A boldogságkeresés második lépése: a mély önismeret – 26. rész: Szeretethez való viszonyunk és az önismeret

 

Az utóbbi 2-3 hónapban sokat foglalkozom saját önfejlesztési munkám során a szívem mélyebb megnyitásán. Így nem csoda, hogy a témával kapcsolatban sok gondolat foglalkoztat. A sikeres szív-meditációk révén (melyekről egy külön részletes írással jelentkezem nemsokára) egyre mélyebb érzelmi élményeket élek meg. Ezekről eddig csak olvastam, de létezésük tényéről saját tapasztalatom nem volt.

A szeretettel összefüggésben nagyon mélyről indultam. Serdülő és fiatal felnőtt koromban meg voltam győződve arról, hogy a szeretet valójában nem létezik. Az emberek csak ámítják egymást ezzel kapcsolatban és ezzel a szeretettel kapcsolatos álszent dumáikkal próbálják szebbnek, jobbnak feltüntetni magukat mások előtt, mint amilyenek valójában. A családunkban nem volt divat érzelmekről beszélni, különösen nem ilyen mély érzelmekről. A szeretet kifejezése materiális gondoskodás szintjén volt kimutatva, ami egy tiszta szívű, önzetlen szeretetet adó és váró gyermek lelkének értelmezhetetlen. Édesapám korai halála, a szigorú és materialista nevelés következtében nem csoda, ha fiatal felnőtt koromban ezt az egész szeretet kérdést egy amolyan kamu-maszlagnak éreztem, gondoltam.

Első gyermekem születésekor jött valami belső fény, ami elkezdte velem elhitetni, hogy szeretet talán mégiscsak létezik. Ekkor 30 éves voltam. Ezt követően egy bő évtizedre leragadtam az önző szeretet szintjénél. Ez a szeretet egy olyan formája, amikor azért mutatok ki szeretetet a másik ember iránt, mert legbelül, a lelkem mélyén elvárom, hogy viszonozza ő azt. (Erről egy izgalmas írást itt találsz: klikk). Ez a szeretet szint a legtöbb férfire egész életében igaz. A nők legnagyobb része azonban, amikor életet ad egy gyermeknek, megtanulja az önzetlen szeretet létezését. Ez egyben a szeretet következő szintje. Amikor már érzünk önzetlen szeretetet, de azt még „csak” a hozzánk nagyon közel álló emberek felé vagyunk képesek. A „csak”-ot azért tettem idézőjelbe, mert szerintem a ma élő felnőtteknek legalább a fele, halálukig nem jut el idáig lelki fejlődésében. Így ez a szeretetnek már egy igen magas szintje. Nemrég beszélgettem egy aura látóval, aki akkor 60 felett volt és meggyőződéssel magyarázta nekem, hogy az önzés az univerzumot átható mindent meghajtó erő. Természetesen ráhagytam, de megdöbbentett, hogy egy spiritualitás terén nyitott, és másokat spiritualitásra tanító ilyen korú férfi hogyan tarthat még csak itt. Na ebben a mondatban már nem tettem a csak-ot idézőjelbe.

A szeretet következő szintje az univerzális szeretet. Pár napja a kertemben, naplementénél a sétáló meditációt próbálgattam több-kevesebb sikerrel. A meditációs próbálkozások azonban arra jók voltak, hogy amolyan érzelmes és lenyugodott lelki állapotba kerültem. Ekkor rám tört egy csodálatos érzés, melyhez hasonlót soha életemben nem éreztem előtte (és sajnos azóta sem tudtam újra előidézni). Tiszta szívemből megéreztem, hogy minden emberben van egy belső rész, ami egy csodálatos szeretetre méltó lény és az emberi gonoszság és minden egyéb rossz kifejeződése pusztán csak egy máz. Tiszta szívemből éreztem, hogy minden ember szerethető és hogy minden ember, szeretetre vágyik, még azok is, akik az ellentettét állítják. Ez az érzés annyira egyértelmű és átütő volt, hogy megéreztem azt, amiről a nagy spirituális tanítók mesélnek: az univerzumot átható legnagyobb erő tényleg a szeretet. Eddig a napig ha ilyet olvastam, mindig vagy hihetlenkedtem, vagy azt gondoltam, hogy túlzásokba esik a szerző, vagy azt, hogy de jó neki hogy ilyet képes átélni…Soha nem gondoltam volna, hogy ez az érzés valaha meg fog jelenni bennem. Az még inkább meglepett, hogy nem kellett hozzá több, mint 3 hónapnyi meditáció. (Erről fogok nemsokára részletes írásokkal jönni). A spirituális guruk és közöttem azonban óriási különbség van. Én belepillanthattam 1-2 percre abba a csodálatos érzelemvilágba, amiben ők a napjuk legnagyobb részében élnek. Szóval még hosszú az út és van bőven hová fejlődjek. De az biztos, hogy még nagyobb motivációt érzek a lelki fejlődésre, mint valaha. Mert ez az érzelem világ olyan csodálatos, hogy megértettem azt is, hogyan lehet, hogy ezeknek az embereknek annyi béke és harmónia sugárzik a tekintetükből. Mindig is ez volt az, amit irigyeltem tőlük.

