Amikor
elcsendesülsz egy végtelennek tűnő pillanatra és megnézel egy fát, meglepődve
tapasztalhatod, hogy az a fa milyen tökéletes. Tökéletes akkor is, ha a fő
szélirány miatt meghajlott, és akkor is, amikor egy-egy ága kiszáradt.
Tökéletes a fa amikor fiatal, mikor középkorú és amikor öreg. A fa, amit látsz
úgy tökéletes ahogy éppen ott van, ha levelek nélkül áll télen, vagy virágokat
bontva dicsőíti a tavaszt. Miért olyan
tökéletes minden fa? Azért, mert a fa csak elfogadásból áll! A fának
nincs egoja, aki megkérdőjelezné azt, ami körülötte történik. A fa minden
pillanatban elfogadja, ami van és a legjobb tudása szerint alkalmazkodik hozzá.
Ha tél van és hideg, ha vihar tombol vagy tűz a nap, a fa mindig elfogadó és
alkalmazkodó. Ez az Élet elfogadása, mely az emberek legnagyobb részének
kivételével minden élőt átitat a Földön. Persze az emberek között is vannak
ilyenek, csak ritkák. Viszont egyre többen lesznek, mert ez az egyetlen
lehetséges pozitív jövőbe vezető út az emberiség számára.
A
gondolkodás képessége, mint egy óriási kísértés vonzotta az emberiséget a
kényszeres cselekvés, a változtatás, a mindent megváltoztatni akarás
addikciójába. Meg kell tanulnunk a gondolkodás csodáját a helyén kezelni és
helyesen használni, akkor amikor arra szükség van. De erről majd egy másik
írásban írok részletesebben.
A
mai társadalom sajnos negatívan értékeli az öregséget. Mégis néha találkozunk
egy-egy olyan nagyon idős emberrel, akinek a ráncos arcára ránézünk és békét,
harmóniát sugároz felénk a látványa. Valami szolid, békés derű sugárzik belőle.
A békéje ilyenkor ránk is átsugározza magát. Ösztönösen harmóniát érzünk. Más idős
arcokat, ha meglátunk, inkább az jut eszünkbe, hogy „szegény öreg, elnyűtte az Élet…”.
MI a különbség a két idős ember között? Az egyik elfogadta önmagát, elfogadta a
helyzetét és az Életet olyannak amilyen. Ezáltal belső békéje és öröme sugárzik
kifelé, sugárzik a világ felé. Az ő egoja minimálisra zsugorodott össze, ő az
Élet minden pillanatának örömteli megélőjeként éli mindennapjait. Őrá több
aspektus is jellemző: alázatos, egyszerű, szerény, minden apró dolognak
örülni tud és ösztönösen tiszteli a természetet.
Az
elnyűtt arcú öreg emberben erős az ego, vagy csak erős volt. Ma már
inkább csak beletörődött, belefáradt. Egész életében céltudatosan törekedett
arra, amit ő akart. Nem érzékelte az Élet valódi elvárásait, hiszen az ego csak
önmagára képes figyelni és mindent ez mögé rendel. Így gyakran dacolt,
ellenállt annak, amit az Élet neki kínált. Ez az állandó ellenállás, sok
küzdelemmel, fájdalommal, szenvedéssel járt. Miért nem kapom/kaptam meg azt,
amit akarok? Miért nem úgy van/volt ahogyan akarom? Hiszen megérdemlem…… Az
ilyen ember az ego börtönében éli le az élete legnagyobb részét. Ezért a lelke
kifáradt a sok küzdelemben. Öregségére teste és lelke ki van szipolyozva. És
lelke nem békét, hanem dacot, félelmet vagy beletörődöttséget sugároz.
