A boldogságkeresés második lépése: a mély önismeret – 21. rész: Zuhanás a mélybe… (szélsőségek)

 

Mai írásom inspirációját a Gyűrűk Ura című könyv alábbi sorai adták és egy váratlan családi esemény együtt.

„…aztán elragadott a sötétség és én kiballagtam gondolatból és időből és olyan utakat jártam, amelyről nem is beszélek………egyedül voltam elfeledve, kiúttalanul………csak hevertem, bámultam felfelé, miközben keringtek fölöttem a csillagok, s minden nap hosszú volt, mint egy-egy korszak a Földön. Halványan elhatolt fülemig a világ minden országának nesze, a rügy fakadásé, a halálé, az éneké, a zokogásé, a túlterhelt kő soha nem szűnő panaszáé…”

Szürke Gandalf szembe nézett és megküzdött  Barloggal a Föld mélyéről jött hatalmas ősi tömény gonoszsággal, mely gigászi csata közepette a mélybe zuhant vele. Gandalf a zuhanás közben folyamatosan Barloggal csatázott, míg meg nem nyerte a csatát. A csata nagyon megviselte, kifárasztotta őt, és már-már úgy érezte, hogy ő sem éli túl. Ebben az állapotban, végleg kimerülten, reményét vesztetten feküdt, melyet J.R.R. Tolkien sorai (melyek a filmes változatban is megjelennek) oly csodálatosan mutatnak be.

Gandalf a szürke túlélte végül ezt a csatát, sőt ennek hatására Szürke Gandalfból Fehér Gandalf lett. A fehér szín a teljes megvilágosultságot mutatja a könyvben. A folyamat, amin áthaladt, egy csodálatos jelképi világ, mely tökéletesen érzékelteti legtöbbünk lelki fejlődésének útját. Szürke Gandalf egy alacsonyabb lelki szinten lévő lény, aki e folyamat hatására jóval magasabb lelki szintre lépett. Barlog a sötétség jelképe, mely a mélységben született. A sötétség a bennünk élő rosszat, a mélység a bennünk élő tudatalatti mély rétegjeit jelenti. Gandalf azzal, hogy szembe nézett Barloggal annak a hihetetlen szép kifejezése, ahogy önmagunk mély tudatalattijából feljönnek a legmélyebb fájdalmaink, félelmeink, a legsötétebb elfojtott gondolataink. Amikor ezek néha-néha megjelennek, mi legtöbbször elfutunk, elmenekülünk előlük. Hová? Hát szélsőséges tevékenységekbe! Mindegy mi az, csak aktivitás legyen benne. Minél nagyobb a lelkünkben elfojtott „Barlog” annál jobban menekülünk, azaz annál szélsőségesebb tevékenységeket végzünk. Vizsgáld meg magad kérlek ebből a szempontból és mélyebb önismeretre tehetsz szert, vagy nézd ilyen szempontból az embereket és jobban megérted, elfogadod őket. Bármilyen élet terület lehet a menekülésünk eszköze. Nézzünk pár példát:

-          Milyen fűszeresen, zsírosan, édesen táplálkozol?

-          Milyen italokat és mennyit iszol?

-          Mennyire szélsőségesek az alvási/pihenési szokásaid?

-          Milyen szélsőségesek a szexuális vágyaid (erről bővebben itt olvashatsz: klikk)?

-          Milyen gyorsan, pörgősen élsz?

-          Milyen rendszertelenül élsz?

-          Mekkora rendetlenség, káosz uralkodik az életedben?

-          Mennyire extrém sportokat űzöl?

-          Mennyire sokat dolgozol (erről bővebben itt olvashatsz: klikk)?

-          Mennyire szélsőségesek az érzelmeid, a gondolataid?

-          Mennyire vagy hajlamos függőségekre (erről bővebben itt olvashatsz: klikk)?

-          Mennyire vagy nagyra vágyó?

-          Mennyire sokat utazol?

-          Mennyire hajszolod az élményeket?

-          Mennyire vagy hedonista?

-          Mennyire szélsőséges az anyagi helyzeted?

-          Mennyire szélsőséges az egészségi állapotod?

-          Mennyire vagy önző?

-          Mennyire szélsőséges az időgazdálkodásod?

-          Mennyire szélsőségesek az emberi kapcsolataid?