Természetesen azon is sokat gondolkodtam, hogy az igazi mély szeretetet hogyan lehetne definiálni, hogyan lehetne szavakba önteni. Nagyon nehéz kérdés. Van egy pici könyv a polcomon, amelyben híres emberek szeretetről mondott idézetei vannak. Nem találtam benne egyet sem, amire úgy éreztem, hogy a maga teljességében leírja az önzetlen, univerzális szeretetet.

A szomszédommal erről beszélgettünk egy sör mellett kb. 3 hónapja és ő mondott egy dolgot, ami biztosan része a szeretet leírásának: „feltétel nélküli kötődés”.  Nagyon megfogott, amit mondott. Tudniillik kötődni veszélyes. A legtöbb ember egész életében tudattalanul menekül a kötődés elől. Vágyik rá, hogy szeressék, de amikor igazán szeretik, akkor mindenféle ego által generált okokkal ösztönösen letaszítja magáról az őt szerető embert. Én is ilyen voltam. Akik szerettek azokat elhagytam, és mindig meg tudtam magyarázni, hogy mi volt a gond velük. Akiket pedig nem tudtam szeretetre bírni, azok szeretetéért sóvárogtam, küzdöttem reménytelenül. Így mindig megvalósult az, amit legbelül éreztem magamról: Nem vagyok szerethető.

Arra is rájöttem 3 hónappal ezelőtt, hogy tudok önzetlen lenni, elfogadó lenni, figyelmes lenni, kedves lenni, odaadó lenni. De mindezek együttese sem jellemzi a szeretet. A szeretethez nem csak felétel nélküli kötődés kell, hanem a szeretet egy olyan érzés, mely mindezek felett áll, és mindezeknél mélyebb érzelem. Ekkor döbbentem rá 3 hónappal ezelőtt, hogy valójában nem is tudok igazán szeretni. Megdöbbentett ez a felismerés, hiszen nem ezt gondoltam magamról. De mivel megéreztem, akkoriban, hogy milyen is valójában a teljesen mély, igazi szeretet, elkezdtem a szívem megnyitásán dolgozni.  Ennek eredménye lett az a séta, amiről jelen írás elején írtam.

Részletesen is írtam már arról (bővebben: klikk), hogy a külső világunk a belső lelki világunk tükröződése. Szóval amíg nem tudom magamat elfogadni, szeretni, addig más szeretetét sem fogom tudni befogadni. Én 45 éves vagyok és 42 éves koromtól élek először olyan kapcsolatban, ahol teljes örömmel és teljes mélységben el tudok fogadni minden felém érkező szeretet kinyilvánítást és odaadást. Ugyanakkor ugyanezt teljes önzetlenséggel és mindenféle elvárás nélkül örömmel tudom adni is társam számára. Szóval 42 éves koromig számos kapcsolatot éltem úgy meg, hogy nem is voltam alkalmas lelkileg intim szeretetteljes kapcsolat megélésére. Hoppá! Azóta a szeretetről alkotott képem sokat változott és mélyült, aminek eredményeiről már tudsz.  

