A Maslow-piramis elmélettel kapcsolatos írás-sorozat előző része bemutatta, hogy milyen tetszetős és könnyen emészthető elméletről van szó. Izgalmas következtetéseket vonhattunk le a szeretet két fő típusára vonatkozóan is. Ha esetleg ez az írás elkerülte volna a figyelmed, akkor itt találod: klikk. Mai folytatásban már az „upgrade”-re jobban fókuszálunk. Hiszen nem titkolom, hogy van jobb verziója is.
Mi a fő hiányossága ennek a
rendszernek? Szerintem a túlzottan materiális és nyugati megközelítés. Ha megnézünk
egy mai nyugati „fejlett” társadalomban élő átlagembert, akkor a Maslow-piramis
elmélete tökéletesen ráillik. Hiszen maximálisan kielégíti fiziológiai vágyait
(első szint): evés, ivás, szex, meleg, stb... Maximálisan kielégíti biztonsággal
kapcsolatos vágyait (második szint): biztonságos autó, betörés biztos ház, pénz
megtakarítás, élet-biztosítás, stb… Az ideális családmodell szerinti mintát
követi és jó munkaköri emberi kapcsolatokra törekszik, ezáltal mindent megtesz
szociális igényeinek kielégítésére (harmadik szint). Sokat dolgozik szülei,
családja és különösen főnökei elismeréséért (negyedik szint). Felsőfokú végzettsége
van, és a munkája miatti fejlődési igények révén rendszeresen jár továbbképzésekre,
mellyel kognitív igényeit elégíti ki (ötödik szint). A háza, kertje, irodája esztétikus
környezetnek van kialakítva. Ez mellett törekszik a lehető legjobb külső megjelenésre,
mellyel eleget tesz az esztétikai igényeinek (hatodik szint). Végül keresi a
kihívásokat, törekszik arra, hogy kitűnjék a többiek közül, igyekszik felhívni
egyediségeire a környezete figyelmét (hetedik szint).
Szóval egy mai nyugati
átlagemberre teljesen ráhúzható a Maslow-piramis elmélet. Sugárzik az egész
leírásból a materiális szemlélet, ugye? Szép ház, jó autó, klassz munkahely,
sok pénz, stb… A mai átlagemberek zöme erre vágyik.
Sajnos a kelet erősen
nyugatiasodik ezzel tovább fokozva a világunk pusztulását (ezt később alátámasztom!),
de nézzük meg ezt az elméletet „keleties” szemmel. Az ősi keleti kultúrákban a lelki fejlődés az
életünk fő vezérfonala. Ebből a szempontból nézve a boldog élet nem a
szükségletek maximális kielégítésében rejlik. A keleti filozófiák a fiziológiai
igények, ösztönök terén az önmegtartóztatást hirdetik (első szint). A pénzügyi
és materiális biztonság maximalizálása helyett, náluk az Élet-be vetett bizalom
a fő irány (második szint). A nyugati felszínes társadalmi kapcsolatokra épülő
szociális modell helyett ők az önzetlen egymásra figyelés, tisztesség, önzetlen
odaadás pillérjeire épülő mély emberi kapcsolatokra törekednek (harmadik szint).
Az elismerést nem felszínes kapcsolatokon keresztül keresik (pl. főnököm
szakmai elismerése), hanem a lehető legmélyebb önelfogadás útját járják és ezen
keresztül tapasztalják meg mások elismerését (negyedik szint). A kognitív igényeket
nagyobb arányban a lelkük, életfeladatuk és az univerzum megértését célzó
tanulási folyamatra fordítják, de nincsenek ellene a tudományos fejlődésnek sem
(ötödik szint). Az esztétikai igényeiket a természetesség és a természet-közeliség
és a természettel való harmónia igénye itatja át (hatodik szint). Az
önmegvalósítást a lelki síkon értelmezett életfeladat megvalósításában és a
megvilágosodás elérésében látják (hetedik szint).