Te
milyen kisugárzásra vágysz öreg korodra? Én szeretném megtalálni a belső békém,
és ezt a békét szeretném sugározni a világra. Már most is egyre többször teszem
ezt, pedig jelen írás pillanatában még csak középkorú férfi vagyok. De biztos
vagyok benne, hogy ez a helyes választás. Ez az útirány pont ellentétes azzal,
amit a mai világ Neked sugall. De van egy bizonyítékom a számodra, amitől
egyértelművé válik bárki számára, hogy a helyes irány melyik. Merre igyekszik
ma a világ téged terelni? Légy önző! Légy céltudatos! Érd el, szerezd meg amira
csak vágysz! Ezek a külső vagy belső „sugallatok” mind az egod erősítői. Az
erős ego pedig csapda. Az erős ego nem tud elfogadó lenni. Az ego mindent meg
akar változtatni, ami nem úgy van ahogy ő akarja. Ezért az ego folyamatos
küzdelemre késztet, másoktól elhatárol és belső lelki magány áldozatává tesz.
Az állandó küzdelem, pedig egy életen át tartó délibáb kergetése: „Majd boldog
leszek, ha AZT elérem...” Az „AZT” helyére rengeteg dolgot behelyettesítesz az
életed során. De sosem jön el a tartós lelki béke, a tartós boldogság, mert
mindig sugallja az ego a következő „AZT”. Mi bizonyítja, hogy ez a rossz irány?
Erre egy kérdéssel válaszolok Neked. A mai nyugati világban élő emberek hány
százaléka igazán boldog tartósan? Ugye milyen kevés? Szóval akkor jó ez az
irány? Nyilván nem.
Az
elfogadó ember ego mentes. De fordítva is igaz a mondat: az ego mentes személy
tökéletesen elfogadó. Minél inkább le tudjuk építeni az egonkat annál
elfogadóbbak leszünk, ugyanakkor annál boldogabbak is. Szóval a helyes út pont
fordítva van, mint ahogy a mai nyugati világ sugallja. Ezt mi bizonyítja? Erre
a kérdésre is kérdéssel válaszolok Neked: Mennyi boldogtalan buddhista
mesterről hallottál? Én egyről sem. Ők a tökéletes elfogadás mesterei. (Persze
sok más ember is lehet az). Tőlük igazán meg lehet(ne) tanulni a helyes utat.
Szóval
küld nyugdíjba az egod azzal, hogy a világ kényszeres átalakítása, formálása
helyett igyekszel a világból a lehető legtöbb mindent elfogadni. Fordítva is
működik: Az elfogadásod fejlesztésével lassan fokozatosan zsugorítsd az egod. (Az egoról és kedvezőtlen hatásairól itt olvashatsz érdekes írásokat: klikk1, klikk2, klikk3, klikk4, klikk5). Én nap mint nap dolgozom ezen. Lassan és nehezen megy. De csodálatos előre
haladni ezen az úton. Amikor még erős
volt az egom, erről az egészről azt gondoltam, hogy ez a gyengék, buták, bénák
világa. Az egom elhitette velem, hogy én okos és erős vagyok, ezért nekem nincs
ilyesmire szükségem. Csak az elfogadó, aki nem elég erős, hogy úgy formálja a
világot ahogy ő akarja (gondoltam akkor). Hihetetlen szűk látókörű és vak
voltam. Lelki értelemben pont ezt csinálja az ego. Csőlátóvá és önhitté tesz és
ezzel megágyazza azt, hogy mindig csak keressük a boldogságot, de azt tartósan
sosem találjuk meg.
A
boldogság keresés egyik leghatékonyabb módszere az ego tudatos leépítése és
ezzel párhuzamosan az elfogadásunk növelése. Szóval itt az idő, vegyél 180°-os
fordulatot és fokozatosan lépj rá a boldogsághoz vezető ösvényre! Nem mellesleg
ezzel tehetsz a legtöbbet a környezetünk és klímánk megmentéséért is. Hiszen az
ego alakít át mindent, és az ego képtelen az alkalmazkodásra. Szóval az ego a
gyökere az emberi boldogtalanságon túl a természeti értékek pusztulásának is.
(Ha érdekel, erről bővebben itt olvashatsz: klikk1, klikk2, klikk3)
Ha érdekel jelen rovat előző írása akkor klikk.
Ha érdekel jelen rovat következő írása akkor klikk.
Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.
Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)
0 Megjegyzések