-       Mennyire vagy önfeláldozó?

-        Mennyire vagy perfekcionista? (bővebben: klikk)

Akármennyire is meglepő, ezen területek közül bármelyik szélsőséges az mind a menekülésed eszköze.  Valakiben minnél több a szélsőség, annál kevsébé tudja elfogadni önmagát, annál jobban menekül önmaga elől. Nekem ezek szinte mindegyik része volt régi életemnek. Mai életemben is sok még mindig jelen van, még ha mérséklődve is. Eddigi életemben 3-szor zuhantam a mélybe. A lelki fejlődés lehet tudatos, fokozatos és lassú, ugyanakkor lehet hirtelen és áttörő. Ahogy például Eckhart Tolle (akinek összes írását és videóját tiszta szívből ajánlom minden kedves Olvasónak) szakított végleg saját egojával. Hihetetlen erő kellhetett hozzá, hogy letépje önmagát végleg saját egojáról. Gandalf sem menekült el belső félelmei, elfojtásai elől. Ő is megküzdött Barlogjával. Rád is ez vár! Hiába menekülsz zenehallgatásba, számítógépes játékokba, szenvedélybe, munkába, alkoholba, evésbe! Előbb vagy utóbb a Barlogod végleg szembe néz veled! Gandalf óriási csatája melybe majdnem belepusztult jelképe annak a hatalmas küzdelemnek, amin át kell esnünk ahhoz, hogy lelki elfojtásainkkal megküzdjünk. Azokban, akik állandóan menekülnek tudatalattijuk elől, egyre csak erősödik és növekszik Barlogjuk. A következmény az lesz, hogy végleg sarokba szorít és már nincs tovább menekvés. Ilyenkor szokott valami nagy baj az életünkbe kerülni. Ilyenkor szokott összeomlani az életünk, vagy az egészségünk vagy az anyagi helyzetünk vagy bármi más, ami fontos nekünk. Bár legtöbbször „csőstül jön a gond” ahogy mondani szokták. Ilyenkor szinte minden összeomlik. Ekkor már nem lehet tovább halasztani azt, hogy szembe nézzünk valódi önmagunkkal és elfogadjuk, feldolgozzuk, rendbe tegyük azokat a lelki sebeket, melyeken Barlogunk ül és őrködik. Aki legyőzi Barlogját annak jutalma az lesz, hogy mélyebb önismerettel és egy boldogabb élettel élheti hátralévő idejét. Aki nem győzi le, az sajnos egyre mélyebbre zuhan, míg szép fokozatosan elhagyja az élők táborát. A nagy csata után jön a mély szembenézés önmagunkkal, a belső béke állapota, amelynek során minden perc egy évszak hosszúságú. Ilyenkor lelki érzékenységünk is megnő, tisztán érzünk, látunk olyan dolgokat melyeket máskor elfed elölünk a sok aktivitásunkból eredő lelki zaj. Gandalfnak ezt az állapotát mutatják a fent idézett sorok. A tudatalattinkban lelt belső béke az, mely a megújulás feltétele. Innen, aki újra feljön, az már sosem feledi el, hogy mi a helyes út. Ezért olyan értékes a szenvedés lelki fejlődésünkben (erről bővebben itt olvashatsz: klikk). A szenvedés az, amitől félünk, ő a mi Barlogunk, és annak elkerüléséért teszünk meg mindent… Ebben a menekülésben a nyugati „kultúra” sajnos igencsak segít minket. A nyugati világ a menekülésre buzdít. Sőt, inkább csábít! Pedig pont ez az állandó elkerülő manőver hozza azt, hogy még nagyobb szenvedésbe sodorjuk önmagunkat. Ezért helyesebb út a fokozatos lelki fejlődés útja, mert így sok kis csatát vívunk meg nem pedig egy akkorát, amit nem biztos, hogy túl élünk… Kevesünkben van meg Gandalf vagy Eckhart Tolle ereje, bár nagyon sok hétköznapinak tűnő embert ismerek, aki megküzdött Barlogjával. Mindegyikük azóta kiegyensúlyozott ember akinek béke és elfogadás sugárzik a tekintetükből…

Ha érdekel jelen rovat előző írása, akkor klikk

Ha érdekel jelen rovat következő írása, akkor klikk

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)