Ha összehasonlítjuk a nyugati és
a keleti gondolkodásmódot, akkor egyetlen kérdést érdemes megválaszolni: melyik
illeszkedik jobban az emberi lélekhez? A válasz mindkettő! Mert az emberben él
rossz is és jó is. Ha a rosszat akarjuk erősíteni magunkban akkor a nyugati
modell szerint élünk, ha a jót akarjuk erősíteni magunkban akkor a keleti
szerint igyekszünk előre haladni. A nyugati rendszer erősíti a hedonizmust, az
önzést és ezáltal a környezet pusztítást is. Ami még rosszabb, hogy a valódi
boldogsághoz sosem vezet. A keleti rendszer a boldogabb és környezettudatosabb
élethez vezet. Nyilván felmerült benned most az a gondolat, hogy ez így túlzás,
vagy az, hogy ennyire nem lehet egyértelmű ok-okozati kapcsolatokat találni. Pedig
lehet! Nézzünk párat…
Ha az emberi agyat evolúció
szemszögéből vizsgáljuk, akkor a tudományos világ fel tudja bontani azt három
fő részre: hüllő agy, emlős agy, racionális kéreg. A hüllő agy felel a
fiziológiai igényeinkért (első szint). Ez az agyunknak egy elég pici térfogatú
része valahol legbelül. Erre épült rá az evolúció során az emlős agy, ami a
legnagyobb térfogat arányt képviseli jelenleg is az agyunkban. Itt jelenik meg
a biztonság (második szint), a szociális (harmadik szint) és elismerés
(negyedik szint) igényei. Az emlősöknél jelenik meg az utódgondozás belső
ösztöne és olyan magas szintű önzetlenség is, hogy egy emlős hím képes életét
is feláldozni párjáért, egy emlős nőstény képes életét is feláldozni
utódjaiért. Erre épült rá a racionális kéreg, ami hozta a kognitív (ötödik
szint), esztétikai (hatodik szint) és az önmegvalósítás (hetedik szint)
igényeit.
Több filozófustól, kutatótól is
olvastam már azt a nagyon értékes gondolatot, hogy az emberi faj kipusztulása
vagy túlélése azon múlik majd, hogy a racionális kéreg és az emlős- illetve hüllő-agy
közötti feszültségeket képes lesz-e rendezni. Tudniillik ezen értelmezés
szerint a legtöbb lelki betegség, addikció a racionális kéreg és az emlős- illetve
hüllő-agy ellentétéből fakad. Az ösztöneink mindegyike vagy az emlős-agyból,
vagy a hüllő-agyból „érkezik”, attól függően, hogy milyen típusú ösztönről van
szó. Az érzéseink az emlős agyban keletkeznek. A racionális gondolkodásunk pedig
a racionális kéreg „szülöttjei”. Gondolj bele kérlek! Hányszor kerülnek szembe
egymással belső világunkban a megérzéseink (ösztönök), az érzéseink a
racionális gondolatinkkal? Hányszor okoz belső feszültséget bennünk, hogy mi a logikusan
helyes és mi az érzelmeink szerint helyes? A férfiak hajlamosabbak a racionális
kéreg üzeneteire hallgatni és elfojtani az érzelmeiket, azaz az emlős agy
üzeneteit. A nők fordítva működnek, ami érthető, hiszen bennük az utódok világra
hozatalának és felnevelésének ösztöne olyan erős, hogy az nem engedi az emlős
agyat annyira „elzárni”. Mégis, függetlenül attól, hogy férfiak vagyunk vagy
nők, a racionális kéreg és a mélyebb agyi területek szembenállása szinte állandó
az életünkben. Alapvetően ez a boldogtalanságunk és a lelki betegségeink fő
oka.
Ebből a szempontból érdemes újra
gondolnunk együtt a nyugati-modellt és a keletit. A nyugati modell az első
szint maximális kielégítésére törekszik, míg a keleti annak megtartóztatására
utasítja az egyént. A nyugati a második, harmadik és negyedik szint racionális
kéreg szempontból vett maximalizálására törekszik, ezzel szemben a keleti
modell a tudatalatti (emlős agy) által vett igényeket veszi alapul ezeken a
szinteken. Az ötödik, hatodik és hetedik szinten a nyugati rendszer megint csak
a racionális kéreg igényeire „figyel”, míg a keleti a racionális kéreg „igényeit”
az emlős agy szemszögével integrálja. Ugye most már kezded érteni, hogy a
nyugati modell miért boldogtalansághoz, a keleti modell pedig miért boldogsághoz
vezet? A nyugati modell szerinti Maslow-piramis állandó belső feszültséget
generál az emlős agy és a racionális kéreg között, miközben a hüllő agy igényeit
maximalizálja. A keleti modell a hüllő agy igényeit tartja kordában és az emlős
agy ösztöneit, érzéseit párhuzamba állítja a racionális kéreg igényeivel. Ez
utóbbi rendszer összhangban áll jelenlegi evolúciós szintünkkel így ez az
emberiség tovább fejlődésének kulcsa. Sajnos azonban pont az önpusztító és az
emberi lét primitívebbé torzulása felé mutató nyugati modell erősödik jelenleg
világunkban. Itt az ideje ennek megálljt parancsolni azzal, hogy lelki
fejlődésünket tesszük életünk középpontjává. Ez személyes boldogságunk és az
emberiség jövője szempontjából is kiemelten fontos. Nem mellesleg ezzel lehet
megmenteni a Földet a globális klímaváltozás borzalmas következményeitől is
(erről bövebben itt olvashatsz: klikk1, klikk2).
