikk. 

Ha érdekel jelen rovat következő írása akkor klikk. 

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)