26 éves korom óta, azaz 19 éve foglalkozom
önismeret fejlesztéssel és mégis mindig hoz újabb és újabb felismeréseket az
Élet. Hihetetlen, hogy önmagunkban való elmélyültségnek sosincs határa. Vagyis van, de ezt hívjuk megvilágosodottságnak
(bővebben: klikk).
Egy pár hónappal ezelőtti
felismerés adta a mai írásom inspirációját. Akkoriban abban a hiszemben éltem, hogy
évekkel ezelőtt leraktam az összes addikciómat. De rájöttem, hogy maradt egy:
ez pedig a teendő függésem. Amióta ezt felismertem magamban és ezáltal ilyen
szemmel is nézem az embereket, úgy látom, hogy elég sok embert érint ez a probléma.
Ez a fajtájú rejtett addikció nem csak munkamániás férfiakra jellemző. Rengeteg
családanyánál látom ugyanezt a tünet együttest. Így talán a felismeréseim másoknak
is segíthetnek.
A teendő függésen mit értek? Azt,
hogy teendők millióival veszem körbe magam, melyektől valójában szenvedek. Mégis
mókuskerék szerűen ezek a teendők jönnek, felhalmozódnak, néha el is borítanak. Az okok, ürügyek ebből a szempontból nem lényegesek, de erre még vissza fogok térni, hogy miért... A teendők néha annyira feltorlódnak körülöttem, hogy teljesen
átláthatatlannak és uralhatatlannak érzem a helyzetet, ami miatt a sok éves
stressz kezelési önfejlesztés ellenére is feszült, stresszes leszek. A mai
napom is egy ilyen volt.
A teendő függés mit takar és
hogyan működik? Ez a függési forma is úgy működik, hogy hiába tudjuk az
agyunkkal, hogy számunkra ez nem igazán jó, mégis folyamatosan benne élünk. De
itt rejtettebb a lelki hozadék. Hiszen minden addikciónál (melyekről itt olvashatsz
pár érdekes írást: klikk1, klikk2, klikk3, klikk4) jellemző, hogy rövidtávú öröm,
vagy siker érdekében áldozzuk fel a középtávú-hosszútávú érdekeinket. Például a
pornófüggő a rövidtávú silány élvezetért áldozza fel azt, hogy lelkileg intim
kapcsolat kialakítására legyen képes. Pedig valójában ő is ez utóbbira vágyik,
tehát a normális kapcsolat hiányától szenved.
A teendő függő ember szenved a túl
sok teendőjének terhétől. Állandóan panaszkodik, hogy neki milyen sok dolga
van. De annak ellenére, hogy panaszkodik mégsem lép ki a mókuskerékből. Újra és
újra több teendőt vállal magára, mint amennyit békésen, nyugodtan, stresszmentesen
meg tud csinálni. De mi a rövidtávú lelki
előny amiért ezt csináljuk? Mi az az előny ennél az addikciónál, ami a
pornófüggőnél például a rövidtávú silány élvezet?
Az első összetevők a saját
fontosságunk, saját értékességünk. Tudattalanul attól tesszük függővé saját értékességünket,
hogy milyen sok teendőnk van és hogy mi milyen sokat tudunk elvégezni egy nap
alatt. Ugyanakkor, ha sok a teendőm, akkor én egy nagyon fontos ember vagyok, hiszen
sokan várnak el tőlem sok dolgot. Ez általában a legfontosabb motorja ennek az
addikciónak. De nézzünk csak ennek a mélyére egy picit jobban! A mélyebb ok, az
vajon micsoda? Valójában az önbecsülés, önbizalom részleges vagy teljes hiánya.
Hiszen ezzel is csak a másoknak való megfelelési vágyunk kielégítése folyik. Ha
tőlem sok mindent kérnek, akkor fontos vagyok. Ha ez így van, akkor bizonyára
értékes ember vagyok. Ha sok teendőt vagyok képes elvégezni egy nap, akkor
értékes része vagyok ennek a társadalomnak és joggal tartanak mások engem
értékesnek.
Mint ahogy már sokszor írtam ezen
a blogon: a külső megerősítések hatására soha nem fog jó irányba terelődni az önbecsülésünk!