A hüllő agy nagyon pici térfogatú
és nagyon mélyen helyezkedik el agyunk szerkezetében. Annak felerősítése
primitívvé és egyszerűvé teszi az embert. Azzal, hogy hedonista igényeinket nap
mint nap kielégítjük, tudatunk és lelkünk visszafejlődik és egy hüllő szintjéhez
közeledik (megha ez nem is tetszik első olvasatra egy nyugati embernek). A nyugati
modell ezt sajnos erősíti bennünk, és rövidtávon ez öröm érzetet okoz, hiszen
ősi mély ösztönök kielégítéséről van szó. Habzsoljuk az életet minden téren, de
közben a lelkünk rombolása zajlik a háttérben.
Az emlős agy a legnagyobb
térfogatot képviseli agyunkban. Beborítja a hüllő agyat. Az emlős agy magasabb
rendű ösztönei képesek a hüllő agy ösztöneit felülírni. Ezért van az, hogy ha
éhezünk, akkor is képesek vagyunk odaadni utolsó falatjainkat azoknak, akiket
szeretünk. Itt egyből bukik a Maslow-piramis elmélete, igaz? Nagymamám, aki
sokat éhezett számos ilyen valós történetről mesélt. A mai ember, akinek a hüllő
agya állandóan ingerelve, nem pedig visszafojtva van hogyan lenne erre képes?
Pedig pont ettől vagyunk emberek leginkább, amik az emlős agyból sugároznak.
Nem csak a racionális gondolkodás az, amitől emberek vagyunk!
A racionális kéreg nagyon vékony
és piciny térfogatú az emlős agyhoz képest. Evolúciós szempontból csecsenő még,
hiszen kb. 20000 éve fejlődik csak. Ő olyan fiatal az emlős agyunkhoz képest,
mint egy idős emberhez képest egy fél napos baba. Körülbelül a két ember bölcsességének
aránya is olyan, mint az emlős agy és a racionális kéreg bölcsességének aránya.
Szóval nem véletlen, hogy ha racionális
gondolkodással, erőből legyűrjük érzéseinket és ösztöneinket, akkor azok csak
átmenetileg tudnak fölénybe kerülni. Középtávon mindig a tudatalatti győz
(erről bővebben itt olvashatsz: klikk). Hiszen az emlős agy óriási
térfogati és evolúciós előnnyel rendelkezik. Innen nézve egyből érthetővé válik
a Biblia üzenete: megkapta az ember a tudást és így kivettetett a paradicsomból.
A racionális kéreg a „rendbontó”, ami nem engedi, hogy önmagunkkal harmóniában
és szeretetben éljünk. A racionális kéreg a fiatal „rosszcsont” amely
felborítja, piszkálja az évmilliók alatt tökéletesre fejlődött emlős agy
működését.
A keleti filozófia ezért
igyekszik ezt a két réteget párhuzamba állítani. A lelkiségen keresztül jobban
el tudjuk fogadni mélyről (emlős agyból) érkező érzéseinket és megérzéseinket,
ugyanakkor lelkiségen keresztül nézve a világot a racionális kéreg „igényei”
csodálatosan párhuzamba állíthatók vele. Minél racionálisabbak vagyunk és minél
kevésbé figyelünk belső hangjainkra, annál nagyobb elfojtásokat generálunk önmagunkban,
ami lelki problémákhoz, lelki betegségekhez, pszichoszomatikus betegségekhez, alacsonyabb
minőségű emberi kapcsolatokhoz és legfőképp boldogtalansághoz vezet. Nem arról
van szó, hogy rossz dolog a racionalitás! A racionalitás jó dolog, hiszen ez a
fejlődésünk következő szintjéhez elengedhetetlen. Azonban a nyugati társadalom
átesett a ló túloldalára. A racionális gondolkodás és az érzelmeink,
megérzéseink közötti megfelelő arány a boldogságunk és a jövőnk kulcsa. A
lelkiség előtérbe helyezése pont a megfelelő arányokat segít megtalálni…
Összegezve: érdemesebb a
Maslow-piramis keleti upgrade-je szerint élnünk! Jobbat nem tehetünk sem
önmagunkkal sem környezetünkkel, sem pedig gyermekeink jövőjéért!
Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk
Ha érdekel jelen rovat következő írása, akkor klikk
Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.
Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)
0 Megjegyzések