Természetesen 42 éves koromig mit sem tudtam kapcsolati alkalmatlanságomról, mert az egom mindig elhitette velem, hogy én milyen klassz srác vagyok és mindig a másik féllel volt a baj… Az ego mindig elrejti a valós problémákat és ezzel valódi boldogságunk legalattomosabb gátja. (Az ego természetéről itt találsz pár izgalmas írást, ha bővebben érdekel: klikk1, klikk2, klikk3).

No de most térjünk át a lelki rezgésszintek, az ego és a szeretet kapcsolatára, ha már az a fránya ego előkerült. A szégyen, bűntudat lelki rezgésszintjein (bővebben: klikk) az egonk elhiteti velünk, hogy szeretet nem is létezik. Itt a szemünkben a világ egy szeretetnélküli álszent hely, ahol a szeretetről csak beszélnek, de valójában az már régen kiveszett a világból. Én jártam már itt és tudom, hogy van innen kiút. Ez a blog is azért íródott, hogy ebben segítsen. Ugyanakkor ebből a mélységből indulva, az összes lelki rezgésszintet végig jártam az ésszerűségig. A többi talán aj jövőben megadatik. Így olyan emberként tudok ezekről írni, akit átjártak ezek az érzések és az ezzel járó világszemlélet.

A fásultság és bánat lelki rezgésszintjeinn (klikk) nem igazán érdekel minket, hogy szeretet egyáltalán létezik-e vagy sem. Ebben az állapotban semmi sem számít hiszen a létezés önmaga is egy gyötrelem.  A félelem rezgésszintjén (klikk) szó szerint félünk szeretni. Egonk még csak az önző szeretet létében mer hinni, ezért a szeretet kifejezés esetén nagyon erősen vizsgálja a másik embert, hogy az ugyanannyit viszonoz-e belőle. Természetesen ezen a lelki rezgésszinten ez csak rövid ideig működhet, mert az állandó félelem attól, hogy a másik fél nem viszonozza a kimutatott szeretetet eltorzítja a látásmódot és egy csomó képzelt problémát generál az ego részére. Az ego, pedig félelmében letaszítja magáról a szerető félt. A sóvárgás lelki rezgésszintjén (klikk), mindig olyan embert vonzunk be magunknak, aki nem szeret minket viszont. Így folyamatosan teljesül a lelki rezgésszintünkhöz illő tudatalatti vágy, mely szerint soha nem tudjuk megkapni tartósan a vágyott személy szeretetét. Természetesen ez akkor is így van, ha racionális gondolkodásunk tudja, hogy nem ezt akarjuk. A tudatalattink mindig erősebb, mint ahogy ezt egy régebbi írásban mélyen kirészleteztem: klikk. A harag lelki rezgésszintjén (klikk), akinek a legjobban vágyunk a szeretetére azzal veszünk össze a legjobban. Így teljesül az, hogy nem kerül túl közel hozzánk érzelmileg az adott személy, mert mielőtt ez megtörténne, az ego mindig kiprovokál egy komfrontációt, melyből eredő harag eltávolítja tőlünk azt, akinek a szeretetére vágyunk. A büszkeség (klikk) lelki rezgésszintjén élő személyben kikövesedett, kérges ego az önimádattal jobban el van foglalva, mint a másik ember szeretetével. Ő elvárja a másik fél szeretetét, ugyanakkor ő nem igazán tudja megfelelően kimutatni azt. A szeretete önző és pont önzősége miatt fordul a kezdetekben csodálatos párkapcsolat eltávolodásba.

Ezzel végig értünk az összes életpusztító lelki rezgésszinten. Sajnos a ma élő emberiség kb. 70-80%-a ezeknek a lelki rezgésszinteknek valamelyikén „dagonyázik” tudattalanul és nem értik, hogy miért boldogtalanok, miért sikertelenek a párkapcsolataik, miért nem értik meg magukat a gyermekeikkel vagy szüleikkel. A valódi mély szeretet és a mély lelki intimitás ezeken a lelki rezgésszinteken nem lehetséges tartósan. (A lelki intimitásról és a szexualitással való kapcsolatáról itt olvashatsz érdekes gondolatokat, ha bővebben érdekel: klikk1, klikk2, klikk3).