Hiába végeztem el életemben sok millió fontos teendőt, és ezzel hiába mutattam
be a világnak, hogy milyen fontos és értékesnek tűnő ember vagyok. A valódi önbecsülésem
tudatalatti szinten mit sem változott. A felszínen lehet, hogy be tudtam
magamnak magyarázni egy magasabb szintű önbecsülést, de a mélyben ennek semmi
nyoma sem volt. Mert ha lett volna, akkor már nem halmoznám el magam annyi
teendővel, ami túl nő rajtam és stresszbe taszít. Persze lehet másokat okolni,
ezért a sok teendőért. De az az önismeret legalacsonyabb szintjére utal. Ez az
írás pedig nem erről szól. Akik így érzik, azoknak a „felismerések és
alapfogalmak” című blogrovat írásait ajánlom őszinte szándékkal.
Ha visszagondolok eddigi életemre
a teendők szűrőjén át, némi fejlődés azért látszik. 35 éves koromban csináltam
egy elemzést, hogy ha megállna körülöttem a világ és én pörögve dolgoznék,
akkor mennyi idő alatt érném utol magam. Ez a szám akkor 1,5 év volt! Állandóan
brutálisan el voltam havazva. Olyan voltam, mint egy agyon hajszolt ló éjjel-nappal,
télen-nyáron, hétvégén és hétköznap egyaránt. 42 éves koromban, amikor az integratív
pszichoterápián átestem (bővebben: klikk) és elkezdett a lelkem békére
lelni és az önbecsülésem ugrott egy komolyabb szintet, akkor már csak 1-10 nap
mértékben voltam elhavazva általában és néha teljesen utolértem magam. Ezek a
napok, amikor nem volt olyan teendőm egy sem, aminél még nem járt le a
határidő, hihetetlen boldog-békés érzést okoztak. Amolyan szabadság érzés volt,
mint amikor a víz alól hirtelen a fuldoklásból a felszínre kerülsz és megéled a
mély lélegzet csodáját. Mára már tovább fejlődött a helyzetem. Általában egy
héten belül 2-5 nap elhavazottság nélküli. Ami azt jelenti, hogy sok dolgom
van, de ezek nincsenek elkésve, és nem többek annál, mint amit nyugodt, de pörgős
munkával el tudok végezni. Az ilyen napokat imádom. Hatékony
vagyok, de nem stresszelek. Mivel a munkámat szeretem, ezért ezek a napok azok
amilyennek az összes napnak kellene lenniük. De sajnos heti 1-3 stresszelő nap
még mindig beesik. A régi berögződések bekapcsolnak. Elhavazódok, lenyom a
teendők túlzott terhe, bekapcsol a stressz, feszült és görcsös leszek. Ezeket a
napokat ki nem állhatom. Ilyenkor a környezetemmel sem vagyok olyan emberközeli,
mint amilyen szeretnék lenni. Önmagammal és másokkal is türelmetlenebb vagyok. Sem
a lelkemnek, sem a testemnek nem tesz jót. Szerencsére ilyenkor a testem is
bekapcsol és gyomoridegem lesz, ami napfonat tájéki fájdalomként jelentkezik.
Ezért nagyon hálás vagyok a testemnek. A testem figyelmeztet: „Héj, ez a régi
keréknyom, ne menj rajta újra!”.
Mivel ösztönösen még mindig bele-bele
esek ebbe a túlvállalt állapotba jól látom, hogy önbecsülés terén még mindig van
hová fejlődjek. Ugyanakkor a régi berögződések átprogramozása is nagyon fontos.
A test és a lélek mindig a régi kémiai-pszichológiai állapot visszaállítására
törekszik. Erről itt olvashatsz egy nagyon izgalmas írást: klikk.