A bátorság és pártatlanság lelki rezgésszintjén (bővebben: klikk1, klikk2), már megjelenik az önismeret olyan szintje, hogy elkezd az ego lebomlani a valódi személyiségünkről. Megjelenik az önmagunkhoz való őszinteség és a mély önismeret igénye. Itt már felsejlik, hogy önzetlen szeretet is létezik, de csak rövid időkre vagyunk képesek esetleg érezni azt és csak a hozzánk nagyon közel állókhoz. A hajlandóság lelki rezgésszintjén (klikk) még objektíven állunk a szeretet kérdéséhez. Az önzetlen szeretet még itt is csak csírájában jelenik meg. Inkább amolyan holt térbe kerül a szeretet élményünk. Már nem uralkodik rajtunk az önzés és már tudunk, merünk önzetlenek lenni. De ez még nem terjed ki a szeretet érzésére is. Az elfogadás és az ésszerűség lelki rezgésszintjén (klikk1, klikk2) a mély elfogadás a lélek fő érzelmi motorja. Ezt sokan összekeverik a szeretettel, de ez még nem az, mert itt nincs még feltétel nélküli kötődés. A szeretet az elfogadásnál egy magasabb rendű érzelem. Einstein is, aki az ésszerűség lelki rezgésszintjén élők talán leghíresebb alakja, a halála előtt jött rá, hogy a szeretet áthatja az univerzumot. Erről itt találsz egy érdekes írást: klikk. Ugyanakkor itt már a hozzánk közel álló emberek felé képesek vagyunk hosszabb-rövidebb időkre mély és teljesen önzetlen szeretetet érezni. A szeretet lelki rezgésszintje (bővebben: klikk) az, ahol az univerzális, minden élőlény iránt érzett feltétel nélküli szeretet a lelket folyamatosan átitatja. Ez Teréz Anya lelki rezgésszintje. Ilyen magas lelki rezgésszinteken sok millió emberből egy él napjainkban. Ők, vagy a még magasabb lelki rezgésszinteken élők a spirituális tanítóink, vezetőink. A szeretet feletti lelki rezgésszinteken (klikk1, klikk2), az univerzális szeretet már egy megszokott alapérzetté válik melyre még magasabb szintű érzelmek rakódnak. Itt még sosem jártam, így erről csak úgy tudok írni, hogy csak olvastam róla. Ezek az emberek akkor érzik „mindössze csak” az univerzális szeretetet, amikor lelkileg meg vannak zuhanva… Ezért van az, hogy ennyire távol vagyunk mi hétköznapi emberek tőlük. Ha mi megzuhanunk, akkor valami életpusztító lelki rezgésszintre esünk vissza.

A szeretet mára már egy izgalmas témává alakult a lelkemben, fejemben. Ezzel ellentétben régen egy felfújt, álszent és unalmas témának tartottam. Mindannyian változunk, és mindenki a maga tempójában. Egy a fontos, hogy lelki utunkon előre haladjunk, hogy elérhessük azt, amiért lelkünk a Föld nevű bolygóra érkezett megfogantatásunk pillanatában…

Ha érdekel jelen rovat előző írása akkor klikk. 

Ha érdekel jelen rovat következő írása akkor klikk. 

Ha ennek a rovatnak az első részétől szeretnéd végig olvasni az összes eddigi írást, akkor a bevezető részt itt találod: klikk. Onnan indulva az írások alján tovább lépegetve végig tudsz haladni jelen rovat írásain. 

Ha szeretnéd jobban átlátni a blog egyes rovatait és a blog működését, akkor erről egy rövid tartalmas útmutatást itt találsz: klikk

Ha úgy érzed ez az írás hasznos mások számára is, akkor kérlek megosztásoddal vagy e-mailben juttasd el nekik. A cikk alatt találhatod a megosztás és az e-mail küldés ikonjait. Már azzal is teszel a klímaváltozás ellen, illetve az emberek boldogágáért, ha megosztásoddal mások tudtára adod jelen blog létét.

 

 Építő szándékú véleményed, kritikád örömmel fogadom, amit a cikk alatt tudsz hozzászólásként megírni.

  Ha értékesnek találod a blogot, kérlek légy a blog követője. A „rendszeres olvasás” ikonját a jobb oldalon fent találod. (Ha mobilról nézed, akkor a cikk alatt görgess tovább)