Szóval a neveltetés és a
programozottság a másik összetevő, de mivel ez az eddigiekből tisztán érthető, egyből
térjünk rá a harmadikra, ami talán a legmélyebb vetület. Ez pedig a
szerethetőség. Olyan családban nőttem fel, ahol minden feladatot azonnal és
maximális minőségben kellett megcsinálnom már egész kiskorom óta. Ha bármilyen
pici hibát vétettem, vagy nem tökéletes minőségben végeztem el az elvárt
feladatot, azért komoly szidás vagy egyéb retorzió járt. Ha sikerült valamit jól
megcsinálnom, ezért nem járt dicséret, hiszen ez az alapelvárás. Ha valaki ehhez
hasonló családban nő fel, ösztönösen beépül az, hogy akkor fognak szeretni a
szülők, ha mindent tökéletesen és azonnal leszek képes megcsinálni. Persze
nekem ez sosem sikerült. 30 éves voltam, amikor a nagymamám egyszer megdicsért
úgy, hogy nem fűzött hozzá semmi kritikát. Nem fűzött a dicséret után semmi „de”-vel
kezdődő mondatot sem. Ez annyira meglepett és annyira jól esett, hogy percekig
sírtam a boldogságtól. Úgy éreztem, végre kivívtam nagymamám őszinte
elismerését és szeretetét, még ha ezt így konkréten ki sem mondta. Csak
szimplán annyit mondott: „Ez szép volt kisunokám” és nem jött utána semmi de…. Hihetetlen
csodás élmény volt életemben először kritika nélküli őszinte dicséretet kapni.
Az ilyen emberekben ezért
kialakul, hogy ők nem szerethetők, még akkor is ha ez egy nagy tévedés (bővebben: klikk). Majd csak akkor lesznek azok, ha tökéletesen
látják el minden téren a feladatukat. Mivel ilyen ember nincs, ezért az ön beteljesítő
jóslat megvalósítja önmagát: „mégsem vagyok szerethető”.
Ha még kételkedsz egy picit is
abban, amit eddig írtam Neked, akkor képzelj el egy olyan embert, aki tökéletesen
szerethetőnek érzi magát és önmagát teljesen elfogadja olyannak amilyen. El
tudod képzelni, hogy egy ilyen ember túlvállalja magát és szétstresszeli az
életét a sok teendő miatt? Az ilyen emberekben erős az önvédelmi reflex. Nem
vállalnak többet, mint amit jó érzéssel el tudnak végezni. Így kiegyensúlyozottak
és harmónikusabbak mint az átlag. A lelkiismeretük tiszta, hiszen el tudják
végezni, amit vállaltak. Ezért egyenes gerinccel járnak a világban.
A szerethetőség érzetének hiánya
azonban szintén nem tölthető ki más emberek külső szeretet visszacsatolásaival
felnőtt korban. Ha ezt nem kaptuk meg gyermekkorunkban akkor, ha olyan ember
jön az életünkben, aki feltétel nélkül szeret minket, akkor azt kidobjuk az
életünkből. Valami játszma ilyenkor bekapcsol annak érdekében, hogy letaszítsuk
őt magunkról. Gyakori például az ilyen nőknél, hogy unalmasnak érzik az ilyen
férfit. A férfiaknál pedig gyakori, hogy úgy érzik a nő nem elég szenvedélyes,
vagy nem elég szexcentrikus. Ezekkel az ürügyekkel érzelmileg letaszítjuk
magunkról a másik felet és olyan után kutatunk, aki után érzelmi síkon mindig futni
kell. Nem érezzük magunkat szerethetőnek, így nem is tudunk tartósan mit
kezdeni egy olyan ember érzelmeivel, aki őszintén szeret minket. Az ilyen emberek
érzéseiben csak rövidtávon tudunk „fürdőzni”. A gyermekkori érzelmi csalódásaink
révén félelmetes világ az, ahol ki kell érzelmileg nyílni és be kell fogadni
más szeretetét. De mindez dudattalan. A felszínen az egyén csak a másik hibáját
látja, hogy miért nem tudja őt elfogadni.
Összegző gondolatként, kérlek vesd
„teendő-elemzés” alá az életed! Ez alapján mélyebb önismeretre tehetsz szert. A
jó hír az, hogy bármekkora lelki problémát találsz önmagadban, azokból mindig van
kiút, azokra mindig van gyógyír. Ez a blog is azért íródik, hogy ebben segítsen,
illetve ezt bizonyítsa. Szóval merj magadba nézni, ennél jobbat nem is tehetsz
önmagaddal, és találj lelkedben egy még mélyebb réteget….
Ha érdekel jelen rovat előző írása akkor klikk.
Ha érdekel jelen rovat következő írása akkor klikk.
Ha ennek a rovatnak az első részétől szeretnéd végig olvasni az összes eddigi írást, akkor a bevezető részt itt találod: klikk. Onnan indulva az írások alján tovább lépegetve végig tudsz haladni jelen rovat írásain.
Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk
Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.
Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.
Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)
0 Megjegyzések